A megváltó tudás – Gnosztikusok tegnap és ma

Bár a gnoszticizmus kifejezés az újkor terméke, magukat gnosztikusnak vagy a gnózisz híveinek vallók már a kereszténység előtti évszázadokban ismertek voltak. A gnózisz a kialakuló kereszténység idején még annak fő irányzatához tartozott, az államvallássá lett egyház számára azonban már a gnózisz szó kiejtése is eretnekségnek számított. Az üldöztetés következtében a gnosztikus források nagy része elveszett. A tant elítélő keresztény hittudósok írásaiból tudhattunk róluk, egészen a múlt század közepén előkerült Nag Hammad-i kódexekig. Bizonyos, hogy a gnosztikusoktól való elhatárolódás miatt vált szükségessé a bibliai könyvek kanonizálása, és a velük való végső leszámolás indokolta az inkvizíció felállítását is. A gnóziszt minden üldöztetés ellenére sem sikerült megsemmisíteni. Különböző irányzatok formájában ma is él és hódít.

A ’GNÓZISZ’ MEGJELENÉSE

A kifejezés görög eredetű, jelentése: tudás. Alapvetően az üdvösség elnyerésére irányuló rejtett tudást értették alatta. E tudás megszerzése által ismerhető fel az emberi lét valódi rendeltetése, de csak azoknak a kiválasztottaknak, akiknek ezt egy mennyei megváltó adományozza. A gnosztikusok esetében (egészen a legutóbbi időkig) nem beszélhetünk egységes hitről, még kevésbé egyházról vagy dogmákról. Azt is mondhatjuk, hogy a gnoszticizmus egyfajta világszemlélet, vallási-filozófiai mozgalom volt a Kr.u II.-III. században, melynek célja az egyetemes, misztikus igazságok és az üdvözülés útjának keresztény tanításoktól eltérő megismerése és megértése. A Kis-Ázsiában élt gnosztikus tanító, Theodotus (Kr.u. 150 körül) szerint a gnózisz annak megértését jelenti, hogy kik vagyunk és miből lettünk, kivé válunk, hol voltunk, hová igyekszünk, mi üdvösségünk kulcsa, mi a születés és az újjászületés. Theodotus leírja a gnózisz titkát is: önmagunk legmélyebb szinten történő megismerése egyben Isten megismerését jelenti. A kereszténység korai évszázadaiban még nem volt idegen az efféle útkeresés. Az államvallássá lett kereszténység számára azonban veszélyessé vált minden olyan tan, mely tőle eltérő nézeteket vallott az alapvető létkérdésekről és az üdvösségről. A korai keresztény egyházatyák alapvetően a Megváltóról, a Teremtő Istenről vallott negatív nézetei, doketista Jézus-felfogása és az emberben rejlő isteni szikráról szóló tanítása miatt ítélték el a gnosztikus tanokat. A gnosztikusok szerint nincs szükség Megváltóra, az ember önmagát válthatja meg a világot megismerő tudása által. Nem is megváltásról, inkább megvilágosodásról szóltak. A Teremtőről azt tartották, hogy mivel Isten csak a jó forrása lehet, az anyag pedig rossz, az anyagot csakis egy gonosz erő, a démiurgosz teremthette, mely egyébként is egy közbülső lény Isten és ember között (a görög szó jelentése: ’kézműves’). Az anyagi világ csak káprázat, melyet alacsonyabb rendű istenek irányítanak. Jézus doketista felfogása azt jelentette, hogy Jézusnak magának nem volt anyagi teste, csak tünemény volt (gör. dokeo ‘megjelenik, tűnik’), mivel nem lehetett köze a romlott anyaghoz. Az isteni szikráról szóló tanítás szerint pedig az emberben rejlő isteni szikra felismerése révén térhet vissza a lélek a végső, tökéletes, az anyagi világ jelenségei mögött rejtőző Istenhez.

A GNOSZTIKUSOK TITKOS TÁRSASÁGA

A gnosztikusok a kiválasztottságban hittek, vagyis abban, hogy a titkos (vagy tiltott) tudomány nem nyilvánul meg bárki számára. Voltak olyan tanításaik, melyeket csak egy szűk belső körrel osztottak meg. Másrészt megfigyelhető volt köztük egyfajta kasztosodás. Itt is voltak mesterek, de egy mesternek csak két tanítványa lehetett, akik csak a mesterükkel kommunikálhattak, egymással nem. A gnosztikusok a mesterüktől kapták a tudást, és ahogy gyarapodtak az ismeretekben, úgy kaptak különböző beavatásokat, mely tökéletesedésük és felemelkedésük útja is volt. Végső soron ki kellett szakadniuk a rossz és ártó, ember által teremtett anyagi világból.

A GNOSZTICIZMUS TÖRTÉNETE

Mondhatjuk, a gnosztikusok voltak az első unortodox keresztények, akik radikális szemléletük miatt kiváltak a formálódó és egyre inkább intézményesülő közösségből. Krisztus korai követői közül ők nemcsak hittek Krisztusban, hanem különleges tanúnak, az isteni megtapasztalás beavatottjainak tartották magukat. Ez a megtapasztalás volt a gnózisz, melynek révén közvetlen, személyes és abszolút tudással rendelkeztek a Lét végső igazságairól. A Krisztus utáni első évszázadokban azonban még csak egyfajta irányzat voltak a kialakuló vallás nagy olvasztó tégelyében, és nem is tűntek olyan veszélyesnek, hiszen maga a keresztény tanítás sem létezett még letisztult, dogmatizált formában. A későbbi szent könyveknek is különböző szövegváltozatai léteztek, nem is beszélve olyan kódexekről (evangéliumokról), melyek később nem kerültek be a kanonizált Szentírásba.

A kereszténység történeti eredetéről nagyjából ugyanazt állítják kétezer éve. Jézus Krisztus, aki történetileg létező személy volt, Isten fiának mondta magát, aki emberré lett, az igaz hitre tanította az apostolokat és elküldte őket, hogy minden népnek hirdessék az Evangéliumot (görög szó, jelentése: ’örömhír’), mely elsősorban az ember bűneitől való megváltást és a test föltámadását jelenti. Az egyház alapítását is Krisztushoz kötik, aki apostolait tette meg annak első vezetőivé. Valamikor a Kr. u. II.-III. században ez a vallásos irányzat, szervezet, elkezdte magát katolikus egyháznak hívni (katholikosz görög szó, jelentése egyetemes). Ekkor még valóban egyetemes volt. Születésétől fogva megjelentek azonban olyan tanítások, melyeket az egyházatyák és teológusok a krisztusi tantól való eltévelyedésnek értékeltek, hirdetőit pedig heretikusoknak tartották (haireszisz görög szó, jelentése ’választás’), amitől igyekeztek megóvni a születő egyházat. Mivel Krisztus a ránk maradt forrásokban kevés teológiát (annál több etikát) hagyományozott, eltávozása után követői saját meggyőződésük szerint kezdik hirdetni az igét, és rövidesen napvilágra kerülnek az egymás közti eltérések. Egyesek megmaradnak a zsidó vallás keretei közt, mások eltávolodnak attól, egyesek tagadják Krisztus istenségét, mások tagadják valóságos emberségét. Egyesek a hit külsőségeire és a vallás intézményeire helyezik a hangsúlyt, mások annak misztikumát emelik ki és inkább hasonlítanak filozófiai iskolához, mint vallásos közösséghez. Amikor Constantinus császár a IV. században bevett vallássá tette a kereszténységet, elkezdődött az a folyamat, melynek végén a kereszténység a Római Birodalom államvallásává lett. Ettől kezdve kezdte kiszorítani soraiból a másként gondolkodókat. A nagy egyházatyák, akik közt kétség kívül hatalmas teológiai gondolkodók is voltak, kialakították, megformálták az igaz tant, és eretneknek nyilvánítottak mindenkit, aki ettől eltérő nézeteket vallott. Tény az, hogy akár Krisztus, akár közvetlen követői nem foglalkoztak ezekkel a tanokkal. Alapvető tanításuk, hogy „szeresd Istenedet és szeresd felebarátodat, mint önmagadat”, vagy hogy „szeresd az igazságot, váltsd tettekre és járj alázatosan a te Isteneddel”, háttérbe szorult a hitigazságoktól eltévelyedők kegyetlen üldözésében folytatott harcban. E küzdelem szomorú fejezetei az eretnekek kiközösítése, egész vallási közösségek elpusztítása (lásd a középkori katharok), vagy az inkvizíció máglyatüzei.

Megállapíthatjuk, hogy a korai gnosztikusok a kereszténység elveszett ágához tartoztak, akikről legtöbbet a velük apologizáló egyházatyák írásaiból tudhatunk meg, mivel tanításuk minden más forrását megsemmisítették, elégették. A múlt század közepén azonban szenzációs régészeti felfedezés látott napvilágot. Az egyiptomi Nag Hammadiban 1945-ben földművesek régi szövegeket rejtő föld alatti kamrára bukkantak, benne gnosztikus tanítók írásaival, és gnosztikus evangéliumokkal. Óriási jelentőségű volt ez, mert először engedett betekintést a tiltott hit, a gnosztikus tradíció forrásaiba, melyekre addig csak ellenfeleinek írásaiból lehetett következtetni.

TAMÁS EVANGÉLIUMA

A Nag Hammadi szövegek közt került elő egy addig ismeretlen könyv, melyet Tamás evangéliumának neveznek. Keletkezése egyes kutatók szerint a Kr.u. I. század közepére tehető. Annak ellenére, hogy régebbi a kanonizált könyveknél (Máté, Márk, Lukács, János evangéliuma), nem kapott helyet a bibliai kánonban. Gyakorlatilag egy mondásgyűjtemény, hasonlatos azokhoz, amelyek létezését a keresztény újszövetség kutatók régóta feltételezték, főként a kánoni evangéliumokban kimutatható párhuzamok révén, és mint hipotetikus mondásgyűjteményt, Q szövegnek nevezték el (német Quelle ’forrás’). Tamás evangéliuma azonban merőben különbözik a Q szövegtől, bár ez is lecsupaszított mondásgyűjtemény. Azért maradhatott ki a kánonból, mert Jézust nem úgy mutatja be, mint Isten emberré lett fiát, aki a Szentháromság második tagja, aki elveszi a világ bűneit, és kereszthalálával megváltást hoz az emberiségnek. (Jézus istenségének dogmáját egyébként a Constantinus császár által összehívott niceai zsinat nyilvánítja ki 325-ben.) Ebben a kódexben Jézus semmilyen isteni eredetet vagy tekintélyt nem tulajdonít magának, még a Mester titulust is elhárítja. „Amikor látjátok azt, aki nem asszonytól született, boruljatok előtte arcra és imádjátok őt. Ő a ti atyátok ”- mondja. Van azonban egy kijelentése, mely miatt egyértelműen a gnosztikus iratok közé sorolják ezt a könyvet: „Aki ezen igék értelmét megtalálja, nem ízleli meg a halált”. Ebben foglaltatik benne e tanítás sarkalatos pontja, mely szerint nem a bűn, a bűnbánat, a megváltás, hanem a megvilágosodás a fontos. A nagy gnózisz-kutató, Richard Smoley szerint a szöveg többi mondásai koanszerűek, vagyis megválaszolhatatlannak tűnő talányok, melyekkel a zen-mesterek oktatták tanítványaikat. Céljuk nem az információ közvetítés volt, hanem a hétköznapi gondolkodáson való túllépés, a szellem éberségének felszabadítása. Ez is azt igazolja, hogy a gnoszticizmus nem megváltást, hanem megvilágosodást akart adni. A történelmi Tamás egyébként Szíriában hirdette az igét, valószínűleg evangéliuma is ott keletkezett, de eljutott Indiába is. Az indiai keresztény közösség eredetét Tamás igehirdetéséig vezeti vissza. Néhány buddhizmus-kutató szerint (pl. a brit Edward Conze) az isteni és az emberi azonosságáról, a megvilágosodásról, valamint az alapítóról szóló tanítás, aki inkább lelki vezető, mint Isten, leginkább az élő Buddhára illik. Valószínű, hogy Tamás keresztényei, aki ismerték Tamás evangéliumát kapcsolatban álltak a buddhistákkal is. Nem kizárt, hogy a buddhizmus és a hinduizmus hatással volt a gnoszticizmusra.
A megvilágosodásról szóló tanításról gondolhatták úgy a korai egyházatyák, hogy nem szolgálhat olyan vallás alapjául, mely tömegeket állíthat maga mellé. Egyszerűbb és hatásosabb volt a bűnt, a büntetéstől való félelmet és a kiengesztelést tenni a vallás fundamentumává.

A TÖBBI NAG HAMMADI IRAT

A Nag Hammadiban talált szövegek a korai kereszténység gnosztikus ágának felbecsülhetetlen értékű dokumentumai. Főbb csoportjai: a teremtésről, a megváltásról és a világ eredetéről, a valóság és a lélek természetéről, a lélek és a világ viszonyáról szóló tanítások, liturgikus és beavatási szövegek, az istenség női vonásaival és lelki princípiumaival foglalkozó írások, az apostolok életéről szóló írások és Jézus mondásai.

Sok mondás bírál néhány későbbi keresztény dogmát, mint a szűzen szülést vagy a test feltámadását, melyeket naiv félreértéseknek tart.
Mária Magdaléna személyét is erősen más megvilágításba helyezik a katolikus kánon által elfogadottnál: „ És a (Megváltó) hitvese Mária Magdaléna. (Ám Krisztus) jobban szerette őt bármelyik tanítványnál és gyakran szájon csókolta. A többi tanítvány (…) Azt mondták neki: „Miért szereted őt jobban valamennyiünknél? „A Megváltó válaszolt és azt mondta nekik: „Miért ne szeretnélek benneteket őhozzá hasonlóan?”

A keresztény ortodox teológia számára a megvilágosodás tana mellett leginkább eretneknek tűnhetett az Isten kettősségről, illetve párosságáról alkotott felfogás. Eszerint úgy tekintettek Istenre, mint két különböző természet egyesülésére. Istent férfi és női összetevők kettősének írták le, sőt gyakran használtak szexuális szimbólumokat Isten leírására.

PLATONISTA HATÁSOK

A gnoszticizmusra leginkább hatást gyakorló filozófiai irányzat a platonizmus. Platón szerint a valóság ezoterikus jellegű. Az ő iskolájában is megjelenik a kiválasztottak csoportja, akik a „belső körben” kapnak helyet (innen a szó jelentése: ezotero ’beljebb lenni, belső kör’). Tanítása a belső tapasztalatról szól, mely abszolút valóságos, megismerhető és leírható. A látható világ viszont nem valóságos, tárgyai csupán a tökéletes formák utánzatai, képmásai. Egyedül az ideák reálisak, örökkévalók és változatlanok. Platón óriási hatással volt a gnoszticizmusra. Timaiosz c. művéből vették át a késői gnosztikusok a démiurgosz fogalmát. Platón még egy igaz, mindenek felett való Istenről beszél, aki mint ’kézműves’ teremtette a világot. A gnosztikusok a kifejezést megtartva a démiurgoszt másodrendű istenségnek tartották, tulajdonképpen köztes lénynek, mely csak a látható világot teremtette. Az igazi, jó Istenről azt állították, hogy nem vett részt ebben a teremtésben.

AZ ÓKOR NAGY GNOSZTIKUSAI

Simon mágus
Az Újszövetség Apostolok cselekedeteiben is említést tesznek róla, mint aki pénzért akarta megvenni az apostolok hatalmát. Nevéből ered a szimónia bűne: pénzért lelki dolgot venni vagy eladni. Egy prostituáltat vett magához, akiről azt tanította, hogy Isten bukott Gondolatának megtestesülése. Sok követője volt az elidegenedésről és a megvilágosodásról szóló tanításának, de semmilyen forrás nem maradt fenn tőle. Utolsó tanítása balul sült el: úgy akart tanúságot tenni feltámadási képességéről, hogy élve eltemettette magát. Sajnos nem sikerült a kísérlet, de az is lehet, hogy mindez csak legenda. Amint az is a legendák körébe sorolható, hogy Keresztelő Szent János olyan nagyra tartotta Simon Mágust, hogy őt nevezte meg utódjául.

Marción
A Kr. u. II. században élt. Miután gnosztikus tanai miatt kiközösítették, saját egyházat alapított Szíriában. Leglényegesebb tanítása a kettős istenségről szól. A jó és igaz Isten küldte Jézust, de létezik egy alacsonyabb rendű, gonosz Isten, aki e világot teremtette és uralja. Tőle származik az arkhónokról szóló tanítás, melyek a mennyei birodalom láthatatlan kormányzói, akik az emberek és Isten között állnak.

Valentinosz
A Kr. u. I. és II. század fordulóján élt, a legenda szerint őt jelölték Róma első püspökének (ebből nőtt ki a pápaság intézménye), és a szavazásban csak kicsivel maradt el Pétertől. Költőnek is nagyszerű teológus volt. A lét három fokozatáról szóló tanítását ítélték el: az égről, mely a szellem birodalma, a lélekről, amely a szellemtől függő középső szint, és a testről, mely a szellemből kiáradó fizikai forma. A három természetről című egyetlen fennmaradt műve tartalmazza először a szentháromságról szóló leírást (Atya, Fiú, Szentlélek). Érdekes, hogy a kereszténység egy későbbi eretnektől vette át a legfontosabb dogmáját.

Baszilidész
A Kr.u. II. században élt Alexandriában. Bonyolult ezoterikus rendszert dolgozott ki, melyben a Föld felett 365 égbolt van. A Földet és az embereket a legalsó égboltot lakó angyalok formálták meg. Krisztus azért szállt alá, hogy kiszabadítsa az emberiséget a lealacsonyító szolgaságából, és nem szenvedett kereszthalált, mert helyet cserélt Cirénei Simonnal, aki a keresztet vitte. Később kigúnyolta a sokaságot, mely hitt a világ valóságosságában.

MANICHEIZMUS: A FÉNY VALLÁSA

A Kr. III. században Babilonban született próféta, Mani alapította azt a vallást, melyet sok valláskutató az elveszett világvallásnak tart. Mani kezdetben az elkhaszaita szekta tagja volt, akik szigorú szabályok szerint éltek, nem ettek húst, nem fogyasztottak alkoholt és szigorú rituális fürdőket vettek. A rituális fürdő kérdésében különbözött össze a hívekkel és vált ki később közülük. Tanítványaival beutazta Perzsiát és Indiát. A Fény Apostolának tartotta magát. Nagy hatással volt rá Zoroaszter vagy Zarathusztra, a nagy perzsa próféta. Tanításában megjelenik a Fény és Sötétség kétpólusú, zoroasztrikus eszménye és az anyagi világ veleszületett romlottsága. Az embert a Sötétség erői teremtették, de egy szikrát hordoz a Fényből, melyet valós természetének felismerésével (’gnózisz’) és meghatározott gyakorlatokkal szabadíthat fel. Az ember feladata az elkallódott Fényszilánkok felszabadítása és a Fény szolgálata. Mani volt az, aki az eredendő bűn tanát kidolgozta. Hívei szabályok gyűrűjében éltek és bizonyos kasztosodás is megfigyelhető volt köztük. A megvilágosodást csak a Kiválasztottak érhették el. A Kiválasztottak kiszolgálói a ’Hallók’, csak bizonyos szintig juthattak el. A hívek nem ettek húst, nem fogyasztottak alkoholt, nem éltek nemi életet és szigorú, rituális szabályok szerint étkeztek. Mani nagy hatását mutatja, hogy kezdetben Szent Ágoston is az ő követője volt, bár utóbb megtagadta és meglehetős gúnnyal nyilatkozott róla.

BOGUMILOK, A BOLGÁR ERETNEKSÉG

Kevés megbízható forrással rendelkezünk a X. században, Bulgáriából kiinduló és az egész Balkánon elterjedő eretnek mozgalomról. Alapítója Bogomil, nevének jelentése: ’Isten kedveltje’ vagy ’méltó Isten kegyére’. Bizonyos, hogy a bogumilok szoros kapcsolatban álltak a manicheizmussal. Alapvetően a világ dualizmusáról, a jó és a gonosz istenségről vallott nézeteik egyeznek, értve ez alatt azt is, hogy a világot a gonosz isten kormányozza. Náluk is megtalálható a Kiválasztottak és a Hallók csoportja, továbbá a szigorú aszketizmus, a hús- és borfogyasztás tilalma, valamint a házasság elutasítása. A keresztény egyház súlyos vádakkal illette őket Szűz Máriára tett kijelentéseik miatt, ami beleillett abba a képbe, hogy a gnosztikusokhoz hasonlóan ők is doketisták voltak, vagyis azt vallották, hogy Jézus csak látszólag született test szerint. Érdemes megjegyezni, hogy a doketisták miatt egészítették ki a nicea-konstantinápolyi hitvallást Krisztus Szűz Máriától való születésével, és ekkor került be Pilátus is a Credoba.

KATHAROK, A KÖZÉPKOR GNOSZTIKUSAI

A Dél-franciaországi központjuk, Albi után albigenseknek is nevezett keresztények mozgalma a XI-XIV. századból ismert. Oly mértékben veszélyeztették a katolikus hatalmi struktúrát, hogy a velük való leszámolás érdekében jött létre a rettegett inkvizíció. Mani késői követőinek tartják őket. Habár nem hivatkoztak rá közvetlenül, tanaik egyértelmű manicheus, zoroasztrikus hatást mutatnak. A görög kathari szó ’tisztát’ jelent. A gnóziszt Krisztus lélek által való keresztsége reprezentálta. Már azáltal eretneknek minősültek, hogy a vízzel való keresztség helyett a ’tűzzel való keresztségre’ helyezték a hangsúlyt (a korábbi, víz által történt keresztség megtagadását viszont nem kívánták meg a hozzájuk csatlakozóktól). Közismert volt mértékletességük és emberbarátságuk, amely miatt les bonshommes-nak, ’jó embereknek’ nevezték őket. Nem fogyasztottak húst és bort, tartózkodtak a házasságon kívüli nemi élettől, és csak a szűz házasságot ismerték el. A hívek a ’tűzzel való keresztség’ consolamentum által érték el a megtisztulást, és nyertek bebocsátást a Kiválasztottak (parfait-k) közé. A beavatás egyszerű rítusát negyven napos böjt előzte meg, és bűnbánatot, valamint feloldozást is tartalmazott. A lélekben történő újjászületést jelképezte. A szentséget kézrátétel útján kapták meg. A szertartás a békecsók ősi keresztény szokásával fejeződött be, de hogy ne essen folt a tisztaságon, a két nem közötti csókot a csókot kapó vállára adták. A beavatástól számítottak katharosz-nak, ’tisztának’. A katharok nem akartak új vallást alapítani. Csupán kísérletet tettek arra, hogy a külsőségek és a gyakran züllött életforma helyett a lélekben történő megújulásra, a belső tisztaságra, a kereszténység lényegi rétegeire helyezzék a vallásos élet súlypontját. Úgy, ahogyan az hitük szerint a korai kereszténység évszázadaiban volt. Életmódjuk, népszerűségük, a hierarchiát semmibe vevő szemléletük mellett a katolikus egyház a megváltásról szóló tanításuk miatt tartotta halálos ellenségnek őket. Az által, hogy a belső megvilágosodásra helyezték a hangsúlyt, a kereszténység megváltásról szóló lényegi tanítását tagadták meg. III. Ince pápa 1207-ben a katharok elleni keresztes hadjáratra szólította fel a keresztény Európát, mely a történelemben albigens keresztes hadjárat néven ismert. A harc időnként brutális vérengzéssé fajult, közte egy egész kisváros lakosságának lemészárlásával. A kathar eretnekséget azonban nem sikerült megsemmisíteni. A harcot IX. Gergely pápa folytatta, aki 1227 és 1235 között több ediktumot bocsátott ki ellenük. Ezekből nőtt ki az inkvizíció intézménye, melynek személyi állománya a domonkosokból és kisebb részben a ferencesekből állt. Az inkvizíció a szentszék közvetlen illetékessége alá került, és ezzel központi irányítást kapott az eretneküldözés. A kathar mozgalomnak a végső döfést utolsó központjuk, a Pireneusok lábánál fekvő Montségur eleste adta. A Kiválasztottaknak lehetőséget adtak tanaik visszavonására, ők azonban inkább a halált választották. Kétszázan léptek dalolva a máglyára. Néhány hírmondójuk még ezt követően is maradt, de a XIV. század közepére (nem kis részben az ekkor már működő inkvizíció közreműködésével) mozgalmuk teljesen felmorzsolódott.

A GNÓZISZ ÚJKORI FELÉLEDÉSE

A XIX. században egy orosz arisztokrata nő, Helena Blavatsky (1831-1891) nevéhez köthető 1875-ben, New Yorkban a Teozófiai Társaság megalakítása, mely úgy határozta meg magát, hogy két titkos tudást, a keresztény kezdetek gnóziszát és az azzal rokon zsidó kabbalát kívánja ötvözni. Azt állította, hogy a gnoszticizmus egyetemes és központi ezoterikus tanítás, mely minden vallás alapja. A külsődlegességekre irányuló zsidó és keresztény vallás nem az egy igaz Istent, hanem a mennyei hierarchia egy alacsonyabb rendű istenségét imádja. Ez a gondolat már a korai gnoszticizmustól jelen van. Blavatsky valójában arra törekedett, hogy lerombolja a spirituális igazságot monopolizáló zsidó és keresztény vallás despotikus istenképét. Blavatsky fő műve a Titkos tanítás, melyben kifejti, hogy a lakott égitesteket alacsonyabb rendű angyalok alkották. Ennek köszönhető, hogy világunk mayavi, vagyis az illuzórikus anyag korlátai közé került. Szerinte az Ószövetség Istene egy alacsonyabb rendű istenség, mely nem lehet azonosabb a legmagasabb rendű Istennel, amely túl van minden fogalmi megközelítésen és elgondolhatón. Blavatsky szektás kirekesztésnek minősíti azt a zsidó-keresztény felfogást, hogy egyedül ők imádják az egy igaz Istent. Blavatskyt sok hittudós kiválóságra törekvő, félművelt arisztokratának tartja, aki meglehetősen zagyva ezoterikus tudást tárt a világ elé. Tény, hogy műveinek filozófiai megalapozottsága messze elmarad a tudományos szinttől, de írásait abban az időben hihetetlen példányszámban napok alatt szétkapkodták, és mégiscsak felhívta a figyelmet arra, hogy létezik egy a kanonizált hiten túli igazság, amelyet érdemes tanulmányozni.

A GNOSZTICIZMUS MODERN KORI FELVIRÁGZÁSA

A Nag Hammadi iratok és különösen a Tamás evangéliuma publikálása a múlt század közepétől hallatlan mértékben felduzzasztotta a gnoszticizmus iránt érdeklődők táborát. Ehhez párosul Elain Pagels műve az 1979-ben megjelent A gnosztikus evangélium. Pagels bevezetőjében rámutat, hogy a gnosztikusok és az őskeresztény ortodoxia küzdelme nem doktrinális természetű volt, hanem alapvetően a hatalomról szólt. A test szerinti feltámadás hite Péter apostol és utódai tekintélyét voltak hivatottak legitimálni, míg a közvetlen belső megtapasztalásra irányuló hit destabilizálta volna a születő egyház tekintélyét. Pagels a destabilizáló tényezők közé sorolja a kora keresztény egyházak női spirituális tekintélyre vonatkozó hagyományát és különösen Mária Magdolna tiszteletét.
Mára számtalan, magát nevében is gnosztikusnak mondó egyház létezik, például az amerikai Hollywoodban székelő Ecclesia Gnostica, melyet a magyar származású Stephan A. Holler alapított. A Gnosztikus Egyháznak hierarchiája, püspökei vannak, és szoros kapcsolatot ápol a Mária-Magdaléna Rend nevű társasággal, melynek eredete a legkorábbi keresztény időkig vezethető vissza, kezdetben titkos társaság volt és kizárólag nők lehettek a tagjai. Ma már férfiakat is felvesz, és nem titkos táraságként, hanem nyilvános rendként működik.
Az intézményesült egyházon kívül szinte áttekinthetetlen azoknak a filozófiai, pszichológiai, irodalmi és újabban filmművészeti alkotásoknak a száma, melyekben a gnózisz valamilyen formában jelen van. Utalunk itt Dan Brown híres Da Vinci Kód-jára, vagy a ’90-es évek kultuszfilmjére, a Wachowski fivérek Mátrix-ára. A Da Vinci Kód arra a titokra utal a modern kori thriller eszközeivel, hogy Jézus házasember lett volna, felesége Mária Magdolna volt, és gyermekeik is születtek. A Mátrix-béli Neo arra döbben rá, hogy az általa ismert világ a maga elidegenedett, individualista valóságával nem más, mint a Mátrix produktuma, egy gigantikus, virtuális valóság, melyben a gépek társadalma folyamatosan megújuló energiaforrásnak használja az emberek testét. A filmben leginkább kimutatható gnosztikus szál arra keresi a választ, hogy miért kell a démiurgoszoknak és az arkhónoknak rabságban tartani az emberiséget. A válasz: a megújuló energia miatt. A Mátrix egy számítógéppel generált álomvilág, melynek feladata ellenőrzés alatt tartani az emberiséget, hogy végül az emberből valamiféle ’elektromos töltőelem’ legyen.
Az ember, mint titkos energiaforrás, már az ókori gnosztikusok írásaiban is megfogható. Az ókori tudós, Epiphaniosz azt írja, hogy a gnosztikusok szerint a lélek az arkhónok és hatalmasságok eledele, mely szükséges fennmaradásukhoz, mert a lélek az „ég harmatjából való”, melynek e hatalmasságok nincsenek birtokában, de abból nyerik erejüket.
A modern kor gnosztikusai arra próbálnak választ adni, hogy hol rejtőzik a démiurgosz. Talán az idegrendszerünkben, talán a C. G. Jung által leírt archetípusokban, vagy talán a DNS-ben? Ezek a kérdések is mutatják, hogy a gnózisz volt, van és lesz. Egészen addig, amíg az önmagára reflektáló ember keresi létének spirituális alapjait.

Felhasznált irodalom:
1. Giacomo Filoramo: A gnoszticizmus története, Hungarus Paulus Kairosz Kiadó
2. Christoph Markschies: A gnózis, Szent István Társulat, Budapest, 2011.
3. Richard Smoley: Tiltott hit, A gnoszticizmus öröksége, Gold Book Kiadó
4. Catharose de Petri, Jan Van Rijckenborgh: Az egyetemes gnózis, Rosekruis Pers- Harlem-Hollandia, 1997.
5. A Megváltó a keresztről, Kopt apokrifek Núbiából, Szent István Társulat, Budapest, 2006.
6. The Gnostic Bible, Edited by Willis Barnstone and Marvin Meyer, New Seeds, Boston and London, 2006.
7. Benjamin Walker: Gnosticism, Its History and Influence, The Aquarian Press, Wellingborough, Northamptonshire
8. John Davidson.The Gospel of Jesus, in Search of His Original Teachings, ELEMENT, Shaftsbury, Dorset •Rockport, Massachusetts Brisbane, Qeensland

60/2013.
Kecskés Aranka