Élvezetvágy mindhalálig

Csang, az egyszerű kínai paraszt már sok embert látott meghalni. Nagyon félt, hogy egyszer őt is utoléri minden élőlény végzete, ezért töprengeni kezdett: Vajon hová is bújhatnék a Halál elől? Megvan! Itt van az udvaromon az a magányos kút. Ha belebújok, talán ott nem lel rám a Halál.

Le is ereszkedett a vödröt tartó kötélen, de még el sem helyezkedett, amikor rémülten meglátta a kút fenekén lapuló szörnyűséges sárkányt. Olyan félelmetes volt, mintha csak a gyermekkorában hallott elbeszélésekből kelt volna életre, a kínai öregek régi történeteiből. Menekülni akarván felpillantott, de egy mérgeskígyót vett észre, amely lassú mozgással felé közeledett.. S mindez még nem volt elég, látta, hogy a kötelet, melybe kapaszkodott, egy kisegér rágcsálja szorgalmasan. Riadt tekintete ekkor fedezett fel a kút oldalán egy vadméhek által elhagyott odut.

– Óh, de jó lenne megkóstolni azt a finom mézet, biztosan rendkívül ízletes és édes – sóhajtotta.
Így aztán minden halálos veszedelemről megfeledkezve nyalogatni kezdte a mézet, de a kút már elnyelte hangját, amint felkiáltott:

– Jaj, de finoooom…

1994/17.