Köldöknézés az elefántcsonttoronyban – férfi spiritulitás

Férfi és nő – örök téma, végtelen a vélemények sokasága, és a polaritás eme játékát sokan antagonizmusnak, mások a valóság két arcának, megint mások a szintézis lehetőségének tekintik. A férfi és a nő egymást feltételező, olykor egymással viaskodó, máskor egymáshoz simuló kettősét leginkább homorú tükörben lehet a legalaposabban megismerni: egyiket a másik véleményei szerint. Mi most a férfilét néhány sajátságával foglalkozunk, elsősorban a férfi spiritualitásával, a férfiság esélyeivel és buktatóival.

 Ülő Buddha_Wat Sri Saway_Sukhotay

A FÉRFI LÉLEK

Sokan mondják, a női lélek rejtelmei kifürkészhetetlenek. De tegyük hozzá, a férfi lélek legalább olyan érzékeny, titokzatos és varázsos, mint a női. Ortega y Gasset szerint az életben minden a bűvölés mágikus hatalmán fordul meg – amit a természettudomány egzakt világához szokva nehezen tudunk elhinni. Pedig a száraz tények és mérhető eredmények mögé pillantva még egy metafizikátlan korban is ott sejlik a szellem, a lélek, a belső út.
Korunkból kiveszni látszik a költészet, ráadásul évszázadok óta a technika és a műszaki megoldások zsoldjában él a nyugati ember. Márpedig a költészet szükségképpen érzékeny, szellemi és metafizikai. S noha a költőóriások Horatiustól Matsuo Bashon át Goethéig szinte kivétel nélkül mind férfiak voltak, manapság általában nem versben fogalmazunk.
Matsuo Basho (1644-1694) japán haiku-költő egyik mesterdarabja:

Tavaszi eső,
Fák tövén csorog tovább;
a tiszta forrás.

nyomán egy keleti hangulatú tavaszköszöntő így hangozhatna:

Megjő a tavasz.
Fűcsomó újra zöldell
s árad a patak.

Ezzel szemben korunk szellemében s a nyugati hangulatban ez az alábbiak szerint hangzana:

A felborult időjárási helyzetet viharelhárító rakétákkal és rádióimpulzus adótornyokkal ellensúlyozzuk, a folyómedreket szabályozni fogjuk, öntözőrendszert telepítünk, és bulldózerrel tereprendezést hajtunk végre, majd gyepesítünk, esetleg az árnyékos helyeken műfüvet terítünk szét.”

Dr. Völgyesi Ferenc pszichológus professzor találóan ábrázolja e különbséget: „A Távol-Keleten minden ember, az utcaseprőtől a császárig verseket farag és lehetőleg versekben gondolkodik, mert intuitív beállítottságú. Nyugaton ellenben sok tudóssal beszéltünk, akik azt állítják, hogy aki verseket ír, az már némileg „gyanús az elmeállapotát illetőleg”. A két felfogás között nem lehet igazságot tenni, mert mindkettő más életsíkon halad: a keleti ember az egyéni, logikai, értelmi számítások (a nyugati ideál) helyett sokkal inkább a belső  szemlélődés, a megérzések és érzelmek által vezetteti magát.”
A tollforgatás mellett a kardforgatás is egy archaikus férfi mesterség, de hajdanán nemcsak a költészet s a harcászat volt a férfiak terrénuma. Az archetipikus pap, mágus, varázsló, filozófus, sámán, táltos mind férfi volt, éppúgy, mint az apostolok, próféták, bódhiszattvák, gószvámík, avatárok, guruk, pápák, a királyok és szakrális fejedelmek, a mesterszakácsok, vagy a nemzetközi sakk-nagymesterek, de még az Isten is. Évezredek óta él együtt az ember a maszkulin istenképpel, amit éppen napjainkban próbálnak közömbösíteni: egyes újabb Biblia kiadásokban az Úr hímnemű megnevezései mellé vagy odaillesztenek egy nőnemű névmást is, vagy egyszerűen semleges nemben fogalmaznak.
A hagyományosan férfi hivatások – tanár, orvos, kutató stb. – elnőiesednek, egyszersmind az efféle pályákat gyakorló nők egyre férfiasabban viselkednek.  A templomokban vagy a jógaklubokban, a buddhista előadásokon is többségben vannak a nők, de már a harcművészetek, az ökölvívás és birkózás, sőt a pankráció sem kizárólagos férfi elfoglaltság többé. Meglepő Aquinoi Szent Tamás kijelentése is, miszerint a tökéletes férfi – a nő!
Vajon csak a nemek biológiai harcáról, vagy a XXI. század társadalmi átrétegződéséről van szó? Esetleg a férfi-női princípium versenyét követhetjük nyomon? Netán az élelmiszerekhez adagolt női hormonok személyiségromboló hatásáról van szó? Vagy a gondolkodó Nyugat és az érző Kelet szellemi csatájának vagyunk szemtanúi a férfiúi és női szerepek átalakulásában? Mettől meddig tart a férfi útja? És különösképp, hol lelhető meg a férfi spiritualitás? Az internetes keresőprogramok mindössze 110.000 találatot adnak a férfi spiritualitás hívószóra, ami elenyésző a milliós – és egyébként kezelhetetlen – találatokhoz képest.

A BOROTVA-SZINDRÓMA

Spiritualitás híján eredetvesztett és céltalan a férfi útja. Ha nincs szakrális kötődése, akkor a férfi útja az ételt hangosan követelő csecsemőtől a lázadó kamaszon keresztül, a bukdácsoló és konfliktusos felnőttkoron át, jó esetben a bölcs és szerető nagypapáig, rosszabb esetben kettős halálhoz, az Alzheimer-kór szellemi leépüléséhez, majd a biológiai exitushoz vezet. Csak ennyi?
A férfiakkal szemben támasztott elvárásokat sorra véve megszokott, sztereotip igények sorakoznak: legyen erős, határozott, céltudatos, s nem árt, ha gazdag, befolyásos, mert így válik vonzóvá. A férfilét sajátosságait vizsgálva ennél árnyaltabb kép bontakozik ki. Férfinak lenni földi és égi hivatást is jelent egyszerre. Ha egyetemes értelemben sikeres a férfi, valóban válhat a teremtés koronájává, de ha nem, akkor „hitvány szibarita váz” csupán. Biológiai, társadalmi, erkölcsi és metafizikai kényszerek és lehetőségek rendszere a férfi, s tán a legjellemzőbb általános vonása a borotva-szindróma. Nemcsak azért, mert az önborotva egy rendkívül személyes tárgy, hanem azért is, mert a férfilét valóságos borotvaélen folytatott tánc. A férfiakkal szemben támasztható elvárásoknak alacsony és magas szinten is megfelelhet az egyén. Ha alacsony– retrográd, passzív és kiszolgáltatott – résztvevője a kényszereknek, akkor a lehetőségek java részét nem képes kiaknázni, s nem irányítója saját útjának, hanem elszenvedője a sors „szisztematikus”  szeszélyeinek. Ellenben a magas igazodású – progresszív, aktív és domináns – férfi nemcsak a külső követelményeket képes teljesíteni, hanem a saját benső lehetőségeit is maximálisan, sőt optimálisan képes megvalósítani. Sima arc vagy vágási sérülések – ez a borotvakések kétféle következménye, s a férfiélet metaforikus borotvája is hasonló hatással lehet az emberre.
A férfiak tömérdek jellemzőjéből hetet választunk: az aktivitást, a potenciát, a kiteljesedést, az erkölcsiséget, az intelligenciát, az intuíciót és a spiritualitást. Mindeme tényezők számtalan részelemre bonthatók tovább, és mindegyiknek megvan a magas- és az alacsony igazodású alkalmazása.
Ugyanakkor az emberi lélek – s legyen szó akár férfi, akár női azonosságban működő személyről– megszámlálhatatlan előfeltétel eredőjeként működik, s így ahhoz, hogy teljes képet kapjunk magáról az emberről, az empirikus valóságon túl a metafizikai egzisztencia belső megsejtése, fölismerése is föltétlenül szükséges. Vizsgálódásunkban ezért egy ősi rendszerhez, a jóga-bölcselet csakra-szisztémájához folyamodunk, ami segít a fizikai és a metafizikai összefüggések felismerésében.
A jóga bölcselet az emberi test energiaközpontjait nevezi csakráknak [csakra: korong, diszkosz], amik a gerincoszlop mentén, asztrális módon csoportosulnak. Érdekes, hogy a csakrák képi ábrázolásain csak férfiak szerepelnek, jógapózban ülő, avagy álló férfialakok testén szemléltetik a csakrákat, amik azonban természetesen a női testben is hasonlóképpen megtalálhatók.
A csakrák összeköttetést jelentenek az asztrális és a fizikális test között, ezeken keresztül közlekedik az életerő, az éteri és a fizikális síkok között. A csakrák aktiválják az érzékszervi működéseket, a finomabb fizikális meridiánok (nádik) és az idegrendszer összeköttetéseit, általánosságban a test pszicho-szomatikus működését. Az emberi testben 88.000 csakrát azonosítanak, s ezekből a központokból ágaznak szerte a finomabb ideg- és érhálózatok, összekötve a szervezet különböző területeit. A csakra-rendszer ismeretét olykor családi tradícióban örökítik tovább, mint az ájurvédai gyógyászat egyik titkát. A csakrák oszlopa (méru-danda) a koponyatető misztikus Brahma-nyílásán (brahmarandra) át a fej fölött azonosítható ezerszirmú lótusz csakrába torkollik. A tömérdek csakra közül általában harmincat említenek gyakrabban, ezek közül pedig hetet tekintenek a fő erőközpontoknak.

FÉRFIAS TULAJDONSÁGOK

Aktivitás – A létfönntartás egyik legfőbb törvénye a tevékenység. Az embernek saját élete fönntartása végett tevékenykednie kell, ez egyetemes kényszer, ami alól csak a szinte teljes passzivitásba vonuló, alamizsnán élő aszkéták, vagy a kataton elmebetegek jelentenek kivételt. Ez az aktivitás erőjellegű, s a férfias viselkedéshez társítható egyfajta egészséges agresszió, versenyszellem. Amennyiben az életet a létért folytatott küzdelemnek tekintjük – és nem együttműködő erők kölcsönhatásának – akkor az aktivitás alacsony használatáról beszélhetünk. Ilyen farkastörvénynek tekinthető például a hímoroszlán viselkedése, amely hajlamos fölfalni hím ivadékait, egyfajta homo-kannibalizmussal biztosítva saját dominanciáját. Amennyiben a férfi csak vetélytársakat lát az emberekben, főként a férfiakban, valójában még az oroszlán-szindróma kiszolgáltatottja, s nem képes azonosítani s fölülbírálni a brutális természeti erőhatásokat. Ennek a vérre menő versenynek az udvariasabb változata a szabad versenyes gazdasági rendszer, vagy akár az olimpiai játékok versenysportja is. Ennek a versenyszellemnek talán a legdrámaibb megnyilvánulása a spártai nevelés, a gyöngék szelektálása, illetve az a dilemma, hogy vajon verjék-e a gyermekeket, főleg a fiúgyermeket, mondván az megkeményíti őket.
Az aktív verseny kizárólagos konkurenciaharcában csak az egyik fél győz, mindenki más legyőzetik.
Az aktív elvnek eme alacsony igazodású alkalmazásával szemben a magas igazodású megoldás a „mindenki nyer” szellem, amikor nem az egyik fél a nyertes, hanem minden résztvevő pozitív eredménnyel száll ki a játékból, a konfliktusból,  vagy bármely élethelyzetből. A verseny magasabb kifejeződése a dominancia, amit a kiteljesedés férfias alapfokaként is tekinthetünk.
Az aktív princípium csakrája a gerincfarok végén, a végbél és a pénisz töve közt félúton, a testen belül lévő múládhara-csakra. Innen ered a legtöbb asztrális vezeték, ez a kellemes és esztétikus érzések kiindulópontja, és az anyagi-testi vágyak forrása is. Jellemzője a föld-elem, így a test szilárd részeiért (vázrendszer, fogak, körmök) felelős, valamint ellenállást, szilárdságot biztosít.
Itt a legalacsonyabb az emberi szervezet rezgésének frekvenciája. Itt szunnyad a kundaliní-kígyó, az életenergia szimbóluma. A fölébresztett kígyó az egyes csakrák szintjein nyilvánul meg, vagyis a férfi ember esetében ugyanaz az energia működik, hol alacsonyabb, hol magasabb rezgésszinten.

Erőközpont Szanszkrt Dimenzió, elem Jelleg Tevékenység
7. Koronacsakra Szahaszrára metafizikai sík Spiritualitás transz állapot
6. Homlokcsakra Agjá asztrálsík Intuitív finom érzékelés
5. Torokcsakra Visuddha éter Intelligens ész és értelem
4. Szív-csakra Anáhata levegő Erkölcsi jó szív
3. Gyomorcsakra Manipúra tűz Energetikai kiteljesedés
2. Keresztcsonti csakra Szvádiszthána víz Potenciális nemzőképesség
1 Gyökércsakra Múládhara föld Életerő aktivitás

 

Potencia – A következő férfi jellemző nemcsak a nemzőképességet jelenti, hanem a lehetségességet is! Az egyéni lét fönntartásán túl a fajfenntartás egy hihetetlenül erős meghatározottság. Biológiailag az emberi faj győzelemre termett, bár meglehet, pyrrhoszi győzelemre – saját terjeszkedésének sokszor más fajok végzetes kipusztulása az ára. Nemi aktivitás szempontjából az ember a természet kivételezettje, sokkal gyakrabban fogamzóképes, mint más fajok, és alkalmazkodó készsége is domináns tényezővé teszi bolygónkon. A fajfenntartás végtelenül bonyolult és ősi ösztön mechanizmus, amihez képest az emberi akarat és tudat túlságosan fiatal, tudatlan és gyönge. Ezért is van az emberi nemnek, s a férfinek is annyi gondja saját nemiségével.
A férfi esetében a túlzott szexualitás nem feltétlenül előnyös, bár a mai életvitel ezt így állítja be. Az óind bölcselet szerint a szex a nőnek az élete, a férfinek a halála, s az ősi Indiában ismeretes volt egy olyan kivégzési mód, amikor az ágy fejrészét a köztudomásúan afrodiziákum hatású, illatos szantál fából készítették, s így a férfi saját maga túlhajtott szexuális teljesítőképességébe pusztult bele. Mára a szexualitás kiesni látszik biológiai szerepéből, s a nehezen foganó gyerekek helyett a szex sokak számára csak örömforrás, mi több, szórakozás. Pedig hajdanán szakrális jellege, életigenlő szentsége és dinasztikus kötelezettsége is volt a szexualitásnak. Máskor vallásos prüdéria övezte, majd hisztériás jelenségek kísérték – az ember küzd nemiségével, egyszersmind benne, és általa él.
Amikor az utódok száma a bőség, az áldás és az életképesség természetes jele volt, az a nemiségnek egy közepes mérvű megélését jelentette. A puszta gyönyör kedvéért gyakorolt szex a nemiség alacsony alkalmazását jelenti, míg a lelki fejlődés és az élet szentségének fenntartása, a nemzés és születés misztériumának szolgálatába állított nemiség felsőbb igazodású.
A nemiség megítélése ambivalens, egyesek istenítik, mások a gonosz játékának tartják, vagy eltagadni akarják. A nemiség a világi ambíciók egyik legerősebbike, így az égi célok érdekében sokan lemondani akartak róla. Ez azonban nem könnyű feladat. Órigenész önkezével kasztrálta magát, akárcsak a Parsifal zenedráma gonosz mágusa, Klingsor, aki egykor maga is szent és szűzies életű szerzetes volt, ám megirigyelvén a hatalmat, öncsonkítással igyekezett uralmat nyerni a természet erőin – nem sok sikerrel. Kasztráció, aberráció, pornográfia, vagy kicsapongás helyett a jóga bölcselete önmérsékletet javasol. Házasemberek számára a hűség az alapkövetelmény, aszkétáknak pedig a teljes önmegtartóztatás, ami az életenergia magasabb szintű – s nem alsó csakrás – működtetése révén lehetséges.
Mivel a szaporodás az anyagi lét egyik természetes megnyilvánulása, és az ember is fel van szerelve az ehhez szükséges készségekkel – mind testi, mind szociális és szellemi értelemben – a jóga bölcselete ennek a természetes funkciónak a szentség körébe történő beemelésével igyekszik támpontokat nyújtani. Ifjú korukban a nemi önmegtartóztatásban élő növendékek a szent tűzáldozat gyakorlatát ismerik meg, majd mikor végeznek tanulmányaikkal és családot alapítanak, mesterük arra inti őket, hogy most már családjuk körében gyakorolják ugyanazt az áldozatos szellemet, csak más feltételek mellett. A tűzoltár helyett most már az asszonyi öl az áldozóhely, gyönyör az áldozat szikrája, s gabonaszemek helyett a férfimagot áldozzák – ebből a fölajánlásból lesz az ember… Aki ennek tudatában gyakorolja a szerelmet, sikeres lesz az életben, s asszonyának jótetteiben is részesül.
Ha a két alsó csakra érdekviszonya szembekerül egymással, akkor a fajfönntartás olykor fölülírhatja a létfönntartást: Rómeó hajlandó a szerelméért az életét is föláldozni.
A szvádishtána-csakra a keresztcsontnál található, a szervezeten belül, a prosztata-góc környékén. Ez a nemi csakra, a megnevezés jelentése kellemes.
A víz elemmel kapcsolatos, így a testnedvekkel és a nemzősejtekkel. A kettős – alsó és felső – igazodás itt is érvényes, mert a fiúgyermek megjelölésére a  szanszkrt nyelvben két szó használatos. A pozitív értelmű putra azt a nemes jellemű és dicső utódot jelenti, aki akár a pokoltól (put) is megmenti (tra) atyját. Ezzel szemben a hitvány fiú utód megnevezése mitra, aminek másik jelentése vizelet.
Éppen ezért köthető ez az energiaszint a nemzésen, potencián túl a lehetőséghez, a potencialitáshoz, mert egyazon csatornán keresztül érkezik a mag, az élet csírája, az egyik mégis méltó, a másik kevésbé méltó utóddá válik. A lehetőség azonban mindenki előtt nyitva áll, s Napóleon szerint minden közkatona a tarsolyában hordja a marsallbotját.

Kiteljesedés – A kiteljesedés a férfi ember energiájának vertikális s majdan horizontális megnyilvánulását jelenti. A maszkulin istenkép szerint a férfi Isten megteremti, majd benépesíti a világmindenséget. Ugyanilyen kis-isteni feladat vár minden férfira – hogy megteremtse és benépesítse saját világát, individuálkozmoszát.
A legtöbben ezt a család kötelékében teszik meg, ezzel valóságos kis birodalmakat hozva létre, mások tényleges uralmi pozíciókban élik le életüket. Kétféle férfi ember van: egyik az autonóm személyiség, aki önálló gondolkodásra, véleményalkotásra termett, szellemileg önálló vagy akár öntörvényű, képes vállalni a döntés ódiumát és hajlandó mások irányításának felelősségét magára vállalni, a másik a heteronóm alkat, aki inkább kerüli a felelősséget, a döntéshelyzeteket, vonakodik saját véleményt formálni, vagy azt hangoztatni, s szellemileg is kevésbé önálló. Kevesebben termettek vezető posztra, mások viszont rászorulnak a vezetésre, így a vezetők az élre állnak, a tömegek pedig követik őket. Sokan gondolják, könnyű a vezetőknek, mások viszont a vezetettek gondtalan életét irigylik. Ám egyik helyzet sem könnyű. Finom kapcsolat alakul ki vezető és vezetettek között, s ennek a karmikus anyag-cserének köszönhetően a vezetők részesülnek vezetettjeik erényeiből, de terheiből is. Éppen ezért a két élethelyzet bármelyike lehet magas, vagy alacsony igazodású. Alacsony igazodású a vezetett, ha könnyen félrevezethető, abuliásan akaratgyönge, és szinte hipnotikus álomban követi szeretett bölcs vezéreit, és ugyancsak alacsony igazodású az uralkodó fél, ha enged az olykor önkéntelenül kialakuló személyi kultusznak. Amikor kihasználni igyekszik az ember a helyzetét, anélkül, hogy kellőképpen viszonozná, szolgálná embertársait, visszájára fordul még az uralmi pozíció is. Ezért magas igazodásúnak azt a vezetőt tekinthetjük, aki egyszerre uralkodó és szolgálatkész, egyszerre király és szolgáló fejedelem.
A kiteljesedés szervesen épül a megelőző potencialitásra, hiszen nem elegendő a talentum, az egyirányú készség, vagy tehetség, de még a zsenialitás, a több irányú, polihisztori tudás sem, ha ehhez nem társul az a produktivitás, ami képes a szunnyadó tehetségeket a felszínre hozni. A kiterjedéshez pedig energia kell, ezért köthető ez a princípium a gyomortájéki manipúra-csakrához. Az elnevezés magyar megfelelője ékkő-hajlék, jellemzője a tűz-elemhez hasonlóan a tágulás, kiterjedés. Ide kötődik az emésztés és a látás – mindkettőt a tűz energiája, illetve fénye teszi lehetővé. A köldöktájéki csakra befolyásolja az alvást, a szomjúságot, s finomabb szinten a félelmet, a szégyenérzetet és a  féltékenységet. Legfőbb hozadéka a szenvedés és a betegségek elkerülésének lehetősége.

Jó szív – A jó szív erkölcsi kategória, szemben a korábbi elvek biológiai-individualista jellegével. A szívjóság nem csupán passzív jóindulat, hanem önnön értékeink felismerésének és mások fejlődése előmozdításának aktív folyamata.
A férfias erkölcsiséghez feltétlen társítható a hősiesség, bátorság,feddhetetlenség. Mintha korábbi korszakok üzenete volna ez a heroikus felhívás, és egészen más értékrendet tükröz, mint a bűntudattal és a tényleges hiányosságokkal terhelt jelenkor. A lovagias,hősies viszony a világ aktív, de helyes elvek vezérelte tevékeny befolyásolását jelenti. Azonban a klasszikus értékrend erodálódásában élünk, az erkölcsi tartást sokszor fölülírja az anyagi előny.
A szív az érzések, érzelmek központja, és a legtöbb férfi nehezen tudja kifejezni az érzéseit. Ha egy fiatal, ereje teljében lévő férfiember elérzékenyül, amikor valaki átfogja a vállát, s kénytelen azt mondani, hogy az apja már évtizedek óta nem ölelte meg, akkor megállapíthatjuk, hogy a férfi emberek általános érzelmi deficitben vannak. Az erős külső a legtöbb esetben romantikus, majdhogynem gyönge és esendő belsőt takar, s valóban takar, mert a hagyományos férfiképhez nem illik hozzá az érzelmek kimutatása. Ezért a férfiak java része álarcokban éli le életét, s nehéz akár önmagával is szembenéznie. Ráadásul ez az álca olykor nem gyöngédséget, vagy az egyszerűség igényét rejti, hanem tényleges jellemhibákat: elpuhultságot, félelmeket, küzdelmeket. A látszólagos szívjóság mögé bújó gyöngeség vagy hamisság a jó szív eszméjének alacsony igazodású kifejezése. Az igazán nagyok már meg tudják mutatni gyöngeségüket, ami ekkor már nem gyöngeség, hanem felfokozott erő. Ennek legkiválóbb példája a krisztusi viselkedés: nagysága ellenére hagyja sorsa beteljesedését. Ha viszont azért fogadjuk el mások hibáit, hogy majdan a mi hibáinkat is elfogadják, nem történt más, mint egy hamis erkölcsi alapokon álló üzleti tranzakció. Pedig igaz az egyenlet: ha csalni akarsz, csalatkozol!
A társadalmilag legértékesebb férfi egyesíti magában a jellegzetes férfias vonásokat, amik kiegészülnek érzelmi, intuitív, és pozitíve irracionális tényezőkkel. Éppen ezért a szívközpont átvezetés és összeköttetés a férfi alsóbb és felsőbb csakrái, a biológiai és a szellemi léte között. A szívcsakra neve anáhata, jelentése új, illetve önrezgő, meg nem ütött. Utal ez a misztikus hangkeltésre, ugyanis kellően elmélyült meditáció során megtapasztalható a szív belső hangja, amely – szemben a megütésre megszólaló hangokkal, mint például a gongütés esetében – belülről zeng, nem pedig külső behatásra. A szívcsakra alacsony rezgése felel az aggodalom, a kétely, a lelkifurdalás, az egoizmus és az önteltség nyavalyáiért, míg magas rezgése adja a reménységet, a pozitív önérzetet és együttérzést, valamint a kötelességtudatot is, amiért a szívcsakrát az erény, a kötelesség központjának is nevezik. Talán ezért mondják, hogy a teremtés kezdete óta az ember szívébe van róva-rejtve az az isteni üzenet, aminek megfejtése az élet igazi feladata. Ezen a csakrasíkon könnyedség, mozgékonyság, kedvesség és gondtalanság tapasztalható – ezek a levegőelem alkotói. Ezzel kapcsolatos még az előrehaladó mozgás, a kapcsolatkészség, a szimpátia, valamint az érintés és a tapintás.

Intelligencia – Az ember, és különösen a férfi ember egyik legfontosabb, megkerülhetetlen dimenziója az intelligencia, az ész, a racionalitás és tudás. A kínai mondás mégis úgy tartja, az emberek közül kevesebb, aki okosan él, s több az, aki bután hal meg. A tudás áldás és átok egyszerre, az ember agykapacitásának fejlettsége anatómiai tény, a dolgok (hamis) tudása pedig valóságos istencsapása, és végső soron tudatlanság. Még roszszabb az ártó előjellel alkalmazott tudás, holott javarészt arra használjuk eszünket, hogyan ártsunk másoknak. S meglehet az egyén szintjén ez nem feltétlenül igaz, mégis elgondolkodtató, hogy a világ kutatási kapacitásának perdöntő része a hadiipart szolgálja. Ez az intelligencia nyilvánvaló alsó igazodású alkalmazása, ami ráadásul feltétlenül visszaüt.
Az ember kitüntetett szerepét egy sajátságos fejlődés, a progresszív cerebratio, vagyis a fokozatos és fokozott agyvelősödés is mutatja. A gorilla koponyája átlag 500 cm3 űrtartalmú, az egymillió éves jávai majomemberé már 1000 cm3, a neandervölgyi emberé 1400 cm3, a mai átlagemberé pedig mintegy 1550 cm3. Az utolsó szakasz több tízezer esztendős kulturális fejlődése során csak mintegy 2%-nyi, azaz 3-4 grammnyi agykérgi idegdúcsejtállomány többletre tett szert az ember. Így az agykéreg állomány nem több mint összesen 13-15 gramm.
Ez a látszólag csekély hányad is kimagasló arány az ember esetében: az agyvelő teljes felületéhez viszonyítva a homlokagy felszíne a házinyúlnál 2,2%, a kutyánál 6,9%, a gibbonnál 11,3%, a csimpánznál 16,9%, míg az embernél 29%. Mindemellett az értelmi homlokagyi tevékenység mögött ott az ösztönvilág és a vegetatív idegélettani tevékenység, ezért oly fontos, hogy értelmét mire használja az ember.
A torokcsakra (visuddha, tiszta) a garat mögött helyezkedik el. Az éter-elem kapcsolódik ide, aminek a hangrezgés a sajátja. Ez a csakra szabályozza a gége és az egyéb hangképző szervek mozgását, egyszersmind összeköttetést teremt a gerincagy és a nyúltagy között. Ezért nevezik a találkozás (szambhóga) csakrájának is. Az éteren keresztül irányítható a négy alsóbbrendű elem, a nehéz és tartózkodó föld, az érett és szexuális víz, a meleg és szenvedélyes tűz, valamint a kedves és szimpatikus levegő.
A tudás és az értelem legfelsőbb szintű alkalmazása a kognitív készségek metafizikai alkalmazása, vagyis amikor racionális készségét az irracionális (értsd transzcendens) megközelítésére használja az ember. Ebben természetesen szerepet játszik az oktatás és nevelés is, de a Nyugattal szemben a Keletnek van egy hihetetlen előnye a metafizikai közelítésben, mégpedig a beavatási rendszer, amely akár a tökéletlen jelöltet is alkalmassá teheti a magasabb szellemi gyakorlatokra.

Intuíció – Sokan félreértik a keleti szobrokat: a lehunyt szem, a messzeségbe révedő tekintet, vagy a merengő ábrázat világtagadást, a semmi ürességét is sugallhatná, pedig ennél sokkal mélyebb tartalmakról van szó. Mikor a mester épp a világegyetemet szeli át, a tekintete lehet szigorú, vagy szokatlan, de a tanítvány lássa és értse ezt jól. A Nyugat túlhangsúlyozza a tevékenységet és szinte semmi időt nem hagy a szemlélődésre. Pedig aki a cselekvésben
tétlenséget és a tétlenségben cselekvést lát, az értelmes az emberek között – tanítja Krsna a Bhagavad-gítában (Bg.4.18.). Ezért a meditációt a megismerés legalább olyan hatásos eszközének kell tekintsük, mint az aktivitást. Az előbbi az ismeretelméleti vizsgálódás, a tudás útja, míg az utóbbi a hősies, és szakrális cselekvés ösvénye.
A meditáció nem pusztán az intellektus sajátos működése, hanem olyan megnyílt tudati állapot, amikor magasabb igazságok befogadására is alkalmas az ember. Ez az intuíció magas igazodású vetülete, míg a profanizált, csip-csup ügyekben is isteni revelációkra váró igény az alacsony igazodású oldal. Ezen a szinten például művészi alkotásokban is megnyilvánulhat az ember életereje, s a művészetnek valójában mindig ezt a magasabb, intuitív és a metafizikai lényeget sejtető igazságot kellene felmutatnia.
Ezzel a magasabb működéssel az eddigi kifejezetten maszkulin szintekről – aktivitás, potencia, intellektus – áttérünk az inkább feminin jellegű misztérium területére. Itt válik különösen fontossá a beavatás, mert hiszen a guru az embert saját benső vezérlésével, intuitív érzékével hozza eleven kapcsolatba. Ezért mutat messze túl a beavatás a puszta oktatáson.
Az agjá(adzsna)-csakra a homlokon, a két szemöldök között található. Parancs idegközpontnak is nevezik (agjá – parancs), mert innen az ember képes kontrollálni egész lényét. Ez a fokozott összpontosítás és a tudatos transz székhelye. Innen sugárzik ki a gondolat, ami képes tevőleges formát is ölteni, vagyis az ember „megteremtheti” saját angyalait, de akár démonait is.
Ezen a síkon érhet el az ember különleges képességeket,természetfölötti hatalmakat, mint a tisztánlátás (ezért is nevezik ezt a csakrát a harmadik szemnek), teremtőhatalom, akaratátvitel, a fizikai test hibernálása, stb.
Férfiak esetében a tudatos agyi működések akár gátolhatják is az intuitív készséget, ami a kultúra általános fejlődési menetére is hatással lehet. A művészetekben és tudományokban a férfias jelleg mutatkozik meg a klasszikus, a realista, a materialista vagy sztoikus irányzatokban – rosszabb esetben a kritikus, epikureista vagy cinikus vonulatokban. Ezzel szemben nőies jellegű a romantika, az idealizmus, az impresszionista-intuitív vetület, márpedig szinte minden férfi romantikus és idealista. Ezért kell még a tisztánlátás szintjéről is továbblépni.

Spiritualitás – A férfi spiritualitás a XXI. század elején pangó helyzetben van. Kevés a lelkiség gyakorlati kifejezésének lehetősége, a hagyományos, átlagos életkörülmények mellett pedig minimális a megvilágosodás lehetősége. Pedig ezt tekinthetjük az emberi életerő, és az egész lét legvégső céljának.
Ez már nem a ráció és a tudatosság régiója, hanem a metatudatosság irracionális világa. Megtapasztalás vagy más kifejezéssel élve istenélmény nélkül a spirituális szint nem kielégítő, ám a lelki tapasztalatok alapos meggyőződéssé érlelődnek. Ekkor érvényesül a hit felsőfoka, ami nem valami hiedelemrendszer, hanem a szeretet útján elsajátított bizonyosság. Ez lehet egyben a metafizikai világszemlélet várva várt térnyerésének vezérmotívuma is. Ez a kifejezés egyesíti magában a férfias és nőies aspektusokat, a kiinduló helyzetet, a célt és a metódust. Az elsajátítás első közelítésben férfias attitűdnek tűnik, a megszerzés, birtoklás, kisajátítás képzete kötődik hozzá. Azonban a magasabb igazság természetéből adódóan, annak csak befogadója lehet az ember – ez pedig nőies attitűd. Ehhez hasonlóan a bizonyosság is a hímek magabiztosságát sugallja első pillantásra, de az igazi bizonyosság nem hivalkodó, nem mások felé akarja kimutatni magát, hanem mélységes belső erővé érlelődik. Mondhatnánk misztikussá válik, márpedig a misztika titokzatossága nőies jellegű is. Az út pedig az isteni szeretet – ez pedig szükségszerűen antonímája az erő, hatalom, befolyás sztereotip férfias fogalmainak. Ebben a definícióban tehát érvényesül a magasabb rendű szintézis, mert sem egyik, sem másik fél nem elegendő a sikerhez, a kettő egyesítése, az új metafizikai szintézisre van szükség. Így a férfiembernek is szükséges saját benső férfiúsága mellett nőies mivoltát is megismernie, az anima-animus kettős benső szintéziséhez eljutnia.
Dr. Völgyesi szavaival: „a férfilélek alapvető sajátossága az aktív, impulzív, mást uraló, támadó s a „nemi kiegészítőjét” uralni, legyőzni és megtermékenyíteni törekvő megnyilatkozások sokfélesége. A lelkiekben férfias férfi csupán saját autoszuggesztiói útján, illetve csak saját kritikai-logikai gátlásainak, saját értelmi cenzúrájának meggyőzése által befolyásolható. … [a férfi] éppen túltengő kritikája révén alapvetően hitetlen, illetve nehezebben hisz. Igaz, hogyha meggyőződésből hívővé lesz, hitéhez sokkal jobban és következetesebben ragaszkodik, mint a nő.”
A hetedik, korona-csakra az ezerszirmú-lótusz (szahaszrára), amely körülbelül egy tenyérnyivel a fejbúb fölött helyezkedik el. Ez a legmagasabb frekvenciájú energia-vibráció helye, amit gyakran a fej körüli glóriával, kisugárzással ábrázolnak.
A klasszikus jógában ehhez a szinthez kapcsolódik a transzállapot, a szamádhi. Ennek eléréséhez hit, energia, memória és magas fokú intelligencia szükséges. Megkülönböztetnek konkrét összpontosítást a meditáció tárgyára, és általános, absztrakt meditációt, amely a transzcendens cél fényében minden világit meghalad és elvet.
E csakra ezer szirma egyesít minden nyelvet és hangot, minden színt és árnyalatot, felöleli az érzékszervek minden működését, ez a halhatatlanság nektárának kiapadhatatlan edénye. Már nincs szükség semmiféle alacsonyabb rendű fiziológiás, vegetatív, mentális vagy intellektuális működésre, nem kell semmit megszerezni, nem kell vagyon, társ, közönség, alkotni sem kell, mert megtapasztalható az egzisztencia frenetikus élménye, a lét eksztatikus mámora.

Megjegyzendő, hogy a fentiekben az idegrendszer szerveződéseiről és működéséről metafizikai sorrendiséget igyekeztünk felállítani, ami nem feltétlenül vág egybe az agyanatómiai fontossági sorrenddel. Metafizikai szempontból a vegetatív és gerincvelői működések, az agytörzsi és nyúltagyi
területek, de még a szürkeállomány is alárendeltje az agyi területek – elsősorban a hipofízis – misztikus működésének. A hipofízist sokan az életenergia székhelyének tekintik, ami kehelyként fogja fel az ezerszirmú lótuszból cseppenként materializálódó halhatatlanság-nektárt.

LÉLEK-ÚT ÉS TÁRSADALMI-PÁLYA

Miért fontos a férfi lelki útja? Nemcsak azért, mert a félreértett szerepek és a rosszul kezelt energiák miatt a férfiak körében öt-hatszáz százalékkal magasabba bűnözés, mint a nők esetében, nemcsak azért, mert a világnak szüksége van a férfi as vonások– aktivitás, kibontakozás, dominancia, hatalom,intelligencia – újraintegrálására, hanem azért is, mert a társadalom ontogenezise szorosan kapcsolódik a férfilélek csakralétrájának szintjeihez.
Amennyiben a csakrák sorát nem egy zárt rendszernek tekintjük, hanem hajlandók vagyunk egy alant s fent egyaránt folytatódó hegeli spirálba állítani,úgy elképzelhető, hogy a legalacsonyabban fekvő gyökércsakra egy korábbi sorozat csúcsteljesítménye, s az általunk vizsgált és legmagasabbnak tekintett ezerszirmú lótusz egy következő periódusnak csak a gyökere. Ennek fényében az egyes csakrákhoz köthető emberi létsíkokat vizsgálva egyértelmű a befutandó pálya az elidegenedett, individuális élettől a tiszta metafizikai egzisztencia megtapasztalásáig.

Csakrák Megnevezésük Egyéni létsíkok Társadalmi jellemzők   Világkép/jelenségek
2
1./7. Gyökércsakra Metafizikai világkép
Ezerszírmú lótusz Metafizikai lét Új paradigma
6. Harmadik szem Intuitív lét Pszichológizmus Tudományos világkép
5. Torok-központ Információs lét Kommunikáció Információs korszak
4. Szív- zóna Érzelmi lét Ideológiák Vallásos világkép
3. Solar plexus Energetikai lét Kizsákmányolás Ipari kor,versenyszellem
2. Nemi csakra Faji lét Kollektivizmus Biológiai/szociális lét
1./7. Gyökércsakra Egyéni lét Individualizmus Elidegenedés
Ezerszírmú lótusz Archaikus világkép
6.

 

Az egyéni lét az ősharmóniából kiesett ember egoista önérvényesítése. Mindenki magából indul ki – de előbb-utóbb szocializálódik. Az embert az ivari késztetés hajtja a faj biológiai gyarapodása felé, s ez egyben társadalmi szerveződésének is alapja. A közösségi létdimenzió alapja a szinergia-elv kellene legyen, miszerint a közösség egésze több, mint a benne részt vevő egyedek számszerű összege. Nevezhetjük ezt a társadalmi energia hatványozódás törvényének is, azonban éppen e többlet szüli a konfliktusokat. Az energetikai léttel párhuzamos társadalmi dimenzió a gazdasági élet istenítése, és a kizsákmányolás, de nem a marxi értelemben, hanem a természeti és humán erőforrások egyoldalú kiaknázása gyanánt. Érvényesülhetne az élni és élni hagyni eszme is, de ezzel szemben a versenyszellem vált uralkodóvá. Ide köthető az ipari forradalom, a tömegtermelés és a fogyasztói mentalitás is, pozitív értelemben pedig az egészség- és környezet-tudatosság, ami sajnos legtöbbször csak ezek rombolásának, hiányának homorú tükrében tűnik fontosnak.
A szív-zónához tartozó érzelmi létet a különböző ideológiák, világnézetek, filozófiai iskolák, majd vallások és politikai kurzusok befolyásolják. Ezek perdöntő szerepet játszottak az ember befolyásolásában, aminek a panem et circenses, a divide et impera, a kötelező misehallgatás vagy a kommunista agitprop osztály éppúgy eszköze volt, mint a „szabad” média diktatúrája. Az ide kötődő vallásos/erkölcsi világkép mégiscsak az ember érzelmi dimenziójával igyekezett foglalkozni, még ha nem is mindig tökéletesen. Parancsolatok, erkölcsi normák és teljesíthetetlen követelmények, majd a profanizálás folytán társadalmi szerződések és törvénycikkek igyekeztek az ember jobbik énjére apellálni – több, vagy inkább kevesebb sikerrel.
Néhány évtizede beszélnek információs korról, s itt nem várt, robbanásszerű változások következtek be. Az IBM marketingszakértői a hatvanas évek közepén még úgy tartották, személyi számítógépekből legföljebb ha néhány tucatot lehet értékesíteni évente – ma pedig a számítógép bekerült a tíz legfontosabb személyes használati tárgy közé, és rengeteg ember fabrikál multimédiás felületeket, még akkor is, ha nincs semmi mondanivalója. Szorosan ide kötődik a fogyasztói mentalitás, mert a válogatás nélkül habzsolt információ sokszor eltompítja és megtéveszti az ember belső ítélőkészségét, s hiába képeznek kommunikációs szakembereket, ha senki nem mond igazat.
A semmitmondás dömpingje roppant benső problémákat szült – az üresség érzete, a lelki horror vacui vezetett el a pszichologizáló korszakhoz. A pszichológiai kibeszélés átvenni látszik a gyónás szerepét, de néhány tényező hiányzik: a bűnbánat, a penitencia és a feloldozás. Ez a szerepcsere szimbolikusan mutatja, hogy a vallásos világkép helyébe egy új vallás került: a természettudományos világkép, a tudomány vallása. A világ anyagelvű magyarázata pedig szükségszerű metafizikai veszteséggel járt: a természettudományos gondolkodás során elveszni látszik az eddig legkiválóbb értéknek tekintett szabad és független szellemi személyiség. Völgyesit idézve:„az emberiség nyert civilizációban, vesztett erkölcsi-vallási értékeiben, s visszamaradt az igazi lelki kultúrában.”
Ez a veszteség teszi sürgetően szükségessé az új paradigma, a metafizikai világkép kibontakozását. Ebben az ember már nem pusztán elidegenedett életét éli meg, hanem tiszta metafizikai egzisztenciáját. Reményeink szerint ez a magas szellemi-spirituális szint csak alaprezgése, gyökércsakrája az új emberfajnak, a homo illustris-nak, avagy a megvilágosodott embernek.

METAFIZIKA ÉS META-FÉRFI

Sokan a világ jelen állását és problémáit egyértelműen a patriarchális és férfi dominancián alapuló társadalmi berendezkedésnek tulajdonítják. Kétségtelen, a harcias, versenyző, kemény érdekérvényesítő és haszonelvű tendenciák inkább köthetők a racionális, ökonomikus, férfias szellemhez. Ezért sokan a nőelvű társadalomtól várják a megoldást. Közkeletű vélekedés, hogyha legalább a nemek természetes megoszlása szerinti lesz például a képviseleti vagy törvényhozó szervekben a nők aránya – durván 51-49% a nők javára! – akkor emberségesebb törvényeket, az üzleti szellemen túl jószolgálati szempontokat is jobban figyelembe vevő határozatokat hoznának.
De ha megvizsgáljuk a matriarchátus fennmaradt szórványait, vagy az amazon-társadalom társadalomszervező elveit, azok legalább annyira szegregáción, nemi alapon történő elkülönítésen és hierarchián, sőt kegyetlenségen alapultak, csak a maitól eltérő előjellel. A megoldás sokkal inkább rejlene mindkét nem eszményi lehetőségeinek kibontakoztatásában: hogy a férfi ne abuliás akaratgyöngeségét erőszakkal leplező erkölcsi roncs legyen s a nő se degradálódjon a csábítás és a panaszkodás elviselhetetlen hisztérikájává.
A női princípium helykövetelésére a sztereotip férfias válasz a harc lenne, azonban erről a megoldásról a történelmi tapasztalatok tükrében nagyon jól tudjuk, hogy csak vérhez és veszteségekhez vezetne. A férfiatlan válasz a menekülés, vagy a kérdés eltussolása volna, ami szintén hiteltelen megoldás. Ez az élet realitásai elől az intellektus elefántcsonttornyába zárkózó férfi ember passzív köldöknézése volna.
Ha a világ mostani, fizikai problémáira a megoldást a metafizikai paradigmában látjuk, akkor a nemek problémájára a meta-férfias választ tartjuk megfelelőnek, ami nem más, mint a férfiakban rejlő szellemi lehetőségek maximális kibontakoztatása és az egészséges szintézis. Mert nem mindegy, hogy mi lakozik az ember bensőjében: az ellentétek harca, avagy harmóniája?!

 

52/2009.
Tornyai Ödön