Magyar mandala – Geopolitikai töprengések

Minden formának, amit látsz,
megvan az archetípusa, a tér nélküli
világban. Ha a forma megszűnik,
nem baj, mert az eredeti, az örökké tart.
(Rumi: Shams-i-Tabriz)

A közkeletű magyar vélekedés Magyarországra, azon belül is a Pilisbe, Dobogókőre teszi Földünk szívcsakráját. A Pilis, a szakrális fejedelem és a fehérruhás Pálos rend legalább olyan súllyal szerepel a kortárs magyar okkult mitológiában, mint a skóciai Rosslyn kápolna, a szabadkőművesség és a Templomos lovagrend a legújabb kori nyugati ezoterikus reneszánszban. Mindkettő – a magyar titkos történelem és a nyugati népszerű okkultizmus – ugyanarról árulkodik, amit Honoré de Balzac a következőképpen fogalmazott meg: „Két történelem van: a hazug hivatalos és a titkos”.

A Föld csakraszerkezete nem egyszerű kérdés. Azzal könnyű egyetérteni, hogy az élő organizmusnak tekintett planéta anyai minősége miatt – anyaföld, szülőföld – hasonló lehet gyermekeihez, az emberekhez, és most tekintsünk el az egyszerű antropomorf képzetek dilettantizmusától. Az analógiás világkép, vagy az amint fent, úgy lent hermetikus alapszabály szerint valóban feltételezhető egy ontológiai és formatív kapcsolat a Földanya és gyermeke, az ember között, de ezt a képet ki kell bővítenünk az Égatya személyével is.
Az emberi szervezetben a gerincoszlop mentén helyezkednek el a fő csakrák, jól lokalizálható módon. Azt azonban már sokkal nehezebb eldönteni, vajon hol és hogyan csoportosulnak a Föld csakrái? Az első kérdés a nézőponttal kapcsolatos. Vajon a földgolyó háromdimenziós, gömbszerű testén belül keressük a csakrákat, vagy a térképként kiterített földfelszínen? Általában a földfelszínre vonatkozóan határozzák meg a csakrapontokat, pedig ha valóban megszemélyesült formájában gondoljuk el a Földet, helyesebb volna testszerűségében, gömb alakban keresnünk az energiaközpontokat.
Márpedig úgynevezett energia-helyeket mindannyian ismerünk a föld felszínén, akár szűkebb környezetünkben is. Egyik-másik hely nevezetesebb, talán azért is, mert többen tudnak róla, de a személyes élményen alapuló energia-helyek éppoly hatásosak lehetnek. Egy-egy ilyen energia-hely meglátogatása érezhető hatásokkal jár: megnyugvás, békesség, gyógyulás, lelkünk emelkedése lehetnek a következményei.
Ha pedig bolygónkat égi testnek tekintjük, akkor nem feltétlenül a felszínén kellene keresnünk az energiaközpontjait, hanem inkább a belsejében. A föld tengelyét világoszlopnak tekintve ennek mentén is elhelyezkedhetnek az energiaközpontok, persze nem vitatva el a felszíni energiahálózat sűrűsödési pontjainak létjogosultságát.
Ennek ellenére általában a földfelszín bizonyos kitüntetett pontjait azonosítják a Föld csakráival. Logikus föltevés volna, hogy minden kontinensnek jut egy-egy csakra, mások személyes preferenciáik alapján azonosítják a pontokat. Általános elképzelés, hogy Tibet a koronacsakra, s ezzel átellenben, Dél-Amerikában volna a gyökércsakra, de olykor fölcserélik a két kitüntetett hely pozícióját.
A nemzetközi irodalomban a szívcsakra elhelyezéséről is változatos vélemények keringenek, a Húsvét-szigetektől Egyiptomig, Hawaiitól a dél-angliai Glastonbury-ig, az egykori misztikus Avalon-szigetig, mint szeretetpontig. Robert Coon hármas tagolású egységben gondolja el a planetáris szívcsakrát, Galstonbury-Shaftesbury az inspirációs központ, Berlin (?) a strukturális központ és Barcelona-Montserrat a kreatív középpont; ekként ötvözve az Artúr király és a Szent Grál mítoszát a balos katalán lendülettel és az évezredes Bencés kolostorral, valamint az egyesült Németország euro-optimizmusával. E meghökkentő européer gyúelegy, amiből nem marad ki sem a misztika, sem a politika, sem az ideológia, erőltetettsége és aktuálpolitikai érintettsége miatt nyugodtan félretehető.
Táblázatban foglaltuk össze a leggyakrabban előforduló csakra-pontokat.

. Táblázat: A Föld csakrái

Látszik, bizonyos pontokat, területeket kitüntetetten és nagyjából egységesen kezelnek a különböző források, máskor egészen nagyok az eltérések. Olykor szinusz-görbe mentén helyezik el a csakrákat, máskor a Földet körülölelő spirálon, de a kontinensek egymáshoz illesztett ősföldjén végigfektetett virtuális gerinc mentén is kereshetnénk őket.
A föld csakraszerkezetének vizsgálata meglehetősen bizonytalan – ami a nem egzakt, mitikus-ezoterikus világszemlélet területén nem ritka. Ettől függetlenül sűrűsödési pontok, történelmi és kulturális szempontból fontos színterek, sőt misztikus csomópontok léteznek, ezek kutatásával érdemes tovább foglalkozni.
Vegyünk fel ezért egy másik rendszert, amelyet Pap Gábor ismertetett. Szerinte Európában a kereszténység négy központja egy keresztet formáz. A központok nem a főégtájak szerint, hanem inkább a mellék égtájakon helyezkednek el. Ezek a kitüntetett városok Pap Gábor szerint: Róma – a nyugati, katolikus kereszténység fővárosa, Bizánc, a mai Isztambul, a keleti kereszténység origója, Kijev, az ortodox szent hely, és végül a pazar dómnak otthont adó Köln, Németországban.
A kereszt nem csupán a kereszténységnek alapszimbóluma, hanem ősi, egyetemes jel. A legtöbb esetben középpontot, metszéspontot, pólust, kereszteződést jelöl, amihez a keresztény értelmezésben többek között a halál/feltámadás, illetve mulandóság/örökkévalóság képzete is hozzáadódott.
Az e négy város által kijelölt keresztet tehát a primordiális jelentéstartalmon túl a kereszténység szimbolikus jelének tekinthetjük. A négy csúcs városai rendkívüli szerepet töltöttek be Európa kulturális és mitikus történetében is. A Kr. e.754-ben alapított Róma, az örök város, az ókorban birodalmi főváros, majd az egyházszakadást követően a keresztény vallás nyugati középpontja, amely sajátos módon az ókor klasszikus szellemének is virtuális továbbvivője. Bizánc területén a legrégibb településnyomok Kr.e. 667-ből valók a Boszporusz nyugati partján. Bizánc-Konstantinápoly a Nyugatrómai Birodalmat egy évezreddel túlélő Keletrómai Birodalom központja, egyben az ortodox kereszténység centruma, később mint Isztambul a török birodalom fővárosa. Kijevet a hagyomány szerint három testvér, Kij, Scsek és Koriv alapították, 880-tól fejedelmi székhely, a kijevi rusz székvárosa. Templomai – például a Nagy Vlagyimir által alapított Szent Bazil- és Szent Mihály- (1008), vagy a Jaroszláv által 1037-ben alapított Szent Zsófia-templom – és kolostorai folytán fontos zarándokhely is.
Köln bizonyosan nem jutna eszünkbe, ha vallási központot keresnénk Európa északi területein. Érdekes módon XVI. Benedek pápa első külföldi útja mégis éppen ide vezetett. Köln egy állandó római tábor helyén keletkezett Kr.u. 50 körül Colonia Agrippina néven, majd a frankok szállták meg, végül Németországhoz került és a Hanza-szövetség központja, fontos kereskedőváros lett. Ellenállt a protestantizmusnak, sőt a német szellemi ellenreformáció egyik középpontja, egyetemét a jezsuiták irányították. Különös a híres dóm, ami a háromkirályok ereklyéinek ad otthont, mert hosszú évszázadokon keresztül épült, s a második világháború félelmetes bombázásait gyakorlatilag sértetlenül élte túl.
A négy várost persze körkörösen, sorban egymás után is összeköthetnénk, ám a keresztirányú összeköttetés, az északkelet-délnyugati Kijev-Róma és a délkeleti-északnyugati Bizánc-Köln tengely sokkal jelentőségteljesebb motívumot alkot. Ezt a virtuális keresztet tekinthetjük egy ideológiai mandalának. A mandala erőteret képez, harmonizál, összeköt, s mindezek a funkciók megvalósultak a kereszt madalajegye alatt egyesített Európában. Az egyesült Európa tehát nem új találmány, bár a huszadik-huszonegyedik században teljesen szekuláris az egyesítés alapeszméje: gazdasági érdek, hatékonyság, haszon. Ez nyilvánvalóan szellemi sorvadáshoz vezet majd.
Egy-másfél évezreddel korábban is megindult az egyesítés, s bár bizonyára akkor is érdekviszonyok motiválták a politikai manővereket, a világi tevékenység mellett és mögött mégis ott lebegett egy eszmei-hitbéli meggyőződés. Ez az ideológiai összekötő kapocs maga a kereszténység, ami képes volt fölülírni a klasszikus civilizáció örökségét, integrálni a különböző kultúrákat és népeket, és szellemileg viszonylag egységes, évszázadokon keresztül stabilan fennmaradó struktúrákat létrehozni. Az elmúlt másfél-két évezred során ez a viszonylag egységes Európa két alapvető kihívással szembesült: egy külső és egy belső veszélyforrással. A külső veszély alapvetően ideológiai jellegű volt: az iszlámmal történő konfrontáció. Előbb a mór jelenlét Hispániában, majd a török veszedelem Kelet- és Dél-Európában, aminek mai változata a török vendégmunkások jelenléte Németországban, vagy az iszlám országokból érkező volt gyarmati betelepülők például Franciaországban.
A másik konfliktus egy belső erjedési folyamat volt, mégpedig az arisztokrácia és a kézműves-polgári osztály mozgása. A középkor hosszas évszázadai során három alapvető rendbe csoportosultak az emberek. Az első rend az értékteremtő földművesek és dolgozók kategóriája, akik a gazdasági-fizikális erő megtestesítői. A második a lovagi-uralkodói rend, akik megvédték az előállított javakat, a szekuláris hatalom birtokosai. Végül a harmadik a szakrális erő letéteményeseit ölelte föl, a klérust, a papságot, a szerzeteseket. A jelzett időszakban ment végbe a kasztok uralmának és befolyásrendszerének az átrendeződése, és a feudális rendszer kénytelen volt átadni a helyét a polgári társadalmi berendezkedésnek. Meglehet, sommásnak tűnik ez a kijelentés, de valójában ez bújik meg a kezdeti idők invesztitúra harca, a guelfek és ghibellinek viaskodása, s akár a mai jobb- és baloldal politikai megosztottsága mögött. A belső konfliktusnak is megvan az ideológiai színezete, amely elsősorban a katolikus egyház, illetve általánosságban a vallásos világszemlélet kritikájában nyilvánul meg. A korai keresztény szimbolikából pedig mára csak Szűz Mária palástja maradt meg, ennek kék színe köszön vissza az Európai Unió kék lobogóján, amit éppúgy tizenkét csillag ékesít, mint Mária glóriáját.
Az Európa-kereszt csúcsain fekvő négy város rendkívüli hatalmi centrum volt és maradt. Érdemes megfigyelni, hogy a kereszt száraival össze nem kötött városok szinte pontosan ugyanazon a szélességi fokon fekszenek: Róma és Isztambul, illetve Köln és Kijev gyakorlatilag egyvonalban helyezkednek el.
De a keresztnek a csúcsok s a szárak mellett legalább ugyanolyan fontos helye a szárak metszéspontja. S talán nem is kell sokat törnünk a fejünket, hogy hol keressük az euro-kereszt metszéspontját: természetesen Magyarországon, a történelmi Magyarország területén!

A pontos számításokhoz Hollósy Zoltán segítségét vettük igénybe, aki így számol be munkamódszeréről: „A városok földrajzi koordinátáit internetes adatbázisból (http://www.earthtools.org/) szereztem meg. Egy másik ismertebb oldalon (http://maps.google.com/) lehetett volna a térképre egyeneseket rajzolni, és általuk megkeresni a választ, de ez még mindig elégtelen pontossághoz vezetett volna, ezért csupán a városok középpontjának koordinátáit használtam fel, és matematikai számításokat végeztem (http://mathworld.wolfram.com/Point-LineDistance2-Dimensional.html).

Isztambul:             Ész 41.0186111°                       Kh 28.9647222°
Köln:                       Ész 50.9333333°                      Kh 6.95°
Kijev:                       Ész 50.4333333°                      Kh 30.5166667°
Róma:                    Ész 41.9°                                     Kh 12.4833333°

Vonalak rajzolásával már látszott, hogy a Kijev-Róma egyenes épphogy csak érinti a mai Magyarországot. A Köln és Isztambul által meghatározott egyenes már áthalad Magyarországon, Pécs közelében. A metszéspontot a városok koordinátáit felhasználva, a két-két várost összekötő egyenesek egyenletének meghatározásával kaptam meg.

Róma – Kijev egyenlete:
2.1132813755188x – y = 76.0631563342378

Köln – Isztambul egyenlete:
2.22040736552356x + y = 120.042748409987

Ezek összevonásából a következő metszéspont adódott: Ész 45.2515° Kh 19.56599°, ami Novi Sad-tól nyugatra eső terület, a Duna keleti, észak-keleti partján. (http://g.co/maps/cezmq)”
A metszéspont egzakt meghatározásánál csak a jelenlegi állapotokból indulhatunk ki, de a geológiai és szeizmikus mozgásokat feltétlenül figyelembe kell venni! A legfrissebb kutatások szerint naponta két négyzetméterrel csökkent hazánk területe, az adriai mikrolemez benyomulása miatt. Ez évente 730 négyzetméter, ezer év alatt 730 000 – valóságos geológiai Trianon. Lehetséges, hogy korábban a kéregmozgás aktívabb volt – bár persze az is lehet, hogy lassúbb.
A metszéspont a jelenlegi határokon kívül esik, viszont a történelmi Magyarországon belül húzódik, a Délvidéken. Ez talán jelzi országunk centrális szerepét – legalább fekvését – az európai történelem utolsó ezer, inkább ezerötszáz esztendejében. A metszéspontot, illetve közvetlen környékét geopolitikai és történelmi távlatban is vizsgálnunk kell.

Verőce vármegye (lexikon címszó az első világháború után)
Horvátszlavonországi vármegye, a Dráva mellett, Jugoszlávia része, 4810 km2, nagyobb része síkság. Délen és Délnyugaton alacsonyabb középhegységek borítják, legnagyobb kiemelkedése a Papuk, 953 m. Főfolyója a Dráva. Általában termékeny területének nagyobb része szántóföld, de emellett sok a lombos erdője is. A gabonaneműeken kívül lent, kendert, repcét, kölest, hajdinát, lencsét. Zöldségféléket és különösen igen sok gyümölcsöt (alma, szilva, dió, gesztenye) termelnek. Lakosságának száma (1910) 241.042, ebből akkor 33.927 volt magyar, 29.497 német, 3583 szlovák, 124.769 horvát és 43.769 szerb. A túlnyomó többség (186.230) r. kat. vallású. A lakosság főfoglalkozása a földmívelés és állattenyésztés, iparágai közül a fa- és malomipar fejlettebb. Az általános műveltség alacsony, 1910-ben a hat éven felüli népességnek 57.8%-a volt csak írástudó.
Verőce nevét elsőízben 1234. említik az okiratok. A török időkig sokat szenvedett a belső villongásoktól, azután a török pusztítását nyögte, azok kiűzése után (1687) a katonai közigazgatás kényszerítette a népet kivándorlásra. Önkormányzatát véglegesen 1755-ben kapta vissza.

Újvidék és Eszék környéke a legközelebbi múlt történetében a délszláv háború során vált hírhedtté az itt dúló harcok okán. Eszék koordinátái: É. sz. 45° 33′ 26″, K. h. 18° 40′ 13″, tehát igen közel esik az Európa-kereszt metszéspontjához. Eszék már az ókorban is jelentős település. Elnevezése az akol, lejtő jelentésű szláv osek szóból származik, latin neve – Mursa – pedig az illír murs, azaz mocsár szóból. A rézkorban is lakott, majd kelták telepedtek itt meg, később a római időkben katonai táborhely. Két jelentős csata zajlott Eszéknél, 258-ban Gallienus itt győzte le a Pannoniában provinciális császárrá kikiáltott Ingenuust, majd 351-ben II. Constantius Magnentiusszal ütközött meg és győzött.
A város falait a II. század első felében emelték, s 351-ben püspöki székhely lett. A népvándorlást megszenvedte, majd a török időkig magyarok lakták. Először 1030-ban említik az okiratok a települést, az Ezeek elnevezés pedig egy 1196-os oklevélen szerepel. Eszék a szentföldi zarándokok egyik állomása, s a keresztes hadjáratok útvonalán mint drávai átkelőhely szerepel.
A török sereg 1526. augusztus 22-én itt kelt át a folyón, utána a hidat felégette. 1687-ben foglalták vissza a császári csapatok a töröktől, majd a városba német telepeseket hoztak, akik a 1945-ig a lakosság többségét alkották. A trianoni békeszerződésig Verőce vármegye székhelye volt. 1991 és 1993 között több szerb ostromot állt ki, mely során mintegy ezer ember esett el.

Újvidék (Milleniumi körkép Magyarországról)
Szabad királyi város a Duna bal partján, Ferenc József csatorna torkolata mellett, a hegyen fekvő Péterváraddal szemben. Helyén már a mohácsi vész idejében volt egy kis telep, Vásáros-Várad, mely a Pétereváradon székelő Bélakúti cisztercita apátság birtokaihoz tartozott. Mikor a törökök elfoglalták Péterváradot, teljesen elpusztult, és ekkor szerbek alapítottak új telepet, amely hamar felvirágzott. 1748-ban már szabad királyi várossá lett, és ekkor kapta az Újvidék nevet. 1771-ben és 1838-ban nagy árvizek látogatták, 1849 június 12-én Jellasics seregének kiűzése alkalmával teljesen romba dőlt, de csakhamar felépül és igen gyors virágzásnak indult.
Lakóinak száma 1891-ben 24.000 volt, köztük 8.000 magyar, 6.000 német, 1.000 szlovák és 9.000 szerb, igazi soknemzetiségű város volt, melyben egyetlen nép sem alkotott többséget. A millenium idején Újvidék igen fejlődő és csinosodó várossá lett, főtere s utcái díszes épületekkel büszkélkedett (takarékpénztár, törvényszék, püspöki palota, kórház, katolikus gimnázium és lövőegyesület háza). A város számos más intézmény mellett a bácsi görög-keleti szerb püspök, a járás szolgabírói hivatala, királyi törvényszék és járásbíróság, királyi ügyészség széke, valamint a megye egyik kulturális központja is volt, ahol római katolikus magyar és görög-keleti szerb főgimnázium, az állami polgári iskolával kapcsolatos ipar- és felsőkereskedelmi iskola, a szegény iskolanővérek zárdája, számos egyesület, közte a Matica Srbska szerb birodalmi egyesület kapott helyet. Újvidék a szerb szellemi és társadalmi élet gócpontja volt, ahol 7 szerb lap jelent meg, de csak 1-1 magyar és német, és itt épült fel a szerb nemzeti színház is.
A lakosok roppant élénk kereskedést folytattak gyümölccsel és zöldséggel (Budapestig és Bécsig), borral és gabonával, és nagyban űzték a halászatot, selyemtermelést és kertészkedést. Volt nagy selyemgyára 500 munkással, gázgyára, jelentékeny malom- és szeszipara, valamint bocskor- és papucskészítése. Az áru és személyforgalom gőzhajón és vasúton egyaránt nagy volt, a sok átutazó és a laskosság a városban több mint 200 kocsmában és kávéházban ehetett és ihatott.

A metszéspont fontossága mellett ne feledkezzünk meg a kereszt szárainak szerepéről se! A vonalak sokféle szerepet tölthetnek be: elválaszthatnak mezőket, korridort jelölhetnek ki, de szellemi áramlások irányvonalai is lehetnek. Az Európa-kereszt vonatkozásában mindezek a lehetőségek teljesülnek.
Hogyha csatornákban, korridorokban gondolkodunk, meglepő fontosságú városok, vidékek sorakoznak a kereszt szárai mentén: Isztambul – Szófia – Belgrád – (Eszék) – Pécs – Graz – Nürnberg – Frankfurt. E vonal mentén áramlott az oszmán hatás Európa felé a szárazföldön, s az itt sorakozó támpont-városok mind a mai napig őrzik rendkívüli szerepüket. Ebben a korridorban a korábban már említett Isztambul mellett a Balkán ősi városa, Szófia következik. Itt is több történelmi település sorakozik egymás fölött és mellett, a legkorábbi Szerdika néven ismeretes, Szófia pedig nem más, mint bölcsesség. Belgrád az egykori híres Nándorfehérvár, a Magyar Királyság egykor egészen idáig terjedt. A nándorfehérvári győzelem különösen dicsőséges mozzanata történelmünknek.
Pécs, történelmi nevén Fünfkirchen, a Mecsek miatt is különösen erős spirituális bástya volt és maradt mind a mai napig. Pécsváradon neves kolostor, maga Pécs egyházi központ, egyetemi város, az uránbányászat városa – mind a fontosságát emelte. Graz egy rejtett szem ezen a láncon, ellenben Nürnberg politikailag a kalandozások egyik támpontja és a nemzeti-szocialista mozgalom fészke, Frankfurt pedig évszázadok óta pénzügyi központ. Így még érdekesebb, miként zárul ez a vonal Kölnben.
A kereszt eme szárának meghosszabbítása további különös célpontokra mutat rá: ugyan némi déli irányú eltéréssel, de a közelben fekszik Brüsszel, az Európai Unió adminisztratív központja, továbbá a brit szigeteken Belfast, a protestáns-katolikus ellentétek egyik háborgó centruma. A szintén déli kitéréssel a korridor mentén fekvő London az oszmán birodalom ellenpólusaként szintén világbirodalmi központ volt, illetve a bankrendszer egyik meghatározó manipulatív bázisa maradt. A kereszt szárának másik irányba történő meghosszabbítása pedig egyenesen Bagdadra mutat, aminek világtörténelmi és politikai jelentőségét aligha lehetne túlbecsülni.
A kereszt másik szárán kevésbé látványos a városok sorakozása, ez a szár mintha kettémetszene bizonyos természetes alakulatokat. Mindemellett Spalato ezen a száron fekszik, majd Arad, Körösfő vidéke és Nagybánya, ahol az évezredes bányaművelés hihetetlen gazdagsággal társult. Ez a szár átmetszi a Kárpátok vonulatát, majd Kijev következik. Nagyjában egészében ez a vonal jelentette a török előrenyomulásának határát is, amit ugyan Buda bevételével kicsit előbbre nyomtak az oszmánok, de valójában itt megállt a hódítás. Ezért él az a népszerű vélekedés, hogy Magyarország volt a Nyugat védőbástyája a törökkökkel szemben. De ha élünk a megfordítás nagy elvével, akkor azt is mondhatjuk, Magyarország védelmezte a török birodalmat a Nyugattal szemben! Mindenesetre érdekes történelmi határzóna alakult itt ki a hódoltság idején, de Kelet-Európa a XX-XXI. században is dinamikus területnek számít. A mai európai vallási törésvonalakat figyelembe véve mondhatjuk, hogy a nyugati katolikus kereszténység és a főként északi protestantizmus egy tömböt alkot, míg az ortodox kereszténység Kelet-Európára jellemző. A metszésvonal Lengyelország / Oroszország, Szlovákia / Ukrajna, Magyarország / Románia, Horvátország / Szerbia között húzódik. Ezt a hihetetlenül kényes törésvonalat tovább feszíti az Albánia-Koszovó-Bosznia térség iszlám vallásossága, amely beékelődik a katolikus és ortodox kereszténység közé. Talán ezért is puskaporos hordó a Balkán évszázadok óta.
A Kárpát-medence rajzolatát alaposabban szemügyre véve adódik egy szimbolikus párhuzam. A Kárpátok vonulata, de különösképp a Magyar Királyság egykori politikai határai az agyvelő oldalirányú nézetét rajzolják ki, mintha a Kárpátok íve alkotná a homloklebenyt, s a Horvát bánság a kisagyat.

Amiért a történelmi Magyarország alakja az agyvelőre emlékeztet, szűrjük le azt a következtetést, hogy a Kárpát-medence a világ esze, harmadik szeme és koronacsakrája egyben? Hízelgő volna, ha nemcsak a Föld szívcsakrája, de az agyi központja is Magyarországon lenne. Hogyan függ mindez össze Michelangelo alkotásával, a teremtő Atya képével a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján? Vajon nem rejtett utalás ez a földcsakrákra, a középpontokra s azok összefüggéseire? Hátha mégis egybeesik a szív és az agy, hátha együtt gondolkodik, sőt együtt is érez a Föld és az Ember és az Isten?! Akkor nem marad más hátra a ma esendő emberének, mint tudati és érzelmi énjének összehangolása a Természet nagy rendjével, és Isten akaratával. Ám mindenek előtt a kogníció és emóció szent harmóniáját kell megteremteni a racionális és kételkedő ész érzelmi töltésével, illetve a szentimentális szív tudatosabbá tételével. Egy mondatban összefoglalva az „ész szívesítése és a szív eszesítése” az előttünk álló nagy feladat.
Az európai kultúra ismerete és továbbgondolása elegendő ahhoz, hogy ezekre a felismerésekre jussunk. Ám a távoli Indiának Kőrösi Csoma Sándor által oly nagyra tartott kincsestárában további meglepő párhuzamokat találunk. Az indiai szent hagyomány jeles darabja, a Bhágavata-purána bolygórendszerünket egy kozmikus delfinhez hasonlítja. Márpedig kis fantáziával a történelmi Magyarország egy vízből kiugró s visszacsobbanó delfinhez is joggal hasonlítható. A vízfelszín felé tartó fej Brassó-Kovászna, uszonya Krassó-Szörény vármegye farokrésze pedig a Horvát bánság. Ennek alapján már nemcsak a szívtájék és a racionális ész központja volna Magyarország és a Kárpát-medence, hanem egyenesen az univerzum kozmikus modellje, ami azt jelenti, itt kicsiben lezajlik minden, ami a világban nagy léptékben történik.
Hamvas Béla szerint Magyarország különös metszéspontot alkot, a környező vidékek géniusza egyszerre érvényesül. Országunkban keveredik a nyugati, északi, kontinentális, balkáni és latin befolyás, s mindezek mögött kitapintható az ázsiai múlt szelleme. De vajon mi a jövendő? A távol-keleti gyökerek, a hamvasi gondolat, a szív- és agyközpontok szimbolikus megléte, az Európa-kereszt metszéspontja, a történelmi múlt és a szellemi jövendő ismerete mind hozzásegíthet a metafizikai hivatásunk felismeréséhez. S hogy ennek szellemi-spirituális módon kell megfogalmazódnia, az bizonyosnak látszik, mert hiszen a világ előtt is ez a feladat áll: saját szellemi identitásunk és távlataink újrafogalmazása és megragadása.
Ehhez kínál támpontokat két nagy formátumú személyiség üzenete, véleménye a magyarokról. Egyikük a dalai láma, a másikuk a látnoki képességekkel is rendelkező stigmatizált Pio atya.

A dalai láma üzenete a magyarokhoz

Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrácia terén még fiatalnak számít. A lehetőség mindazonáltal eljött az önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket, és megmutassák a világnak szellemüket, kezdeményező készségüket. Ehhez azonban az önbizalom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal, nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk. Egy tibeti mondás úgy tartja, kilenc kudarc kilenc próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy múltú nemzet fényes jövő előtt áll. Kérem, dolgozzanak továbbra is keményen, és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem előtt azokat a nemes célokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják! Az emberek sokszor – és ez a politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem helyes. Gondolkodjanak távlatokban, ez az én tanácsom. Köszönöm!

Pio atya üzenete

Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!

Itt volna az ideje Európa szellemi újra-egyesítésének, ami valószínűleg nem gazdasági és nem a hagyományos vallási keretek közt, hanem más szinten mehet majd végbe. Ezért jelenleg nem a gazdasági-politikai vagy más egyéb indítékú, de mégiscsak szekurális egységesítés a cél, hanem olyan szellemi-tudati háló létrehozása, amelyben emberek együtt gondolkodnak, léteznek, szövetkeznek és meditálnak. Mert a metafizikai tudat hálóján minden összefügg mindennel…

Sisumára-bolygórendszer
Bhágavata-purána V.23. fejezet

1. Az áldott Suka szólt:
– Tizenháromszor százezer jódzsana távolságra túl e régión (a hét bölcs bolygóin, a Göncölszekéren túl) húzódik a dicsőséges Úr Visnu mindenek fölött álló fényes hajléka. E kiváló helyen lakozik az Úr nagyszerű híve, Uttánapáda fia Dhruva herceg, teremtés végéig élő lények oltalma. (Csillagok formájában) mai nap is körötte kering tisztelettel jobbról haladva Agni (a tűzisten), Indra (a mennyek királya), Kasjapa (a teremtmények atyja) és Dharma (az erény istensége). (Dhruva) dicsőségéről már szóltunk.
2. A Mindenható akaratából a csillagok és égitestek sokaságának középpontjaként ragyog az ő hajléka (a Sarkcsillag), amely körül a kifürkészhetetlen, lankadatlan és mindenható idő hatására kering minden.
3. Ahogy a nyomtató ökrök haladnak körbe körbe a szérűn a középütt leszúrt cövek körül szűkebb, közepes és tágabb pályán anélkül, hogy helyüket elhagynák, úgy keringenek az égitestek is az idő kerekén a belső (Földtől távoli) vagy a külső (Földközeli) pályán, a (kozmikus praváha-) széltől hajtva, egészen az idők végezetéig. S ahogy a felhők és a sasok sorsuknak köszönhetően lebegnek a levegőben, úgy a Természet és a Szellem akaratából az égitestek is követik pályájukat s nem zuhannak alá a földre.
4. Egyesek állítják, a jóga mély meditációjában e ragyogó égi csillagrendszer az Úr Vászudév [Krsna] sajátos alakjaként egy delfin gyanánt gondolható el [az alábbiak szerint].
5. A kozmikus delfin teste csavarodik, feje lefelé néz. Dhruva bolygója, a Sarkcsillag farkuszonyának végén található, közepén a Lények atyja, majd Agni, Indra és Dharma (bolygói). Farka tövénél Dhátá és Vidhátá istenségek [bolygói], derekán a hét ősbölcs (csillagai). Az égi delfin teste balról jobbra csavarodik. Jobb oldalán [az északi pálya] tizennégy csillagképe található [a Ráktól a Bakig], bal oldalán pedig [a déli pálya] tizennégy csillagzata [a Vízöntőtől az Ikrekig], így egyensúlyban van, akár a [közönséges] delfin, amelynek mindkét oldalán van uszonya. Hátán az Adzsavíthí-csillagzat [az északi pályát jelző első három csillag], hasán az égi Gangesz [a Tejút].
6. A Punarvaszu és a Pusja csillag jobb- és baloldalt az ágyékánál, az Árdrá és Aslésá a jobb és a bal hátsó végtagján, az Abhidzsit és az Uttarásádha pedig a jobb és a bal orrnyílásánál található. A Sravaná és Púrvásádhá csillag a jobb és bal szeménél, a Danisthá és Múla a jobb és bal fülénél helyezkednek el. A déli pályát kijelölő nyolc csillag a Maghától az Anurádháig bal oldali bordáin fekszenek, míg az északi pályát jelölő nyolc csillag a Mrgasírsától a Púrvabhadráig a jobb oldali bordáin, fordított sorrendben. A Satabhisá és a Dzsjésthá a jobb és bal vállövnél található.
7. Felső állkapcsán az Agaszti csillag, az alsón Jama, a szájánál a Mars, nemzőszervén a Szaturnusz, tarkóján a Jupiter, mellkasán a Nap, szívében pedig Nárájana. Elméjében a Hold, köldökén a Vénusz, mellén az Asvini kumárák [a félistenek orvosai], ki- és belégzésében a Merkúr, nyakán pedig a Ráhu található. Egész testét üstökösök borítják, s pórusaiban a számtalan csillag.
8. Beszédét fegyelmezve s gondolatait összpontosítva az ember a következő fohásszal imádja reggel délben és este az Úr Visnut, eme minden félistent felölelő alakján elmélkedve: „Dicsőség Néked, Legfőbb Úr, aki vagy az idő kereke, égitestek menedéke, istenek Ura! Így meditálok rajtad!”
9. A csillagokat és égitesteket magába foglaló Úr az istenek menedéke, s eltörli annak bűneit, aki napjában háromszor elzengi e mantrát, vagy a hódolatát ajánlja néki, vagy csak reá gondol.

Tornyai Ödön
57/2012.