Mit tehetünk a környezet megóvásáért?

Nap mint nap hallunk a túlzott mértékű környezetszennyezésről, a globális problémákról. Tudjuk, az ember úton van afelé, hogy felszámolja saját életfeltételeit. Tönkretesszük a levegőt, a vizet, a termőtalajt, kimerítjük energiakészleteinket, elpusztítjuk erdeinket, és állatok tömegét ítéljük kipusztulásra. Hogy néhány konkrét példát is említsünk:

– Fakitermelés következtében évente 16-20 millió hektárral csökken az esőerdők területe – ez kétszerese Magyarország területének.
– Évente 60 milliárd tonna kőolajat és földgázt égetünk el a fűtés közben, az iparban és az autók motorjában.
– Az elmúlt 100 évben a föld légkörében a szén-dioxid aránya kereken 25%-kal nőtt. Csupán ez a tendencia már katasztrófához vezethet!
– Hazánkban a halálokok egynegyede vezethető vissza a környezetszennyezésre. Szakértői becslések szerint évente a nemzeti jövedelem egytizedének megfelelő az a kár, amit a környezetszennyezés okozta megbetegedések, az ivóvíz és a levegő elszennyeződése, az erdőpusztulás, a mezőgazdasági károk, az épületek és gépek korróziója jelent.
– A háromezer magyarországi településből kilencszázban az ott élő több mint 300 ezer ember zacskós ivóvizet fogyaszt, mert a kutak vizének nitráttartalma a megengedett határértéknél jóval magasabb. Ez az arány rohamosan tovább romlik, és még mindig nem született intézkedés a műtrágyák használatának korlátozására!
– Magyarországon évente három Gellért-hegynyi hulladékot termelünk. Szemétlerakó telepeink közül egy sincs, ami megfelelne a papíron leírt követelményeknek, például annak, hogy a szivárgó vizet elvezessék és tisztítsák.A hulladékégetők nehézfém-kibocsátása hússzor-hatvanszor akkora,.mint egy modern szénerőműé.
– Budapest legforgalmasabb útjai mentén az ólomszennyezettség tizennégyszer-hússzor magasabb a megengedett határértéknél. A legsűrűbben lakott belvárosi kerületekben a férfiak várható élettartama öt évvel kevesebb, mint a vidéki átlag!
A levegő ólomszennyezettsége a gyermekek számára a legártalmasabb: hozzájárul különféle légúti megbetegedések kialakulásához, gyengíti az összpontosító képességet, és károsítja a májat, a vesét és a vérképző szerveket.
Csak ha mindenki tesz valamit…
Mi az oka ennek az irdatlan méretű pusztításnak, visszaélésnek? A problémák gyökere kétségkívül elsősorban az a hibás, önző szemléletmód, amely minden más elé helyezi az anyagi hasznot, figyelmen kívül hagyva még az egészségünk megóvásához nélkülözhetetlen alapvető szükségleteinket is: a tiszta levegőt, a tiszta vizet, az oxigént termelő fákat, az ép ózonpajzsot stb.

Ha tehát tenni szeretnénk valamit e beláthatatlan veszélyekkel fenyegető környezetpusztítás ellen, akkor elsősorban szemléletmódunkon kell változtatni. Ott kell elkezdenünk, hogy megértjük és meggyőződéssel valljuk: a környezetpusztítás nem szükséges az emberhez méltó életforma kialakításához.

A szemléletmód megváltoztatása mindenki feladata. Ne arra várjunk, hogy majd az állam és a környezetvédelmi miniszter mindent helyrehoz! Nekünk kell változni ahhoz, hogy a pozitív változás bekövetkezhessek. Ha ugyanis nem változtatunk a környezetről alkotott helytelen felfogásunkon és a természethez fűződő kapcsolatunkon, elkerülhetetlen lesz a pusztulásba vezető út!

A változást otthon, saját környezetünkben kell elkezdenünk: próbáljunk meg lépésről lépésre kialakítani egy olyan életmódot, ami lehetőség szerint minél nagyobb összhangban van a természettel. Ez nyilván nem megy egyik napról a másikra: sokszor évekre van szükségünk, hogy meg tudjuk változtatni egy-egy szokásunkat.

A továbbiakban olyan javaslatokkal szolgálunk, amelyek segítenek egy környezetbarát életmód kialakításához. Az egy csillaggal jelzettek a legegyszerűbbek és a legalapvetőbbek, betartásukat mindenkinek javasoljuk; a két illetve három csillagosok betartása már nehezebb, elszántságot és erős akaratot követel. (Ugyanakkor tudjuk, hogy olvasóink közül sokan rendelkeznek pozitív, környezetbarát szemlélettel.) Ezeknek az apró szokásoknak a felvételével törtrészére csökkenthetjük saját környezetszennyezésünket.
Közlekedés
Ha autón közlekedünk, ügyeljünk a porlasztó helyes beállítására, lehetőleg ólommentes benzint használjunk, és már rövidebb várakozás esetén is (pl. piros lámpánál) állítsuk le a motort.

Amikor csak lehet, válasszuk a tömegközlekedési eszközöket, ne riadjunk vissza a gyaloglástól sem. Az a legideálisabb, ha autót egyáltalán nem használunk.

Rövidebb távon használjunk kerékpárt!
Tisztálkodás, mosás, takarítás
Olyan tisztálkodó- és tisztítószereket használjunk, amelyek kevésbé károsak a környezetre: foszfátmentes mosóport, gyengébb tisztítószereket; és ezekből is csak annyit, amennyire ténylegesen szükség van. (Egy viszonylag tiszta helyiség felmosásához, nem zsíros edények mosogatásához elég lehet a víz is.)

Kerüljük az állati zsiradékot tartalmazó krémek és szappanok használatát! A tusfürdők egy része mentes ezektől; kézvédő krémnek használhatjuk az olaj és citromlé keverékét is.

Ne vásároljunk flakon- és tubushalmokat a tisztálkodó- és tisztítószerekkel! Inkább keverjünk magunk fogpasztát (egy egyszerű recept: két púpozott kiskanál szódabikarbóna + egy kiskanál citromlé vagy víz, esetleg még egy csepp fodormentaolaj), és ha lehet, nagy kiszerelésben vásároljuk a tisztálkodó- és tisztítószereket! (Egy barátom Bécsből 10 literes vödörben kapható, tiszta növényi kivonatból készült kenőszappant hozott haza, és – ahogy az ottani környezetvédő ismerőseitől látta – azt használja mindenre: mosásra, mosogatásra, felmosásra, tisztálkodásra, sőt, sütőpor hozzáadásával még fogmosásra is.
Bevásárlás
Mindig legyen nálunk szatyor, hogy ne kelljen minden alkalommal új nylonszatyrot vennünk. Minél kevesebb eldobásra ítélt csomagolóanyagot vigyünk haza az áruval! (Dobozos gyümölcslé helyett vegyünk üvegest, nylon csomagolású áru helyett papír csomagolásút stb.; ha lehet, válasszuk a nagyobb kiszerelésűt.)

Akkor se fogadjunk el felesleges reklámszatyrot, ha ingyen adják. A zöldségeshez menjünk már zacskókkal, szatyrokkal felszerelkezve, hogy ne kelljen mindig újat használnunk. Ennyit megér az ügy még akkor is, ha netán némelyek egy kicsit bogarasnak fognak nézni bennünket…

Kerüljük a konzerv- és mirelitáruk vásárlását. A friss áru nemcsak kevesebb csomagolást igényel, de sokkal egészségesebb, táplálóbb is.

Ne főzzük túl az ételt! A nem túl puhára főzött zöldségféle nemcsak kevesebb energiát igényel, de sokkal egészségesebb is. Főzés közben takarjuk le az edényt, így energiát takarítunk meg, és az étel is ízletesebb lesz.

Használjunk kuktát! Még több energiamegtakarítást és még jobb ízeket eredményez.
Táplálkozási szokások
Ha nem tudunk lemondani a húsevésről, legalább csökkentsük húsfogyasztásunkat! A vegetárius táplálkozás nemcsak egészségesebb, de olcsóbb és gazdaságosabb is, ugyanis a húsukért tenyésztett állatok rengeteg takarmányt igényelnek, amit az állattartók a mezőgazdaság kemizálásával, sőt, sok helyütt az erdők kiirtásával igyekeznek megoldani. (Erről a 4. számunkban, a Jövőfaló emberiség c. cikkben már bővebben írtunk.) Ebben a pusztításban élen jár a McDonald’s-hálózat – ugyanúgy a papírpazarlásban is -, ne támogassuk hát őket azzal, hogy igénybe vesszük szolgáltatásaikat!

Hagyjuk el étrendünkből a sertés- és a marhahúst! Ha a baromfihúsról nem tudunk teljes egészében lemondani, próbáljuk meg azt háztájiból beszerezni.

Egyszer s mindenkorra hagyjunk fel a húsevéssel! Ez nemcsak a minket körülvevő ökoszisztémára a leghasznosabb, hanem saját magunk számára is, hiszen a hús – a benne rejlő toxikus anyagok és a nagy koleszterintartalma miatt – káros a szervezetünkre (bővebben ld. Kagylókürt 5. szám: A vegetáriánus táplálkozás előnyei).
Kertészkedés
Ne használjunk műtrágyát, rovarirtókat, gyomirtókat! Ezek az anyagok a vízen és a terményeken keresztül óhatatlanul is belekerülnek szervezetünkbe. Inkább megfelelő növénytársításokkal, vetésforgóval próbáljuk minimalizálni a rovarok és a gyomnövények okozta károkat. Ha így cselekszünk, meghálálják az énekesmadarak, amelyek egyre nagyobb számban jelennek majd meg kertünkben, és teljesen ingyen segítségünkre lesznek a kártevők megritkításában.
Energiatakarékosság
Ne hagyjunk égve lámpát ott, ahol nem tartózkodik senki, és általában, minden elektromos berendezést csak akkor üzemeltessünk, ha tényleg szükséges.

A hűtőszekrényt ne állítsuk hidegebbre a kelleténél! (Általában a benne tárolt ételnek sem tesz jót, ha megfagy.) Ne használjunk több meleg vizet, mint amennyit kell. (Nyáron a hűvösebb vízben való tusolás direkt kellemes.)

Ha csak lehet, ne vegyük igénybe a liftet! Fiatalabb korban három-négy emelet nem jelenthet problémát, ráadásul az elkényelmesedett városi ember számára jó testedzés is!

Ügyeljünk arra, hogy környezetünkben ne legyen túl sok elektromos berendezés. Tévénézés helyett olvassunk vagy menjünk sétálni, zenehallgatás helyett inkább zenéljünk mi magunk. Ha korán lefekszünk, nemcsak kevesebbet égetjük a lámpát, de másnap frissebben, vidámabban kezdjük a napot.
Víztakarékosság
Ne folyassuk feleslegesen a vizet! Győződjünk meg róla, hogy nem csöpögnek-e a csapjaink, jók-e a tömítések. Ellenkező esetben hívjunk szerelőt! A vécéöblítőt állítsuk be víztakarékosra!

Csupán néhány ruhadarabért ne használjunk automata mosógépet! Egyszerűbb és gyorsabb is, ha kézzel mossuk ki őket. Kádfürdő helyett válasszuk a zuhanyozást!

Tusolás közben se folyassuk fölöslegesen a vizet! Amíg szappanozzuk magunkat, elzárhatjuk a csapot.
Papírtakarékosság
A papír mindkét oldalára írjunk! Ha lehetséges, újrahasznosított papírt használjunk.

Ne fogadjunk el számunkra fölösleges szórólapokat, prospektusokat. írjuk ki a postaládánkra: „Nem kérünk reklámanyagot!”

A papírhulladékot gyűjtsük külön. Egy részét magunk is fel tudjuk használni újból (csomagolópapírt, félig üres lapokat), a többit juttassuk el a MÉH-be.
Veszélyes hulladék
Kerüljük azoknak a termékeknek a vásárlását, amelyekből veszélyes hulladék lesz!

Semmiképpen se vásároljunk aerozolos palackokban forgalomba hozott terméket! Ha
elemet veszünk, vegyünk újratölthetőt!

Az elhasznált elemeket ne dobjuk el: vigyük kijelölt gyűjtőhelyekre, vagy várjuk meg a legközelebbi gyűjtőakciót. Az autósok a fáradt olajat mindig adják le a benzinkutaknál!

Sokszor túl kicsinek és tehetetlennek érezzük magunkat, amikor az irdatlan méretű környezetpusztításról hallunk. Pedig az sem kevés, ami rajtunk múlik. Nagyon fontos továbbá, hogy udvariasan, de határozottan emeljük fel szavunkat, ha látjuk, hogy környezetünkben piszkítják a természetet, szemetelnek, rongálnak vagy pazarolnak. A személyes példamutatás természetesen a leghatásosabb; ha megváltoztatjuk gondolkodásmódunkat, szokásainkat, esetleg ilyen irányban hatunk környezetünkre, családunkra, barátainkra is, akkor már nyugodtak lehetünk: megtettük, ami a mi feladatunk volt ezzel kapcsolatban.

Felhasznált irodalom:
Könczei Réka – Nagy Andrea: Zöldköznapi kalauz. Bp. 1992

Mikola Klára
1992/11.