Dávid-csillag vagy Gólóka-csillag?

 

Nemrégiben Jeruzsálem szent városát meglátogatva egy boltostól vásároltam egy ezüst függőt, a hatágú Dávid-csillagot. Amikor a nyakamba akasztottam, megkérdezte:
– Miért hordasz Te egy zsidó szimbólumot? – Mire visszakérdeztem:
– Zsidó szimbólum? Ez a sat-kóna [szanszkrt, a.m.: hatszög], Krsna hajlékának, Gólókának a szimbóluma.

 

Dávid csillag

 

A szimbólumok ősidők óta szerves részét képezik a világ nagy civilizációinak, ez alól a sat-kóna sem kivétel. Mielőtt a nyugati világban megjelent volna, India szellemi életének egyik központi szimbóluma volt és maradt a sat-kóna. A hatágú csillag, amely egy hatszöget zár magába és ezzel szakrális teret határol körül, két egyenlő szárú háromszög egymásra tolásával áll elő. A felfelé mutató háromszög a férfi Purusa jele, míg a lefelé mutató a női Prakrti jelképe.
Az ősi Brahma-szanhitá az alábbiak szerint említi a sat-kónát:

karnikáram mahad jantram sat-kónam vadzsra-kílakam
sad-anga-sat-padí-szthánam prakrtjá puruséna csa
prémánanda-mahánanda-raszénávaszthitam hi jat
dzsjótí-rúpéna manuná káma-bídzséna szangatam

„Az isteni lótuszvirág hatszögletű kelyhében lakozik Krsna. Ez az otthona az Abszolút benső lényéből fakadó uralt s uralkodó arculatának. Középütt a támasz, a gyémánthoz hasonlatos, önnön fényében ragyogó Krsna alakja áll, mint az összes energiák lelki forrása. A tizennyolc szótagból álló szent [Gópál-]mantra hat részre tagoltan, hatszög alakban nyilvánul meg.” (Bs.5.3.)
A szöveg magyarázatai szerint a Gópál-mantra (klím krsnája góvindája gópidzsana-vallabhája szváhá) a hatszög alakzatban nyilvánul meg (krsnája góvindája gópidzsana-vallabhája szvá és há), középütt pedig a szeretet bídzsa-mantrája, a klím ragyog.
A hatszög a meditációt elősegítő jantrává rendeződik, s aki szeretne bebocsátást nyerni Krsna isteni kedvteléseibe, az lépésről-lépésre fölismerheti a szent mantra hat aspektusát: 1) Krsna eredeti alakját (krsnája), 2) Krsna vrndávani kedvteléseinek eredendő természetét (góvindája), 3) Krsna legkedvesebb szolgálóinak eredendő természetét (gópídzsana), 4) a teljes önátadás természetét, amit Krsna kedvesei tanúsítanak (vallabhája), 5) a tiszta lélek eredendő szent tudatosságát (szvá) és 6) a lélek Isten iránti szeretetteljes szolgálatkészségét (há).
A lelki gyakorlatok (szádhana) síkján a hatszögű jantra és a szent mantra révén a hívő ember szívében megnyilvánulhatnak Krsna földi kedvtelései, míg a tökéletesség (sziddhi) síkján fölismerheti Krsna égi játékait.
A XX. század elején a jeles gaudíja vaisnava tanítómester, Bhaktisziddhánta Szaraszvatí a Brahma-szanhitá szövegétől inspirálva az általa alapított vallási szervezet logójába foglalta a hatszöget, amelynek csúcsai a hat isteni jellegzetességet – hírnév, szépség, tudás, függetlenség, fenség és hatalom – szimbolizálják. Majapuri főtemplomának, a Csaitanja Math-nak az alaprajza is ezt a hatszögletű mintázatot követi.
Indiában és Nepálban, Kínában, Tibetben és Srí Lankán valamint Délkelet-Ázsia sok más országában hinduk, dzsainák, buddhisták, a tantra követői, szmárták és más iskolák hívei használták és alkalmazzák mind a mai napig a sat-kóna hatszöget.
A sat-kóna kutatása érdekes történelmi feladat. Szinte lehetetlen feltárni mindama korokat és kultúrákat, amelyek alkalmazták ezt a szimbólumot, de annyi bizonyos, hogy ez a jel rendkívül elterjedt volt a klasszikus és a modern világban egyaránt – India templomaitól Salamon gyűrűjéig, Karthágótól Rómáig és a görögökig, a katolikus, ortodox és kopt keresztényektől a muszlimokig, sőt a középkori alkimistákig.
A sat-kóna föltűnik 4500 éves sumér pecsételőhengereken, III. Salamanézer fekete obeliszkjén i.e. 825-ből Asszíriában, a minoszi kultúrában az i.e. 1700-ból való Phaestosz-korongon, karthágói ércpénzeken az i.e. V. századból, a legrégibb japán sinto-templom világítótestein Kagoméban, többek között egy görög terrakotta ivócsészén, ami Herkules és egy amazon viaskodását ábrázolja i.e. 560-ból, egy i.e. III. századi kőfaragás Kataragamában, Srí Lankán, amelynek közepén egy tamil óm-jel látható, i.e. III. századi egyiptomi pecséteken, mexikói templomi ábrázolásokon – ahol feltevések szerint a Napot szimbolizálja – az i.e. VII. századból a föníciai Szidon városából, vagy a 2-3000 esztendős uddzsaini ércpénz lelet egyes darabjain Indiában, és természetesen Izraelben, ahol a legrégibb leletek abból a korból valók, amikor a zsidók még nem tekintették a maguk jelképének a hatágú csillagot.
Emellett mongol pénzérméken, szász dárdahegyen, a Szent Péter bazilikában Rómában, a Bahcsiszeraj mecsetben, vagy Akbar palotáján Fatehpur Sikriben, Indiában ugyanúgy előfordul a hatszög.
Az alkimisták szintén alapszimbólumuknak tekintették a két egymásnak fordított háromszöget, amely másutt a férfi-női erők együttesét vagy áldásos diagramot jelentett, míg az alkímia szimbológiájában a tűz és a víz elemet. Másként a naprendszert jelképezte, hat csúcsán a hat bolygóval, középütt, a hatszögletű mezőben a Nappal. Az európai és közel-keleti mágikus művészetekben és az alkímiában az ellentétek egyesítésének és a transzmutációnak volt a jele. A középkori Európában az egyszerű emberek védő- és gyógyító talizmánként tisztelték.
A zsidóság esetében a Dávid-csillag elterjedése fokozatosan ment végbe. Elsőként talán a Talmud említi a Kr.u. III. századból Dávid pajzsát, vagy csillagát (Magen David), de a pontos alakját nem definiálja. Később, a VI. század táján a Kabbalah is említi, de ma ismert alakjában csak később jelenik meg zsidó szimbólumként.
A hatágú csillag a középkorban előbb szerepelt mecsetekben és keresztény templomokban, mint a zsinagógákon vagy zsidó rituális tárgyakon, könyveken.
A XIII. századi Spanyolországban a hatágú csillag Salamon gyűrűjeként vagy pecsétjeként is ismert volt zsidó körökben, a két kifejezést évszázadokig párhuzamosan használták. A Dávid-csillag kifejezés később vált általánossá az askenázi zsidóság körében a hatágú csillag jelölésére, míg a Salamon pecsétje az ötágú pentagramot jelentette.
A hatágú csillag zsidó szimbólumként való elterjedése egy történelmi eseményhez kapcsolódik. A Harmincéves Háború utolsó szakaszában svéd csapatok ostromolták Prágát, sikertelenül, mert a városiak – köztük a zsidó közösség – hősiesen ellenálltak. A sikeres védelem emlékére III. Ferdinánd német uralkodó becsületzászlókat adományozott a csapatrészeknek. A zsidóságnak adományozandó zászlóra azonban nem találtak megfelelő jelet, szimbólumot. A király udvari zsidó tanácsosa sem jutott dűlőre a feladattal, mígnem végül a hatágú csillag mellett döntöttek.
A prágai zsidóság azonosult a jellel, ami hamarosan más városokban is terjedni kezdett, ünnepségeken és a zsinagógákon is fel-feltünedezett. A Dávid-csillag erejének híre Jemenig is eljutott, ahol a Rotschild-család egyik őse állítólag a hatágú csillag erejével űzte ki az ördögöt az ottani uralkodó leányából.
Az Ótestamentum megemlíti a Góliát fölött győzedelmes pásztor, és későbbi király Dávid védőjelét, amit későbben a hatágú csillaggal azonosítottak. Dávid királyt Salamon követte a trónon, akinek a legenda szerint mágikus gyűrűjén vagy a hatágú, vagy az ötágú csillag szerepelt.
A hatágú csillag tehát egy ősi időkre visszanyúló, kultúrákat át meg átszövő spirituális szimbólum.

 

Swami B.G. Narasimha írása alapján
Angolul bővebben olvasható, sok illusztrációval:
[ http://www.gosai.com/krishna-talk/84-star-david-satkona.html ]

 

 

54/2010.
Swami B.G. Narasimha