Egy élet olvasata

Kezdetben csak annyit tudtam a pálmalevél-könyvtárakról, hogy valahol Indiában működnek, és minden ember sorsa meg van írva bennük. Aztán egy szerencsés találkozás folytán alkalmam nyílt beszélgetni valakivel, aki járt az egyik ilyen könyvtárban. Fürkésző tekintet, szikár alkat, messzire néző szemek és valami roppant melegség, természetes energia sugárzik beszélgetőtársamból, aki – mint kiderült – komoly titkok tudója. Rohini dévi – nevét az indiai szeretetmisztika egyik jeles asszonyáról kapta – ma kolostorban él Bécsben, a Rádhá-Góvinda templomban az imádat egyik felelőse.


Dél-Indiában jártam zarándokúton, s egy indiai családdal látogattunk el Srí Rangam városába, hogy felkeressük az itteni templomot és a híres kegyszobrokat. Ez a város a majd ezer éves múltra visszatekintő Srí vaisnava vallás legfőbb szent helye, itt áll Ázsia egyik legnagyobb templomegyüttese, valóságos önálló városka. Egy zsúfolásig teli vendégházban szálltunk meg, ahol képtelen voltam aludni, aztán végül egy másik családhoz kerültünk. Egy hetet maradtunk náluk, s még németül is beszéltek, mivel két évig Svédországban éltek. Egyik reggel az asszony megemlítette, hogy meglátogatnak egy pálmalevél-asztrológust. Korábban már hallottam felőle, és mivel kíváncsi voltam rá, én is elmentem velük a következő reggel.

Az iroda egy csöpp kis hely volt. Mikor megérkeztünk, az asztrológus ujjlenyomatot vett a hüvelykujjamról, majd megmondtam a születésnapomat. Ezután bement a másik szobába, és néhány öreg pálmalevéllel tért vissza. Természetesen nagyon sok ember született azon a napon, amelyiken én, ezért leellenőrizte, hogy valóban az én levelemről van-e szó. Megkérdezte az édesanyám nevét, s valaki a jelenlévők közül tolmácsolt, mert az asztrológus nem beszélt angolul. Elolvasta, ami a levélre volt írva, majd azt mondta, mindennel elkészültünk, mi pedig hazamentünk a családdal.

Néhány nappal később egy férfi állított be hozzánk egy kis könyvecskével a kezében, amelyben sok minden részletesen le volt írva angolul, s kaptam egy kazettát is, ahol az asztrológus beszél, és valaki angolra fordítja.
A pálmalevelek eredetéről nem sokat tudok, mondják, több ezer esztendős múltból származnak, és léteznek annál sokkal nagyobb könyvtárak is Indiában, mint ahol én jártam. Mivel több ilyen asztrológus működik, az embernek óvatosnak kell lennie. A nyugatiakat könnyen be is csaphatják. Néhány kedves barátom nagyot csalódott más dél-indiai pálmalevél-könyvtárakban, mert a jövendölések nem váltak valóra.
Ám azzal a hellyel kapcsolatban, ahol én jártam, az volt az érzésem, hogy hiteles dologról van szó: apró kis hely, szinte senki nem is tud róla, még angolul sem beszélnek – nagyon eredetinek éreztem. Azt hallottam, még az is meg van írva a pálmaleveleken, hogy mikor keresi föl az adott ember a könyvtárat, mert nem mindenki ugyanabba a könyvtárba vetődik el.

Aztán véget ért indiai utam, hazatértem Németországba, s már-már el is felejtettem volna a látogatást. Mikor két évig Münchenben dolgoztam, egyszer a kezembe akadt az indiai könyvecske, és bele-beleolvastam. Olyan formában íródott, mint a Bhágavata-purána: Siva kérdezi Párvatit … aki aztán válaszol. Azt hiszem, az én asztrológusom Siva-hívő volt, s úgy jegyzett le mindent, mintha Siva és Párvati beszélgetését hallgatta volna. Nagyon meglepődtem, mert minden, ami velem akkoriban történt, benne volt a könyvben, többek között az autóbaleset is, amit időközben elszenvedtem.
A följegyzésben szerepeltek utalások az előző életemre vonatkozóan is: kik voltak a szüleim, hogyan hívták a bátyámat, s egyebek, de napra pontosan azt is megadták, mikor fogom életem végén elhagyni ezt a testet. Hihetetlen, de még egészen jelentéktelennek tűnő tények is szerepeltek a szövegben, hogy csak egyet említsek: a gépírás, és valóban tanultam gépírást. Nagyon meglepődtem rajta.
Aztán olyasmiket is közöltek, amik anyagi szempontból talán nem tűnnek kedvezőnek, de úgy látom, spirituális értelemben ezek nagyon is előnyösek. A feljegyzések szerint az előző életbéli férjem megátkozott, hogy ebben az életemben ne legyen se pénzem, se gyermekem, se férjem, semmim a világon. És ez valóban igaz, anyagi szempontból tényleg semmim sincsen, de a lelki élet szempontjából ez a lehető legjobb.

Az emberek általában a jövőjükről érdeklődnek, személyes problémákra kíváncsiak, a leendő párjuk felől tudakozódnak. Aki többre kíváncsi, feltehet speciális kérdéseket is. Az ilyen természetű tanácsokért egy kicsit persze többet kell fizetni, de mindenki megkapja a választ a kérdéseire. Talán még egy lelki misszió vagy egy nemzet sorsa is meg van írva ezekben a könyvtárakban, ki tudja? Nekem nem volt semmilyen különleges kérdésem, vagy olyan téma, amiről mindenképpen tudni akartam volna.

Talán egy hétköznapi ember számára, aki a karma körforgásában él, minden úgy is történik, ahogyan a horoszkópja írja, de egy tisztaszívű hívő ember folytonos isteni felügyelet alatt áll. Én azt szeretném megtanulni, miként hódoljak meg mindaz előtt, amit az Úr ad nekem, s nem akarok egy horoszkóptól függeni, s folyton azt bújni, mi fog történni. Krsna képes bármit bármikor megváltoztatni, s a hívei számára – különösképp, ha egy tiszta bhaktáról van szó – mindent elrendez. Azt hallottam, amikor egy bhakta összeüti a tenyerét a kegyszobrok előtt, minden rajtuk lévő vonal átalakul. Egyszer elvittek egy emberhez, aki tudott tenyérből olvasni. Belenézett a tenyerembe, de nem látott benne semmit, alig jutott szóhoz. Ekkor értettem meg, hogy az Isten előtti meghódolás átírja még a tenyerünk sorsvonalait is…

Aztán Rohini dévi megkért, hogy kapcsoljam ki a diktafont, és megmutatta emlékeit: egy ütött-kopott magnókazettát, rajta az asztrológus pecsétjével, és egy kis kemény fedeles füzetecskét, teli kézzel írott lapokkal. Egyik oldalon valamely indiai nyelven, talán tamilul, a másikon pedig angolul. Olvasott is belőle egy kicsit: – Siva így szólt Párvatihoz…

Döme Judit

2009/51.