Nárájana upanisad, Kaliszantarana-upanisad

Az upanisad szó jelentése „közelbe ülés”, vagy odatelepedés a tanító mellé. Ez jelzi a tanítás ősi módszerét, de ha csupán ülés-ként értelmezzük az upanisadokat, akkor is közös módszertani elvet ismerünk fel. Ezek az ülések egy-egy felvetett téma alapos megvitatását, az abszolút igazság kutatásának ismeretelméleti módozatát jelentik, melyek során egy vagy több előadó oktatja méltó jelöltjét vagy hallgatóságát.
A titkos tanítások gazdag szellemi tárházában gyakorlatilag minden vallás és filozófia talál támpontokat.

A Muktika-upanisad száznyolc fő titkos tanítást sorol föl, amiket több rendező elv szerint csoportosítanak. Az egyik szempont a számszerű csoportosítás, így ismeretes az upanisadok tízes, a tizenhatos, a harminckettes és az ötvenes csoportja. Ettől eltérő a tematikus besorolás, amelynek kategóriái: i) legfőbb upanisadok (10-13 mű), ii) egyetemes védánta upanisadok (24 mű), iii) aszkéta upanisadok (17 mű), iv) jóga upanisadok (20 mű), v) vaisnava upanisadok (14 mű), vi) saiva upanisadok (14 mű) és vii) sákta upanisadok (9 mű). A számszerű csoportosítás és a tematikus besorolás többszörösen átfedi egymást, ráadásul a legfőbb upanisadokat a Védákhoz tartozásuk alapján is besorolják (Rg-véda: Aitaréja, Kausítakí*; Száma-véda: Cshándógja, Kéna; Krsna-Jadzsur-véda: Svétásvatara*, Maitrájaní*, Taittiríja, Katha; Sukla-Jadzsur-véda: Ísávaszja, Brhadáranjaka; Atharva-véda: Prasna, Mundaka, Mándukja) [Felsorolásunk a bővített, tizenhárom művet tartalmazó listát közli, csillaggal jelöltük azokat, amelyek a szűkebb, tízes listában nem szerepelnek. Ráadásul egyes Védákhoz besorolnak a fő upanisadok tízes-tizenhármas listáján nem szereplő műveket is, így a Sukla-Jadzsur-védához a Szubala és Pingala upanisadot, az Atharva-védához pedig a Dzsábála és Kaivalja upanisadot, valamint további upanisadokat.

Ezúttal a vaisnava upanisadok közül mutatunk be kettőt. A vaisnava hagyományban egyszerre van jelen a magasztos Isten imádata és a rajongó istenszeretet. Míg a Csaitanja-követő vaisnavák számára Rádhiká és a gópík rajongása a legfőbb eszmény, más iskolák a fenséges imádat útját követik.
Ez utóbbiak közé tartozik a Nárájana upanisad, amit a Krsna-Jadzsur-védához tartozó vaisnava upanisadok közé sorolnak. Nárájana dicsőségét ecseteli, s a nyolc szótagú „óm namó nárájanája” (Óm, hódolat Nárájanának) mantra zengésére irányítja figyelmünket.
A másik mű, a Kaliszantarana-upanisad a jelenkor legfőbb mantráját közli, ezért érdemel rövid terjedelme ellenére is komoly figyelmet. Éppen ez a mantra – Haré Krsna, Haré Ráma –, illetve annak rendkívül árnyalt, misztikus értelmezései képezik a rajongó istenszeretet teológiai háttérét.

NÁRÁJANA UPANISAD

 1. szöveg

Óm! Bizony a Purusa, Nárájana utódokat vágyott teremteni.
Nárájanától lett a prána, az elme és az érzékek mind.
Az űr, a szél, a tűz, a víz s a föld, a mindenség hordozója.
Nárájanától született Brahmá, Nárájanától született Rudra,
Nárájanától született Indra, Nárájanától születtek a lények ősatyái,
Nárájanától született a tizenkét áditja, a rudrák és a vaszuk, és a szent himnuszok is.
Egyedül Nárájanától lettek (mind), Nárájanától virágzanak, s Nárájanában enyésznek el.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez a Rg-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez az első fejezet.

Megvilágítás

Az első fejezet elmondja, hogy mindennek Nárájana a forrása, ő táplálja, s végül benne enyésznek el a létezők. Miként a Bhagavad-gítában Krsna is így szól: „(én vagyok) a forrás a megsemmisülés és a fenntartás” (prabhavah pralajah szthánam, Bg. 9.18.).
Nárájanától lett a tíz érzék, az elme és a prána (életerő), az anyagvilág alapelemei, s a félistenek különféle csoportjai: a tizenkét áditja (az Adititől származó szoláris istenek), a tizenegy rudra (Siva kiterjedései), a nyolc vaszu (Vaszu fiai).
Nárájana nevének jelentését az írások eltérő módon értelmezik:

1. A nára szó Narától, a Legfőbb Lélektől származó összes élőlényt jelenti, így a Nárájana név egyik jelentése: „minden lény (nára) menedéke (ajana).” Bhísma ennek szellemében oktatja Judisthira királyt a Mahábháratában:
„Narától (a Legfőbb Lélek) születtek a Valóságok (tattva), ezért ezeket Nára (Narától született) néven ismerik,
s aki ezen Valóságok menedéke (ajana), az ő neve Nárájana.
A teremtéskor Nárájanból született az egész mindenség,
s bizony a megsemmisülés idején ismét csak benne enyészik el.
Nárájana a legfőbb Brahman, Nárájana a legfőbb Valóság (tattva),
ő felsőbb a legfelsőbbnél is, ezért nincs nála felsőbb.”

2. Az ajana szó másik jelentése járás, keringés vándorlás, így Nárájana az, aki „minden lélek (nára) vándorlását (ajana)” ismeri.

3. Az ajana szó hajlékot is jelent, míg nára a teremtés vizére is utalhat, így a Nárájana név jelentése: kinek hajléka (ajana) a teremtés vize (nára). A Brahma-purána ekképpen magyarázza Nárájana nevét:
„A vizek Nara (a Legfőbb Lélek, Garbhódakasájí Visnu) szülöttei, ezért Nára néven nevezetesek,
Visnu volt azok hajléka (ajana), ezért az ő neve Nárájana.
Nárájanának szenteltek a védák, Nárájanának szenteltek a kétszerszületettek,
Nárájanának szenteltek az áldozatok, Nárájanának szenteltek a rítusok.
Nárájanának szentelt a föld, Nárájanának szentelt a víz,
Nárájanának szentelt a tűz, s Nárájanának szentelt a tér,
Nárájanának szentelt a szél, Nárájanának szentelt az elme,
az ahankár és az értelem is Nárájana-természetű.”
(Brahma-purána 60.25-28.)

Hasonlóan szól a Manu-szanhitá is:
„A vizeket Nárának nevezik, mert a vizek Nara teremtményei
ki az ő hajlékuk (ajana) volt hajdan, az ő neve Nárájana.”
(Manu-szanhitá 1.10.)

Az upanisad fejezeteinek lezárása: „aki így tudja” (ja évam véda) az upanisadok gyakran visszatérő szófordulata: aki tudván tudja az itt leírtakat, annak élete beteljesedik – a tudás eredményeit most a negyedik fejezetben találjuk meg.

2. szöveg

Óm! Nárájana örökkévaló. Brahmá Nárájana.
Siva is Nárájana, Sakra (Indra) is Nárájana,
Kála (az idő, vagy Jama a halálisten) is Nárájana. Az irányok is Nárájana,
a köztes égtájak is Nárájana, a zenit is Nárájana,
a nadír is Nárájana. A belül, és a kívül is Nárájana.
Csak Nárájana itt minden, ami volt, s ami valaha is lesz.
A hibátlan, makulátlan, megkülönböztetéstől mentes, elmondhatatlan
tiszta (transzcendentális) isten, az Egy, Nárájana. Nincs második senki más.
Bizony, ő lesz Visnu, bizony, ő lesz Visnu.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez a Jadzsur-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez a második fejezet.

Megvilágítás

Minden létező leglényege Nárájana. A mindenséget irányító istenségeké, a tíz irányban mindené (négy égtáj, a négy mellékégtáj, a mennyek, mint a felfele mutató, és az alvilág, mint a lefele mutató irány), a belül és a kívül, s a három idő, a múlt, a jelen és a jövő is. Egyedül csak ő létezik, nincs rajta kívül más, ő a legfelsőbb úr.
Az advaita iskola értelmezése megcseréli az utolsó sorokat, ekkor a szöveg más értelmet kap: ja évam véda / sza visnur éva bhavati, aki így tudja az bizony Visnuvá válik.

 3. szöveg

Óm! először ezt kell mondani, majd utána: „namah”,
s aztán: „Nárájanája”. Óm, ez egy szótag (vagy: az egy-szótag),
a „namah” két szótag, s a „Nárájanája” öt szótag.
Bizony, ez Nárájan nyolc szótagos mantrája.
Ki Nárájan e nyolc szótagos mantráján meditál
hamisság nélkül (tiszta szívvel), teljes életet nyer.
Jó utódai lesznek, gazdagságban, bőségben lesz része, sok tehene lesz,
majd elnyeri a halhatatlanságot, majd elnyeri a halhatatlanságot.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez a Száma-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez a harmadik fejezet.

Megvilágítás

A harmadik fejezet a nyolc szótagú, „Óm namó Nárájanája” (Óm, hódolat Nárájanának) mantra zengéséről szól. Nem írja le, csak körbeírja a mantrát, hiszen a mantrát a tanítványnak a mestertől kell megkapnia, nem pedig könyvből olvasnia.
Az Óm mantrát egy-szótagnak is nevezik (ékáksara), ám itt a szöveg összeszámlálja a mantra szótagjait. A nyolc szótagos mantrát tiszta szívvel zengő személy sikeres lesz evilági életében is, és a mantra zengése az üdvösséghez is elvezeti őt.

4. szöveg

Óm! A bensőben örvendező, a Brahman, a Purusa a szent szótag eredeti formája
az A, az U és a M hangok. Azok együtt, egyesítve adják az Óm (mantrát),
amit zengve a jógí megszabadul a születés és halál kötelékéből.
Az „Óm namó Nárájanája!” mantrát zengő hívő
a Vaikuntha világba jut majd.
Oda, ebbe a lótuszvirágba, a megtestesült bölcsességbe,
abból a villám-tündöklésűbe. Dévakí fia (Krsna) a Brahman.
Madhuszúdana a Brahman, Pundaríkáksa a Brahman.
Visnu, Acsjuta a Brahman.
Minden teremtmény (szívében) lakozó egyetlen Nárájanát
ok formájút ok-nélkülit, a legfőbb Brahmant, az Ómot
aki így tudja… így (szól) az upanisad.
Ez az Atharva-véda tanulmányozásának koronája, ím, ez a negyedik fejezet.

Megvilágítás

Az Óm mantrát zengve elérhető az üdvösség, ám a nyolc szótagú Nárájanának hódoló mantrát zengő ember Nárájana hajlékát, Vaikunthát éri el. Vaikuntha formája lótuszvirág (más magyarázatok szerint a szív lótusza), mely nem különbözik a megtestesült bölcsességtől, a villámként tündöklő Krsnától, Madhu démon legyőzőjétől (Madhuszúdana), a lótusz-szeműtől (Pundaríkáksa). A szanszkrt szöveg (brahmanjó dévakí-putró) brahmanja szava melléknév, jelentése brahmani, a Brahmannal kapcsolatos. Krsna, Madhuszúdana, Pundaríkáksa, Visnu és Acsjuta brahmaniak.

5. szöveg

Óm! Aki pirkadatkor tanulmányozza (ezt az Upanisadot) annak megsemmisíti az éjjel elkövetett bűneit.
Aki alkonyatkor tanulmányozza, annak megsemmisíti a nappal elkövetett bűneit,
s aki délben, arccal a Nap felé fordulva tanulmányozza,
az az öt nagy bűntől, s a kisebb bűnöktől is megszabadul.
A minden védában jártasság érdemét éri el,
s elnyeri Nárájana meghitt közelségét, elnyeri Nárájana meghitt közelségét.
Aki így tudja… így (szól) az upanisad.

Megvilágítás

Az upanisad utolsó része, mintegy függelékként az upanisad tanulmányozásának eredményeit írja le: egyaránt mentesít a kisebb és nagyobb bűnök visszahatása alól. Az öt nagy bűn a következő: „Bráhmana-gyilkosság, italozás, lopás (vagy rablás), a tanító feleségének elcsábítása – ezeket nevezik nagy bűnöknek, s bűnös az is, aki ilyen bűnösökhöz csatlakozik.” (Manu-szanhitá 11.54.)
A zárószakasz kétszer ismétli a törekvések gyümölcsét, Nárájana meghitt közelségét. A szövegben (nárájana-szájudzsjam avápnóti) szereplő szájudzsja kifejezést olykor eggyé válás értelemben használják (különösen a brahma-szájudzsja szókapcsolatban), ám jelent meghitt együttlétben való összekapcsolódást is.
Zárófohászként álljon itt egy vers a Mukunda-málá-sztótramból:

namámi nárájana-páda-pankadzsam karómi nárájana-púdzsanam szadá |
vadámi nárájana-náma nirmalam szmarámi nárájana-tattvam avjajam ||35||

Nárájana lótuszlába előtt vetem magam a földre, mindig csak Nárájanát imádom,
Nárájana tiszta nevét zengem, és csak az örökkévaló Nárájana-tattvára gondolok.

KALISZANTARANA-UPANISAD

Tanítás a kali kor (óceánjának) átszeléséről

Áldáskérés

Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr), s vezessen mindkettőnket. Együtt tegyünk nagy tetteket, s e hősiesség (támogassa) az elmélyülést. Ne gyűlölködjünk. Óm! Béke, béke, béke!

1. szöveg

Hari óm! A dvápara kor végén Nárada felkereste Brahmát.
– Óh, Magasztos, (akár) a mindenséget (is) bejárva átkelnék a kali kor (óceánján). Hogyan (tegyem)?

[A szöveg mindenségként fordított go szava földet és eget is jelenthet.]

2. szöveg

Brahmá szólt:
– Jól van! Minden kinyilatkoztatás rejtett titkáról kérdezel, halld hát (a tanítást), amivel átkelsz a születés és halál körforgásán a kali korban. Nárájana az eredeti személy, a magasztos Isten. Csupán nevének zengésével megsemmisül a kali kor.

[Csupán (mátra) szó szerint: mérték. Jelentheti valaminek a teljes mértékét, teljességét (pl.: manusja-mátro martja–minden ember halandó), de lehet valaminek az egyszerű mértéke: ennyi és nem több, csupán, csak (pl.: dzsáti-mátréna–pusztán a kasztjánál fogva.]

Nárada ismét kérdezett:
– Mi az ő neve?
Brahmá válaszolt:

[Brahmát itt Hiranjagarbhának nevezi a szöveg. Hiranjagarbha általában a belső vezérlő, a Felsőlélek, azaz Garbhódakasájí Visnu. A szahaszra-sírsa (ezerfejű) kezdetű versek a védákban őt dicsőítik. A Garbhódakasájí Visnu köldökének tavában nyíló lótuszvirágon született Brahmá, ezért őt is Hiranjagarbhaként ismerik.
A Manu-szanhitá szerint az univerzumot sötétség takarta, az önmagától létező Úr pedig ragyogó formában megjelent. Először a vizet teremtette meg, s magot vetett belé, amiből egy arany tojás (hiranja-garbha) keletkezett, ebből született Brahmá, a világ megalkotója. Ezután az Úr kettéosztotta a tojást – megteremtve a mennyet és a földet. (1.5-13)]

Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré
Haré Krsna Haré Krsna Krsna Krsna Haré Haré

E tizenhat név mossa le kali szennyét. Minden védát (áttanulmányozva) sem láthatunk ennél magasztosabb módszert.

3. szöveg

A tizenhat résszel fedett lélekszikra burkolatának eltűnése után megnyilvánul a Legfelsőbb Brahman, akár a felhők eloszlásakor a sugaraival a Nap.”

[A tizenhat résszel fedett lélekszikra –a szánkhja filozófia szerint az anyagi természetnek (prakrti) tizenhat módosulása (vikára) van: az öt észlelő érzékszerv (gjánéndrija) – a hallás, tapintás, látás, ízlelés és szaglás; az öt cselekvő szerv (karméndrija) – beszéd, kéz, láb, ürítőszerv, nemi szerv, valamint az elme; továbbá az öt durva anyagi elem (mahábhúta) – föld, víz, tűz, levegő, éter. Az anyagi elemek helyett más felsorolás az életlevegőket sorolja ide: a tüdőben lakozó pránát, a lefelé haladó s a végbélnyíláson át távozó apánát, az egész szervezetben szétoszló vjánát, a torkot nyitó s a fejbe emelkedő udánát, s a köldöklyukban lakozó és az emésztésben szerepet játszó szamánát. E tizenhat elem mellé olykor az értelmet (buddhi) is társítják.
A Prasna-upanisad 6.4. verse szerint a Purusából sarjadó tizenhat rész az alábbi:
1. prána, 2. hit, 3-7. űr, levegő, tűz, víz, föld 8-9. érzék, elme, 10. étel, 11-13 erő, önfegyelmezés, mantrák, 14. tett 15. világok, 16. név.
„Ő teremtette a pránát, a pránából a hitet, az űrt, a levegőt, a tüzet a vizet és a földet, az érzéket és az elmét, s az ételt. Az ételből az erőt, az önfegyelmezést a mantrákat a tettet és a világokat, a világokban (pedig) a nevet.”]

Nárada ismét kérdezett:
– Óh, Magasztos, mi e (nevek zengésének) a szabálya?

(Brahmá) azt mondta:
– Nincs előírás. Mindenkor, legyen bár a bráhmana tiszta vagy tisztátalan, (e neveket) idézve az isteni hajlékra jut, elnyeri az ő közelségét, isteni formát ölt vagy eggyé válik vele.

[A felszabadulás formái: szalókatám– az isteni hajékra jutás; szamípatám – Isten közelsége; szarúpatám – isteni forma elnyerése, más értelmezés szerint beolvadás Isten testébe; szájudzsjatám – eggyéválás az istenséggel, más értelmezésben meghitt együttlét.]

– Amikor (az ember) e tizenhatrészes (mantrát) harmincötmilliószor elmondja, akkor az megsemmisíti a bráhmanagyilkosság bűnét, az emberölést, s megtisztít a tolvajlás (bűnétől) is. Megtisztít a prostituáltakhoz járás (bűnétől), s megtisztít az ősatyák, félistenek és az emberek megsértésének (bűnétől) is. Minden vallásos kötelesség elhanyagolásának bűnétől is azonnal megtisztít. Hamar megszabadul (ki e neveket zengi), hamar megszabadul.
Így szól az upanisad.
[Más szövegváltozat ez utóbbi részt elhagyja, s kérdés helyett Nárada beszél az előírások nélküliségről, s a felszabadulás formái sem soroltatnak fel.]

Áldáskérés

Óm! Mindkettőnket oltalmazzon (a Legfelsőbb Úr), s vezessen mindkettőnket. Együtt tegyünk nagy tetteket, s e hősiesség (támogassa) az elmélyülést. Ne gyűlölködjünk. Óm! Béke, béke, béke!

Megvilágítás

Figyelemreméltó, hogy Brahmá a mahámantrát Nárájana neveiként említi, így a „Haré” szó számára Hari megszólítása. A gaudíja vaisnava hagyomány e szóban olykor Hará, azaz Rádhá megszólítását hallja. A harmadik rész az üdvösség(mukti) négy formáját jelöli meg elérendő célnak, és a bűnöktől való szabadulásról beszél. A Bhágavata-purána szerint (6.2.14.) bűnöktől való szabadulás a Szent Név halovány derengésének (námábhásza) eredménye. Rúpa Gószvámí szerint: „Már halovány tükröződésed csillanása is kioltja a világi lét sötétségének hatalmát, s az igazságra vakok szemét az odaadás úrnőjére nyitja. Magasztos Név, óh, ragyogó Nap, vajon ki az a jámbor e világban, aki alkalmas volna mindenek felett álló dicsőséged feltárni?” (Srí Krsna-námástakam 3)
A Csaitanja-csaritámrta 3.3. része beszéli el Haridász Thákur vendégségét Góvardhan és Hiranja Madzsumadár gyülekezetében:

(180) A felszabadulás és a bűnös élet visszahatásainak megsemmisülése az Úr szent neve éneklésének két mellékes velejárója. Ezt a reggeli nap első sugarainak példájával illusztrálhatjuk..
(181) „Ahogy a kelő nap szétoszlatja a világban a sötétséget, amely olyan mély, akár az óceán, úgy az Úr szent neve, még ha csak egyszer mondja is ki valaki sértés nélkül, az élőlény bűnös életének minden visszahatását elpusztítja. Minden dicsőséget az Úr szent nevének, amely az egész világra áldást hoz!”
(182) Miután Haridász Thákur elszavalta ezt a verset, így szólt:
– Óh, művelt bölcsek! Kérlek, magyarázzátok el a jelentését!
Hallgatói azonban megkérték Haridász Thákurt:
–Jobb lenne, ha te tárnád fel e fontos vers mondanivalóját!
(183) – Amint a nap emelkedni kezd, még mielőtt láthatóvá válna, eloszlatja az éjszaka sötétségét – mondta Haridász Thákur.
(184) – A napfény első sugara messzire űzi a tolvajoktól, szellemektől és démonoktól való rettegést, amikor pedig a nap valóban láthatóvá válik, minden megnyilvánul, s mindenki hozzálát vallásos tettei és előírt kötelességei végzéséhez.
(185) Ugyanígy az első jel, amely arra utal, hogy az emberben felébredt az Úr szent nevének sértésektől mentes éneklése, nyomban megsemmisíti a bűnös élet visszahatásait, és amikor valaki sértések nélkül énekli a szent nevet, felébred benne az eksztatikus szerető szolgálat Krsna lótuszlábánál.
(186) A felszabadulás csupán jelentéktelen eredmény, amely a szent név sértésektől mentes éneklése ébredésének egyetlen sugarából származik.

59/2013.
Andrássy Csongor