Csillagfiak – Hogyan születnek a csillagok?

 

Sztárok, szuper- és megasztárok, celebek korát éljük… Sokak mindennapi olvasmánya a Sztár magazin, a magyar televízióban pedig 2007 óta az egyik legnépszerűbb műsor a Csillag születik. A bulvársajtó a tehetségkutató verseny egyik részvevőjének hirtelen eltávozását is ezekkel a szavakkal teszi szenzációvá: „elment a kiscsillag”…
Mára már majdnem elfelejtettük, hogy a sztárok – csillagok. De a szó újbóli fel-felbukkanása azt jelzi, hogy a ma emberének – bár „
kancsalul festett egekben” keresi – a képernyők és monitorok vibrálása közepette is szüksége van az élete „sötét erdejét” bevilágító fényre. Ha nincs is tudatában – szerencsére – még őrzi magában az évezredes tudást az emberi hivatásról. Vágyik rá, hogy földi létét meghaladja, „égbe emelkedjék és csillaggá váljék”.

Csillagfiak

A csillaggá váláshoz napjainkban már nincsen szükség arra, hogy valaki komoly erőfeszítéseket tegyen: évekig kitartóan gyakoroljon vagy eddzen. Elég, ha van némi énekhangja (bár már igazán ez sem feltétel) vagy elég, ha egyszerűen bevonul a VV villába, s – annak ellenére, hogy szavai és tettei alantasak – rögtön csillag lesz belőle. Nem volt ez mindig így. Régen mások voltak a feltételek. Vegyük számba, hogy kikből és hogyan lett csillag évezredek és kontinensek távolában! Idézzünk fel néhány lélekemelő vagy netán zavarba ejtő történetet a mitológia kimeríthetetlen tárházából!

MAGYAR HAGYOMÁNY

Ha egy magyar embert arra kérünk, hogy mutasson meg egy csillagképet az égen, majdnem bizonyosan a Göncölszekeret fogja választani. A Göncölszekér – épp úgy mint a Kisgöncöl – cirkumpoláris alakzat, vagyis az év minden napján egész éjszaka látható. Arról, hogy miért és hogyan is került az égre sokféle monda született. Emeljük ki a három legjellemzőbbet!

Életkép

Az elmúlt századokból való az az elképzelés, hogy a kocsmából kocsiján éjszaka részegen hazaérkező férjet a felesége átka repítette az égbe szekerestül. A gazda még ma is ott kucorog a rúd második csillaga mellett egy picike csillag képében. (A csillagászok ezt Alcornak nevezik, s hajdanán ezt kellett meglátnia annak, aki katona akart lenni.)

A táltos

Sokkal régebbi az a monda, mely szerint Göncöl híres csodatévő táltos volt, aki beszélgetett a fákkal és az állatokkal. Gyógyító füveivel, bajt enyhítő írjaival szekerén járta a világot, s enyhítette a lények szenvedését. Történt egyszer, hogy eltörött a kocsijának a rúdja. Hiába kérlelte azonban az embereket, senki sem segített rajta. Így haragjában a lovak közé csapott és felrepült az égbe.
Egy másik változat szerint a jó Úristen nem nézhette tétlenül, hogy az ő jó szolgájának, aki oly sok lényen segített, nem akad egyetlen segítője sem, ezért arra gondolt, hogy az embereknek örökre emlékezniük kell Göncöl példájára. S hogy mindig minden ember számára szem előtt legyen „felemelte őt törött szekerével, és csillagként égboltozatának asztalára helyezte”.
(Vannak akik azt tartják, hogy Göncöl találta fel a kocsit, és értette a csillagok jelentését is, s a Göncölszekér húzza az eget. Ezért aztán a magyarok Öregistenével is azonosítják, de legalább is félistennek tartják.)

Szent László – a magyarok csillaga

Csillagok közt fényességes csillag” – e szavakkal köszönti a régi énekszerző I. László királyunkat, a magyar lovagkor hősét, aki híres táltos lovával, Szöggel – akiről még Bonfini is tud – a csillagokban nyargal vagy önjáró szekerén száguld. A Göncölszekeret ugyanis Szent László szekerének is hívják. A néphit úgy tartja, hogy a Göncöl harci szekér, amely istennyilákkal terhes. A költő-hadvezér Zrínyi Miklós erről így ír a Szigeti veszedelemben: „a Gönczös–szekere viszi sok fegyverét.”

Vitéz Szent László királyunk igazi „csillagfi”: több mint 900 éve élt Árpád-házi király, a magyar katolikus egyház szentje, a néphit mitikus alakja, irodalmi művek főszereplője és számos település névadója. 1077-től 1095-ig uralkodott. Kiterjesztette és megerősítette a határokat, szigorú törvényeivel megszilárdította az ország belső rendjét, és templomokat, monostorokat is szép számmal alapított. Ő adta az első szenteket a magyarságnak (Szent István, Szent Imre, Szent Gellért). Őt magát 1192. június 27-én avatták szentté. A III. Béla király kérésére a pápa által Váradra kirendelt bíborosok – miután több csodás gyógyulás szemtanúi voltak – ezen a napon déltájban a váradi székesegyház fölött fényes csillagot pillantottak meg, mely több mint két órán át tündökölt a nappali égen. Lászlót testi és szellemi kiválósága miatt Istentől rendelt uralkodónak tartották, sőt a második Krisztust látták benne. Úgy mondják, a székelyek „László és Mária” kiáltással mentek a csatába. Misztikus érzékenység, látomások, jövendölések (gondoljunk csak a Képes Krónikában leírt szarvas jelenésre, amely a váci székesegyház alapításához fűződik), gyógyítás, a természet erői fölötti hatalom és áldozatvállalás jellemezte. Nem kerülhette el a rokonok közötti háborút, de miután Géza herceggel karöltve a mogyoródi csatában legyőzte Salamont, László az arcát szkíta temetési rítus szerint véresre karmolta, s véres arccal jelent meg lóháton a temetetlen holtakkal teli csatatéren. Ott lépdelt a halott bajtársak és ellenfelek között és mindegyiküket a nevén szólította… A valódi nevén.
Szent László emlékét források, kutak őrzik. Közismert a Szent László füvéről és a Szent László pénzéről szóló monda is A leginkább elterjedt és leghíresebb legenda azonban a cserhalmi ütközet során történt leánymentést elbeszélő. A Szent László és a kun nőrabló küzdelmét megjelenítő történetet templomi freskók falképciklusain láthatjuk szerte a Kárpát- medencében, például a veleméri templomban is. (Kagylókürt 51. szám: A bölcsesség házat épít magának) A szokatlan, templomba látszólag nem illő jelenetek valójában a sötétség és a világosság örök kozmikus harcát mutatják be hónapról hónapra a rájuk vetülő fény által elbeszélve, s azt jelzik hogy Szent László népünk számára naphérosszá vált vagyis isteni magasságokba emelkedett.

GÖRÖG-RÓMAI MITOLÓGIA

Kevesen tudják, s még kevesebben gondolnak bele, hogy a világidő fordulásával a precesszió következtében az égbolt képe is változik korszakról korszakra. Többek között ez is az oka annak, hogy az ókori görögök máshogy látták a csillagokat, mint a mi őseink. A Göncölszekeret alkotó csillagok például náluk egy nagyobb csillagkép: a Nagymedve részei. Az alakzat iránya is ellentétes – a Göncöl törött rúdja az ő felfogásukban a medve farka, s a hozzá fűződő történet is merőben más.

A Nagy- és Kismedve csillagkép keletkezése

Kallisztó („a legszebb”) Artemisz társnőinek egyike volt. Zeuszt elbűvölte a leány szépsége, s ravaszul úgy környékezte meg, hogy felöltötte Artemisz alakját. Miután ölelésével teherbe ejtette a gyanútlan nimfát, a főisten eltűnt. Artemisz elűzte maga mellől a várandós Kallisztót, aki magányosan hozta világra gyermekét, Arkhaszt. Héra, hogy vonzó női alakjától is megfossza a szerencsétlen asszonyt medvévé változtatta. Így bujdosott évekig a rengetegben mígnem egyszer aztán megpillantotta az időközben férfivá cseperedett fiát, aki vadászként járta az erdőt. Arkhasz éppen inni készült, amikor észrevette az őt figyelő medvét. A fiú hátra lépett, felajzotta a nyilát és célzott, amikor Zeusz közbelépett: hatalmas szelet támasztott, akkorát, hogy az fölrepítette Kallisztót és a medvévé változott Arkhaszt az égboltra. Úgy tartják Héra addig nem nyugodott amíg el nem érte Poszeidónnál, hogy anya és fia sosem merítkezhetnek meg pihenésül az Ókeánosz vizében, mindig körbe-körbe kell forogniuk az égen…

Kasztór és Polüdeukész története

Léda Tündareosz spártai király felesége, akit Zeusz meglátogatott hattyú alakjában, két tojást „hozott a világra”. Az egyikből Helené és Polüdeukész bújt ki, akik Zeusz gyermekeiként félistenek lettek, míg a másikból Tündareosz gyermekei: Klütaimnésztra és Kasztór, halandók. Kasztór korának legjobb ökölvívója lett, Polüdeukész, aki katona volt, arról vált híressé, hogy kiválóan ért a lovakhoz. A két ifjú elválaszthatatlan volt egymástól. Egy testvérpárba szerettek bele, akik éppen az eljegyzésükre készültek. Így párbajra került sor a leányok vőlegényeivel, s Kasztór életét vesztette. Polüdeukész csak akkor volt hajlandó elfogadni a halhatatlanságot, ha Kasztór is részesülhet benne, ezért arra kérte Zeuszt, hogy tegye halhatatlanná a testvérét. A főisten úgy döntött, hogy felváltva töltsenek el hat hónapot Hádészban a holtak birodalmában és az Olümposzon. Testvéri szeretetük jutalmául pedig a csillagok közé emelte képmásukat. A dioszkuroszok ma is jól láthatók az égen az Ikrek csillagképben.

Ganümédész – az istenek pohárnoka

A szépséges trójai ifjút Zeusz emelte magához sas képében (vagy az őt mindig kísérő sas ragadta el). Beleszeretett ugyanis a nyáját legeltető királyfiba, s az istenek pohárnokává tette, hogy az istenek italát, a nektárt töltögesse a poharukba. .Ganümédész Vízöntő csillagképpé változva látható az esti égen. A Sas úgyszintén csillagképként ragyog felettünk.

Hogyan került az égre Kassziopeia?

Kassziopeia Képheusz etióp király felesége és Androméda anyja volt. Azzal kérkedett, hogy ő és leánya még a nimfáknál is szebb. Ezért a mítosz egyik változatában Poszeidón azzal büntette meg, hogy fejjel lefelé az égre helyezte – így téve nevetségessé a beképzelt királynét. Később – különböző megfontolásokból – családjának többi tagjából is csillagkép lett.

Orpheusz lantja

A trák származású királyfi legendás dalnok volt. Apollóntól (vagy Hermésztől) kapott hangszerét továbbfejlesztette. Zenéje elbűvölt minden lényt, ugyanakkor szigorú logikájával túlmutatott a természet harmóniáján, felborította a dolgok természetes rendjét. A híres Argó hajó deszkái maguktól kerültek a helyükre, a vadállatok szelíden követték, a folyóvizek megálltak, a kövek megindultak Orpheusz lantjátéka hallatán. Az ő muzsikája különbözött Dionüszosz és követői zenéjétől, amely az ember felfokozott lelkiállapotát, indulatait követte, s kiszámíthatatlan szenvedélyeket korbácsolt fel. Orpheusz – Apollón nyomdokait követve – zenéjével megpróbálta újrateremteni a világot: megkísérelte a lehetetlent: le akarta győzni a halált.
Kígyómarta ifjú arája nyomába szegődött, s önként szállt le az alvilágba, hogy Hádésztól visszakérje szerelmét. Muzsikájával megbabonázta a poklok révészét is, s fenekestül felfordította a holtak birodalmát: hitvese követhette őt a fény felé azzal a feltétellel, hogy ő maga nem nézhet vissza. Orpheusz azonban hátrafordult, és örökre elveszítette Eurüdikét.
Orpheuszt Dionüszosz követői, a bakkhánsnők szaggatták szét, miután nem sikerült megkövezniük. Lantjából – a Múzsák jóvoltából – csillagkép lett az égen. Ő maga pedig – talán – a Hattyú csillagképben rejtezik.

MONGOL SZTYEPPÉK

A szél nyomában

A mongol mítosz szerint volt egyszer hét fivér, akiket elküldtek, hogy fürkésszék ki a szelet. Egy éjszaka aztán a legidősebb fiú arra ébredt, hogy a szél dalol, és miközben lenyűgözve hallgatta a szépséges zenét egyre több ragyogó csillagot fedezett fel. Kis idő múlva bátyjai is felébredtek és fülelni kezdtek, majd hamarosan táncra perdültek. Aztán – lássatok csodát! – mindannyian egyre feljebb és feljebb emelkedtek – egészen addig a csillagig, amelyet a legidősebb testvér először megpillantott. A legfényesebb csillag ugyanis beleszeretett az egyikükbe. Így lett a hét fiútestvérből a Göncöl hét csillaga, s így talált egymásra a két szerelmes mint kettős csillag.

HINDU MITOLÓGIA

A Hét Risi

A Göncöl csillagait – a hét ősbölcset – Indiában nagy tisztelet övezi. Személyük világkorszakról világkorszakra változik. Látnokok voltak, a védikus himnuszok szerzőiként és védikus áldozatok bemutatóiként is ismertek. Arról híresek, hogy erdőlakó aszkétaként évezredekig merültek el meditációjukban, böjtöltek és gyakorolták a lemondást, a vezeklést. Az indiai szentírások úgy tartják, hogy amit mi a földről ragyogó csillagnak látunk, az valójában nem más, mint az erkölcsi tisztaságot elért aszkéták lelki testének önnön ragyogása, tűz, melyet aszketikus gyakorlataik ereje táplál.

Dhruva maharádzs vezeklése

Hajdanában Uttánapáda királynak két felesége volt, akik egy-egy fiúval ajándékozták meg az uralkodót. Az alig öt éves Dhruva királyfi egy alkalommal azon versengett öccsével, hogy melyikük üljön a trónon ülő apjuk ölébe. Ekkor azonban mostohaanyja durva szavakkal illette őt: „Hogy merészelsz a trónra törni! Ez a hely nem téged illet, mert nem az én méhemből születtél! Ha megbecsülésre vágysz, annak az egyetlen módja az, ha vezeklésbe fogsz!”
Édesanyja azzal vigasztalta meg a kétségbeesetten zokogó kisfiút, hogy azt tanácsolta, vegye mostohaanyja szavait komolyan, és az Úr Visnun meditálva vezekeljen! Dhruva tehát még aznap éjjel elbúcsúzott anyjától, és évekig magányosan vándorolt a rengetegben. Nem gazdagságra, nem hatalomra vágyott, csak arra, hogy megbecsüljék, hogy tiszteljék, hogy mindenki fölött álljon… Tántoríthatatlan eltökéltsége végül elvezette a nagy bölcshöz Náradához, aki először megpróbálta eltéríteni elhatározásától az ifjút, de a fiú elszántságát látva végül elárulta neki a mantrát, amellyel célba érhet. Ettől fogva Dhruva megállás nélkül, éjjel-nappal zengte a mantrát, nem evett, nem ivott, csak levegőn élt. Vezeklésébe már a három világ is beleremegett. Végül az Úr Visnu megjelent előtte, és beteljesült a vágya: Sarkcsillagként édesanyjával együtt – aki fénylő csillaggá változott – az összes teremtett lélek, s a Nap és a Hold fölött a mennyben kapott helyet. Azóta körülötte forog az égbolt, s valahányszor az emberek kettőjükre tekintenek, mindig eszükbe jut az odaadás mindent legyőző ereje.

AUSZTRÁL BENNSZÜLÖTTEK

A két fivér és az útmutató csillagok

Egy testvérpár vadászni indult a hegyekbe, ahol elejtettek egy emut. Hogy a húst a rászálló legyektől megvédjék, tüzet gyújtottak. A szél feltámadt, s hamarosan az egész hegyoldal lángba borult. Nem tehettek mást, mint egyre feljebb és feljebb kapaszkodtak a sziklákon egészen a csúcsig. De a tűz ott is elérte őket, a lángok már a bőrüket is megperzselték. Ekkor kétségbeesésükben kiáltozni kezdtek, s abban a pillanatban rájöttek, hogy tudnak repülni. Elhagyták a lángokat, majd a füstöt… Egyre feljebb és feljebb emelkedtek az éjszakai égbolt magasába…
Őseik, akik végig figyeltek, megsajnálták őket, s megadták nekik a repülés képességét. Megnyugodva, hogy biztonságban vannak, a fivérek tábort ütöttek az égben és azóta is ott tanyáznak. Az ő tábortüzük ma is látható éjszakánként mint a két fényes „útmutató csillag”,amely segít megtalálni a Dél Keresztjét.

 

Összegzés

A csillagmítoszok hősei – főképp akik a Napot, a Holdat vagy a planétákat képviselik – többnyire már születésük jogán istenek vagy legalábbis félistenek, ezért nem könnyű csillaggá változott halandókra lelni a mítoszrengetegben. Ahogy nem könnyű csillagszemű halandókra találni az életrengetegben sem.

A halandó, aki égbe emelkedik, aki csillaggá lesz, abból nem válik szükségképpen isten: ez egy közbülső állapot, amely elérhető. Hogy hogyan? Erre tanítanak meg ezek a mítoszok: (felejtsük el az átkokat!) a szeretet, a szolgálat, a vezeklés és a könyörület emeli, emelheti magasba az embert, hogy lelki teste úgy ragyogjon, mint az éjsötétben ékkőként tündöklő fényes csillagok.

A testvér, a szerelmes, az anya szeretete; a táltos és a lovagkirály által végzett szolgálat; a risik és Dhruva maharádzs vezeklése, áldozatai; az ősök és az Isten könyörülete-kegye azt mutatják meg, hogy valójában hogyan „születik egy csillag”. Hogy mindannyiunknak van esélye. Mindannyian csillagfiak vagyunk – vagy legalábbis azokká lehetünk…

 

58/2012.
Szabó Edit