Csadcsadi

Ez a kétmembrános, kétfenekű, peremes, hangolható dob Orissza-tartomány jellegzetes dobja, amelyet már évszázadokkal előbb is ceremóniák, rendezvények és felvonulások dobjaként használtak. Szíjra, illetve széles fonású vászonhevederre akasztották, a Kerala tartománybéli hosszú cshenda dob, vagy a buddhista domma függesztési módjához hasonlóan.
A csadcsadi az Európában meghonosodott kisdob megfelelője, ami a török, úgynevezett „janicsár-zenekar” vagy katona-zenekar jellegzetes ritmushangszere. A 20. század elején az Osztrák-Magyar Monarchia katonai ellátmány-könyveiben a katonazenekart – melynek ritmusára ment a katonák alaki kiképzése – janitchar-orchester-nak írták. Ennek eredete ténylegesen a török katonai hagyományokra vezethető vissza: a janicsár-zenekar a hadi felvonulás kísérőzenekara volt. Egy perc alatt 116 lépést tettek meg, tehát másodpercenként majdnem két lépést, s a szultán e menet-időegység alapján számíthatta ki, hogy a sereg nagy részét kitevő gyalogság mennyi idő alatt ér a kiinduló ponttól a csata helyszínére.
A csadcsadi a csendával és a dommával együtt az úgynevezett peremes dobok családjába tartozik, s fontos ismertető jele, hogy a dob oldalmagassága sohasem nagyobb a bőrök átmérőjénél.
Ennek a dobnak két membránja, azaz bőrfelülete van, amelyek közül csak a játékos felé eső felületét ütik gömbvégű fapálcákkal. Amennyiben az ütött felület merőleges a testtengelyre, akkor párhuzamos kéztartással, ha pedig ferdén áll, úgy bal kézben tenyértartással fogják a verőt. Így alakul a differenciált verőtartás a második kézben.
Újabban a csadcsadik alsó bőrfelületére acélrugót feszítenek, hogy az európai minták alapján csattogóbb, úgynevezett húros hangzást hozzanak létre.
A dob két pereme között, a peremeket összekötő fonáson egyenlő távolságban rézkarikákkal a bőr megfeszítését szolgáló hangolás lehetséges.
Indiában ma is minden vallási ünnepet, esküvőt, vagy rendezvényt nagy zajjal járó, éktelenül hangos zenével kísérnek. Ennek elengedhetetlen tartozéka ez a hangszer.
Európai megfelelőjét is megszólaltatják ütésekkel, valamint pergetéssel, folyamatosnak mondható tremolóval is. Ez a módszer a két dobverő kiegyenlített pattogtatásával létrehozott hosszú hangzást biztosít. Bizonyos ritmusformulák katonai jeleket hordoznak a parádékon. A jellemző ritmusformulák tartományonként másként szólalnak meg Indiában is, nagy eposzaik, a Mahábhárata vagy a Rámájana zenekísérete során.
Orissza tartomány déli, tengerparti városaiban Krsna, az Istenség legfelsőbb Személyisége földi megjelenését megjelenítő hagyományos ünnepen, a Dzsanmástamín többméteres múrti formájában hordozzák körbe Krsna többkarú formáját jellegzetes ékszereivel és eszközeivel. Ez a trombitákkal és dobjátékkal kísért ceremónia akár egész napon át is tart. A kezdetben lassan, ünnepélyesen hömpölygő tömeg órák múlva táncoló emberáradattá válik, akik örömmámorban énekelnek és éltetik a földre született Istent, akitől a visszatérő földre-születések végeztével felszabadulásukat várják, hogy isteni hajlékán Őt szolgálhassák majd.

Váray László
57/2012.