Isteni epigon – Az ember a tulajdonsága

Mi teszi emberré az embert? Mely tulajdonságokban ragadható meg az emberi lét lényege? Van-e hasonlóság ember és Isten között, s ha igen, milyen mérvű? Egyáltalán, létezhet-e tulajdonságoktól mentesen az ember?
Az indiai filozófia egyik alapkérdése a tulajdonságok megítélése. Az idevágó kifejezés a guna, aminek alapjelentése minőség tulajdonság.

Az indiai bölcselet pozitív, életigenlő iskolái a mindenséget létezőként fogadják el, s isteni forrásból eredeztetik. A világmindenség mellett az élet, s az ember csodája is ebből az isteni forrásból származik. A lelket individuális spirituális energiának tekintik, amely a Legfelsőbb Lélekből származik, így köztük ok-okozati viszony létezik. Márpedig az okozat implicite mindig megvan az okban, s osztozik az ok tulajdonságaiban is. Közérthetőbben ez úgy fogalmazható meg, hogy az Isten a maga képére és hasonlatosságára teremti az embert. Mindemellett az ember nem Isten, bár mint lelki lény, osztozik az isteni tulajdonságokban. Három ilyen alapvető minőség ismeretes: a lét, a tudatosság és a boldogság, amelyek a Mindenhatóban és az egyéni lélekben egyaránt megvannak, bár az utóbbiban az illúzió káprázatától fedetten. A minőségi egyezőség mellett mennyiségi és személyiségbéli különbözőség jellemzi az egyéni lélek és a Legfelsőbb Lélek egymáshoz viszonyított helyzetét.
Az Abszolútum tulajdonságai nehezen megragadhatók, ezért az óind bölcselet egyik definíciós metódusa a tagadás homorú tükre: nem ez, nem ez (na iti, na iti), vagyis a végső princípiumot bizonyos vonásainak tagadásával igyekeznek körülírni. Amikor pedig állításokat fogalmaznak meg vele kapcsolatban, azok is inkább az állítások ellentettjének tagadásaként értendők, például az örökkévalóság a mulandóság hiányára, a tudatosság a tudatlanság hiányára, az üdv pedig a boldogtalanság hiányára utal. Pozitív értelemben mégis azonosítanak isteni tulajdonságokat, például „Valóság, tudás, végtelenség – ez Brahman, s aki tudja, hogy ott lakozik a szív rejtekén s a felsőbb világban, annak a mindentudó Brahman által beteljesül minden vágya.” (Taittiríja-upanisad 2.1.1.) Eme felfoghatatlanságában megragadható aspektuson túl a személyes Isten számtalan tulajdonságát is ismerik – hiszen a végtelenség végtelen sok tulajdonság meglétét feltételezi. E tulajdonságok azonban nem korlátozó természetűek, mint az anyagi világ objektumai vonatkozásában, hanem az isteni teljesség szerves részét képezik.
A számtalan tulajdonság éppoly felfoghatatlan, mint a tulajdonságok teljes hiánya, ezért a szent hagyomány, illetve a középkor egyik legkiemelkedőbb vaisnava filozófusa, Rúpa gószvámí hatvannégy isteni tulajdonságot azonosít. Ezek közül ötven közös az egyéni lelkekben s a Legfelsőbb Lélekben. Ezt számszerűsítve mintegy 78%-os egyneműség állapítható meg ember és Isten között. Persze nehéz volna egzakt arányszámokat megállapítani a transzcendencia vonatkozásában, e számszerűsítés inkább az ontológiai összehasonlítás létjogosultságára világít rá. A közönséges egyéni lelkek ugyanakkor csak töredék mértékben rendelkezhetnek eme isteni tulajdonságokkal, azok teljességét csak az egyéni lelkek „prototípusa”, az első teremtett lény, Brahmá birtokolja. Mint az univerzum legfőbb intellektusa, ő áll legközelebb az isteni hierarchiához. Az önálló kategóriát alkotó Siva, mint metalélek, ugyan Brahmá leszármazottja, eredendően mégis több tulajdonságot birtokol, mint atyja. Az 55 tulajdonság 89%-os hasonlóságot jelent, Krsnához mérten.
Az isteni kategóriába tartozó Visnu még közelebb áll: 60 tulajdonság birtokában 94%-ban hasonlatos Krsnához, aki a maga teljességében birtokolja az összes felidézett isteni tulajdonságot.
E tulajdonságok felsorolása, s a további jellemzők listái a legkiválóbb önismereti teszttel fölérnek. E tulajdonság-sorozatokat ne másokon igyekezzünk számon kérni, vagy ezek alapján kategorizálni embertársainkat. Sokkal közelebb áll hozzánk a vizsgálódás legméltóbb alanya – önmagunk.

Az isteni tulajdonságok

guna – 1. minőség (jó v. rossz); 2. (a) jó minőség, erény, kiválóság; 3. haszon, előny, jó; 4. hatás, eredmény, következmény, jó eredmény; 5. (a) szál, fonal; (b) fonal, kötél, zsineg, zsinór; 6. íjhúr; 7. hangszer húrja; 8. ín, izom, porcogó; 9. minőség, tulajdonság, jellemző; 10. (vaisésika) tulajdonság, jellemző mivolt (a hét kategória, padártha egyike, 24 tulajdonságot különböztetnek meg); 11. természet alkotóeleme, összetevője, minden teremtett lényre jellemző tulajdonság; 12. pamutszál, fonal; 13. érzéktárgy; 14. ismétlés, sokszorozás; 15. másodlagos elem, mellékes rész; 16. túlzás, bőség, bővelkedés; 17. jelző (egy másik szónak alárendelt kifejezés); 18. az e o r al hangok helyettesítése az i u r ² l¥ hangokkal, vagy az a e o és ar al hangokkal; 19. (szónoklattan) minőség (mint az érzés, rasza szerves tulajdonsága); 20. (nyelvtan, mímámsza) jelentés, tulajdonság (mint szavak egy csoportjának értelme); 21. (politika) helyes cselekvésmód, megoldási módszer; 22. három, a hármas szám (a három tulajdonságból ered); 23. (geometria) ívhúr; 24. érzékszerv; 25. mellékétel, kiegészítő fogás; 26. kakas; 27. Bhíma neve; 28. elhagyás, otthagyás; 29. (matematika) szorzó, együttható; 30. osztály, alrend, faj, fajta, kategória; 31. külsődleges kiejtésű hangok sajátos vonása

Tévedni emberi dolog – tartja a mondás, és sajnos spirituális értelemben sem várhatunk mást. Az egyéni lelkek hajlamosak az illúzió befolyása alá kerülni, éppúgy, mint ahogy az isteni befolyást is választhatják. Ezért mondják, hogy az ember lelke olyan, akár egy színtelen, áttetsző kristály. Amilyen színű környezetbe helyezik a kristályt, olyan színben pompázik – átveszi a háttér egyik tulajdonságát, értsd a színét. A lélek is olyasféle tulajdonságokat tükröz, amilyen környezetbe kerül. Az illúziótól fedett állapotban, anyagi eszmények árnyékában, köznapi emberek közegében evilági vonásokat mutat, míg szentéletű emberek társaságában erényes tulajdonságokat mutat.
Az anyag befolyása alatt az embert négy vonás, négy hiba jellemzi: 1) illúzióban van, 2) érzékszervei korlátozottak, 3) bizonyosan téved és 4) hajlamos a csalásra. A felsorolás egyben sorrendiséget is jelent, az illúzió alaphelyzet az anyagi létben, amiből aztán a test és az érzékszervek korlátozottsága egyenesen következik. A tévedés ennek a folyománya – hiszen a legtöbb ember csak annak hisz, amit lát, ám a legutolsó, a csalási hajlam már nem csupán kényszerű adottság, hanem erkölcsi felelősséget is fölvet. Életek hosszú sorát töltheti az ember e hiányosságok rabságában.
Néhány kiváló jellemű ember azonban magas erkölcsi követelményeknek képes megfelelni. Ők a bráhmanák, Brahman, azaz Isten ismerői. Nem az örökletes kasztkiváltságok bitorlóira gondolok, hanem a szellemi emelkedettség nemes tulajdonságainak tényleges birtokosaira. Róluk, s jellemükről, a velük szemben támasztott követelményekről számtalan helyen találunk utalásokat.

„A bráhmanák munkáját az alábbi, természetükből adódó tulajdonságok jellemzik: nyugodtság, önfegyelmezés, vezeklés, tisztaság, béketűrés, becsületesség, bölcsesség, tudás és vallásosság.” (Bhagavad-gítá 18.42.)

„E világban a bráhmanák alaposan tanulmányozzák a védákat, és mivel megértik azok végkövetkeztetéseit, a megszemélyesült Védáknak kell tekinteni őket. A bráhmanákra a legfelsőbb, transzcendentális természeti kötőerő, a szattva-guna hat, ezért szilárdan uralkodnak elméjükön, érzékeiken, valamint igazmondóak. A Védákat azok eredeti értelme szerint beszélik el, és kegyükből minden rab léleknek hirdetik a Védák célját. Lemondást végeznek, türelmesek, és felismerik az élőlény és a Legfelsőbb Úr helyzetét. Ez a bráhmanák nyolc tulajdonsága. Az élőlények között nincs senki, aki magasabb rendű lenne a bráhmanáknál.” (Bhágavata-purána 5.5.24.)

„A bráhmana legyen vallásos, igazmondó, uralkodjon az érzékein. Legyen vezeklő, jóindulatú, alázatos és béketűrő. Ne legyen irigy, értsen az áldozatok végzéséhez, legyen adományozó. Végezze megingathatatlanul odaadó szolgálatát, s legyen jártas a Védák tudományában. Ez a bráhmanák tizenkét jellemvonása.” (Mahábhárata)

E tulajdonságok kritérium értékűek: aki birtokolja őket, bráhmana, aki nem, azt nem tekintik Brahman ismerőjének. Az igazi bráhmanák születésüktől fogva megfelelnek a kívánalmaknak, eleve rendelkeznek az említett tulajdonságokkal. Ezt a különleges státuszt jelöli a „kétszer született” kifejezés, ami az anyától születés biológiai adottságát, s a lelki tudásban születés szellemi kiválóságát tükrözi.
Az átlagember nem feltétlenül rendelkezik eredendően ilyen kiváló vonásokkal, de bizonyos tulajdonságok elsajátítását mindenképpen ajánlja a szent hagyomány.

Az erényes ember életelvei:
„Íme azok az általános elvek, amelyeket minden emberi lénynek követnie kell: legyen igazmondó, kegyes, lemondott (böjtöljön a hónap bizonyos napjain), fürödjön naponta kétszer, legyen türelmes, tegyen különbséget helyes és helytelen között, uralkodjon az elméje fölött, szabályozza az érzékeit, tartózkodjon az erőszaktól, éljen cölibátusban, adományozzon, olvassa a szentírásokat, legyen egyszerű, legyen elégedett, szolgálja a szenteket, fokozatosan mondjon le a szükségtelen elfoglaltságokról, vegye észre, hogy az emberi társadalom szükségtelen cselekedetei mind hiábavalóak, legyen szótlan és komoly, kerüljön minden fölösleges beszédet, gondolkodjon azon, hogy vajon a test vagy a lélek vagyunk-e, minden élőlényt egyformán lásson el élelemmel (az embereket és az állatokat egyaránt), minden lélekre (különösen az emberi létformában) úgy tekintsen, mint a Legfelsőbb Úr részére, halljon az Istenség Legfelsőbb Személyisége (a szentek menedéke) cselekedeteiről és tanításairól, beszéljen ezekről, mindig emlékezzen rájuk, törekedjen a szolgálatra, gyakorolja az imádatot, ajánlja fel a hódolatát, váljon szolgává, váljon baráttá, valamint hódoljon meg egész lényével. Óh, Judhisthira király, erre a harminc tulajdonságra kell szert tennie az élőlénynek az emberi létformában. Pusztán azzal, hogy elsajátítjuk ezeket, elégedetté tehetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.” (Bhágavata-purána 7.11.8-12.)

Az általános emberi követelményeken túl a lelki út gyakorlói további tulajdonságokra számíthatnak. Miféle jellemvonásokra számíthat az ember egy szent társaságában? A lelki fejlődés során isteni tulajdonságok bontakoznak ki a gyakorlóban. Listába foglalták azokat a tulajdonságokat is, amelyekre egy vaisnava hívő szert tehet, ha komolyan követi a tisztító folyamatot és eredményesen gyakorolja vallását. (Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 22.78-80.)

Egy vaisnava tulajdonságai:

A középkori Csaitanja-életrajz szerint „Vaisnava az, akiben kialakult minden jó, transzcendentális tulajdonság. Krsna bhaktájában apránként Krsna valamennyi jó tulajdonsága megjelenik.” (Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá 22.75.) Ez is a lélek tiszta, környezetét tükröző tulajdonságának köszönhető.
Kínálkozik a párhuzam, hogy egybevessük e listát például a kereszténység kínálta erényekkel. A Szentlélek gyümölcsei az alábbiak: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség (Gal.5,22), míg hét ajándéka a következő: bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem.
A gyakorlóktól tehát szinte mindenütt ugyanazok az emberi erények követeltetnek meg, s szinte ugyanazok az isteni vonások a reménybeli eredmények. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni azt az erkölcsi pályát, amit egy vallási folyamat gyakorlójának be kell futnia, azt mondhatjuk: tévedni emberi dolog – megbocsátani isteni.

53/2010.
B.K. Tírtha