Agni (a Tűz istene)

Agni a tűz istene (v.ö. latin ignis, magyar égni, orosz agony), Indrával és Szúrjával együtt a Védák három legfőbb személyisége. A teremtett világ mindhárom régiójában megtalálható – mint földi tűz, mint a levegőég villáma és mint az égi Nap. Mivel a tűz lángjai mindig az ég felé törnek, rituális használata összeköttetést teremt föld és ég, ember és Isten között, hiszen ez az áldozatok közvetítője. Imádata elterjedt volt az indo-iráni árjan népek között, az iráni-párszi (perzsa) tűzimádat vagy a védai szent tűzáldozat formájában, de a fény- és világosság-misztérium gyanánt egyetemes princípiumnak tekinthető.

Agninak tíz formája ismeretes, öt természetes megnyilvánulása és öt rituális-mitikus formája. 1) közönséges tűz, égő, vagy a fában rejtett formában, 2) villámlás, 3) Nap, 4) belső tűz, az emésztés tüze, 5) pusztító tűz, vulkántűz, amely az ősvizekben keletkezik, a világ fennmaradása során szunnyad, majd a megsemmisüléskor felemészti a mindenséget, 6) brahma-agni, amely a tűzáldozat során a tűzcsiholó fákból magától lobban föl a megfelelő mantrák alkalmazásakor, 7) prádzsápatja-agni, a szent zsinórral történő felövezéskor a növendékre bízott tűz, 8) gárhapatja-agni, a családi otthon áldozótüze, 9) daksina-agni, a déli égtájon lakozó ősatyáknak szentelt déli tűz, 10) kravjáda-agni, halottégető tűz, ebben a mivoltában „emberevő”.

A védák legfontosabb rítusa a tűzáldozat, ami valójában a kozmikus rend modellezése. Ezért is szól a Rg-védában a legtöbb himnusz Agnihoz. Minden teremtett dolog ismerője, a védák forrása, valamint a Nap s a Hold mellett tanúja a világ eseményeinek s az ember tetteinek. Az égtájak egyik őre (lókapála), a délnyugati irány felügyelője, ahol az ősatyák laknak.
A tűz az upanisadokban az első létező, akiből minden további dolog származik, s a mindenséget egybefogó egyetemes életerő bizonysága. Agniban az összes többi természeti istenség megtalálható – ez is jelzi kozmo-ontológiai elsőségét.
Agnit ereje teszi született démonölővé (Rg-véda 3.20.3.), s fénye a tudás világosságát is jelképezi, így a tudatlanság démonának is megsemmisítője. Ezért a tudás és a hosszú élet reményében imádják. Agnitól csupa jó dolgok származnak, s a gonosznak és a sötétségnek állhatatos ellensége. A Nap minden este Agnira bízza ragyogását, amit hajnalban vesz vissza tőle.
Agni az otthon és az ember őrizője és segítője, aki elsőként érkezett az égből az ember szolgálatára. Híveinek atyja, anyja, bátyja s egyben fia, aki életében minden bajtól megvédi az embert, halálában pedig pszüchopomposzként túlvilági útján kalauzolja.
Agnit testes emberként ábrázolják, ez utal teremtő és megsemmisítő erejére. Rőtes szakálla ősiségét jelzi, s általában két arca, három lába és hét karja vagy nyelve van – ezek a tűz lángnyelvei, amik felnyalják az áldozati vajat. Hátasállata a kos, ez is szoláris, energikus jószág, mert Agni az anyagi összetevők közül a szenvedélyes energia (radzsasz) megtestesítője. Testéből hét dicsőség árad, kezében lángoló dárda vagy lándzsa, illetve málá-olvasó. Zászlaja füstös, s fejéke is füstölög. Pompás lovak húzzák fénylő szekerét, melynek kereke a hét szél.
A tűz az őselemek közül a középső, a látásfunkció, a szín és formaérzékelés záloga. Megszemélyesült formájában Visnu leszármazottja, Angirasz ősbölcs fia, az ősatyák királya, az egyik Marut, illetve a hét bölcs egyike, vagy Kasjapa és Aditi fia. Két hitvese Agnájí és Szváhá, ez utóbbi a világ előmenetelének záloga, akitől Agni fiai is születtek. Unokáival együtt 49-en alkotják a tűz-családot, ami a tűz 49 válfaját szimbolizálja.
Származását a Rg-véda másként ismerteti. Agni a felhők közül született s villámcspásként érkezett a földre, majd elrejtőzött. Mátarisvan szélszellem adott formát Agninak, s Bhrgu ősbölcs famíliájára bízta.
A Mahábhárata beszéli el Agni betegségét, amit csak a hatalmas Khándava-erdő fölemésztésével tudott orvosolni. Ez az erdő történetesen az istenek ellenfeleinek adott otthont, így Agni csak Krsna és Ardzsuna segítségével győzhette le őket.

Történetek Agniról

• Kezdetben Brahmá megteremtette a mindenséget. Nem volt halál akkor még, s a Földet benépesítő lények menthetetlenül túlszaporodtak. Brahmán aggodalom lett úrrá, ezért testéből kiválasztotta a hőenergiát, s elküldte a tüzet, hogy végezzen a túlszaporodott népességgel. A tűz túl jól végezte dolgát, olyannyira, hogy a földlakókat most meg a kipusztulás fenyegette. Ekkor közbelépett Siva, s arra kérte Brahmát, vonja vissza testébe a Tüzet, s teremtse meg inkább a halál urát, amit Brahmá meg is tett. Ezzel beállt a mindenség egyensúlya. (Rg-véda)

• Egy hibája miatt Bhrgu megátkozta Agnit, hogy amihez csak hozzáért, azt eméssze föl. Agni bánatában elbujdokolt és a föld alá rejtőzött. Agni távolléte megrengette a világot, mindháromvilágban, az égben, a Földön és az alvilágban is gondok adódtak. Időközben Párvatí megátkozta az isteneket, akik így alulmaradtak a démonokkal szemben. Szükség lett volna egy új, erős vezérre, aki győzelemre viszi az isteneket. De a vezér megteremtésében csak Agni segíthetett, aki – föld alatti bujdosása miatt – elkerülte Párvatí átkát. Az istenek kutatni kezdtek Agni után. Ő ekkor a tengerben rejtőzködött, csakhogy a víz már tűrhetetlenül forróvá lett a tengerlakó lények számára. Ezért a békák besúgták az isteneknek, hol rejtőzik Agni. Ezért haragjában Agni megátkozta a béka nemzetséget, hogy soha semminek se érezzék az ízét. A békák sírva fordultak az istenekhez, akik viszont megáldották őket, hogy a sötétben is könnyedén tájékozódhassanak. Mindeközben Agni újabb rejtekhelyet keresett, s egy hatalmas banjan-fába bújt. Itt azonban egy elefánt vette észre, s most ő súgta be az isteneknek. Ezért Agni az elefánt népet is megátkozta, hogy nyelvük ne lógjon ki a szájukból. Ezt az átkot az istenek azzal az áldással ellensúlyozták, hogy a nyelv kicsinysége ne akadályozza az elefántot a szabad táplálkozásban. Agni azonban továbbállt a banjan-fából, és most egy samí-fa odvában keresett menedéket. Itt azonban lakott egy kismadár, akitől az istenek megtudták Agni hollétét, s ott is érték, még mielőtt távozhatott volna. Agni ezt az árulóját is megátkozta, mégpedig azzal, hogy a nyelve pöndörödjön visszafelé. Az istenek azonban megáldották, hogy épp e visszahajló nyelv legyen fenséges dalának sípja. Mivel pedig Agnit egy samí-fában lelték meg, attól fogva ez a fa is szent.
A három világ aggodalomtól gyötört népe Brahmához fordult segítségért, aki módosította az Agnira kimondott átkot – mert visszavonni nem állt módjában – s attól fogva amihez Agni hozzáér, azt mind megtisztítja. Így végre az istenek rá tudták venni Agnit, hogy segítsen nekik a démonok elleni küzdelemben. (Mahábhárata, Anusászana-parva 85.)

• Agni, az isteni áldozópap (Rg-véda 1.1.)

1. Agnit dicsérem, a családi papot, az áldozat vezénylő istenét,
az áldozópapot, a vagyonban leginkább bővelkedőt!

2. Agni méltó az ősi látnokok, s a ma élők dicséretére.
Ő majd idehozza az isteneket.

3. Agni révén bőség száll az emberre, és dicső hőseiben [fiaiban]
nap nap után gyarapodhat.

4. Agni! Amely tökéletes áldozati szertartást mindenfelől te övezel,
az bizonnyal eljut az istenekhez.

5. Agni, mindentudó áldozópap, te igazságos, dicső, leghatalmasabb!
Jöjj, isten, az istenekkel!

6. Agni, amilyen áldást csak szórsz imádódra,
az a te igazságod, ó Angirasz!

7. Agni, sötétség eloszlatója, nap nap után tisztelgő
fohásszal járulunk elibéd…

8. … áldozat ura, örök világtörvény ragyogó őre,
ki saját hajlékodon gyarapszol.

9. Légy számunkra könnyen elérhető, akár apa a fiának,
Agni, maradj velünk, hadd boldoguljunk!

A Rg-véda legelső két himnuszát a híres Visvámitra fiának vagy követőjének, Madhuccshandasz Vaisvámitra látnok-bölcsnek tulajdonítják. A himnusz Agnihoz, a tűzistenhez szól, aki a Rg-védában Indra mellett a második legfontosabb istenség. Agni a hírvivő és közvetítő a föld és az ég között, aki hirdeti az isteneknek a nékik szóló himnuszokat, s eljuttatja híveik fölajánlásait, illetve ropogásával meginvitálja őket a földre, és elhozza őket a szent tűzhöz.
1) Agni ötvözi a különféle papi funkciókat, ezért nevezik családi vagy választott papnak (puróhita), levezénylő papnak (rtvidzs), aki az áldozat megfelelő időszakára ügyel, és az istenségeket megszólító papnak (hótar), aki a fölajánlások elfogadására invitálja az isteneket. Agni minden bőség birtokosa, a jámborok legbőkezűbb jutalmazója, aki eljuttatja a fölajánlásokat az isteneknek.
2) Szájana szerint az ősi látnokok például Bhrgu, Angirasz – akitől jeles papi család ered – és mások. Ez a vers a korábban már létező tisztelgő fohászokra utal.
3) Az anyagi gyarapodásban az embernek itt említett hősies társai a gyermekei és alattvalói.
4) A tökéletes áldozat a zavartalan és megszakítatlan szertartásra utal, amit a kísértetek és gonosz lények nem tudnak háborgatni.
6) Angirasz itt nem az ősbölcs, hanem Agni megnevezése. Az angiraszok szinte emberfölötti lények, akiknek áldozatai követendő mintául szolgálnak a későbbi papok számára.
8) A világtörvény (rta) a kozmikus rend, ez tükröződik minden rendszerezettséget mutató jelenségben. Általánosságban jelentheti a természeti és morális törvényeket, a sorsot, vagy az isteni akaratot. Agni saját hajléka az áldozócsarnok, ahol a fölajánott tisztított vajnak köszönhetően magasra csapnak a szent tűz lángjai.

(Ralph T. H. Griffith, valamint Pék Zoltán fordításában Wendy Doniger O’Flaherty munkájának felhasználásával)

Dévay Gergely
2012/57.