A világegyetem köldöke

A köldök talán a legtitokzatosabb szerve az embernek. Ez a kapu biztosítja az összeköttetést a magzat és édesanyjának teste között, valóságos kocsány, amin a gyermek növekszik, majd leszakadva róla megkezdi önálló testi életét. Anyánknak és apánknak is van köldöke. Az ő szüleiknek is, és nagyszüleink szüleinek is. Gyermekeinknek s az ő fiaiknak és leányaiknak is lesz köldökük. A köldök összekapcsol bennünket, egyformák vagyunk, mi, köldökkel rendelkezők. Ha köldökünk van, egyszerre vagyunk teremtettek és potenciális teremtők. És nem csupán egy nemzetségbe sorol bennünket a köldök, hanem tényleges összeköttetést is jelent, a generációk lajtorjáján visszafelé és előrefelé. Számoljunk utána: alig egy tucat generációra van szavunk őseink és utódaink vonatkozásában, de már ezek a generációk is évszázadokat ölelnek fel. A köldök tehát legyőzhetővé teszi a pillanatnyi lét roppant rövidségét.

A fizikai test köldöke a termés-mivolt bizonysága. De vajon van-e köldöke a léleknek? Ha spirituális kocsányunkat keressük, minden bizonnyal a metafizikai igazságokig kell visszanyúlnunk. Világi magyarázat aligha létezik. És ugyanilyen joggal tehetjük fel a kérdést: vajon a világnak van-e köldöke? Hiszen a világ éppúgy teremtett/teremtő, mint maga az ember, akkor pedig köldökkel is rendelkeznie kell. Ezt minden aranycivilizáció ismerte, illetve kijelölte magának.
Ha a köldök a középpont, eredet, jelenlét, csúcspont és mélység, pólus és origó, bensőségesség és egyidejűség, akkor a világmindenségnek is kell legyen köldöke. Erről szólnak a világ nagy szellemi hagyományaiból válogatott idézetek.

A Föld köldökénél, legpazarabb ruházatba öltözve, Agni áll. (Rg-véda)

Apollón … ez az isten minden népnek az ősi tanácsadója, aki a földkerekség köldökén ülve ad útmutatást. (Platón: Állam, iv. 427 C, Szabó Miklós fordítása)

„A föld köldökére helyezlek téged”.
Mivel, hogy a köldök a középpontot jelenti és a középpont minden veszélytől megóv, ezért mondja ő:
„A föld köldökére helyezlek téged”. (Satapatha-brahmana 1.1.3.23.)

Ó, Wakan-Tanka [Szent Szellem], ím a pipád! E növény füstje fölé tartom! Ó, Wakan-Tanka, ím e szent hely, melyet készítettünk. Tudjuk, hogy középpontja a Te lakhelyed. E körön nemzedékek kelnek át. (Fekete Jávorszarvas)

És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek Ő róla? … Ki ül a föld kereksége fölött a melynek lakói mint sáskák előtte… (Ézsaiás XL. 18. 22 Károli Gáspár fordítása)

Az istenek istene Zeusz, ki törvény szerint uralkodik … összehívta hát az összes isteneket legfenségesebb székhelyükre, amely, a mindenség közepén elhelyezve, lát mindent. (Platón: Krítiász 121C, Kövendi Dénes fordítása)

A köldök kifejezés a középpontra mutat rá, s a középpont itt Avadhúti, és itt izzik Csandálí. [1] (Hévadzsratantra)

A világ jól ismert székhelye, középen, a tiéd! (Orpheusz: Himnusz az istenek anyjához)

A Püthagoreusok a világ pólusát Rhea pecsétjének nevezték. (Proclus: Állam 579)

Készíts egy nyakláncot vidrabőrből és arra aggass egy kört, a közepében kereszttel. A négy ponton ahol a kör találkozik a kereszttel, akassz fel sastollakat, melyek a világegyetem négy Hatalmát és a négy korszakot képviselik. A kör közepére köss egy díszes nagy tollat a sas melléről, mivel ez arról a helyről való, mely a szent madár szívéhez, közepéhez legközelebb esik. Ez a dísztoll Wakan-Tankaé [a Szent Szellemé], ki a mennyek mélyén lakozik és közepéül szolgál minden dolognak. (Fekete Jávorszarvas törzsfőnök idézi Kablaya szent embert, a Nap Tánc ceremóniáról)

A világon bármely helyhez kötött és helyét változtató teremtmény szívének szíve én vagyok. (Jóga-Vaszistha)

Ó minden kiterjedés közepe! Ó igazság legbelsőbb talapzata! Ó sarokköve a szükségszerűségnek és véletlennek!
Ó szeme a lét teljes körének! Ó Korán és Furqan [2] pontja!
Ó tökéletes, a legtökéletesebb tökéletessége, kit a Kegyelemmel teljes Isten fensége ékesített fel!
Te vagy az oszlopa (Qutb) a legcsodálatraméltóbb dolgoknak. A tökéletesség szférája maga fordul meg rajtad.
Te transzcendens vagy; nem, immanens vagy; nem, tiéd minden mi ismert és ismeretlen, örökkévaló és múlandó.
Tiéd valóban a Lét és nem-lét; két köntösöd: mélység és magasság.
Te vagy egyszerre a fény és annak ellentéte; nem, a bölcsnek, kit ámulatba ejtesz, te csak sötétség vagy. (Dzsili, Abd al-Karim, [1366-1428] Bagdadban működő jelentős szufi misztikus: Az egyetemes ember)

[1] A Doktrína és Metódus egyesülése a misztikus tűzben, mely felégeti a tudatlanságot. Tibetben ezt a tüzet (tum-mo) egy külsőbb síkon is gerjesztik a test melegének biztosítása végett.
[2] ’Megkülönböztetés’ ­– a Korán egyik elnevezése.

Radnai Imre fordítása
57/2012.