Az unani gyógyászat

Ó-Delhi zegzugos óvárosában kapott otthont az unani, vagyis ion (azaz görög) gyógyászat. Manapság másutt nyoma sincs a világon, Delhiben viszont él és virágzik, hiszen az unani orvosok már 1640 óta ezen a környéken laknak.

A rendelők szemgyönyörködtető látványt nyújtanak: az ódon, sötétségbe burkolózó boltíves szobák mahagóni polcai roskadoznak a különféle lombikok, tégelyek, ampullák és fiolák sokasága alatt. Idős, szakállas galambősz doktor tapintja egy lefátyolozott nő pulzusát. A háttérben asszistensek sürgölődnek, mint a középkori alkimisták, folyadékokat kevernek, porokat és kristályokat elegyítenek, fortyogó kémcsövek és lombikok között.

Az itt praktizáló orvosok egy olyan kifinomult gyógymódot követnek és alkalmaznak sikerrel, amit Püthagorasz, Hippokratész vagy Galenus ismerősként üdvözölne. Az unani gyógyászat titkát eretnek nesztoriánus keresztények csempészték Perzsiába a bizánci birodalomból. A mai Teherántól délre alapították meg első orvosi iskolájukat. Az iszlám korai hódításai idején tőlük lesték el az ezoterikus gyógyászati tudományt az arabok is.

A görög eredetű gyógymód Bagdadban és Kairóban élt tovább. Termékenyítő hatást gyakorolt rá a fáraókori Egyiptom ősi gyógyászata, de a sumér, asszír és babiloni orvoslás is. Később tudományos igénnyel rendszerezték és kodifikálták. E kifinomult gyógyászati tudomány később Közép-Ázsiába is eljutott, Szamarkand és Taskent korszakos jelentőségű iszlám egyetemein is oktatták. Indiába a török hódításokkal jutott el, nagyjából abban az időben, mikor a cisztercita szerzetesek meghonosították Angliában a gótikus stílust.

Az unani orvosok legjelesebb mai képviselője a több mint 90 esztendős Hakim Abdul Hameed. A hajlott hátú, mandulaszemű öregember igen vallásos: egy évtizede minden vagyonát egy alapítványra ruházta, ő maga azóta szinte aszkétai egyszerűségben él. Naponta tizenkét órát dolgozik s csak kétszer étkezik. Fogadónapjain akár kétszáz pácienst is ellát, hajnali négykor már hosszú sor kígyózik a rendelője előtt. A diagnózist a két kézen tapintott pulzus alapos elemzéséből állapítja meg, méghozzá meglepő pontossággal.

Hameed szerint az unani gyógyászat nehezebben sajátítható el, mint a nyugati orvoslás. Jobban támaszkodik a tapasztalatra, mint nyugati testvére. Hameed hatvan évi prakszissal a háta mögött szinte azonnal képes pontos diagnózist felállítani a pulzus kitapintásából.

Az unani gyógyjavallat nemcsak gyógynövények alkalmazásából áll, hanem egy sor szabályból, melyek az étrendet s az életmódot is befolyásolják. Éppen ezért az unani kórházak – melyek egyébként mindig is ingyenes ellátást biztosítottak a rászorulóknak – már a középkorban is első osztályú konyhát vezettek, tapasztalt szakácsokkal, sőt, a VI. században Bagdadban működő kórházban énekes-muzsikus truppot is alkalmaztak a páciensek kedélyének felvidítására.

Az unani gyógyászat a négy testnedv hippokratészi elvére épül. A vér, a nyálka, a sárga és fekete epe egyensúlya az egészséges állapot, zavaruk a betegség. Az ember egyedi temperamentumát e nedvek aránya szabja meg, a vérbő ember szangvinikus alkat, a nyálka túlsúlya flegmatikus, a sárga epe kolerikus, míg a fekete epe túlsúlya melankolikus temperamentumot eredményez.

Az unani orvos az egyensúly zavarát igyekszik diagnosztizálni, s megpróbálja visszaállítani a testnedvek harmóniáját. A gyógymód mindig személyre szabott. Ugyanazt a betegséget, ugyanazokat a tüneteket minden embernél egyéni módon orvosolják. A gyógymód megválasztásában az adott személy alkata a meghatározó. Emellett persze életmódját, étkezési szokásait is figyelembe kell venni. Ilyen értelemben az unani egyetemes gyógymód, amit évezredes tapasztalatok támasztanak alá.

Delhiben ma mintegy ezerötszáz unani orvos praktizál. Hameed doktor egyik gyógyszertára inkább tágas csemegeüzlethez hasonló, amit zsúfolásig megtöltenek a különböző rendű és rangú, életkorú és felekezetű emberek, akik békésen várnak sorukra. Az egyik férfi karján tartja kislányát, akinek a gyógyszert feliratta. Azért fordult az unani gyógyszerhez, mert tart a nyugati kemikáliák kellemetlen mellékhatásaitól, az unani gyógyszernek pedig soha sincs veszélyes utóhatása.

(A Daily Telegraph cikke nyomán)

1994/17.