Wosinsky Mór

Wosinsky (vagy Wosinszky) Mór a lengyel származású, s az 1830-as lengyel felkelés leverése után Magyarországra emigráló Wosinsky József gyógyszerész és a pesti illetőségű Glatz Katalin fiaként 1854.  március 28-án Tolnán látta meg a napvilágot.
Wosinsky Mórt apja papi pályára szánta, s az ehhez szükséges neveltetésről is gondoskodott.  A kis Mór iskolai tanulmányait a kalocsai gimnáziumban kezdte meg, majd a 6. osztálytól papi pályára lépett. 1871 őszén felvették a pécsi papnevelde filozófiai osztályába, s 1872. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Pécsett pappá szentelték. 1872–1879 között a Baranya megyei Gödrén teljesített kápláni szolgálatot, majd az apáti plébániára került szintén kápláni titulussal. 1881-ben plébánosnak nevezték ki Lengyelre, ahol közelebbi kapcsolatba került gróf Apponyi Sándorral és családjával, akinek hatására az addig is meglévő tudományos érdeklődése óriási lendületet kapott. Lelkészi teendői és egy új iskola építtetése mellett szinte minden idejét a tudománynak, azon belül is elsősorban a régészetnek szentelte. Apponyi felismerte Wosinsky tehetségét, s nagylelkűen támogatta kutatásait, pl. kivágatta azt az erdőrészt, ahol egyszer egy régi földvárra bukkantak.
A fiatal tudós-plébános meghálálta a gróf bizalmát, hiszen a nagyszabású ásatások után – amikor is feltárta a lengyeli őskori telepet –, 1886-ban több mint 12 ezer darab lelettárgyat (csontokat, szerszámokat, edényeket és használati eszközöket stb.) mutathatott fel. A felfedezést hazai és külföldi lapokban publikálta, s 1889 folyamán Bécsben és Párizsban is előadásokat tartott e témából. Tudományos karrierjének megindulása kihatott az egyházi pályafutására is. Egyre jövedelmezőbb helyeken töltött be plébánosi, majd esperesi tisztséget, míg végül 1901-ben megkapta a malocsádi címzetes apátságot. Ekkor már túl volt mindhárom hosszabb külföldi tanulmányútján, mivel 1885-ben Németország, Dánia, Svédország és Norvégia volt a régészeti célzatú utazása célja; 1887-ben Egyiptomot, Törökországot, Görögországot és a Szentföldet kereste fel; 1895-ben pedig gróf Zichy Jenő kaukázusi expedíciójában vett részt.
Wosinsky Mór már 1889-től tagja volt az MTA régészeti bizottságának, illetve előadója az országos Ethnographiai Társulat paleontológiai osztályának. 1890-től a müncheni Anthropologiai Társulat, 1891-től a római Arkadiai Akadémia tagja lett, majd 1892-ben az MTA levelező tagjává választották.
1896-ban, a Millenium keretében az általa feltárt Tolna megyei leletekből megalapította a Tolna Vármegyei Régészeti Múzeumot. A múzeum, melynek gyűjteménye korábban Apponyi lengyeli kastélyába volt elhelyezve, 1898. június 1-én nyílt meg. Az első igazgatója természetesen Wosinsky Mór lett, s az sem meglepő, hogy később róla nevezték el magát az intézményt is, ami máig a Wosinsky Mór Megyei Múzeum nevet viseli.
Wosinsky Mór 1907. február 22-én Szekszárdon halt meg. Főbb művei: Leletek a lengyeli őskori telepről. Budapest, 1885., 1890. Két rész. Öt horganyedzésű térképpel és 438 ábrával; Karcolatok dán és svédországi utamról (Szekszárd, 1888); Keleti utam emlékei (Szekszárd, 1888); Tolna vármegye története az őskortól a honfoglalásig (Budapest, 1896); Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége (Budapest, 1904).

JAFFA

„Jaffa, az ó-testamentomi Joppe, az ó-világnak egyik legnevezetesebb s legrégibb kikötő városa. Plinius mint a vizözön előtti várost említi. Itt szállitották partra Salamon király rendeletére az általa épittetett jeruzsálemi templomhoz szükséges libanoni cédrusokat. Itt szállott hajóra Kr. sz. előtt 862-ben Jónás próféta. Itt támasztotta az evangelium tanusága szerint Sz. Péter is életre Tabithát. Az ősi várost Sz. Lajos vette körül erődítménnyel a keresztes hadak korában, a melyet 1799-ben ismét Napoleon rombolt le iszonyú mészárlás között.” (Keleti utam emlékei, 91–92.)

JERUZSÁLEM

„Felérve a hegycsúcsra, csakugyan bőven kárpótolta a látvány a szenvedéseimet. Előttem volt Jerusalem ódonszerü falaival; szemeim csakhamar megtalálták azon pontot, melyet sóvárogva kerestek s ott merengtek a Golgotha fölé épült, csonka tornya s merész kupolájával
kimagasló szent sir templomán. Feléledtek bennem a történet emléklapjai Ábrahámtól Bouilloni Gottfriedig. Lelkesedéssel borultam egy sziklatömbre hálát adni Istennek, hogy azon kegyelemben részesített, mely után millió és millió jámbor hívő hasztalan sóvárog, s áhítattal imádtam az Istenembert, ki szeretete nagy művével innét az egész világot átalakitá.” (Keleti utam emlékei, 105.)

BETLEHEM

„A szentély két ellentett oldaláról rézsutosan lépcsők vezetnek le az alsó templomba, hol az egykoron istálló gyanánt használt természetes sziklabarlangot, Üdvözitőnknek születés helyét találjuk. (…) A barlang szabálytalan alakú kétfülkéből áll. A keleti fülkében jaspissal kirakott fehér márvány csillag jelzi azon helyet, hol Mária Krisztus Urunkat szülte s ez egyszerü felirat olvasható körülötte: „Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est.” [„Itt szülte Szűz Mária Jézus Krisztust.”] A barlang másik déli végén van azon hely, hol a keleti bölcsek a kisded Jézust imádták.” (Keleti utam emlékei, 133.)

AZ OMÁR MECSET

„Még csak néhány évvel ezelőtt halál büntetés volt azon nem mohamedánra szabva, ki e mecsetbe belépett, sőt még annak udvarára is tiltva volt a bemenet. A fanaticus mohamedánok ugyanis azt hiszik, hogy Allah mindent teljesit, a mit az ember itt kér, arról azonban szintén meg vannak győződve,
hogy a gyaur csak átkot kérhet reájuk. Most azonban kapzsiságok már tágitott lelkiismeretökön s kivételes engedély és gazdag baksis mellett nemcsak ők, de talán Mohamed is szemet huny.” (Keleti utam emlékei, 140.)

A TENGERSZOROSOK

„Ritka hely van, mely hadászati szempontból oly fontos volna, mint a Dardanellák. Nemcsak a jelenlegi Európa kíséri feszült figyelemmel e szorosnak védműveit, hanem már az ókornak nagy nemzetei is ide irányozták számitó tekintetöket. Nemcsak Xerxes, a perzsák hatalmas királyának világhóditó serege számára itt veretett hídja tette nevezetessé e helyet, hanem a történelemnek számos eseményei is fűződtek nevéhez. Nem is lehet csodálkozni, hogy ijesztő ágyuk tátongnak nemcsak a torkolatnál, hanem az egész szoros mentén, mert hisz Törökországnak sorsa körülbelül a Bosporus s a Dardanelláknak erőditményeitől függ.” (Keleti utam emlékei, 159.)

KONSTANTINÁPOLY

„Midőn most Galatha, Stambul és Skutarinak világitó tornyai kigyultak és a hármas tengeren lebegő ezernyi hajók árbócz-erdeje a lassanként meggyujtott
lámpák által egy csillagtengerré változott, melynek rezgő fénye a sima tengeren oly bájosan visszatükröződik; midőn a lassanként feltünő csillagok
az ég derült kék boltozatát egy gyöngyökkel behintett hálóvá varázsolták, mely alatt Ázsia hegylánczának fekete csúcsai, a hóboritotta Olympus, a Márvány-tengernek bájos herczeg szigetei, a serailcsúcsnak [azaz a Szeráj-csúcsnak] komor fensikja s Stambulnak dombjai, szóval az egész természet úszni
látszott; – midőn a temetők szomoru cyprusai mögül a halvány hold is kikelt s mysticus fénynyel világitá meg e bámulandó képnek egyes részleteit: – örömittassá lett szemem és lelkem is, s a karcsu minaretek
a magasba emelték képzeletemet.Valóban, Isten és az emberek, a természet és művészet oly remek összhangban alkották e képet, hogy ennél elragadóbbat emberi szem a földön nem szemlélhet.” (Keleti utam emlékei, 163.)

A SZULTÁNI IMA

„A sultán nemcsak uralkodó, hanem a mohamedán vallásnak legfőbb papja vagyis kalifája, ki Mekka és Medina, valamint a többi mohamedán szent helyeknek birtokosa. Mint kalifának szigoru kötelessége pénteki napon ájtatosságát nyilvánosan végezni, mely alól csak súlyos betegség mentheti fel őt. A sultánok némelyike oly lelkiismeretesen vette e kötelmét, hogy még betegen is elviteté magát a dzsámiba.

A sultáni ima néha másfél óráig is eltart, mert a tulajdonképeni ima után a sultán még soká elmélkedik itt az állam legfőbb ügyei fölött s az itt felvillant
gondolatai döntő hatással birnak s rögtön végrehajtatnak.” (Keleti utam emlékei, 165.)

A DERVISEK

„A mohamedán vallásnak is vannak szerzetesei, kik részint alapitójuk szerint mystikus ceremoniájuk szerint különféle elnevezéssel birnak. Mindenesetre
legeredetibb valamennyi között az üvöltő és a mevlevi tánczoló derviseknek sektája. E szerzetesek nem folytatnak zárdai életet, hanem kiki megy saját mestersége vagy üzlete után s csak meghatározott napokon végzik közös isteni szolgálatukat. A házasság nincs nekik megtiltva, de ha örök szüzességi
fogadalmat tesznek, ugy magasabb rangban részesülnek s megurud-oknak neveztetnek.” (Keleti utam emlékei, 170.)

Felhasznált irodalom:
Magyar utazók lexikona. Szerk.: Balázs Dénes. Budapest, 1993.
SZINNYEI JÓZSEF: Magyar írók élete és munkái, XIV. Budapest, 1914.
WOSINSKY MÓR „…jeles pap, a kituno férfi ú, a nagy tudós…”
1854–1907. Wosinsky Mór Megyei Múzeum, Szekszárd, 2005.
WOSINSKY MÓR: Keleti utam emlékei. Szegzárd [sic!], 1888.