Nárájana – hasznos tanítások a Hitópadésa meséiből

Aki parányi lényeknek se vét,
Aki türelmét nem veszti soha,
Aki esendőt karjával kivéd,
Kinyílik annak az Ég csarnoka.

Ellenséget is vendégszeretet
Illet meg, ha az ajtódon kopog.
Mert nézd a fát, árnyékot tereget
Még annak is, ki rá baltát fogott.

Ki nagy házból való, s tetteiben
Ragyog a méltóság, süt az erény,
S szíve tiszta, élte szeplőtelen,
Csak ő lehet az úr a föld színén.

Bár a legalsóbb teremtmény legyen,
Tőle nem hárul el a bölcs szíve,
Csandála-ház felett is édesen
Időz a hold, ezüsttel hinti be.

Megszépíti a kakukkot a hang,
És megszépül a hűségtől a nő.
Tudás megszépít csúf idomtalant,
Türelem által szép a vezeklő.

Az elefánt ha megtapint, megöl,
Gyilkol a kígyó, ha csak megszagol,
Mosolyával a király öldököl,
A gonosz úgy is öl, ha meghajol.

Szablyák közé is szabadon mehet,
A hírnököt nem sértheti acél,
Megilleti a méltó tisztelet,
Mert ajkával, ki küldte, az beszél.

Ha elhagyod a tisztességesek
Társaságát, ha jársz külön utat,
Megkaparint a vérszomjas sereg,
Hamar megérzed gyilkos karmukat.

Szülője bár a legmagasabb kaszt,
Vagy a legalsó, gondjaidba vedd,
Ha vendéged jön, vendégeld meg azt,
Istenek küldték, soha ne feledd!

Az ellenség ha téged megsegít,
Többet ér, mint a barát, hogyha árt,
Ha ismered a kettő tetteit,
Kiderül, ki az ellenség s barát.

Se pusztulást, se érdemből özönt
Nem kaphat senki születéséért.
Arról az élet nagy törvénye dönt:
Érdemre-e, vagy pusztulásra ért.

1992/11.