Szimbólumok világa, világok szimbóluma

Kezdjük egy gondolattal: „A spiritualitás lényegét legjobban a szimbólumok képesek megragadni.”
Ha azt mondom szimbólum, a legtöbben valamiféle vizuális emblémára gondolnánk, piktogramok ugranának a szemünk elé, vagy cégek logója villanna föl előttünk. Pedig az ember egyik legfőbb szimbólumrendszere nem vizuális, hanem auditív eszköz: a nyelv, a beszéd, illetve annak egy még szimbolikusabb kifejeződése, az írás.
A földgolyón mintegy hatezer nyelv létezik, amelyek közül hetente eltűnik egy; tíz év alatt vagy ötszáz, s ha a nyelvek pusztulása ugyanebben az ütemben zajlik, 100 év múlva alig marad nyelv a földön.
A biológiai fajdiverzitás védelmére már kitalálták a vörös könyveket, amelyek a kihalástól, pontosabban az embertől veszélyeztetett állat- és növényfajokat lajstromozza. A nyelveket is védeni kellene – talán magától az embertől? Ha létezne a nyelvek vörös könyve, Gabon bizonyára előkelő helyet foglalna el benne. Gabon mintegy másfél millió lakosa ugyanis vagy ötven nyelvet beszél, s eme ötven nyelvből huszonötöt kevesebb, mint ezer ember beszéli. Arányaiban úgy képzelhetjük ezt el, mintha egy-egy nagyobbacska falunak saját nyelve volna. Ezek a mikropopulációs nyelvek közel állnak a kihaláshoz – ha egy bizonyos küszöbérték alá csökken a nyelvet használók és értők száma, az kihaltnak tekinthető. Ugyanakkor az emberek 96 százaléka a nyelvek mindössze 4%-án beszél! Hetente eltűnik egy nyelv, azaz évente több mint ötven! Mondhatnánk, egy gaboni nyelvjárás, amit alig ezer ember beszél, nem nagy veszteség, de egészen másként gondolkodnánk, ha a mi áldott anyanyelvünkről volna szó, vagy mondjuk egy világnyelv tűnne el hirtelen a földgolyóról. A tudományos világkép szerint a Homo sapiens 200.000 éve létezik. E faj egyik nagy szimbólumrendszere a nyelv, amelynek további alrendszere, az írásbeliség mintegy 5000 éves, a nyomtatás viszont alig kétszáz esztendős, és máris lecserélnénk a digitális technikára, amely szintén szimbólumokkal dolgozik, ám ezek már szinte csak virtuálisan léteznek. Ha létezik szubkultúra, akkor ez az.

A szimbolizmus nemcsak műfaji meghatározás. A nyelv, a beszéd, az írás s az élet megannyi mozzanata – mind mind szimbólum. Látjuk mindannyian a jeleket, halljuk a szavakat, mégis mindannyian mást értünk meg belőlük. Az emberi kognitív-intellektuális szféra is rendkívül diverzifikált. Ezért mondják, az igazi bölcsesség látni azt, amit mindenki lát, de azt gondolni róla, amit senki más!
Mikor a tömeg uralkodik, az embert a tudatlanság kormányozza, mikor az egyház uralkodik, a babonaság, s ha az állam, a félelem irányít. A harmónia és a magasabb megértés, a tisztább tudatosság érdekében a tudatlanság helyébe a bölcsességet kell állítani, a babonaságot fel kell cserélni a megvilágosodott hittel, s a félelemtől el kell jutni a szeretet uralmáig.

55/2011.
Rácz Géza