A növényvilág apoteózisa

A növényvilág apoteózisa

„Én vagyok a szertartás, az áldozat, az ősatyáknak szóló áldozás, a gyógyító fű és a transzcendentális mantra. Én vagyok a vaj, a tűz és a felajánlás.” (Bhagavad-gítá 9.16)

India a világ egyetlen olyan országa, amelynek ősrégi tradíciójának szerves részét alkotja a növényi alapú étrend. Utal ez egyrészt az állatok szentségének tiszteletben tartására, de tekinthetjük ókori Occam borotvájának – e tétel szerint egy állítás igazolásához csupán annyi érvet kell felsorakoztatni, amennyi minimálisan elegendő a bizonyításhoz, márpedig az emberi lét fenntartásához, egészségéhez a növényi étrend elegendő.
A növényi lét is szent, táplálkozni azonban mégis szükséges. Az alábbi fohász a növényvilág apoteózisa. A növények szakrális erő hordozói, éppúgy, mint tulajdonképpen az élővilág összes tagja. Az emberi szervezet fizikális energia bevitele három szinten megy végbe: a táplálék, a víz és a levegő vonatkozásában. A jógík számára a légzés szabályozása, a tiszta víz és a növényi táplálék ajánlott. A beteg számára elsődleges a tiszta és megfelelő tápanyag bevitele. (Érdekes módon a növényi étrend szerepelt például a bencés szerzetesrend előírásai között is!)
Indiában nemcsak a szoláris fotoszintézist tartják fontosnak a növényvilágban, hanem a szeleno-fotoszintézist is, mert a Hold sugárzása különleges erővel hatja át a növényeket. A növények gyógyhatását is ennek a lunáris hatásnak tulajdonítják.
A növények szentségét a legrégibb források is említik, így a Rg-véda Gyógynövény-himnusza is. Az upanisadokban a lélek megtestesülésének útján töltenek be fontos szerepet: a lélekszikra az esővel érkezik a földre, onnan a növényekbe, elsősorban a gabonafélékbe kerül, majd a férfitestbe, onnan a női testbe, majd megszületik emberi formában. Másutt az upanisad-bölcselet Brahman megnyilvánulását látja a növényekben, a purána-irodalom pedig egyenesen Isten hajkoronájának tekinti a fákat. Ez az ókori holisztikus szemléletmód ma aktuálisabb, mint valaha.
A Rg-véda alábbi fohásza a növények gyógyító hatását emeli ki. A fohászt az orvos mondja, aki egyaránt fohászkodik páciense jobbulásáért, valamint saját oltalmáért és gyarapodásáért. Mindemellett dicsőítő szavaiban mágikus egységbe forrasztja a növény- állat- és embervilágot az isteni dimenzióval.
A versek a négy negyedes slóka formában ismeretesek, a legtöbb esetben 8/8 8/8 szótagszámmal, amit csak olykor borít föl a tömörítés vagy a keretek közül kitörő szöveg szabadságigénye.

Himnusz a gyógynövényekhez
(Rg-véda X. XCVII.)

1. Megidézem a földszínű növényeknek százhét faját,
Akik isteneknél három korral születtek hamarább.

Megvilágítás
Először az orvos beszél. A növények a földből sarjadnak, s a szöveg homokszínűnek, barnásnak nevezi őket, ezzel is a talaj és a növények metafizikai kapcsolatára utalván. A növények százhét faja nem ad teljes képet, mert az óind gondolkodás misztikus egységszáma a 108. Ezért kiegészítésként hozzávehetjük akár a Szómát, a növények királyát, akár a Megnevezhetetlent, Istent, mint a száznyolcadik, „tiszteletbeli” növényt. A vers időrendje szerint a növényvilág megnyilvánulása megelőzte az emberi családba tartozó félisteni lények megjelenését.

2. Száz a te hajlékod, anyám, s ezerféle a hajtásod,
Sok százféle erővel hatsz, betegemet meggyógyítsad!

Megvilágítás
A növények feminin jellegét hangsúlyozza a vers, a táplálás, gyógyítás és egészségmegőrzés, energiaközlés női hivatásának megfelelően. A ráolvasás mágiájában az orvos megszólítja a gyógyfüveket.

3. Örvendjünk a növényeknek, virágzóknak és termőknek,
Akár versenygyőztes mének, sikerre visznek majd minket.

Megvilágítás
A virág és a termés a növények igazi hasznai. A siker nem más, mint az üdvösség, a felszabadulás, és a lovak említése a túlvilági eredmények elérését juttatja eszünkbe. A védai rítuskörben a lóáldozat meghatározó szerepet játszott, elsősorban a mennyek elérésé végett.

4. Édesanyám, gyógynövényem, nevezzelek istennőnek!
Adj jó lovat, marhát s ruhát, s egészséget emberemnek!

Megvilágítás
Itt végbemegy a növényvilág apoteózisa, hiszen egyfelől szubjektíve közel hozza őket az orvos az emberhez, másfelől istennőként fel is magasztalja, majd áldásokért esedezik hozzájuk. Az első három áldás az orvos fizetsége, majd a gyógyulás a negyedik.

5. Szent fügefa az otthonod, palása-fa a hajlékod,
Megmentvén itt ezt az embert, jószágod is biztosan lesz!

Megvilágítás
A szent fügefa az asvattha (Ficus Religiosa), a palása-fa (Butea Frondosa) másik neve a levelek fája. A védai áldozatok különféle kellékei, edényei ezekből a fákból készülnek, amiket ezért a növények oltalmának is neveznek, mert a növényvilágot képviselik az áldozatokon. A vers második fele a gyógyulás viszonzásaképp fölajánlott ajándék jószágokra enged következtetni.

6. Ki oly sok gyógyfüvet begyűjt, mint a királyi sereglet,
Démon-ölő s kórság-űző orvos az ilyen tudós szent.

Megvilágítás
Nem a mennyek orvos istenségeiről, az Asvini kumárákról van szó, hanem a betegség démonait legyőző orvosról.

7. Lovat hozó, szómát adó, erősítő és tápláló –
Adom én e gyógyfüveket, egészséged visszatérjen!

Megvilágítás
A ló egyfelől vagyontárgy, másrészt az áldozatok egyik jószága. A szóma mitikus növény, ennek nedvét préselik, áldozzák, imákba foglalják.

8. Gyógyerőtök úgy árad, mint karámból ki a nyájak,
Vagyont szereztek nékem, s emberemnek egészséget.

9. Anyátok neve enyhítő, így ti vagytok a gyógyítók.
Szárnyaló lüktetés vagytok, űzzétek el a kórságot!

Megvilágítás
Az enyhítő, helyreállító (iskrti) és a gyógyító (niskrti) érdekes szófordulatnak tekinthető, a lüktetés eredeti kifejezése pedig folyó vagy véredény. Az ájurvédikus gyógymód egyik diagnosztikai módszere a pulzus tapintása. A lankadt, erőtlen pulzus egészségtelen, a „szárnyas erek”, vagy a szárnyaló lüktetés viszont a gyógyulás jele.

10. Karámhágó tolvajként legyőznek minden akadályt,
Elűzik a gyógyfüvek, lett légyen bármily nyavalyád.

11. Mikor az enyhülést hozó gyógyfüvet kezembe veszem,
Enyészik a kórság lelke, noha korább fenyegetett.

Megvilágítás
A gyógyító megöli a betegséget, pontosabban annak szellemét,lelkét, hogy megmentse a beteget. A szóban forgó betegség (jaksa) egyfajta tüdőbaj.

12. Tagról tagra, ízről ízre, akibe, gyógyfű, bekúszol,
Rettentő közbenjáróként kórságot abból kiűzöl.

Megvilágítás
A közbenjáró politikai kifejezés, ami a vitás felek közt békebíróként fellépő harmadik, nagyhatalmú felet jelenti. A betegség a megbomlott egészség következménye, s a gyógyfüvek a szelíd gyógymód lassú, ám hatásos módján állítják vissza az egyensúlyt.

13. Szállj el messzi tüdőbaj, jégmadárral és szajkóval,
Sodorjon el szélvihar, s a messzi tűnő zivatar!

Megvilágítás
A gyors gyógyulás reményében a leggyorsabb röptű madarakat említi az orvos. A mátyásmadár vagy szajkó a nevezetes csátaka madár, amiről azt tartják, a földről nem vesz magához vizet, hanem csak a viharfellegek esőcseppjeivel táplálkozik.

14. Egyikőtök a többit oltalmazza, támogassa,
Összefogva vigyétek sikerre minden szavamat!

Megvilágítás
Ismét a gyógynövényekhez fordul az orvos, s az ellenjavallatokra hívja fel a figyelmet, nehogy az egyes hatások kioltsák egymást.

15. Gyümölcshozók és virágzók, gyümölcs- és virágtalanok,
Brhaszpati utódai, mentsetek meg a bajtól!

Megvilágítás
Brhaszpati az istenek tanítómestere, ősbölcs, aki a mantrákat, ráolvasásokat és varázslásokat felügyeli.

16. Védjetek az átoktól, s Varuna hurokjától,
Jama halál-béklyójától, s déva-bűnök kórságától.

Megvilágítás
Varuna a vizek és a sötétség istene, hurokjával ragadja alsó világába az embereket, de fegyvere a vízfejűség és más betegségek szimbóluma is. Jama a halál istene, a déva-bűnök pedig az emberek által az istenek ellen elkövetett vétkek, melyek betegséget hoznak az elkövetőkre, illetve más értelmezés szerint a félistenek által az emberek ellen elkövetett vétkek, melyek pedig magukban foglalják a betegségeket. Ld. X.109.1.

17. Az alászálló gyógyfüvek fönn az égben így beszéltek:
„Akinek létét átjárjuk, nem érheti azt semmi baj!”

Megvilágítás
A gyógyító erő, de pusztán a táplálkozás is az élet és a jólét záloga, egyfajta preventív gyógymód.

18. A sok száz alakú, s Szóma uralta növények közül
Te vagy lám, a legkiválóbb: ínségre ír, szívnek áldás.

Megvilágítás
Az éppen aktuálisan alkalmazott gyógynövény megszólítása.

19. Szóma uralta növények, Brhaszpati utódai
a földtekén! Adjátok erőtöket e fűnek!

Megvilágítás
A gyógyerők összegyűjtése. A szertartások előtt a pap rituális módon megtisztítja testtagjait. Ehhez olyan vizet (acsmana) használ, amit a hét szent folyóról gyűjt egybe, igaz, csak egy mantra-fohász elismétlésével, gondolatban keresi fel a folyókat. Ehhez a gyakorlathoz hasonló az ezernyi növény gyógyerejének összevonása az aktuálisan alkalmazott gyógyfűbe. Korábban már elhangzott az ellenjavallat kivédésére szolgáló kérés, most pedig a szinergia-elv érvényesüléséért fohászkodik az orvos, hogy a sokféle növény hatása koncentrálódjék.

20. Ne bántsátok a gyűjtőt, s akiért gyűjtlek titeket!
Kétlábúak s négylábúak sértetlenek maradjanak!

Megvilágítás
A növények életének elvétele is bűnnek számít, s az orvos e fohásszal igyekszik oltalmat keresni a következmények ellen. Önmagának, ápoltjának és családtagjainak (kétlábúak), valamint jószágainak (négylábúak) is védelmet kér.

21. Akik itt halljátok szavam, s akik távol kerültetek,
Gyűljetek egybe, s adjátok erőtöket e növénynek!

22. A gyógyfüvek királyukkal, Szómával együtt mondják:
„Akit egy bráhmana kezel, azt által visszük, ó, király!”

Megvilágítás
A gyógyító növények elfogadják a felkérést, és egyben dicsőítik a bráhmanák helyzetét. Által vinni ez esetben nem a test elhagyását követő üdvösségre utal, hanem az egészséges élet üdvére.

23. Gyógyfű! Te vagy a legfőbb! A fák is csak a szolgáid.
Szolgálatunkba vettessék, aki irántunk ellenség!

Megvilágítás
Zárófohász, amely minden egyéb növény előtt a gyógyfű dicsőségét hirdeti, majd praktikus módon hatalmat kér az ellenségek fölött, ami nemcsak a tényleges támadókat, hanem az emberre támadó betegségeket is kivédi.

 

51/2009.
Fordította: B.K. Tírtha,
szanszkrt nyelvi lektor: Andrássy Csongor