Mitra és Varuna

A hinduizmus egyik legkülönösebb jelensége a duál istenpárok szerepe. A védai pantheon számtalan istenséget említ: a természeti jelenségek urait, a kozmikus hierarchia szereplőit, istenségcsoportokat, deifikált lényeket, tökéletességre jutott halandókat s így tovább, akik e szerteágazó rendszer különféle rétegeit képezik. Ezen túlmenően a végső létezőt vagy az egyetlen személyes Istenként, vagy egy személytelen isteni princípiumként gondolják el.

A Rg-véda, az egész véda-irodalom kiinduló pontja négy himnuszában foglalkozik az istenségek számával, s mindegyik más-más számot közöl, 1-től 3339-ig. A látszólagos ellentmondásosságra az upanisadok egy története vet világosságot.
Dzsanaka király udvarában a bráhmanák hitvitát rendeztek, amelyen a tudós Jágjavalkja is megjelent. Őt faggatták a helybéli papok, majd Sákálja vette át a szót:

– Hány isten van, Jágjavalkja?
– Annyi, amennyi a Visve-dévákat dicsőítő fohászokban szerepel, azaz háromszázhárom és még háromezerhárom.
– Igen – mondta Sákálja, – de hány isten van, Jágjavalkja?
– Harminchárom.
– Igen – mondta, – de hány isten van, Jágjavalkja?
– Hat.
– Igen – mondta, – de hány isten van, Jágjavalkja?
– Három.
– Igen – mondta, – de hány isten van, Jágjavalkja?
– Kettő.
– Igen – mondta, – de hány isten van, Jágjavalkja?
– Másfél.
– Igen – mondta, – de hány isten van, Jágjavalkja?
– Egy.
– Igen – mondta, – de akkor mi az a háromszáz és három, meg a háromezer és három? (Brhadáranjaka-upanisad 3.9.1. szöveg)

A 3306 istenségről hamar kiderül, hogy ők csak különböző aspektusai, megnyilvánulásai a 33 fő istenségnek, akik a nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja, valamint Indra és Pradzsápati. A Vaszuk a Tűz, Föld, Levegő, Ég, Nap, Hold, Menny és a Csillagok – minden beléjük helyeztetik, ők maguk pedig a lények testeivé és szerveivé változnak, hogy így tevékenykedni tudjanak. Saját életük megélése mellett a többi lény életét is segítik.
A Rudrák (bömbölők, zokogók) az ember öt érzékszervi működése és öt cselekvő érzékszerve, valamint tizenegyedikként az elme. Ezek eltávozása a haldokló ember testéből zokogásra készteti rokonait – innen az elnevezés.
Az esztendő tizenkét hónapja a tizenkét Áditja, mert mozgásukkal halad előre minden.
Indra a mennydörgés ura, Pradzsápati pedig az áldozati rítus, illetve a lények ura.
A hat istenség a tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és a mennybolt, a három isten a három világ: az első világ a tűz és a Föld, a második a szél és a légtér, harmadik pedig a Nap és a mennybolt. A két isten az étel és a lélegzet, a másfél isten a szél (a lélegzés, azaz az életlevegő által gyarapodnak a lények), az egy Isten pedig a lélegzet (prána) – maga az életenergia.

A mindenség eme végső forrásból kiáradó sokrétűségében sajátos helyet foglal el Mitra és Varuna.

Mitra a tizenkét Szúrja vagy Áditja egyike – egyébként Varunával egyetemben. Mitra a Nap egyik megnevezése is, ami utal ennek az istenségnek indo-iráni párhuzamaira (Mitra – Mithra, Mithrász). Az iráni Mithra az igazság istene (jelzői: ezerfülű, tízezerszemű), egyben napisten, az élet és erő védőistensége. Eredetileg a Zend-avesztában a fény és világosság megtestesítője, illetve Nap-géniusz. A perzsa vallásosság középső szakaszában ítélkező, bírói szerepe is van, két segítőjével ők a halottak lelkének bírái az alvilág hídjánál. Később, a hellenisztikus időkben, főként az i.e. I. századtól fogva Mithrász kultusza szerte a görög civilizáció hatókörében és a római birodalomban is elterjedt, a mediterráneum egyik legnépszerűbb, megváltást hirdető misztériumvallása lett. Mithrász két segítője Cautes és Cautopates felfelé, illetve lefelé álló fáklyát tart a kezében, ami a feléledő és kihunyó tüzet, illetve a kelő és nyugvó Napot szimbolizálja. Mithrászt hegyes frigiai sapkában, bikaölőként ábrázolják. A szobrokon szimbolikus állatok is megjelennek – skorpió, oroszlán, kutya stb. – amelyek a Mithrász.féle templomokra és barlangokra, a mithraeumok-ra utalnak, ahol a zodiákus jegyeket, a csillagokat, s a lélekvándorlás jeleit ábrázolták. A rituális bikaáldozat (taurobolium) termékenységi rítus és megváltó áldozat.
Mithrász a jó ügy harcosa, a Nap isteneként a fény, a világosság védnöke, beavatott hívei szintén a világosság ügyét szolgálják, ezzel érdemlik ki az örök életet. Kultusza a keleten járt légionáriusok közvetítésével jutott el Rómába, illetve a provinciákba, így Aquincumba, de Örményföldre is. Mithrász templomai mellett iskolákat is létesítettek, ahol az avatandókat készítették föl. A Mithra név közép-perzsa változata Mihr vagy Mihira, amely számos perzsa és indiai tulajdonnévben megtalálható (pl.: Buzurgmihir, vagy Varáhamihira [505-587], az indiai asztronómus és matematikus). Föltételezik, hogy Mithrász kultusza Sárkányölő Szent György képében él tovább. A mitra görög szó jelentése kötelék, kendő, az orvoslásban fejkötés, az ókori ázsiai népeknél általában fejfedő. Később a katolikus egyházban a liturgikus viselet része, a püspöksüveg (infula). A fej fedettsége vagy fedetlensége általában fontos vallási előírás, s a fej, mint az ember legfontosabb testtája, valamint a Napisten, mint az égi hierarchia feje között érezhető a párhuzam, még ha nem is ez volt a szándék. Az pedig már-már csak szimbolikus kapcsolat, hogy az ember fejét legjobb, ha a megvilágosodás fénysüvege övezi.

Indiában Mitra kultusza a Rg-védára nyúlik vissza, az egyik himnusz őt dicsőíti. Mitra a nap áldásos aspektusát testesíti meg, a hűség és a szerződések, szövetségek védőistene. Két- vagy négykarú formában ábrázolják, két lótuszvirág, háromágú szigony és a szóma nedvet tartalmazó edény a jelvényei, kocsiját lovak vontatják. Két ajtónállója, Danda és Pingala, kardot hordoznak.
A királyi konszekráció (rádzsaszúja áldozat) során édes főtt rizst ajánlanak neki, amit különleges körülmények között készítenek el (ld. betét).

A főtt édes rizsáldozat (csáru) készítése
A királyszentelés ceremóniája során két istenségnek ajánlanak föl csárut – Mitrának, és a félistenek tanítójának, Brhaszpatinak.
Egy kelet, vagy észak felé nőtt, s magától elszáradt és a földre hullott asvattha-faágból készítenek egy edényt Mitra számára, amit a Brhaszpatinak szánt edény tetejébe helyeznek. Mitrának nagy szemű, hántolatlan rizst válogatnak, Brhaszpatinak apróbb szemű hántolt rizst. A hozzá való magacsinálta vajat úgy készítik, hogy egy harci kocsira bőrtömlőbe töltött tejet raknak, s a kocsival addig hajtanak körbe-körbe, amíg ki nem köpülődik a ’magalett’ vaj. Ezt a fölső edénybe teszik, a nagy szemű rizzsel együtt.

Mitrát a tűzzel s a Nappal azonosítják, s ő a nappali időszak, valamint a Nap áldásos északi pályájának, az istenek útjának őrzője. Ebből az egyértelműen pozitív szereppel rezonál a mitra szó „barát” jelentése.
A világegyetemet Isten kozmikus formájának tekintik, s az egyes testtagok szerepét különböző lények – félistenek, állatok, emberek, természeti jelenségek – töltik be. Mitrának itt sajátos szerepe van, a kozmikus isteni test ürítőnyílásának ura ő, aki ily módon az anyagcsere folyamatok egyik felülvigyázója. A kiválasztás, ürítés ugyan szükséges életfunkció, s így az egészség jele is, Mitrát ebben a vonatkozásban mégis az elmúlás, a halál istenének is tekintik.
A szent dolgok közé tartozik a Nap, a Hold, a tűz, a bráhmana, a tehén, az asvattha-fa és a guru. Ezek közül a tűz sajátos metamorfózisáról szólnak az írások, miszerint a tűz (Agni) reggel Mitrává lesz (fellobbanó fényözön), este pedig Varunává (mély sötétség). A tűz tehát összeköti Mitrát és Varunát, a világosságot és a sötétséget.

Mitra – 1. Nap; 2. az egyik Áditja (Varunával hozzák kapcsolatba); 3. barát; 4. szövetséges
Varuna – 1. az egyik Áditja (Mitrával hozzák összefüggésbe); 2. az óceán ura, a nyugati félteke őre; 3. óceán, tenger; 4. ég, égbolt; 5. Nap; 6. varuna-fa

Ha Mitra az északi nappálya (uttarájana – amíg a Nap délről észak felé tart) ura, akkor Varuna a déli nappálya (daksinájana – amíg a Nap északról déli irányba tart) őre, amely az ősatyák alvilági, sötét útjának szinonimája. Varuna is az Áditják egyike, azaz Kasjapa ősatya és Aditi leszármazottja, tehát Mitra testvére. A védákban a szerepe jelentős, a mindenség, illetve a mennyek urának tekintik. Ennek okán, valamint etimológiai alapon Uranosszal igyekeznek megfeleltetni. Fény az otthona, mégis a nyugvó Nappal azonosítják. Varuna a világrendnek (rta), valamint az ember morális és törvényes rendjének őre. Őt tekintik a menny és a föld teremtőjének és fenntartójának, aki felöleli a három világot, s azoknak egyszersmind uralkodója is. Akadálytalan pályát nyitott a Nap sugarai számára, s kivájta az ő parancsának engedelmeskedő folyók medrét. Hírnökei figyelik a világokat, ő pedig tudatos a madarak röptéről, a hajók tengeri útjáról, a szelek irányáról, s minden volt és leendő titokról. Tanúja az ember hitványságának és erényének is. Mindent látó szeme a Nap, ami előtt semmi sem marad rejtve. A törvény legkisebb megszegését is nyomon követi, s a bűnösöket fegyverével, a kötélhurokkal kötözi meg, ugyanakkor jóindulatú, kegyes, a bűnbánók iránt megbocsátó istenség. Hatalmában áll oldás és kötés, a bűnök feloldozása, még a bűnösöké is. Varuna a halhatatlanság bölcs ura. Mindezek alapján Varunát az emberi sors egyik legfőbb irányítójának, befolyásolójának tekintették. A Bhagavad-gítá szerint Varuna Krsna fenségének egyik képviselője.

Varuna a vízzel kapcsolatos istenség is, a fellegek, az eső és a vizek, az óceán istene. Kezdetben ez az óceán talán a légtengerre vonatkozhatott, ami közelebb áll a mennyek urához, mint a világóceán mélységei. A Mahábhárata szerint azonban a félistenek őt választották a vizek urává . A folyókat, s urukat, az óceánt Varunának rendelték alá, aki a világtenger mélyén lakozik. Ezzel egyfajta alvilági, mélyvilági képzet is társul Varunához, s ismét feltűnik a büntető aspektus. Az alvilág uraként ismét a törvény őre, s mint Jama halálisten társa az igazságszolgáltatás részese, ráadásul az éjszaka és a halál szimbóluma is. A vízbefúltak Varunához jutnak. Ahogyan a tenger árapálya változik a Holdnak köszönhetően, úgy Varuna is fogy és gyarapszik, vagyis a Nap-jelleg mellett Hold-jelleget is öltött.
A rítuskönyvek szerint Varuna Szómával is azonos. Szóma egyfelől a Hold istensége, másrészt az áldozatokon szereplő mágikus, életerőt fokozó italfölajánlás. A Rg-véda himnuszai olykor azonosítják Varunát és Szómát, máskor határozottan különbséget tesznek kettejük között.
Ráadásul Varuna a nyugati égtáj őre, a nyugat pedig a tudás, az anyagi jellegű misztikus képességek szimbolikus térfele, amit a hagyomány egyfajta kísértetnek tekint. A szokásostól eltérő misztikus, vagy pszichés képességek pedig olykor megbomlott tudatállapothoz is vezethetnek.
Varuna mágikus fegyverek birtokosa, hátasállata a makara nevezetű tengeri szörny. Székvárosa a „vagyongyarapító település” (Vaszudhá-nagara), palotája a Boldogság (szukha) nevet viseli. Trónusát az Ábhóga őskígyó védelmezi a vizektől.
Az ikonográfiában Varunát kopasz fővel ábrázolják. A fehér bőrű alak félig vízben, vagy a teremtés ősvizéből kihajtó lótuszvirágon áll. Olykor két kézzel, másszor négykezűen ábrázolják, testalkata erőteljes. Máskor szekerét négy hattyú húzza, ruházata fehér, pompás ékszereket visel. Kezeiben fegyverét, a hurkot tartja, illetve vizesedényt, kígyót, vagy kagylóhéjat, illetve drágaköves szelencét tart, hiszen a tengert a kincsek forrásának is tekintik. Közelében ott áll egyfelől a Gangesz, másfelől a Jamuná-folyam istenasszonya.
Érdekes módon tiszteletére nem áll templom Indián belül, csak Bali szigetén imádják.
Varuna tehát roppant sok szerepet tölt be, a Napkultusztól kezdve a vizek uralásán s a tűz-jellegen át a Hold-misztériumon keresztül az alvilági szférákig.

A legkülönösebb az, amikor e két Áditját, vagyis Nap-istenséget együtt, duálpárként emlegetik. Mitrához a Rg-védának mindössze egyetlen himnusza szól, kettejüket számtalan fohász szólítja meg.
Kettejük együttes említése Kis-Ázsiába vezet. A régészet egyik igen meglepő fordulata volt a Boghaz-koi lelet, amely körülbelül i.e. 1400-ból származik, s a perzsa és indus istenségeket említi. A mitanni véseten szerepel Indra, valamint Nászatja, azaz a félisteni orvos-ikrek, az Asvinok neve, valamint Varuna (Uru-w-na) és Mitra (Mi-it-ra) is. Ez utal az indo-iráni kultúra óriási nyugati irányú kiterjedésére, amit bizonyos indiai források is alátámasztanak. [A puránák és a Mahábhárata egyes utalásai szerint például a mediterrán kultúrák némelyike az ősi indiai birodalomból rajzott ki, s például a török-turk birodalom Turvászu maharadzsa fennhatósága alá tartozott.]
Mitra és Varuna kettőse a hamisság gátja, s együtt uralják a mindenséget. Mitra (Nap) és Varuna (légtenger) ilyesfajta égi párhuzamaikban kiegészítik egymást, mégis inkább ellentétes vonásaik révén jelzik a teljességet. Mitra a nappal megnyilvánuló mennyei világosság ura, Varuna pedig főként az éjszakai mennybolt mestere – jóllehet maga is a világosság istensége. Vaszistha ősbölcs így magasztalja őket: „Egyikőtök (Varuna) az úr, a feddhetetlen útmutató, míg a Jóbarát (Mitra) munkára serkenti az embert.” Mitra hatalma tehát mintha csak a nappalra korlátozódna, Varuna viszont – jóllehet a sötétséget uralja – mégis őrzi elsőségét.
Ezek szerint Mitra és Varuna a nappal és az éjszaka, a Nap és a Hold, az élet és a halál emblematikus megtestesítői. E szélsőségek találkozása szerint ellentéteikben alkotnak szintézist, vagyis a konzekvens Mitra és a sokféle szerepet, géniuszt megtestesítő Varuna együttese felöleli a mindenséget. Titkaikat az avatatlanok és ostobák nem érthetik – szól az instrukció, ami a dualitásban egységes, avagy az egységében sokrétű mindenség enigmáját sejteti.
Mitra és Varuna az élet nagy misztériumának letéteményesei, ezt jelzi szerepük Isten fentebb említett kozmikus formájában is. Brahmá a kozmikus forma nemzőszerve, Mitra és Varuna pedig a heréi – vagyis az élet forrásai. Kettejük Urvasí nimfa láttán elhullott magjából született Vaszistha és Agasztja ősbölcs.
Közös szent állatuk a tehén – ez tán a Mithrász-féle bika-kultusz párhuzama, illetve Varuna esetében egy másik négylábú jószág, a szakrális ló átminősülése. Minden tej Mitráé, minden szóma Varunáé – szól a szentencia, ami roppant mély értelmű. Mitra maga napistenség, szimbolikus jószága a szarvasmarha. Így mindaz, ami Mitrával kapcsolatos, a megnyilvánult élet szentségéről árulkodik: a Nap, a bika s a tehén az élet misztériumának jelképe. A tej egyértelműen éltető nedv, a legkiválóbb állati eredetű táplálék, amit a misztikus tanítások az élethez hasonlítanak. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a tej esszenciája a tűzáldozatok során használatos tisztított vaj, a ghí, amit pedig a szeretet szimbólumának tekintenek, s az embernek ezt a különös erejét, életének esszenciáját, a szeretetét kell Istennek felajánlania.
A szóma nedv szintén áldozati kellék, amit a Száma-véda előírásai szerint egy szent növényből préseléssel nyernek ki. A szómának a világi szinten éltető, roboráló, vagy akár euforizáló hatást tulajdonítanak, lelki síkon pedig a szóma az örök élet elixírje, föláldozásának gyümölcse az örök élet. És itt már nem az élet nyilvánvaló jeleiről van szó, amelyek a napvilágnál manifesztálódnak Mitra oltalmában, hanem az örök isteni misztériumokról, amik a holdvilágnál, a sötétség-szimbolika mélységében, Varunánál rejtőznek.

Rg-véda 5.69. himnusz Mitra-Varunához

1. A fény három körét, három mennyboltot és eget(1) fogtok át, Varuna
S Mitra, erőtől duzzadón őrzitek uralmatok fényét, véditek az örök törvényt!
2. Varuna, teheneid felfrissülést adnak; Mitra, esőd édesvizet áraszt,
Ott áll a három ragyogó jószág(2), kik áldó nedvvel telítik a három világ-edényt.
3. Hajnal hasadtával szólítom Aditit, s ha delel a Nap és mikor nyugszik;
Fohászkodom, Mitra-Varuna, adjatok bőséget, utódot, védelmet jóban-rosszban!
4. Napistenek, akik őrzitek a fény birodalmát, s fenntartjátok a földi világot,
Halhatatlan istenek, Mitra s Varuna, ne csorbuljon soha örök törvényetek!

Rg-véda 7.63. himnusz Mitra-Varunához

1. Az áldásos Nap, aki minden emberre egyformán tekint, s az égen egyre magasabbra hág –
Varuna s Mitra szeme. Ő az Isten, aki úgy csavarja föl a sötétséget, akár egy bőrdarabot.
2. Szúrja fenséges jelvénye, a tajtékként nyugtalan, mely tettre serkenti az embert, ím közelg:
Tovább gördíti a jól megformált kereket, mit a kocsirúdhoz fogott Étasa-paripa(3)mozdít tova.
3. A Reggelek kebeléből, énekesek öröme, ím ragyogón kélsz, s haladsz egyre feljebb,
A világtörvényt meg nem szegő Nap(4), az Isten az én legfőbb örömöm s boldogságom.
4. A mennyekből kél, aranylón, messzi tekint; célja távol, s ragyogón halad egyre tovább.
A Naptól serkentve siet dolgára az ember, s végzi mindenki elrendelt munkáját.
5. Amerre a halhatatlanok egyengették útját, arra száll a világon át, akár a sólyom,
Tisztelettel s áldozattal hódolunk, s szolgálunk néktek, Mitra s Varuna, mikor a Nap nyugszik.
6. Mitra, Varuna s Arjamá(5), tegyetek szabaddá, s adjatok teret nékünk s gyermekeinknek!
Legyen nyílt az utunk, s könnyen bejárható! Áldásotok védelmezzen minket, ó istenek!

Rg-véda 5.64. himnusz Mitra-Varunához

1. Ellen-ölő Varuna s Mitra, titeket szólítunk énekünkkel!
Titeket, akik karotokba ölelitek a fény birodalmát.
2. Óvó szeretettel tárjátok karjaitok a himnuszt zengő ember felé,
Hisz mindenütt örök kegyelmű jóindulatotokat hirdetem én.
3. Hadd leljek ezennel oltalmat, és hadd járjam én Mitra ösvényét!
Az ember biztonságban lehet isteni barátja védelmében.
4. Mitra s Varuna! Énekemmel dicső jutalmat hadd érdemeljek,
Keltsen bár e jutalom irigységet a gazdagok(6) s magasztalók közt!
5. Tündökletes Mitra és Varuna, csatlakozzatok gyűlésünkhöz,
Hadd gyarapodjanak otthonukban a gazdagok s jóbarátaitok(7)!
6. S azokkal együtt, akik között ti vagytok a legeslegfőbbek,
Adjatok nekünk teret, hadd legyen erőnk a sikerhez s bőséghez!
7. Mikor pirkad a reggel, ó szentek, s fehér tehenek(8) úsznak az égen,
Áldjátok meg, Arcsamánaszt(9) s jertek szapora lábbal a szóma-nedvhez!

Rg-véda 3.59. himnusz Mitrához

1. Ha Mitra szól, munkára serkenti az embert, Mitra tartja fönn az eget s a földet.
Mitra soha le nem csukódó szemmel látja az embert. Mitrának hozzatok szent olajáldozatot!
2. Legkiválóbb lesz, aki néked ételt áldoz, Mitra, s aki megtartja szent törvényedet, Napisten!
Akit te oltalmazol, soha senki nem győzi azt le, sehonnan sem támad reá nyomorúság.
3. Megszentelt ételnek örvendezve, egészségesen, a föld széles mezején térdet hajtva,
Hadd kövessük mindig híven a Napisten törvényét, hadd élvezzük mindig Mitra jóindulatát!
4. Áldásos és imádatra méltó király és elrendező – Mitra ragyogó birodalmával született meg.
Hadd élvezzük mindig az ő szent kegyét, igen, hadd élvezzük kegyes jóindulatát!
5. Az imádatra méltó Napisten, aki tettre serkenti az embert, kegyes a himnusz dalnokához.
Mitrának, a legfensőbb magasztalandónak áldozzuk a szent tűzbe azt, amit ő szeret.
6. Az emberi faj védelmező Istenének, Mitrának bőséges kegyelme
A legdicsőebb ragyogással áraszt el.
7. Mitra dicsősége messzi száll, hatalma fölülmúlja az eget,
Dicsősége fölülmúlja a Földet.
8. Mind az öt faj(10) Mitrához folyamodik, kinek támogatása el nem apad,
Hisz ő táplálja az isteneket is.
9. Az isteneknek, az élő embereknek, s annak, aki a szent füvet hinti,
beteljesítvén a szent Törvényt(11), Mitra adja eledelét.

________________________________________________________________

(1) Szájana védamagyarázó szerint három földi birodalom, amely értelmezés jobban illik a második szakasz értelméhez.
(2) Agni, mint a földi tűz, Váju a levegőég szele és Szúrja, az égi Nap.
(3) Étasa, a fehér, vagy tarka mén a Nap egyik lova.
(4) A Nap állhatatosan és hűségesen végzi kozmikus hivatását, élteti és szemléli a világot.
(5) Arjamá Mitra és Varuna mellett a tizenkét Áditja egyike, az eltávozott ősök istene.(6) Az áldozatokat szervező és finanszírozó tehetős házasemberek.
(7)Az áldozatot bemutató papok.
(8) Értsd a hajnali fellegek.
(9) A himnuszt szerző ősbölcs.
(10) Az árjan népek.
(11) Arról az eledelről van szó, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy a nékik előírt áldozatokat bemutathassák.

54/2010.
Dévay Gergely