A lélek három útja

 

A halál utáni élet lehetőségéről megoszlanak a vélemények. Van, aki a testnek az anyagösszességbe történő visszaolvadásában, materiális redukcióban hisz, mások bizonyos vallási rendszerek dogmái szerint ítéletben, örök kárhozatban vagy üdvösségben hisznek az egyszeri halál – örök kárhozat/üdvösség képlet szerint. Az archaikus világkép mitikus magyarázatai pokoljáró hősökről és mennyvívó bajnokokról szólnak, s a földi visszatérés dicsőséges voltáról. Tibeti tanok az emberi születések egymásutánjáról, majdan végső kilobbanásról, míg az upanisadok bölcselete három útról beszél a testi halált követően: az istenek útjáról, az ősatyák útjáról és a titokzatos harmadik útról.

 

A lélek útja

 

A lélek halál utáni útjának tisztázása azonban a halál mibenlétének tisztázásával kezdődik. Halálnak az indiai bölcselet azt nevezi, amikor a lélek minden attribútumával együtt eltávozik az anyagi testből. (E definíciót visszájára fordítva a testi létezés, a földi lét meghatározását is megkapjuk.) A lélek attribútumai az alábbiak: i) elme és érzékelő funkciók; ii) az öt vitálesszencia (prána-váju – az érzékek és a cselekvő érzékszervek kölcsönhatása, apána-váju – lefelé mozgó levegő, udána-váju – felfelé mozgó levegő, szamána-váju – egyensúlyt irányító levegő, vjána-váju – összehúzódásért és kiszélesedésért felelős levegő); iii) az életerőből, elméből és intelligenciából összetevődő finomtest (szúksmasaríra), amely a közönséges érzékek elől rejtve marad és iv) a cselekedetek hatás-következmény rendszere (karma). E négy tényező a test elhagyása után is tovább kíséri a lelket. A finomtest biztosítja a fizikai szervezet testhőmérsékletét, s az udána-váju vezeti ki a lelket a halál idején az anyagi testből.

 

Az ősatyák útja

Jóllehet az ősatyák útját az üdvösség szempontjából nem tekintik célravezetőnek, ez a tisztességes, becsületes emberek útja, akik hűségesen követik a szentírások szabályait és előírásait. Ám cselekedeteik fejében csak időleges eredményre számíthatnak, azaz korlátozott ideig tartó mennyei örömben lehet részük, majd újra visszakényszerülnek a földi létbe.

– Akik áldozatokkal, adakozással és vezekléssel győzik le a világot, a füstbe jutnak(1) , a füstből az éjszakába, az éjszakából a fogyó Hold sötét két hetébe, a fogyó Hold sötét két hetéből a déli nappálya félévébe, onnan az ősatyák világába, az ősatyák világából a Holdra. A Holdra jutva eledel lesz belőlük, s úgy fogyasztják őket az istenek, ahogyan a Szómát is isszák, mondván: Telj és fogyj! Mikor ez elmúlik róluk, az űrbe jutnak, onnan a levegőbe, a légből az esőbe, az esőből a földbe. A földbe kerülvén ismét eledel lesz belőlük, s újfent az ember tüzébe áldoztatnak. Azután megfogannak az asszonyi tűzben, s újra a világra születnek. Így járnak körbe-körbe. (Brhadáranjaka-upanisad 6.2.16.)

Az ősatyák útját követő lélek az atyák szféráján át jut a Holdba, ahová a holdkapun keresztül lép be. A Holdat ideiglenes mennyei állomásnak tekintik. Amikor odasereglenek a lelkek, a Hold telik, amikor pedig visszatérnek a Földre, a Hold apad. Testét elhagyván a lélek fokozatosan emelkedik – de nehéz, sötét pályát fut be. A Hold finomabb régiójából aztán szintén fokozatosan tér vissza a Földre, szinte belesűrűsödik egy újabb anyagi testbe. Különösen érdekes, ahogyan a kifürkészetetlen, de mindent betöltő éteren keresztül a levegőbe, majd az esőn keresztül növényi testbe kerül a lélek. Innen a növényi táplálékkal a férfi testébe kerül, majd az ivarsejten keresztül megfogan a nő testében és végre testet ölthet. A Holdba emelkedvén a lélek attribútumai csökkennek, míg a Földre visszaszületvén fokozatosan ismét gyarapszanak. Erényei szerint kerül kedvezőbb vagy terheltebb körülmények közé – a társadalmi különbségek e különbségek megélésére adnak lehetőséget. Az utolsó mondat sokat sejtetően tájékoztat: „Így járnak körbe-körbe.” – mert úgy tartják, ezernyi alkalommal ölt újra és újra testet a lélek. Vagyis az üdvösséghez nem elegendő, ha valaki tisztességes szabálykövető ember. A fölszabaduláshoz szükséges többlet energia a lelki tudás ápolásával, vagy a személyes Isten áhítatos imádatával szerezhető meg.

 

Az istenek útja

Hat hónapig állhatatos napbanézést gyakorolván
A napkorongon meglátod az istenek égi útját!

Az istenek útja fényes ösvény, a világosság jegyében járja be a lélek. Ez a világosság a lelki tudatosság jelenlétét jelzi. Az istenek útja a Napba visz, s a lélek a napkapun keresztül jut az örök tökéletességbe.

– A tűzfénybe jutnak azok, akik ezt így tudják, de azok is, akik az erdőben mély hittel meditálnak az igazságon. Aztán a fényből a nappalba, a nappalból a telő Hold világos két hetébe, a telő Hold világos két hetéből az északi nappálya félévébe, onnan az istenek világába, az istenek világából a Napba, a Napból a villámlásba. E villámfényes világból egy gondolat-szülte lény vezeti őket Brahmá világába. Brahmá világában hosszú ideig élnek, s onnan nincs visszatérés. (Brhadáranjaka-upanisad 6.2.15.)

A két út követésének eredményeit a Bhagavad-gítá a következőképpen foglalja össze: „A világosságban távozó nem jön vissza, míg a sötétségben elmenőnek vissza kell térnie.” (Bg.8.26.) A vissza nem térésnek két válfaját ismertetik a források. Az egyik a mindenség abszolút létébe olvadók fölszabadulása, míg a másik a személyes Istent imádók üdvössége, akik szeretetteljes viszonyban találkoznak imádatuk tárgyával.
Az égi, a földi és a föld alatti szférák különböző dimenziókat képviselnek. A keleti égtáj csakúgy, mint a tavasz, a nyár és az esős évszak az isteneké, a nyugat az embereké, a dél valamint az ősz, a tél és a télutó az eltávozott ősöké. A lunáris hónap világos két hete, valamint a nappal az istenek periódusa, a sötét két hét és az éjszaka az ősöké. Az ősatyák megdicsőült, félisteni rendbe emelkedett emberlények, akiknek kegyéért és közbenjárásáért fölajánlásokkal esedeznek.

 

A harmadik út – és a negyedik?

Az emberlét következményrendszerét csak részben fedi le az időleges holdbéli születés, illetve a végső megdicsőülés a napkapun keresztül. Az ősatyák útján – úgy mondják – a súlyos bűnöket elkövető lélek nem emberi formában, még kevésbé az istenek között ölt újra testet, hanem bogár vagy féreg lesz belőle.

„A kicsinyke, örökkön újratermő élőlények egyik utat se járják. Ezekre mondják: Szüless és pusztulj! Ez a harmadik út.” (Cshándógja-upanisad 5.3.8.)
„Ám aki e két út egyikét sem ismeri, csúszómászó, repkedő vagy csípő rovarként születik meg.” (Brhadáranjaka-upanisad 6.2.16.)

Mintha a harmadik út bejárói örökös kényszerpályán mozognának, a szüless és pusztulj! kényszerpályáján. Ez a folytatólagos és így örökös keletkezés-megsemmisülés pulzálása. Innen nehéz a szabadulás, ám e harmadik út mellett a források egy negyedik lehetőséget is melítenek, ez pedig az életében fölszabadult (dzsívan-mukta) állapot. A jóga bölcselete tehát pozitíve tételezi az ember gyakorlati, még életében elérhető üdvállapotát, aminek több változata is lehetséges. A küldöttek valamely isteni hivatás betöltésére küldetéssel érkeznek a földre, s még ha látszólag közönséges sorseseményeket élnek is meg, földi létük teljes mértékben égi hivatásuk szolgálatában áll. Az ilyen prófétai ihletettségű személyek mindig őrzik tiszta, tökéletes állapotukat. Az ilyesfajta tökéletesség a védai iskola sajátja, amikor tehát az adott személy eleve kvalifikált állapotban születik a földre.
A törekvők közönséges emberként születnek, de kiválasztás, személyes törekvés és beavatás révén megtisztulhatnak és átlag fölötti szentséget érhetnek el. Ők a lelki gyakorlataik – aszkézis, meditáció, önfegyelem s így tovább – állhatatos művelésével érik el a tökéletesség fokát. Eszköztárukat és iskolájukat a tantra foglalja össze, amely gyakorlatsort, cselekvési mintát jelent. Ezen az úton fáradságos az előrejutás és magas követelményeket támasztanak a növendékekkel szemben.
A fölkentség a kegyelmi úton elérhető tökéletesség, amikor az ember nem eleve rendelkezik a szükséges tulajdonságokkal, nem is fáradságos lelki gyakorlatokkal szerzi meg azokat, hanem a reá szálló isteni kegyelem változtatja meg habitusát. A fölkentésg a beavatás szentségére utal, amely egy élethosszon belül jelent újjászületést, amikor is egy újabb, magasabb tudatsík számára születik újjá az ember.
Sokan kívülről, külső változástól remélik a tökéletességet, mások eleve kizárják az ember tökéletességének lehetőségét. Azonban a belső világok feltárása, az ember eredendő lelki azonosságának tudatosítása belső transzformációt eredményez. Ha elfogadjuk, hogy ontológiailag minden lény a tökéletesség lehetőségének birtokában lévő entitás, akkor ennek a lehetőségnek a valóra váltása mindenki számára hozzáférhető, még akkor is, ha pillanatnyilag az illúzió folytán tökéletlen állapotban van. Amint tudatossá válik az ember örökké tiszta, tökéletes és megvilágosodott igazi énjéről, megváltozik az élete. A tökéletesség eme lehetőségének első fölvillanása elindítja a világosság útján, s egyre tisztábbá válik számára, hogy a tökéletességet nem elérni kell, hanem csak feleleveníteni. Az igazi lelki szabadság nem az emberi jelenségen kívül, egyre magasabb szférákban keresendő, és nem függ a hús-vér test levedlésétől sem. Mivel a tökéletessgé létezik, ezért el is érhető.

 

Megnevezés Szanszkrt Iskola Jelleg
Küldöttek Nitja sziddha Védai Eleve kvalifikált
Törekvők Szádhana sziddha Tantra A lelki gyakorlatok útja
Fölkentek Krpá sziddha Bhágavata Kegyelmi út

 

(1) A halottégető máglya füstje

 

54/2010.
B.K. Tírtha