Az áldásosztó bölcs

Híre terjedt, hogy szent életű bölcs érkezett a városba, aki nagyon sok embernek segített már élete tökéletessé tételében. Mindenki szeretett volna a közelébe kerülni, s tanítását meghallgatni. A bölcs rangra és hatalomra való tekintet nélkül mindenkinek őszintén beszélt. Sokan azonban nem értették meg szavait, s így magyarázatot vártak tőle. Ez történt akkor is, amikor négy különféle ember járult a bölcs elé, áldását kérve. Az ősz öreg rejtélyes feleleteket adott, amikor a jövőjükről kérdezték őt. Így szólt az elsőhöz, az ország uralkodójához:

– Élj soká!

Majd egy fakír következett, akinek napjai szüntelen jógagyakorlatokban teltek.

– Halj meg! – mondta neki a bölcs, majd a hírhedt gonosztevőhöz fordulva így szólt:

– Ne élj, ne halj!

Végül egy szent életű ember következett, akinek csendesen csak ennyit mondott:

– Akár élsz, akár halsz…

A hallgatóságot nagyon felcsigázták az elhangzott szavak, s kíváncsian tudakolták az értelmét. A bölcs így válaszolt:

– A jó király sokat tehet népéért. Úgy érheti el a tökéletességet, ha szüntelenül alattvalóiért dolgozik, s mindent megtesz a törvényes és vallásos rend fenntartásáért. Ezért kívántam neki hosszú életet.

Ennek a jóginak az anyagi testből való felszabadulás a célja, számára az a tökéletesség, hogy kijut ebből a világból.

A gonosztevő azonban akár él, akár meghal, mindenképpen szerencsétlenül jár. Életében csak bűnös tetteit gyarapítja, halálakor pedig szenvednie kell azok miatt. Így neki sem az élet, sem a halál nem hoz kedvező eredményt.

Ez a szent életű személy pedig akár él, akár meghal, mindig Isten kedves szolgája lesz. Élete mindenki számára áldásos, halála után pedig nem kell már többször megszületnie, visszatérhet igazi otthonába, Isten birodalmába.

1994/16.