Hold – Csandra / Szóma

A nappalok világosságát a Nap adja, az éjszaka fényét pedig a telihold. Az óind téridő-kontinuumban a Hold éppoly nélkülözhetetlen szerepet játszik, mint égi párja, a Nap. Amennyiben a Nap az élet záloga, úgy a Hold a misztérium, a titkok letéteményese, az élet misztikus nedvének, s a növények ízes levének forrása. A Nap az élet és a világ kezdete, a Hold a befejezése, a kettő viszonya pedig maga az élet s az áldozat folyama.

A Hold az áldozatok őre, a vezeklés ösztönzője, a csillagzatok királya és a gyógynövények ura, így gyógyító erő is kapcsolódik hozzá. A Hold az ember belső világát is jelenti, s a szemmel nem látható, okkult jelenségek örök szimbóluma, s az intuitív tudás oltalma. A Hold-tudás misztériuma kiegészíti a Nap-tudás intellektuális tisztaságát. Kozmikus szinten a Holdat az univerzum elméjének is tekintik. A Visnu-purána szerint a Hold a bráhmanák királya, a Brhadáranjaka-upanisad inkább a harcias ksatriják közé sorolja.
A Hold istene két néven ismeretes, mint Szóma és Csandra. Mindkettő jelentései között szerepel a szépséges, vonzó, kellemes értelem, ami utal a meleg éghajlatú Indiában az enyhet hozó Hold szimbolikus szépségére, misztériumára. Mint Szóma az ősi védai szertartások, áldozatok őre, a szóma-növény kipréselt nedvének ura és élvezője, a Nedűkirály. Szóma a Rg-véda szövege szerint fiatalos, barnás testszínű, aktív, s egyben bölcs, és arannyal ékesíti magát. Szóma a teremtés ősvizének, az élet vizének, valamint az élet eksztázisának is istene.
A szóma, mint azonosítatlan növényi hatóanyag feltehetően hallucinogén hatású lehetett, emiatt isteni hatóerőt tulajdonítottak neki. Erőfokozó, akár mámorító hatása miatt a szómanedvet védelmező és megtestesítő Szóma isten szerepét Dionüszoszhoz vagy Bacchushoz hasonlítják. A szómáról a perzsa aveszta-irodalom is említést tesz, de a szóma áldozatkör Indiában újabb erőre kapott. A Rg-véda IX. könyvének 114 himnusza magasztalja a szómát. Idővel azonban más áldozatok és gyakorlatok kerültek előtérbe, s a Holdat inkább Csandraként imádták.

Szóma – 1. egy növény (ősi áldozati felajánlás legfontosabb kelléke); 2. a fenti növény nedve; 3. nektár, istenek itala; 4. Hold; 5. fénysugár, pászma; 6. kámfor; 7. víz; 8. szél, levegő, légmozgás; 9. Kuvéra neve; 10. egy apszarasz neve; 11. Jama; 12. Szugríva neve; 13. (összetétel végén) fő, legjobb, legkiválóbb

A Hold ambivalens jelenség, ellentéteket egyesít magában: a) fény az éjszaka sötétjében, b) állandóan fogy és telik, s c) egyszerre cél és állomás.
a) Úgy mondják, a csillagok ékkövekként övezik a Holdat az éjszakában, de a telihold fénye mellett elhalványulnak az égi szikrák, így mondhatni értelmüket vesztik. Az egyetlen telihold fölülbírálja a csillagok milliom sokaságát.
b) A Hold mozgása és fázisváltásai, állandó fogyatkozása és növekedése miatt az idő szimbóluma is, s alapvető szerepet játszik az indiai időszámításban, az Indiában ma is használatos lunáris kalendáriumban.
Az óind tradíció – hasonlóan más ősi kultúrákhoz – alapvetően a Hold járásával mérte a hónapokat, az év természetes egységét azonban a Nap állása határozza meg. A kétféle időmérés szinkronizálása a következőképpen oldható meg. A Hold 29,5 nap alatt kerüli meg a Földet, így a 12 holdhónap hossza 12 × 29,5 = 354 nap. Egy év a Nap járása szerint mérve azonban 365,25 nap, így a 11,25 napnyi eltérés korrigálására nagyjából háromévente beiktatnak egy szökőhónapot.
A holdhónap (másza) „napjai”, pontosabban a Hold fázisai a tithi-k. Egy tithi az az idő, mely alatt a Hold 12 foknyit halad, így 30 tithi alkot egy holdhónapot. A holdhónap a telihold pillanatában (púrnimá) kezdődik, majd a fogyó hold két hete következik (krsna-paksa). Újhold (amávaszjá) után a növekvő holdas két hét (gaura-paksa) köszönt be. A tithik nevei egyszerű sorszámnevek, így kéthetente ismétlődnek: pratipat: 1., dvitíja: 2., trtíja: 3., csaturthí: 4., panycsamí: 5., sasthí: 6., szaptamí: 7., astamí: 8., navamí: 9., dasamí: 10., ékádasí: 11., dvádasí: 12., trajódasí: 13., csaturdasí: 14. Például: ékádasí tithi = a tizenegyedik holdfázis („nap”) telihold, vagy újhold után. A szökőhónap neve: Purusóttama-adhika.
A tithi tehát a Hold adott fázisát jelenti, mely azonban nem egyenletesen változik, így egy tithi időtartama akár 19 és 26 óra között ingadozhat. Az egyszerűség kedvéért az egész napot azzal a tithi-vel jelölik, amelyik napkeltekor érvényes.
A hold fázisai, a holdnapok (tithik) sajátságos ceremoniális alkalmak különböző istenségek imádatára; az első, nyolcadik és a tizennegyedik tithi, vagyis a lunáris két hét utolsó napja véda-tanulmányi szünet. Kitüntetett szerepet töltenek be a teliholdat s újholdat követő tizenegyedik napok, amik böjti és lelki gyakorlatos időszakok, ilyenkor arat győzelmet Visnu a bűn fölött. Jólét és bőség köszönt arra, aki telihold idején holdkeltekor kenyeret és mézet áldoz Csandrának. A holdjárás szerint tartják nyilván az ünnepnapokat is.
Megjegyzendő, hogy a legrégibb indiai hagyomány ötnapos időegységekkel (panycsa-rátra, am. öt éjszaka) számolt, míg a hét napos hét egyes feltevések szerint Északnyugat-India hellenizált vidékei közvetítésével a föníciai vagy káldeus forrásból kerültek Indiába, Nagy Sándor hódításai nyomán. Érdekes módon mindkét időegység meglétére találunk ősi utalásokat. A rituális előírásokat és misztikus-spekulatív fejtegetéseket tartalmazó panycsarátra (öt-est) irodalom a jóga-misztikában őshonos ötös beosztást tükrözi, míg például a Bhágavata-purána hétnapos előadása (Bhágavata-szaptáha) a Közel-Keletről ismert hetes számmisztikával is párhuzamba állítható.
Ahogyan egy év alatt a Nap áthalad a tizenkét zodiákus jegyen az ekliptika mentén, úgy a Hold havi útja is 27-28 holdházon (naksatra) vezet keresztül. A Hold egy hónap alatt futja be égi pályáját, minden szoláris nap során kicsit több mint egy holdháznyi pályát futva be, így mindegyik hónapban más és más holdházban áll teliholdkor. Egy szoláris nap alatt a Hold egy egész holdházon, valamint a következőnek is egy részén áthalad, így az ebből fakadó eltérést a 21. és a 22. holdház közé iktatott kiegyenlítő egység korrigálja. A lunáris hónapok elnevezése a holdházak szerint alakul.
A Hold fogyatkozására és telésére több szimbolikus magyarázat szolgál. Az egyik szerint nektári darabjait a félistenek meghatározott rendben fogyasztják el eledel gyanánt. A Hold szoros kapcsolatban áll a gyógynövényekkel, azok növekedésével és gyógyhatású erejükkel. Az örök élet itala, az amrta is a Holdhoz tartozik, s úgy tartják, naponta csen el egy kicsit a Nap fényéből, így készül a varázslatos ital. Holdtöltére befejezi a munkát, de rögtön jönnek az istenek, s megisszák, ilyenkor elsötétül a Hold fénye.
A fázisváltás másik magyarázata szerint huszonhét felesége – akik a hónap napjait szimbolizálják – közül Róhinihez különösen vonzódott, ami miatt apósa, Daksa megátkozta, hogy sorvadjon el. Ám hitvesei közbenjárására ez a fogyatkozás nem vált véglegessé, de periodikusan ismétlődik.
c) Az indiai metafizikai szemlélet háromfajta égitestet ismer: alsó-, közép- és felsőbolygókat. Alsóbolygónak számítanak a pokoli szférák, középbolygó például a Föld, s felsőbolygó a Nap és a Hold is. A Hold kitüntetett helyzetben van, mert egyszerre célállomás és továbblépés. Az upanisadok titkos bölcselete szerint a Hold egyfelől az ősök útját járók ideiglenes mennyei hajléka, másrészt a Nap felé vezető égi ösvénynek, az istenek útjának a kapuja. A földről eltávozó lelkek a Holdba jutnak – emiatt gyarapszik a Hold, majd onnan újra megszületve az eső közvetítésével a földre jutnak – innen a fogyatkozás.
Az őszi napéjegyenlőséget azonosítják Szóma/Csandrával, a Hold istenével és a nyugati égtáj urával – ez a Föld ideiglenes elhagyásának iránykapuja, míg a tavaszi napéjegyenlőség ura Agni, a tűz, azaz szimbolikusan a Nap istensége, a keleti égtáj ura, s az istenek útjának kapuja.
Úgy tartják, Csandra elrabolta Tárát, Brhaszpati hitvesét, akitől aztán egy fia született: Budha, a királyok holdnemzetségének megalapítója (nem azonos a történelmi Buddhával). Az égi rendben Csandra a Hold és a hétfő ura, Budha a Merkúr s a szerda ura, Brhaszpati a Jupiter és a csütörtök ura.
Eredetéről többféle magyarázat is létezik, az egyik szerint a többi kinccsel együtt a kozmikus ősóceánból született, amikor az istenek és a démonok nekiláttak az óceán kiköpülésének. Más magyarázat szerint Varunának, vagy Dharmának, illetve Atri ősbölcsnek és hitvesének, Anaszújának a gyermeke. Csandra néven ismeretes továbbá egy jeles aszura, akit szépsége miatt neveztek így, továbbá a nap-nemzetség egyik királya, valamint az ősi India egyik fontos folyója.
A puránák ikonográfiája szerint a Hold teste fehér vagy rézvörös, szent zsinórja arany színű, fejét fénykör övezi. Háromkerekű szekerét tíz jázminfehér ló (olykor szarvas) vontatja, vagy antilop vonta kocsiján utazik. Egyik kezében buzogányt tart, másik kezét áldásra emeli, vagy lótuszvirágokat tart kezeiben – ez utalás vizes természetére. Féme az ezüst, alakzata a négyszög, száma a hetes. A holdsarló Siva hajkoronáját ékesíti, egyben nőies, szexuális szimbólum.
A Mahábhárata számadatai szerint a Hold 33000 jódzsana kerületű, 11000 négyzetjódzsana területű és 5900 jódzsana térfogatú (1 jódzsana kb. 13 kilométer.). Az átszámított, és a jelen tudományos adatok egybevetését az alábbi táblázat tartalmazza.

„Szelekkel kavarja az óceánt a Hold, Szóma.” (Rg-véda 9.84.4.)

„A folyók királya (Szóma) beleveti magát a tengerbe, s a folyókhoz kötve kapaszkodik a vizek hullámába.” (Rg-véda 9.846.8.)

„Áradj, Szóma, istenek atyja, mint a mérhetetlen óceán minden törvényben!” (Rg-véda 9.109.2.)

„Békességként áradj nékünk, Szóma, nektári nedved legyen a tápláló tejünk, duzzaszd a himnuszok óceánját!” (Rg-véda 9.61.15.)

„Óh, Kuntí fia, Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az óm szótag a védikus mantrákban, a hang az éterben, és az emberi képesség.” (Bhgavavad-gítá 7.8.)

53/2010.
Dévay Gergely