A mesterség: boldog lenni… – Erkölcsi intelmek a XIX. századból
A mindenség mágiával kezdődik. Míg a megsemmisülés mániával megy végbe. Ami az egyiknek a kezdete, az a másiknak a vége. A teremtés, létesülés, megsemmisülés, élet és halál, egzisztencia és nihil egyszerre kavarog az ember tudatában, s egyik-másik tényező olykor magához ragad bizonyos erőket, megmutat magából valamit, majd eloszlik, visszaolvad a csökevényes ősállapotokba. Ideig-óráig foglalkoztatja szolgáit, majd visszaejti őket a lappangó lét mélységeibe. (RG)
NAGYVÁRAD (Magno-Varadinum). P. Leleszi János 1579-ben Váradon működik, utána mások is megfordulnak a városban, 1581-ben iskolát nyitnak az atyák, miután a várban templomot és házat kaptak. A medgyesi gyűlés kiutasítja őket, de Báthory Zsigmond visszahívja és védelmébe veszi a rendtagokat. Lemondása után újra zaklatják őket s Bocskay 1606-ban kiűzi végleg a jezsuitákat, csak 1692-ben térhettek vissza a városba. Benkovich Ágoston püspök 6.000 forintnyi alapítványa és Esterházy Pál nádor adománya lehetővé tette 1718-ban a gimnázium megnyitását a várbeli rendház épületében. Miután elkészült Olasziban az új rendház és iskolaépület, ideköltözött a már 4 osztályú gimnázium. Okolicsányi püspök adománya lehetővé tette, hogy 1735-ben iskolájukat hatosztályúvá bővíthessék. Ettől kezdve teljes volt a gimnázium, három teremben három tanárral. Elemi iskola is tartozott a székházhoz. (Gyenis András S. J.: Régi jezsuita rendházak: Központi rendi kormányzat, Vác, 1941. 91 p.)
A társadalomról mondják, hogy az a struktúra, amiben az emberek közösségi módon, szisztematikusan teszik tönkre magukat. A felvillanó fényben elenyészik a sötétség, s az atomizált társadalom is kitermeli a maga ellentett pólusát, mert Magdeburgi Mechtild, XII. századbéli misztikus szerzetesnő is írja, hogy a tiszta istenszeretetnek négy alapvető vonása létezik. „Isten tiszta szeretetének ezek a jellemzői: mindenek előtt mindent el kell fogadnunk, ami velünk történik, kivéve a bűnt, és mindenért bensőségesen hálát kell adnunk Istennek. A második: rendezetten használjuk mindazt, amit Istentől kaptunk, legyen az testi vagy lelki adomány. A harmadik: tiszta és bűntelen életet kell élnünk. Végül a negyedik: birtokában vagyunk valamennyi erénynek.” (Magdeburgi Mechtild: Az Istenség omló fényárja IV.21.)
„Gálbory Gizella írásai Tiszakürtön egy gyűjtőtől kerültek a birtokomba 2010-11-ben, s úgy emlékszem, egy kunszentmártoni régi parasztház padlásán egy családi hagyaték felszámolásakor kerültek elő. Ezek az iratok az 1860-as évekből valók, de a családot jegyzik – tudtommal az OSZK valamely regiszterében, s a család egy későbbi tagja, Lukinich Imre Budapesten egyetemi nyilvános rendes tanár és dékán lett az ELTE-n (vagy ahogyan akkor hívták, nem tudom) a múzeum körúti épületben. Karrierje a 20-as években indult, majd 1944-ig volt dékán – levelezésének jó része szintén a birtokomban van.” (RG)
Képezd elmédet és szívedet, ha módod van benne; szent tartozásod ez, mert alkalmasabbá teheted magadat arra, hogy az Istent imádd, szüleidet, embertársaidat tiszteletben tartsd. Látjuk, miként a tanulatlan is jó lehet, de ép’ oly jónak, sőt kitűnőleg jobbnak kell lennie a tudománnyal bírónak; mert csak a tudomány ismerteti meg velünk kötelmeinket.
Gálbory Gizella
Nos igen,…ugyebár én grafológus volnék… Logikus tehát hogy atyai jó barátom, és lelki mentorom nekem adta át azt a sárga mappát, mely egy bizonyos Gálbory Gizella nagyváradi római katolikus növendék 1867-ben írt írásgyakorlatait és rajzait tartalmazzza. Egyelőre még rövid grafológiai pályafutásom során, most van másodszor dolgom régi, kalligrafikus szépírással írt duktummal. Szerencsére azonban kíváncsi ember vagyok, jártam én iskolába erre is, arra is mielőtt hivatásomat megtaláltam volna, így nem kell pusztán grafológusként megszólalnom. Bajban lennék, ha csak úgy lehetne… (KA)
A Ha ír a nő… című szeminárium keretében kaptam a feladatot, hogy Gálbory Gizella kéziratának eredetét felkutassam, és megtudjam hogy ki is volt ő. A kézirat iskolai gyakorló feladatokat tartalmaz – szépírás gyakorlatokat leginkább – nincs benne személyes utalás, csak egy rokonnak írt levél, de a keresztnevek használata miatt ez sem árul semmit az írójáról. (MK)
Az emberek 99%-a elmebeteg – fejtegeti az egyik meglehetősen fundamentalista vallástanító a nyugati civilizációt és társadalmat bírálva. Az ő szempontjai másmilyenek, mint a mieink, s a tudós-társadalomtudós közeg kellő idegenkedéssel és felháborodással fogadja az efféle megjegyzéseket. Amúgy pedig boldogan elfogadjuk azokat a statisztikai adatokat, amik szerint a magyar lakosság mintegy hatvan százaléka érintett a depresszióban vagy egyéb enyhébb-súlyosabb mentális zavarokban. A hatvan és a kilencven százalék között mindössze egyharmadnyi az eltérés, de mérföldekre áll egymástól a két szemléletmód. Az egyik a megfogható és diagnosztizálható betegségben gondolkodik, amit a vizsgálatok protokollja egyre precízebben ír körül, s ha elegendő ideig várunk, egyfelől sikerül valamiféle elmebajt diagnosztizálni gyakorlatilag a populáció minden egyedénél, másfelől pedig a konkrét klinikai eseteket is „normálisnak” tekintjük hamarosan, ha a mentális sorvadás ilyen ütemben halad előre. A másik vélemény – a fundamentalista pecséttel megbélyegzett – azonban egészen más mércét alkalmaz, és nem a diagnózis protokollja szerint minősít, hanem a sokkal megfoghatatlanabb és sokak által fel sem ismert betegség, az anyagi lét betegsége szerint. (RG)
A lelet pedagógia történeti szempontból is érdekes, jó alapja volna egy szakdolgozatnak, de még egy tanulmánynak is. Nagyvárad, Kolozsvárhoz és más erdélyi városhoz hasonlóan, egészen a reneszánszig visszanyúló pedagógiai hagyományokkal büszkélkedhet. Könnyen meglehet, hogy ez a leány egy intézményes leánynevelő kezdeményezés részese volt. Az írásgyakorló füzet címe arról tanúskodik, hogy az oktatást tanévekre osztották. Gizellát írásra, német és francia nyelvre tanították, a háztartásvezetés alapismereteit sajátíthatta el, rajzolni és feltehetően hímezni tanult talán még zongoraleckéket is vett, sőt, nyilván a jezsuita atyák áldásos tevékenysége folytán, némi természettudományi ismeretre is szert tehetett. Egy szivárványról szóló fogalmazása a pozitivista világszemlélet és a keresztény vallásos erkölcs különös keveréke. (KA)
Első lépésként, mint 21. századi ember keresőoldalakkal próbálkoztam az interneten, de itt semmi érdemlegeset nem találtam. Majd felkerestem az Országos Széchényi Könyvtárat és itt már érdekes adatokra bukkantam. Gálbory Gizella nevére keresve semmilyen dokumentum nem került elő, így csak a Gálbory névre kerestem rá, és ráakadtam: Gálbory Olga – Gálbory Sámuel élete 1829-1914. című dokumentumra. Elolvasása után sem voltam benne biztos, hogy az általam keresett Gálbory Gizella családjáról szól az írás. (MK)
… Végre pedig neki is tisztán kell öltözködni, hogy senki meg ne szólja; mert a külső elárulja a belsőt; ki ruházatára nézve rendetlen és tisztátalan, annak belső állapota a kűlsőhez hasonlít; a tisztaságot és rendet a legszegényebb koldus is föntarthatja.
Gálbory Gizella
„Jaj, vajon megvannak-e ezek bennem, s gyakoroltam-e minden alkalommal? Az erényeket többre becsülöm bármi szemlélődésnél, amelyről valaha is hallottam. Mire jók a magasztos szavak az irgalmasság cselekedetei nélkül? Mire szolgál Isten szeretete, ha gyűlöljük az embereket? Ezt mondod: „Adja meg nekem Isten, s akkor szívesen gyakorlom”. Hallgass csak ide: „Az erények felerészt Isten ajándéka, másrészt saját művünk. Amikor Isten megadja az ismeretet, akkor gyakoroljuk az erényt.” (Magdeburgi Mechtild: Az Istenség omló fényárja IV.21.)
Amikor az egyéni lét és a társadalmi lét között feszülő természetes érdekellentét fölerősödik, azt nevezzük káosznak és anarchiának. Ezzel szemben a hiteles lét a szakrális létre alapszik, megvan az erkölcsi dimenziója, és a legelemibb cselekedetben is a mindenség tánca tükröződik vissza. A három arculat – az egyéni lét, a társadalmi lét és a szakrális lét – egymást feltételező igazsággá nemesedik, s mindennek az alapja a szakralitás. E nélkül az életnek nincs igazi kifutása, nincs távlata. Mitológia nélkül marad a patológia, haladás helyett a degradálódás, fejlődéstörténet helyett csak bukástörténet, a végső elidegenedés, és ez olyan élethelyzetet és tapasztalást idéz elő az emberben, mint mikor a gyűrű foglalatából kiesik a drágakő és menthetetlenül elgurul… hiába keresik. (RG)
Az Ad maiorem Dei gloriam vagy Ad majorem Dei gloriam a Jézus Társasága (jezsuiták) jelmondata. Rövidítése a latin kezdőbetűk összeolvasásával AMDG. Magyar változata Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére formában ismert. A jelmondat magyar rövidítése MIND.
Kedves, jó Atyám!
Igaz gyermeki örömmel irom e levelemet, melyben őszinte szívvel kívánok ez újévre, a jó Istentől minden jót, amit csak egy hálás-érzelmű gyermek, édes, jó atyjának kívánhat! Én hála Istennek egészséges vagyok, mit kedves Atyámnak testvéreimnek is szivemből kívánok. Epedve-vártam ez ünnepies alkalmat, hogy kedves Atyámnak néhány sort irhassak és kifejezhessem szívem érzelmeit. Kérni fogom mindenkor az Égurát, hogy még sok boldog napokat érhessen kedves Atyám! Éspedig mindenkor engedelmes leánya leszek, hogy bennem örömöt találjon.
Rekesztve soraimat jókivánataimal együtt, hálás gyermeki szeretet- és tisztelettel, öröklök:
Nagyvárad: – – engedelmes leánya:
Gálbory Gizella
A legnagyobb hangsúlyt minden jel szerint a leány erkölcsi nevelése kapta. Ekkor még kevésbé volt érdekes mit tud egy nő. Fontos az volt hogy kellemes és hűséges társa legyen férjének, és hogy szelíd és gondoskodó anyja legyen gyerekeinek. A fenti ismeretekre, készségekre és képességekre azért volt szükség mert valószínűleg nem egy szobából füstös konyhából és kamrából állt a lány jövendő otthona, a magasabb társadalmi rang magasabb elvárásokkal is együtt járt. A természettudományi ismeretek sem a leány puszta kíváncsiságának kielégítését szolgálta, hanem hogy lépést tudjon tartani a 150 évvel ezelőtti új időkkel, és értő közönsége lehessen okos, tájékozott férjének. (KA)
A szivárványról
Gyakran vesszük észre azt, hogy nyári, csendes esőzéskor a nap gyönyörűen süt. Ha ekkor a nap az esős felhő átellenében van, ‘s világos fénysugarai ugyan-abba hatnak, akkor szép, színezett ívet látunk, mit szivárványnak nevezünk. A szivárvány azon szövetségnek emléke, melyet Isten Noéval ‘saz emberinemmel kötött a vízözön után kötött. A szivárvány igy származik: hogy a napnak sugarai vissza verődnek, és az eső-cseppekben megtőrnek. Az az ívalak pedig onnét van, mert a nap gömbölyű. Mily szép a hétszínű szivárvány! Fölül piros, azután sötétsárga, világossárga, zőld, világoskék, sötétkék ’s alúl violaszinű. Délelőtt látjuk a szivárványt nyugaton, délután keleten; délben pd. sohasem; ha nem hiszed, tőlts meg egy poharat vízzel ‘s tedd azt egy ív fehérpapírra úgy, hogy a nap reá süssön, ’s monddmeg mit vettél észre a pohár mögött? –
A szivárványt látva az égen, emlékeztessen bennünket, hogy mily jó és irgalmas az Úristen a jók, és mily rettenetes a bűnösök iránt a büntetésben; legyünk tehát jók, és istenfélők, nehogy Isten büntető ostora utólérjen.
Gálbory Gizella
Csak bátran! Nem kell csüggedni!
Mária Micháela
Megtaláltam még a hagyatékban a Gálbory és Vulcán családokra vonatkozó adatgyűjtést. Egy kézzel írott és egy gépelt változat volt a jegyzékben. Valószínűleg Lukinich Imréné írta és a következők szerepeltek benne:
Gálbory Sándor, ennek neje Vulcán Mária, /Vulcán Sámuel püspök testvére./
Gyermekeik: Sámuel és Sándor. Sámuelnek neje Hajdu Anna.
Sándor nőtlenül halt meg.
E Sámuel volt anyánk nagyapja. Gyermekei: Sámuel, anyánk apja, továbbá Sándor, aki 10 éves korában halt meg és József, anyánk unokatestvéreinek Lászlónak és Józsinak apja /Józsi bácsinak/ Nagyapánál 10 évvel volt fiatalabb. Testvérük Hauserné Nina néni.
Vulcán Máriának testvérbátyja volt Vulcán Sámuel nagyváradi püspök.
Vulcán József költő és szerkesztő a Kisfaludy-Társaság tagja szül. 1841-ben, megh. 1907-ben Nagyváradon. Írt regényeket, verseket, színműveket, a Bukaresti Akadémia tagja.
/Ezek az információk ugyanilyen formában szerepeltek a jegyzékben, nem akartam megváltoztatni a formátumot, mert így hitelesebbnek gondolom./ (MK)
Gondolkodj? Gondolkodj! A látszólag banális felhívás mégis indokolatlan nagyszerűséget rejt magában, a kihívás bátorságát, mert a gondolkodásnak következményei vannak. A nem gondolkodásnak is következményei vannak, s az ember szinte szabadon választhat a kettő közül. Önhibáján kívül nem lehet senki ostoba, sem áldozat, sem megtévesztett. A megtévesztéssel egyet kell érteni, hogy az érvényt szerezzen fölöttünk és uralkodjon rajtunk. Bele kell egyezni abba, hogy félrevezessenek bennünket. Olyan ez, mint a feneketlen kút – lehet jó is, lehet rossz is. Ha vizet merítünk belőle, mérhetetlen mód képes kiszolgálni igényeinket, hiszen feneketlen, s a végtelen mélységben korlátlan mennyiségű vízzel áll összeköttetésben, nemcsak a kút vízgyűjtőjében kialakuló lencse alakú medencéjében összegyűlt víztömeggel, hanem annál sokkal nagyobb víztömeggel, az egyetemes víz-elemmel is. Ellenben, ha belezuhanunk a feneketlen kútba, akkor a halálos mélység elnyel minket. A tapasztalások világában élünk, s az elnyeletést akár felmagasztosulásként is megélhetjük, ha ismerjük a módját és nem tévedünk a tudatos vagy akaratlan létrontás kelepcéjébe. (RG)
Gizella élete javarésze a kiegyezés utáni boldog békeidőkben telhetett. A szilárd erkölcsi normák, melyekkel nevelői igyekeztek őt átitatni, biztonságos és szilárd tájékozódási pontokat adtak életének. Ezek alapján egy szempillantás alatt eldönthette mi helyes és mi nem az. Aki kívül tiszta az belül is tiszta. A fekete az fekete, a fehér az fehér. A mai támpont és érték nélküli világunkból nézve ez irigylésre méltó. Neki megadatott hogy magasabb eszmények szerint éljen, mert akkor még tiszták voltak azok a szavak mint az erény kötelesség, és érték volt a szelídség is. Csak élete végén (ha hagyta az élet tisztességben megöregedni) kellett azt látnia, hogyan omlanak össze ezek a tájékozódási pontok, és hogyan borul lángba az ő békés biztonságos és kiszámítható világa. Mikor meghalt a XIX. századot vele együtt temették el. (KA)
Kedves, jó Irénem!
Örömmel használom fel e néhány üres perczemet, hogy neked, kedves Irénem ismét írhassak; tehát előszőr is tudósitlak, hogy egészséges vagyok, mit Neked és Szüleidnek is kívánok. Most azonban egyébről! Látod én is már tudok valamit főzni; és pd. a pászkatésztát ízletesen el tudom készíteni, tudod teis? ha nem, akkor megtanítlak e kedvencz eledelemre; halld tehát! Előszőr meggyurják tojás nélkül, csupán vízzel, a tésztát, és vékonyra kinyújtva megpirítják, azután apró darabokra tőrdelvén leforráztatik sósvízzel; midőn pd. kellően megázott, kiszedetik és forró zsirba tétetik; ha pd. tálalni akarod, fris túrót készíts, és egy sor tésztát, ’s egy sor túrót tégy, azután jó forrón add az asztalra. Csak kisértsd meg, és tudom, hogy neked is fog ízleni! Kedvesem többet is főznék, de már nem lehet mert sok, tanulni-valóm van. Tisztellek, csókollak számtalanszor; Szüleidnek kezeit csókolom, melyek után maradtam:
N……… szerető rokonod:
Gálbory Gizella.
Helyesen van kis gazdaaszony!
csak tovább is így! Mária Micháela
Lukinich Imre hagyatékában megtaláltam még Gálbory Olgával folytatott levelezését, amely már teljes mértékben meggyőző volt, hogy a legelsőként talált életrajz Gálbory Gizella édesapjáról és családjáról szól. Ebből kiderül, hogy Gálbory Sámuel Nagyváradon született és később nyüvedi birtokán élt a család. Az életrajz részletesen leírja életét, de családjára feleségén és szülein kívül nem tér ki részletesen. /Érdekes olvasmány, már csak a nekünk régies írásstílus miatt is./ (MK)
Ahogy a megsárgult lapok a kezembe akadtak, valóságos vadászösztönnel szimatoltam meg, hogy itt jelentős dologról van szó. Amikor az évszám – 1867 – feltűnt az egyik árkus papíron, óvatosabban kezdtem hajtogatni a lapokat. Előbb vázlatok, virág-rajzok és épületek tünedeztek fel a lapokon, majd kézírás. Ilyesmit érezhettek a nagy felfedezők, amikor a kövek közül kiszabadították a leleteket, vagy a mészréteget lefejtve napvilágra kerültek az ódon freskók, amik egy régi korról árulkodtak. Ahogy otthon, nyugodtabb körülmények között rendezgettem a lapokat, valóságos ámulat fogott el – nem, itt nem iskolás írásgyakorlatokról és fogalmazványokról van szó csupán. Mintha a magasabb szellem vezette volna a feltehetően tizenéves leány kezét, amikor olyasmiket írt le, hogy:
Az Úr félelme a fő bölcseség gyökere, melyről örökzőld lombok sarjadnak. Az ember földi rendeltetése: az igazat megismerni, a szépet szeretni, a jót akarni ’s a legjobbat cselekedni. Minden jó cselekedet egyegy rózsa az Úr kertjében, mely fölvidítja a vándor tekintetét, midőn azt a tövisek között, az emberi tökéletlenségek ezer változatú alakjai között, felvirulni látja. Nem maga a boldogság, hanem ennek csak megérdemlése, lehet virága e földilét kertjének.
Gálbory Gizella, IV. osztályú nevendék
Nem, ez nem egy „negyedosztályú nevendék” gyerekes fogalmazványa, ami a szomszéd uradalomban élő kis barátné emlékkönyvéből idetévedt, hanem valóságos beavatás-értékű szentencia. S azért a beavatás-érték, mert a mondandó folytatódik:
Egyedűl az erény birtokában boldog az ember, ’s e boldogságtól semmisem foszthatja meg; mert ez az embernek belső birtoka, melyet tőle semmiféle erőszak, sem vehet el. A boldogság nem gazdagságban áll; a közép osztályú, vagy szegény ember is lehet boldog, csak elégedett legyen; mert a valódi boldogság e földőn a megelégedésben áll.
Gálbory Gizella, IVik oszt.tan.
Mintha nem százötven esztendős, hanem tízszer oly idős lenne az írás, és nem Nagyváradról származnék, hanem a római sztoikusoktól. Pogány-klasszikus bölcselők archaikus érzékenysége süt e sorokból, amik a földi hívságokkal szemben az erény dicséretében élték ki magukat. Józanság is sajátja Gizellának:
Sohase légy kevély, soha felfuvalkodott, soha fenhéjázó; úgy nemis fogsz könnyen veszélyben forogni, hogy felebarátod becsületét megsértsed. Tarts minden embert jobbnak magadnál, ’s mindig a legjobbat gondold az emberekről, míg az ellenkezőről tökéletesen meg nem győződtél.
Gálbory Gizella
A rossz igenis létezik, de nem ennek igézetében vagy félelmében kell élni. A félelemben leélt élet csak félig leélt élet – mondja egy boszniai háborús falfelirat. Márpedig ők tudták, mi a félelem, s tudták azt is, hogy nem lehet félelemben élni. A megnyomorodástól a bizakodás menti meg az embert. Mert a szenvedés csak metafora, ellenben a harmónia valós realitás.
Az alázatosság becse ’s természete szerént a jóféle balzsamhoz hasonlit, mely legdrágább az illatszerek közt. Vizbe csöppentve az edény fenekére száll ez.
Gálbory Gizella
Egy gyöngyszem a gyűjteményből – olyasmit dicsér, amit manapság nem tartunk sokra. Az alázat nem a pipogyák selyempapírba csomagolt tehetetlensége, hanem az igazán erősek egyszerűsége, a tudók tudása és a hatalmasok hatalma. Ami mellesleg legyőzhetetlen. Hiszen versenyezni vagy harcolni csak akkor lehet, ha van méltó ellenfél. De a régiek azt mondják, náladnál erősebbel ne versengj, mert alulmaradsz, náladnál gyöngébbel meg méltatlan volna kiállni. Teljesen egyenlő felekkel pedig aligha sodor össze bennünket az élet, marad tehát az erősek ereje – az alázat. (RG)
Egyáltalán nem biztos persze, hogy a később boldog békeidőkként emlegetett időszakban ő is boldog volt. Aki olvasott már ebből az időszakból magyar novellákat, az könnyen el tudja képzelni milyen álságos, langyos semmivé válhatott az élet a Kiegyezés utáni Magyarországon. Ha valaki megkérdezné, jól érezte-e magát Gálbory Gizella a saját bőrében, akkor én erős kételyeimnek adnék hangot. Fiatal ember írása ez, látszik, hogy csak most tanulja ezt az írásmódot, és még nem idomult feltehetően egyébként is éretlen személyiségéhez. Mindazon által jól érzékelhető az erős érzelmi telítettség, a serdülő korral együtt járó, mindinkább erősödő ösztönkésztetések. A fogalmazások tartalmából jól érzékelhető, hogy emiatt bűntudat kínozza. Többször is megjelenik a büntető Isten képe aki amilyen kegyes a jókhoz olyan könyörtelen a gonoszakkal. Egyre erősödik benne a feszültség, későbbi írásokban a dominancia igény jelei mutatkoznak, én-határait egyre kevésbé tudja tartani. Ha igaz a grafológia Gizella elfojtott agresszióban megnyilvánuló vitalitás energiája, kioktató nem egyszer bántó magatartásban tör a felszínre. Nem lennék meglepve, ha a szelídségről szóló fogalmazás feladatát nevelője épp emiatt rótta volna rá penitencia gyanánt. (KA)
A Gálbory család családfája
Gálbory Sándor (?? – ??)
+ Vulcan Mária (?1755-??) ————– Vulcan Sámuel1752 Balázsfalva 1839.12.25. Nagyvárad, nagyváradi püspök
——————————————— | |
1. Gálbory Sámuel 2. Gálbory Sándor
(1790-1858) – (nőtlenül halt meg)
+ Hajdu Anna
1. Gálbory Sámuel
(1829 Nagyvárad -1914) –
a család nyüvedi birtokán élt
+ ……. Zsuzsanna
1. Gálbory László
2. Gálbory Zoltán
3. Gálbory Olga
(1852.12.22.
Nyüved – 1946.10.7. Nagyvárad) tanárnő
4. Gálbory Piroska
5. Gálbory Sándor
+ …….. Klára
6. Gálbory Sámuel (1851-1911)
+ ……….
1. Gálbory József
2. Gálbory Margit
3. Gálbory Erzsébet
4. Gálbory Sándor
5. Gálbory Anna
6. Gálbory Sámuel
7. Gálbory Gizella (?1856-….?
+ Csizmazia Géza
1. Csizmazia Adél
+ Lukinich Imre
2. Gálbory Sándor (✝ 10 éves korában)
3. Gálbory Anna / Nina néni
+ Hauser …. ?
4. Gálbory József (1839 – ???)
A jezsuita jelmondat relative gyors és széles körű elterjedését tükrözi, hogy az AMDG rövidítést leveleiben az egyébként evangélikus Johann Sebastian Bach is gyakran használta. Az AMDG iniciálékat Magyarországon gyakran faragták fából készült dísztárgyakra, festették kerámiára, jelent meg az úgynevezett napsugaras házak fából készült tűzfalain is, például Szegeden. Hogy a jezsuita jelmondat a magyar népi kultúra része lett, részben a Jézus Társasága által művelt népmissziók hatásának tudható be, amelyek által az egyébként inkább intellektuális erőfeszítéseikről ismert jezsuiták rengeteg embert szólítottak meg főleg az alacsonyabb néprétegekből.
A nyomor és szegénység iránt ne légy érzéketlen; a szükölködő előtt ne zárd be szivedet, hanem segítsd tehetséged szerént. A részvét könyűit felszedik az Úr angyalai számodra, és a szerencsétlenek leszárított könyűi a visszafizetés napján, drága gyöngyként ragyognak, ’s neked számíttatnak be. A szükségben szenvedőnek nyisd meg ajtódat!
Gálbory Gizella
Gizella nemes nevelést kapott. Bár a jómód sugárzik tanulmányairól és füzeteinek külalakjából – egyik irkájának fedlapját nyomdai úton állították elő, neve aranyozva szerepel rajta –, mindemellett egyszerűség, és kiváló erkölcsiség is jellemzi. A gyakorlatiasság is jellemző rá, jótékonysága nem szenvelgés. Krajcárra pontosan vezeti a gazdasszonyi mintakönyvet, mint tanulmányainak szerves részét, s bizonyos, hogy ennek a stúdiumnak későbbi élete során is nagy hasznát vehette.
A gyakorlatiasság mellett jut idő a szépészetre is. Vázlatai figyelemre méltóak, a virágcsendéletek ceruzavonalaiban is van elevenség, a gyümölcsök, szőlőszemek szinte legurulnak a papírról. (RG)
A rózsáról
A rózsa a virágok királynéja, és méltán birja e nevet mivel minden virág között legszebb, és emellett kellemes illattal is bír. Vadan az erdőben a rózsa hat kerekded, egyszerű levélkéből áll, kertünkben azonban nemesítve szintén találtatik; de ekkor már szebb tömöttebb alakkal bír. A valóságos kertirózsa azonban Perzsiából ered, ’s ebből készítik a rózsa-olajat és vizet. A hónapos-rózsa, mely egész éven át virít, Chínából hozatott át hozzánk; színezetére különböző; télen is ékíti ablakainkat. Továbbá a thearózsa, mely világos, vöröses-sárga-színű; Keletindia termesztménye; ez nagyobb a közönségesnél, de illata nem kellemes. Végre a jerichóírózsa; ez legszebb az egész nemben; töve egész szobát képes beágazni. Képletben a bold. Szűz is hasonlíttatik hozzá, ki szintén minden emberiteremtmény fölött áll, legszentebb erényei és tökélyei folytán.
A rózsa szárát szúró tövis fedi, mely mint egy megvédi őt a külellentől; hasonlóan kell nekünk is az önmegtagadás, és folytonos lelkiéberség fegyvereivel lelkünk tisztaságát és erényünket védenünk.
Helyes! Mária Micháela
„Az érzékek nemes öröme, a szív szent békéje, a tettek szeretetreméltósága annak a következménye, hogy az ember minden tettében igaz és őszinte. Jó Mesterem szólt hozzám és elmondta, mi az a hét dolog, amellyel minden boldognak rendelkeznie kell… Akiben ezek nincsenek meg, azok eladó szolgaként jelennek majd meg Mesterük ítélőszéke előtt; mert mindazok, akik apró hazugságok által elutasítják Isten igazságát, elárulják az erényeket.” (Magdeburgi Mechtild: Az Istenség omló fényárja V.5.)
Köz-mondások
Ki korán kel, aranyat lel – Nem mind arany, ami fénylik. Lassan járj, tovább érsz! – Lassú víz partot mos. – Aki másnak vermet ás, maga esik bele. – Aki a garast nem becsüli, a forintot nem érdemli – Kéz, kezet mos. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. –
Értelme
Ha a szorgalmas ember jókor felkel, ’s a dologhoz fog, hasznát veszi; ’s annyi, mintha aranyat lelne. – Nem minden ércz arany; ’s némely ember a rezet is aranynak tartja; vagyis a kűlszín gyakran csal. – Ha lassan és jól dolgozunk, többet ér, mintha elhamarkodva és ’s roszúl végezzük teendőnket. – Valaki külsőleg ugyan mutatja, hogy jó indulatú irántunk, alattomban pd. ellenünk áskálódik. – Ha valaki másnak roszat kiván, magának kíván roszat; mivel rendesen őreá hat az vissza. – Aki kevéssel meg nem elégszik, és azt becsülni nem tudja az többet bírni nem érdemel. – Ha valakinek jót teszünk, viszont mi is várhatjuk attól. – Addig cselekszük a tiltottat, míg végre tudomásra jő, és büntetés követi. –
Minden kezdet nehéz! Nemde?
Mária Micháela
A nevelő nővér, Mária Micháela nem fukarkodik figyelmével. Olykor szigorú, szinte rendre utasító, de mindig érződik benne az elnéző, türelmes jóindulat: „Előszőrre jól van!” „Csak bátran! Nem kell csüggedni!” „Minden kezdet nehéz! Nemde?” „Helyesen van kis gazdaaszony! csak tovább is így!”
Vajon tényleg így is gondolta? Vagy az anyagi függőség mondatja vele a kedves-szép szavakat? De nem, félre a gyanakvással, bízzunk abban, hogy mesternő és méltó növendéke között valóban eleven és szeretetteljes viszony bontakozott ki. Mert hiszen növendék teszi a mestert – tanítvány nélkül nincs tanító. Aztán megfordul a tétel, s kiderül, a mester teszi a növendéket – olyanná, amilyenné válik. És ez igaz mesternő és női növendéke között is: a lelki fejlődés nem patriarchális kiváltság, de nem is a sufragette-ek sajátja. (RG)
Hogy holtiglan boldog lehess, jót magaddal ’s mással tehess, gyüjts érzelmet szívednek, ’s ismeretet lelkednek. Gondolj szíved és lelkeddel, többet mintsem szépségeddel, ez naponkint fogy és vesz, holtig tart a szív és ész. Tanuld ki jól a világot, s szíj a gőzből valóságot vedd jól hasznát eszednek, ’s lesz mit élni szívednek. A mesterség boldog lenni, igen könynyü, de ritka; nem kell azért messze menni, bennünk vagyon a titka.
Gálbory Gizella
58/2012.
Manga Katalin (MG), Kemény András (KA), Rácz Géza (RG), Magdeburgi Mechtild és mások munkáinak felhasználásával összeállította:
Erdei Levente
