Madarat tolláról… a madarak szimbolikus jelentése

 

Albatrosz (Diomediedae)

A madarak e csoportját a hosszú, fáradhatatlan repülés jellemzi. Megölésük bűn. Gyakran tekintik őt a halott tengerészek lelkének.

 

Ásólúd (Tadorini)

Az ásólúd színe (mese)
Egy aszkéta láma élt a sziklák közt. Egyszer egy bűnös, halandó vadász arrafelé járván hegyi juhra vadászott. Ahogy meglőtt egy vemhes anyajuhot, az megugrott, és hirtelen kiesett belőle a báránya, és mindkettő meghalt. Ezen a vadász nagyon-nagyon bánkódott. Hosszú, fekete puskáját kettétörte egy sziklán, és egy sziklacsúcsra hágott, hogy onnan magát levetve meghaljon. Ám nem esett le, hanem szépen emelkedett egyre feljebb s feljebb az ég felé. Az aszkéta láma is látta a gyarló vadász égberagadtatását, és így gondolkodott:
– Ha ez a gyarló az égbe ragadtatott, velem miért ne történhetne meg?
Ezzel ő is leugrott a szikla tetejéről. Azonban nem emelkedett sehova, hanem beleesett az alant hullámzó tóba, és ásólúddá változott. Az ásólúd sárgás-pirosas színét azért kapta, mert előző életében lámaként is ilyen színű ruhát kapott.

 

Bagoly (Strigiformes)

A bagoly a sámánok küldötte és erejük jelképe, tollát a sámánok a fejükön hordják. Más kultúrákban baljóslatú vészmadár, hatalmas szemeit démonokhoz hasonlítják. A baglyok két nagy csoportja a kuvikok és a fülesbagoly. Az előzőhöz társulnak a negatív jelentések, míg az utóbbiak inkább jóindulatúak, értékesek.
A kuvikot ismerik a kelták, kínaiak, indiaiak, egyiptomiak, etiópok és a japánok is, itt többnyire halálhírnökök, a gonoszság megtestesítői. Julius Ceasar, Augusztus, Commodus Aurelius és Agrippa halálának is kuvik a hírnöke. Az ókeresztény kultúrában a hitetlenség, harácsolás a démonikus erők szimbóluma.
A fülesbagoly a görög római kultúrában a bölcsesség állata és Pallasz Athéné, illetve Szent Jeromos attribútuma.
A bagoly a halott szellemek megjelenítője, kísértetállat. Gyakran szerepel a boszorkányokkal együtt, jelenti az éjszakát. A rómaiak szerint egy halott bagoly kiszögezése az ajtóra elűzi a gonoszt. Egy másik hiedelem szerint a boszorkányok bagollyá változva tudják kiszívni a csecsemő vérét.
A néphagyományban időjóslásra használják. Angliában a rikoltó bagoly rossz időt jelez. Régen az angolok az alkoholizmust bagolytojással igyekeztek megakadályozni, így a gyerekeknek adták, hogy ne váljanak részegessé. Látásjavításra is használták főtt tojását.
Az indián kultúrákban az apacsoknál a bagolyálom a közelgő halál jele. A csirokik a bagolytojást rontást hozónak tartották. A navajo indiánok jós tulajdonságokkal ruházták fel, míg a zuni törzsbeliek tollával biztosítottak nyugodt álmot gyermekeiknek.

György Annamária összeállításában így szerepel:
Közép-Afrika: a bagoly a bantu varázsló bizalmasa
Kelet-Afrika: a bagoly rontást hoz a gyerekekre
Nyugat-Afrika: a bagoly a boszorkányok és varázslók hírvivője, a bagoly sírása rossz ómen
Ausztrália: a denevérek a férfiak, a baglyok a nők lelkei – ennek megfelelően szent állatok
Asztékok: egyik gonosz istenük egy baglyot hordott a fején
Babilon: a bagoly-amulettek megvédik a nőket szülés alatt
Borneó: a Legfelsőbb Létező bagollyá változtatta feleségét, miután az titkokat árult el a halandóknak
Karthágó: a város elfoglalása előtt Agathocles hadserege fölött baglyok jelentek meg és rászálltak pajzsaikra és sisakjaikra, előre jelezve a győzelmet
Kelta: a bagoly az alvilág jelképe
Inkák: tisztelték a baglyot szép fejéért és tojásáért
Izrael: a bagoly a vakság és az elhagyatottság jelképe
Románia: a vezeklő bűnös lelke hóbagoly  képében száll a mennyországba
Szibéria: a bagoly egy segélynyújtó szellem
Spanyolország: a legenda szerint a bagoly a legszebben éneklő madár volt, amíg meg nem látta a keresztre feszített Jézust, azóta azonban csak azt kiálltja, hogy ‘cruz, cruz’ (kereszt, kereszt)

Miért sárga a bagoly szeme (mese)
Régen Buddha nem fedte be éjszakára a kereksátra tetőablakát, és a mécseséből minden éjszaka eltűnt a vaj.
– Vajon miféle élőlény kapott rá? Biztosan egy szárnyas állat, aki beröpül a tetőkeréken át, és megeszi a vajat a mécsesemből – mondta, és összehívta a szárnyas élőlényeket.
– Ki az közületek, aki lopja, s megeszi a mécsesem vaját? – kérdezte.
Így szólt ekkor a denevér:
– Én nem ettem belőle. De tudom, ki az, aki megette.
Ekkor a bagoly, akit sárga madárnak hívnak, rádüllesztette a szemét a denevérre, hogy megijessze, és gúnyosan nevetve így kiáltott:
– Hűha! Ah-hah-hah-ha! Uh-huh-huh-hu!
A bagoly dülledt szeme láttán megszólalt a varjú:
– Nézzétek csak, nézzétek! Sárga legyen a szeme annak, ki a sárga vajból lopott.
És azóta sárga a bagoly szeme, és azóta engesztelhetetlen ellenségek a varjúval.

A kuvik éneke (mese)
Réges-régen egy gazdag családban élt egy irigy leány. Mikor ez a leány tizenöt éves lett és férjhez ment, a lakodalomra rengeteg ember érkezett, s az összes húst megették, az összes pálinkát megitták, egyszóval mindent elpusztítottak. Az irigy leány erre haragra gerjedt, s az éjszaka elfutott, bebújt egy folyóparti fa odvába, majd sírva énekelni kezdett. Így szólt a keserves dal:

Szakajtónyi húsomat,
Szagos-ízes ételem,

Kövér birkám szegycsontját
Közel húzva én eszem!
hu-hu-hu

Tarka selyem kelmémet,
Tavaszi szép köpenyem,
Anyám egyszem lányaként
Azt is csak én viselem!
hu-hu-hu

Foszlott irha takaróm,
Formás, büszke udvarlóm,
Puha, fehér hajlékom
Pusztán élve megtartom!
hu-hu-hu

Így dalolt sírdogálva, míg meg nem halt. A saját haragjába fulladt leány lelke kuvikká változott, s éjjelente sírdogálva énekel a szállás mellett egy faodúban. Egy nap észrevette a szállástól egy kisgyerek és gúnyolni kezdte:

Deres kuvik, szíve bús
Derekánál tollatlan,

Sima képe foltos, csúf,
Sírdogálva álmatlan!

– mondta, s a kuvikot egy fa odvába kergette, majd otthagyta és hazament. Attól kezdve a kuvik éjszakánként sírdogál, nappal pedig elrejtőzve alszik. Mikor a kuvik fázik a hideg éjszakákon, meleg helyért esedezve hívogatja a hegyek-vizek gazdáit és így énekel:

Mokány, irigy kuvikként
Mohó vágyam átkozom,
Kopasz szürke kuvikként,
Komor éjen fázlódom.
hu-hu-hu

Megvirradó hajankor
Meleg fészket építek!
Gonosz hideg múltakor
Gondtalanul élhetek!
hu-hu-hu

Virradat után azonban a napsütésben melegedve elfelejti a fészekrakást és egész nap csak alszik. Mikor felébred, újra fázik, és éhesen dalol egy meleg vacokról.

 

Baziliszkusz

A szó görögül kis királyt jelent, mitikus állat. Lehelete mérgező, tekintete halálos, a gonosz megtestesítője. Isten ellensége. Bosch Szent Antal megkísértése c. oltárképén (1505-1506) látható bazilikusztojás. Az ábrázolásokon koronás kígyóként jelenik meg. A zsarnok király hatalmának jelképe, az észrevétlen veszély megjelenítője. A jungistáknál a tudattalan ereje.

 

Csalogány/ fülemüle (Luscinia megarhynchos):

Csodálatos hangú énekesmadár, az ártatlan isteni zenész. A legenda szerint ha nem szívből szól az éneke, meghal. Rabságban nem tud énekelni. Az irodalomban az éjszaka madara, a szerelem énekese.

 

Daru (Gruidae)

Két válfaj ismert Ázsiában, szürke daru és pártás daru.
Kínában a daru a taoizmus szent madara. A legenda szerint úgy 800 évvel ezelőtt, egy taoista szerzetes szemtanúja volt egy daru és egy kígyó közötti harcnak. Ez a különös küzdelem ihlette meg, s kidolgozta a Taiji quan mozgás-és harcművészetet.
A daru a fényesség princípiuma, tűz és fém, a hetes számot kapcsolják hozzá. Ezer év után kék színe lesz, majd újabb 1000 év után feketévé változik.
Táncuk mindenkit lenyűgöz, a kínai festészetben gyakran megjelenő szimbólum, a halhatatlanok fehér darun repülnek az égbe. Az énekmondók és gyógyítók madara.
A japán hitvilágban ezer évig élő madár, a becsület, hűség és béke szimbóluma. Szimbóluma a tavasznak, beavatási szertartásokban előfordul, hogy a darvak násztáncát utánozzák, mintegy az élet körforgására utalva, de utal még a fiúi kegyességre, a remeteségre és a hosszú életre.
A magyarok számára is fontos volt a darumadár: ott látható a koronázási palást szegélyén, a címerekben, pénzeken, és az életfa mellett. Nálunk a hűség madara, gyakran jelenik meg követ tartva. Ez a vezérdarvakra jellemző, hogy ha elaludna, felébredjen, mikor elejti a követ. Így az éberség jelképe is egyben.

 

Fácán (Phasianus colchicus)

Általában szerencsétlenséget hozó madárnak számított. Keleten olykor a császárné vagy magas rangú hivatalnokok jele volt. Ma a gazdagság és pompa jelképe lehet.

 

Fecske (Hirundinidae)

Költöző madár, a tavasz hírnöke Európában, így vált a kezdet és újjászületés, a szerencse és a gyermekáldás szimbólumává. Kínában a termékenység, Japánban a hűtlenség, háziasság és anyagi gondoskodás. Egyiptomban Ízisz madara, az igazságos apa, és távoli utazásai miatt, mint egy másik világ hírnöke, közvetítő élet és halál között. A rómaiak tisztelték gyógyító erejét (tizenhétféle gyógyszert ismertek a fecskével kapcsolatban), Aphroditének szentelt madár. A keresztény ikonográfiában Krisztus jelképe, illetve a fiatal fecske a szellemi táplálék éhe.

A fecske és a dongó (mese)
Egyszer régen, a szárnyasok kánja, Hangardi, hogy megtudja, melyik állat húsa legfinomabb a földön, hívatta a fecskét és a dongót.
– Ti ketten körberepülvén ezt a világot, tudjátok meg, melyik állat húsa a legfinomabb, s gyertek vissza – mondta.
A fecske és a dongó a parancs szerint elindultak. Mivel aznap derült volt az ég, sütött a nap, és meleg volt, a fecskemadár, kán urának parancsát feledvén, szálldosott a kék égen, jókedvűen énekelt és csiripelt, a napon sütkérezve röpködött. A gonosz dongó azonban minden állatot megcsípett, amellyel csak útján találkozott, s megízlelte meleg vérüket. Így aztán a nap lenyugodott, s ők ketten visszaindultak. A megbeszélt helyen találkoztak, s a Hangardihoz vivő úton kérdezi a fecske a dongótól:
– Mit tapasztaltál, melyik állat húsa a legfinomabb?
– Úgy találtam, hogy az ember húsa a legízletesebb. A mi tisztelt kán urunk most emberhússal fog táplálkozni – felelte a dongó.
Sajnálkozott, kesergett a fecskemadár, s azon gondolkodott, hogy hogyan tudná megmenteni ezt a szegény emberiséget, majd rájött a megoldásra.
– Hogyan tudtad te megízlelni az ember vérét? – kérdezte.
– Ugyan, az semmiség. A fullánkommal megszúrtam, nyelvemmel pedig megízleltem a vérét – felelte a dongó.
– Melyik az a te nagyszerű ízlelő nyelved? – kérdezte a fecske.
Amikor a dongó száját kitátva nyelvét megmutatta, a fecske a dongó nyelvét kitépte. Azóta a dongó nem tud beszélni, csak zümmögni.
Így aztán a madarak kánjához érve a dongó el akarta mondani sérelmét, zümmögött, ahogy csak tudott, de semmit sem tudott mondani.
– Mit zümmög ez itt? Semmit sem értek! – mondta haragosan a madarak kánja. – Fecske, te mondd! Kinek a húsa a legízletesebb?
– Legízletesebb a kígyó húsa – mondta a fecske.
A madarak kánja, a fecske szavát igaznak vélvén kígyóhús-evővé vált. Mára Hangardi leszármazottai közül csak a kánya maradt, aki kánjához hasonlóan a kígyó húsát szereti enni.
Mivel a fecskemadár szívességet tett az embernek, azóta közel mehet hozzá, s fészkét kereksátor alakúra építi.

 

Fürj (Coturnix coturnix)

A fürj a bátorságot jelképezi. Kínában a kakasviadalhoz hasonlóan népszerű rendezvény a fürjviadal is. Ha fiókáival fürjpárat ábrázolnak, az a békés nagycsalád kedvelt szimbóluma.

Miért rövid a fürj farka (mese)
Egyszer régen a csíkos-tarka szarka egy ágas-bogas fán ült fészkén, békén-boldogan és három tojást tojt. Egy nap a furfangos róka érkezett nagy trappolással a szarka fájához és így szólt a csíkos-tarka szarkához:
– Hé! Sádzgaj! Sádzgaj! Adj nekem egyet a tojásaidból!
A szarka elgondolkodott, majd így válaszolt:
– Nemrég tojtam három gyönyörű tojásomat, miért adnék belőle?
A róka erre megharagudott és magas hangon ezt kiabálta:
– Ha nem adsz a tojásaidból, akkor én:

Bozótosból porvihart kavarva érkezem
Fűzfádat tövestül kiöklelem
Rissz-rossz, töredezett tojásaidat megeszem
A szikla felől vágtatva jövök
Szilfádat kettétöröm
Töredezett, rissz-rossz tojásaidat megeszem.

A szarka ezt meghallotta, elgondolkodott, nagyon megijedt, de mit volt mit tenni, odaadott egyet a tojásokból. Két tojását álomba ringatta, ő pedig erőtlenül, sírva feküdt a fészkén. Másnap ismét jött a róka:
– Hé! Sádzgaj! Sádzgaj! Adj nekem egyet a tojásaidból! – kiabálta.
– Már csak két kis tojásom maradt, hogyan adhatnék neked belőle? – mondta a szarka, mire a róka ismét nagy hanggal így kiabált:

Bozótosból porvihart kavarva érkezem
Fűzfádat tövestül kiöklelem
Rissz-rossz, töredezett tojásaidat megeszem
A szikla felől vágtatva jövök
Szilfádat kettétöröm
Töredezett, rissz-rossz tojásaidat megeszem.

A szarka szenvedett nagyon, de nem tudott mit tenni, odaadta egyikét a rókának a két megmaradt tojásából. Egyetlen egy tojása maradt már csak, búsulva-bánkódva sírt, mi lesz akkor, ha még egyszer eljön a róka, amikor egyszer csak a fürj röppent oda és azt kérdezte:
– Sádzgaj anyó! Sádzgaj anyó! Miért sírsz?
– A rossz, tolvaj róka eljött és megette két tojásomat, holnap újra eljön, és attól félek, hogy megeszi magnak maradt utolsó tojásomat is! – sírta a szarka.
– Sádzgaj anyó! Sádzgaj anyó! Emiatt ne szenvedj! Ha újra eljön a róka ezt kérdezd tőle:

Bozótosból porvihart kavarva érkezel,
Szürke lovad hol van?
Fűzfát tövestől kiöklelő,
Szarvad hol van?
Szikla felől vágtatva jössz,
Fekete farkú  lovad hol van?
Szilfát kettétörő
Szarvad hol van?

Azt, hogy ki tanított erre, ne mondd el neki! – mondta a fürj és elrepült.
Másnap jött is sietve a róka és kiabálta felfelé a fára:
– Hé, szarka, szarka! Adj egyet a tojásaidból!
A szarka így válaszolt:

A tojásaimból nem adok!
Bozótosból porvihart kavarva érkezel,
Szürke lovad hol van?
Fűzfát tövestől kiöklelő,
Szarvad hol van?
Szikla felől vágtatva jössz,
Fekete farkú  lovad hol van?
Szilfát kettétörő
Szarvad hol van?

Azt nem mondta el, hogy ki tanította így ki.
Másnap a róka visszatért a fához és azt kérdezte a szarkától:
– Ki tanított arra, hogy így válaszolj nekem?
– A fürj – válaszolta a szarka.
A róka, szimatolva, keresve szaladgált sok-sok napon át a füzesben, hogy megfogja és megegye a fürjet, míg egyszer csak a bokorban elkapta. Amíg a szájában tartotta, a fürj így szólt:
– Róka úr! Róka úr! Ha meg akarsz enni, hát egyél! De azt tudnod kell, hogy az erényes állatok úgy esznek, hogy szép, nagyra nyitott szájjal hamm-hamm rágnak, az erény nélküli, rossz állatok pedig csak nyimmegve-nyammogva csámcsognak.
A róka, miközben a fürj a szájában vergődött, elgondolkodott a hallottakon és megörült, hogy ő az erényes állatok közé tartozik. Nagyra nyitotta a száját, hogy jó nagyot harapjon a fürjből, de a fürj, huss kirepült a róka pofájából. A róka a madár után kapott, de csak a farka végét tudta leharapni. Így lett a bölcs és bátor fürjnek rövid a farka.

 

Galamb/gerle (Columbidae)

A közepes termetű galamb az örök hűség madara, a lélek, a harmónia és a tavasz jelképe. Ő a beteljesült szerelem, az anyaság. Egyiptomban a halhatatlanság, Mezopotámiában Istar istennő attribútuma, a görög-római kultúrában Vénuszé vagy Aphroditéé. A dodonai jósdában galamb volt a jövendőmondó állat.
A zsidó hagyományban az ártatlanság, béke és halhatatlanság. A kereszténységben az élet forrásának szimbóluma, a Szentlélek megszemélyesülése: „Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten lelke mint galamb leszállt és fölébe ereszkedett” (Mt 3.16)
Mikor a galamb jegygyűrűt hoz Máriához érkezve, a Szentlélek jegyesét szimbolizálja, de az is előfordul, hogy az apostolokat jelöli a keresztre feszítéskor. A népköltészetben a szeretett nő, a galambpár pedig a szerelmet jelképezi.

Miért kesereg búgva a galamb, és miért csiripel a veréb (mese)
A galamb és a veréb Tibet felé repültek. Tibet határán leültek egy jurta tetejére, hogy megpihenjenek. Egy kicsit üldögéltek, pihentek, s már készültek volna továbbrepülni, amikor a jurtában felhangzott  egy jajgató-kesergő női hang.
A galamb így szólt:
– Ezt az embert istápolni kéne.
Mire a veréb:
– Nincs rá időm. Sietek, hogy megnézzem, hogy élnek, imádkoznak a tibeti lámák.
S huss, a veréb továbbrepült. A galamb pedig ott maradt a beteg asszonyt vigyázni.
A veréb megérkezett Tibetbe. Egy kolostor tetején építette fel ideiglenes fészkét és figyelte, hogyan imádkoznak a lámák.
Egy hónap múltán a galamb és a veréb ismét találkoztak: kinyitották a szájukat, beszéltek egymáshoz, de nem értették egymás szavát. Hogy miért? Azért, mert a galamb, amikor megszólalt, mindig azt búgta, hogy „uhú, uhú”, míg a veréb fülében a reggeltől estig érthetetlen imákat zsolozsmázó lámák „dzsit, dzsit” szava visszhangzott.
Ezért.

 

Gém (Ardeidae)

A mocsárvidékeken élő gázlómadár, Nap szimbólum. Az egyiptomi benu madarakat általában szürke gémként ábrázolják. Az éberség, az isteni tudományt jelképezi vagy negatív értelemben a kíváncsiságot, gyávaságot fejezi ki.

 

Gólya (Ciconiidae)

Általában a hosszú élet szimbóluma, a népi hagyomány szerint ismeri az élet forrását, ahonnan a gyerekeket hozza. A földanya méhéből halásza ki őket. A születés és újjászületés jelképe, egyben az új élet, újrakezdés, tavasz tartozik hozzá. Fél lábon állva a meditáció szimbóluma. A japánok számára a remeteség, magány, boldog öregség jele. A görögöknél az élet, a fiú kegye, a kereszténységben a jámborság, kegyesség, tisztaság szimbóluma. a gonosz ellen harcol, így Krisztus jelképe is. Úgy tartják, hogy a gólya táplálja szüleit öregségükben. A keltáknál a túlvilág hírnöke.

 

Harkály (Picidae)

Kúszómadár, a fák védelmezője, Rómában az erdők és mezők istenét látták benne, a Mars madara, jós tehetséget tulajdonítottak neki. A keresztény ikonográfiában részben a férgek pusztítójaként Krisztus szimbólum, másrészt kopácsolása az állandó imádságra utal, így az Istenhez fordulás, az állhatatos hívő jele.

 

Holló (Corvus corax)

(A varjú és holló szimbólika keveredik. A holló (Corvus) a verébalakúak rendjébe és a varjúfélék családjába tartozik. A varjúfélék hagyományos (nem tudományos rendszertani) osztályozásuk szerinti fő csoportjai a szajkók, kitták, szarkák, csókák, varjak és hollók.)
A hollót többnyire szerencsétlenséget hozó vészmadárnak tartják, az ördöggel hozták kapcsolatba. A boszorkányokat segíti, a világok között közvetít.
Kínában az erő jelképe, ott három lába van és a Napban él. A zsidó tradícióban a csalás, a tisztátalanság, a pusztulás és a halál szimbóluma. Noé őt küldte ki elsőre, hogy nézze meg van-e alkalmas szárazföld a kikötésre. A holló nem tért vissza, mert elegendő élelme volt a vízen úszó tetemekből, így fiókáit magára hagyta, ezért keményszívűnek tartják.
A kereszténységben az ördög híveit, a tévtanítókat és bűnösöket jelöli. Megjelenik a tudás fáján is, de jelöli a váratlan segítséget is.
A görögöknél Apollón küldötte, eredetileg fehér volt, de mivel rossz hírt hozott, megfeketedett. Coronis, Phlegyes lánya, terhes volt Apollóntól, Apollón egy fehér hollót  hagyott hátra, hogy figyeljen rá. Coronis a holló szeme láttára feleségül ment Ischys-hez. A holló elrepült Apollónhoz, aki aztán megölte Coronist és Ischyst, a holló színét pedig feketére változtatta, mert ő volt a rossz hír hozója. Szerencsére a temetésen Apollón megkapta meg nem született gyermekét, aki Aszklépiosz lett, az orvoslás atyja. A hosszú élet jelképe, Kronosz, Aszklépiosz attribútuma Jós képességeket tulajdonítottak neki, a delphoi jósdánál is megtalálhatjuk.
A Mithrász hitvilágban az első beavatás jele, a perzsáknál a napisten madara. A keltákat a hollók vezérelték, a mongol sámánizmusban a sámánt segítő szerepe volt. Odint is hollók segítik, s a vállán ülő két holló a gondolkozás és az emlékezet. Az Arthur legendakörben is szerepel, egy változat szerint Arthurt nem ölték, hanem hollóvá változott. Fontos szerepet játszott az Észak-amerikai indián kultúrában is, akár Isten megszemélyesülése is lehet.
A magyar történelemben Mátyás királlyal és a Hunyadiakkal áll kapcsolatban. A holló latin neve Corvus, így lett a gyűrűt tartó holló Corvin Mátyás címerképe.
A fekete varjú Kínában a gonoszság, a rosszindulat és az üzlet megtestesítője. Japánban rossz ómen, a zsidó tradícióban a halál madara. A keresztény ikonográfiában a magány, a Sátán. A görögöknél a varjú kalauzolja a túlvilágból visszatérőket. A kelták, germánok és az észak-indiánok hiedelmében, a varjú a látható világ.

A holló (mese)
Ha délelőtt látni ilyen madarat, azt szerencsés előjelnek tartják. Méghozzá azért, mert a holló délelőtt Buddha, délután a Sulmasz-démon küldetésében jár. Ilyen kettős természetű élőlény. Ezért, ha az ember délelőtt találkozik vele, az jót jelent.
Az emberek mégsem becsülik eléggé. Mostanában a holló és a bagoly egymás esküdt ellenségei, nappal a holló békétlenkedik a bagollyal, éjjel pedig az parancsolta minden madárnak hogy neki adót fizessen. Bár néhányan teljesítették a parancsot, a legtöbb madár nem fizetett. Közöttük volt a varjú is. A szárnyasok királya megharagudott és megparancsolta, hogy az ellenszegülőket vigyék elébe. Ezek között a varjú volt az első.
– Téged már régóta ismerlek. Te utolsó, semmitől vissza nem riadó, piszkos tolvaj vagy! – fenyegette.
– Miért, miért? – kérdezte nyeglén a varjú. – Ha én nem lettem volna, minden madár teljesen vak lenne. Vak állatoktól te hogyan tudnál bármilyen dolgot is elvenni? – szólt, és a madarak csaptatából kiválva elment. Mivel a varjú a madarak szemét gyógyító orvos volt, mostanáig ő él a legtovább és ő lát a legmesszebbre. Már régóta úgy tartják, hogy a varjú szemének könnye segít a vak és a rossz szemű embereken.

 

Hórusz, ld. sólyom

 

Íbisz (Threskiornithidae vagy Plataleidae)

Az íbisz az egyiptomiaknál a lélek, az állhatatosság, a gyász és a bölcsesség madara. Thot, a bölcsesség istene, aki egyben az írás feltalálója is, íbisz fejet visel, ő a lélek bírája az alvilágban. Különös módon egyszerre szoláris és lunáris szimbólum is.
A hellenizmus korában Hermész, később Hermész Triszmegisztosz megtestesítője. Az értelem jelképe, s mivel képes megtisztítani magát a kígyóméregtől, a tisztaság és az ártatlanság szimbóluma is.

 

Jégmadár (Alcedo atthis)

A női szépség szimbóluma, s lehet a szerencse és a házasság hírnöke is.

 

Kacsa (Anas platyrhynchos domestica)

A mandarinkacsa-pár a boldog házasság jelképe. Kínában és Japánban a hitvesi boldogság és a hűség, valamint a szépség szimbóluma. Gyakran a férfi és a nő egységét, összhangját, a gácsérral együtt pedig a szerelmesek kölcsönös figyelmességét, a jó házasságot jelenti. Egyiptomban Íziszhez kapcsolódik. Egy görög terrakotta bálványon kacsához hasonló vízimadár látható, amely valószínáleg valamilyen anyaistenség ábrázolása (Pénelopé nevének egyik értelmezése is ‘kacsa’, és ebben az értelemben erotikus jelentést hordozó.
A széles kacsaláb esetlen járásával a földhözragadtságot jelképezi. A kacsa sutasága az aszimmetriának, az egyenetlenségnek is jelképe. A magyar népmesékből ismert kacsalábon forgó kastély a gazdagság jele.

 

Kakas 

A kakas az egyetlen madár a tizenkét kínai állatövi jegy között. A tökéletes hivatalnok eszményének szimbóluma. Párja, a tyúk kevesebb szerepet tölt be. a „vad tyúk” kifejezés a prostituáltakat jelöli. A Nap szimbólumok egyike, mivel napkeltekor kukorékol. Maszkulin jellegű, hírnév, a fény és az idő kötődik hozzá. A vörös kakas megvéd a tűztől. A szerencse is megjelenhet kakas alakjában. Japánban a polgári erényeket képviseli, és a bizalmat. Az éberség, a figyelem, a jóság, a polgári erények, a bizalom jelölője. Úgy tartják, megvéd az éjszaka negatív energiáitól. A buddhizmusban a végzet szimbóluma. a görögök gyógyerőt tulajdonítottak neki, így Aszklépiosznak lett szentelve, és a mitológiában ő vezeti a halottat a fénybe, így Hermész attribútumává is vált. Zeusz madaraként a fényt jelöli.
A rómaiaknál Mars, Merkur, Priapus és Minerva szent állata, a tavasz, termékenység jele. Az európai hagyományban kukorékolása miatt szellemriasztó tulajdonsággal ruházták fel. A keltáknál a halállal hozták kapcsolatba, a kereszténységben a fény és az újjászületés állata. A szélkakas minden irányba figyel, és védelmet nyújt. Péter apostollal kapcsolatban az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelzi. Az ókeresztény művészetben a Krisztusért küzdő keresztényekkel azonosítható.

 

Kánya (Milvinae)

A kánya és a hantmadár (mese)
Réges-régi időkben, a kánya és a hantmadár elmentek, hogy mindenféle szép dalt tanuljanak. Szálltak, szálltak, s a széles síkság közepére értek, egy kőre ültek. Sokféle érdekes szép dalt hallottak, a hantmadár csúfolódva utánozta ezeket, s jó sokat meg is tanult. Hanem a kánya eközben szundikálva üldögélt, s végül elaludt. Amikor az alvásból felébredt, egy akkor született csikó nyerítését hallotta meg. Így aztán a kánya csak a csikó nyerítését tanulta meg. Ezért van az, hogy a hantmadár úgy füttyöget a csikónak, mint az ember, úgy csilingelteti a hangját, mint a furulya, sokféleképpen szépen csipog, míg a kánya csak a nyerítő csikóhoz hasonló hangot tud kiadni.

 

Keselyű (Aegypiinae vagy Cathartidae)

Dögevő madár, ezért a pusztulás, halál, mohóság szimbóluma, de egyben a megújulást és a megtisztulást is jelképezi. Kínában magas életkort, az arab világban pedig a fortélyt szimbolizálja.
A varázslatosság, illetve az anyaság, a szeretet szimbóluma Egyiptomban, ahol az anyaistennők gyakran jelennek meg keselyű fejjel. Védelmező szerepben több népnél is megtaláljuk.

 

Liba/lúd (Anseriformes)

Nem mindig egyértelmű a lúd, liba és hattyú közötti különbség. A lúd a házastársi hűség jelképe. Párban repülő vadlúd jó egészséget hoz. Egyszerre lunáris és szoláris szimbólum, mert ugyan a Napot követi, de vízimadár. Közvetítő és és föld között. Szimbolizálhat férfiasságot, hitvesi boldogságot, fényt, inspirációt. Az egyiptomi teremtésmítoszban a libától van a világtojás. Rómában ébersége miatt tisztelik. A kereszténységben a róka által elrabolt liba az elkárhozott lélek szimbóluma.

 

Pelikán (Pelecaniformes)

Vízimadár, jellegzetes csőrrel, amiben képes élelmet tárolni. Az elhagyatottság és magány jelképe, a kereszténységben az önfeláldozás, szeretet. A Szent Euszébiosz által közölt legenda szerint: „a pelikán fészkét kígyó környékezi meg, amíg a szülők távol vannak, és megmérgezi a fiókákat, ám a hím visszatérve, saját vérével kelti életre a kicsinyeket.” A rózsakeresztesek egyik fő szimbóluma, az isteni szeretet megtestesítője.

A pelikán (mese)
Garuda kán egyszer egy kegyetlen, veszett démonasszonnyal élt együtt. Egy alkalommal az asszonya így szólt a kánhoz:
– Emeljünk tornyot a madarak csőréből.
A kánnak tetszett a dolog, ezért megparancsolta, hogy gyűjtsenek össze minden madarat. Amikor ezt így megcselekedték, átszurkálták a csőrüket, és készültek levágni, de a pelikánnak hiába üzentek háromszor is, az csak nem akart eljönni. Végül aztán, az utolsó nap késve megérkezett. Az asszonya mikor meglátta, mérgében megparancsolta, hogy a nap járásával ellentétes irányba háromszor tekerjék meg a pelikán nyakát. De végül is csak egyszer csavarták meg, ezért van a pelikánnak olyan furcsán lehajló nyaka.

 

Rigó (Turdidae)

A sárgarigó a barátság madara, de utalhat a szeretőre vagy az örömlányra is.
A feketerigó, kínaiul hua-mej „festett szemöldök”, mint ahogy azt a neve is mutatja a női szépséget, bájt szimbolizálja.

 

Sas (Buteoninae, Milvinae, Circaetinae)

A sas az erő, a küzdelem és a hatalom szimbolikus madara, a madarak királya. Az égi uralom, a Nap, a Napisten szimbóluma, diadal a sötétség felett. Szentséges, tiszta, erős és bár ragadozó madár, földi léte nem szennyezi be. A sas a győzelem a Gonosz felett. A sumér kultúrában a nyár, a déli nap, Ninurta hadisten madara.
Kínában is szoláris szimbólum, az apaságot reprezentálja, az erő pedig a háború istenéhez kapcsolja. A buddhizmusban Buddha hátasállata. A sámánok és táltosok mindig kapcsolatban álltak vele. Az erőt adó szellemek megtestesítője. A tűz a fény ajándékozója, a sas a menny madara. A germánoknál Odin madara.
Királyi madárnak számít a görögöknél is, néha Zeusz szolgálójaként említik. Sas tartotta a villámokat, Zeusz jellegzetes fegyverét. A sas az isteni akarat végrehajtója, a hagyomány szerint  Zeusz két sast küldött szét, hogy ellenkező irányba indulva repüljék körbe a Földet, s így Zeusz megtudja a Föld középpontjának helyét. A madarak Delphoiban találkoztak ismét, így itt található az omphalosz, a világközép. Rómában az államhatalom szimbóluma, a győzelem. Lélekmadár, a lélek felemelkedését és megdicsőülését ábrázolja. A kereszténységben Jézus égi aspektusa, illetve János evangélista szimbóluma.

„De akik az Úrban bíztak, erejük
Megújul, szárnyra kelnek, mint a sas-keselyűk,
Futnak és nem lankadnak meg,
Járnak és nem fáradnak el.” (Észaiás K., 40.31)

Egy régi legenda szerint az összes állat közül csak a sas képes a napba nézni. Szent Ágostont idézve: „A nap megerősíti a sas szemét, de megégeti a halandókét.”
A sas minden kultúrában a győzelem, a diadal, az Isteni energia, ráadásul a lélek útját is jelzi, így mondhatjuk, hogy a Főnix élő megtestesülése. Physiologus elbeszélésében: „a megvénült sas keres egy tiszta forrást, onnan felszáll a Napba, ahol a szárnya meggyullad, majd leereszkedik a forráshoz, háromszor megmártózik a vizében, és megfiatalodik.” Más mítosz szerint a sas visszavonul, mint egy főnix, kihullatja a tollát, csőrét és karmait majd ezt követően megújul.
Az Aquila (Sas) csillagkép alakja egy repülő madárra emlékeztet, a szárnya külső vonalán lveő három csillag a legerősebb fényű. Ez a három csillag a hindu hagyományban Visnu három lábnyoma. A kínai, japán és koreai mitológiában a Vega csillagképpel hozzák kapcsolatba.
Ellentéte a keselyűnek, de a görög nyelvben mindkettőt az altos szóval fejezik ki. A legmagasabban szálló madár egy Rüppel-keselyű volt, ami 11.277 m magasan ütközött egy kereskedelmi repülőjárattal Elefántcsontpart közelében.
A heraldikában is a győzelem és a nagyhatalmi törekvések jelképe számos európai uralkodóház, pl. az orosz cári, a német és a lengyel címerben, valamit a Rákóczi családéban.
A komancsok hagyománya szerint egy fiatalon meghalt törzsfőnök vált sassá. A panui indiánoknál a sas a termékenység szimbóluma. Az aztékoknál a sastoll az előkelőség jele volt. A toll fejdísz tiszteletük jele, a tollakat a közösségtől kapták, valamilyen szolgálatért, így a sok toll, sok, jól elvégzett szolgálatot jelent. Ez egyenes arányban volt azzal is, hogy milyen spirituális energiákat tudott megmozgatni, illetve használni az illető.
A sasfészek szimbolikusan megjelenik az indián kunyhók villás tetején. Éleslátásukat, jövőbe látással párosították, mindent tudtak, a világ összes bölcsessége testesült meg bennük.
A sasok magasan szállnak, és úgy tekinthetnek le az ember világra, mint Isten, közelebb vannak a Nagy rejtélyhez. A sas a Teremtő üzenetét hordozza, a szellemvilág és az ember között közvetít. Gondviselő, a dakota hiedelemben, az emberiség atyja. A sikert és a boldogságot is szimbolizálja, gazdagságot hoz, spirituális megtestesülésében a viharmadár, a fenséges Manitu, a Nagy Szellem alakját ölti magára. A naptáncban a sámán a totemoszlop csúcsán levő sast jeleníti meg, így jutott spirituális kapcsolatba a szellemvilággal, ahonnan eligazítást, tanítást kapott.

Sámán és sas (mese)
Nagyon régen a sas ember volt. Egy fiatal, szép sámán sassá változott, és nyugatra repült, aztán visszatérve szállására újra felvette eredeti ember alakját. Később ismét sassá változott, és keletre repült. Ott sok baj érte, majd onnan a szállása felé repült. Mivel megéhezve tisztátalan dögöt evett, hazatérve nem tudott visszaváltozni emberré és sas maradt. A sas a burjátok védőszelleme lett, nagyon tisztelik, ezért nem lehet rá lőni. Ha egy ember két sas közül az egyiket elejti, akkor az életben maradt sas, eégsz éjszaka repülve, Olihon szigetére megy. Ott társát megtalája majd másnap, s az emberek láthatják, hogy újra kettesben repülnek.

Indián legenda (mese)
A kwakiutl indiánok legendái szerint a sas látása régen nagyon rossz volt. Mivel igen magasra tudott felrepülni, a törzsfőnök megkérte a sast, hogy figyelje az ellenség érkezését. A sas nagyon szeretett volna segíteni ezért, megkérte a csigát, akinek akkor nagyon jó látása volt, hogy adja kölcsön szemét. A csiga beleegyezett, de amikor a sas teljesítette feladatát már nem akarta visszaadni a csiga szemeit. Az indiánok ezzel magyarázzák a sas éles látását és a csiga lassúságát.

 

Sólyom (Falconidae)

A sas és a sólyom szimbólumok gyakran keverednek, és valóban régebben egy rendbe sorolták őket. A mai értelmezés szerint a sólyom a sólyomalakúak rendjébe, és a sólyomfélék családjába tartozik. (Falconini) A sasok ellenben a vágómadár alakúak rendjében, a vágómadárfélék családjába tartozó ragadozó madarak. (Accipitridea)
A sólymok közül kiemelkedő szerepe van a Hórusz legendának, ami az egyiptomi sólymot jelöli. A Hórusz ábrázolásokon, az amúgy is fenséges madár, szinte földöntúlivá válik. Az ősi Egyiptomban Hórusz az égbolt képviselője, a felkelő Nap isteni energiája, az isteni uralkodás szimbóluma, és egyben a hatalmon levő fáraó védelmezője. Többnyire Ízisszel és Ozirisszel együtt jelenik meg, mint kettejük gyermeke. Jobb szeme a Nap, bal szeme a Hold, tollazatán a pettyek a csillagos égre utalnak, kiterjesztett szárnya az égbolt.
A legenda szerint Ozirisz halála után fogant meg Ízisz méhében, mikor férje maradványait gyűjtötte egybe. Oziriszt Széth, a testvére ölte meg, és Ízisz tartott tőle, hogy születendő gyermekét is megöli, ezért a Nílus deltájába menekült, ahol a nádasban hozta világra gyermekét. Innen eredhet a neve, ami azt jelenti, hogy „papirusznádon lakó”. Az egyiptomi uralkodók Hórusztól származtatják magukat. Hórusz három aspektusban jelenik meg, az első Harakhti, aki a láthatár és a kelő Nap aspektuda, Behdet-Hórusz az áthaladó Napot jelzi, szárnyas napként ábrázolják, és a harmadik Harmakisz, aki a sólyom vagy oroszlán formában megjelenő Napistent jelképezi. A Giza fensíkon álló szfinxet egykoron Harmakiszként imádták.

A sólyom és a vipera (mese)
A sólyom viperát pillantott meg az úton, fel akarta csípni.
– Ne falj fel engem! – kérlelte a vipera. – az emberek azt tartják, hogy méreg lakozik benned. Ezt azért terjesztik rólad, mert viperát eszel. Ha nem tennéd, a méreg nem kerülne beléd, és az emberek nem gyűlölnének.
– Hallgass! – rivallt rá a sólyom. – Hazugság, hogy én mérgező vagyok. Épp te lövellsz mérget az emberekbe, s ha megeszlek, csak megszabadítalak bűnös cselekedeteidtől. Az emberek pontosan azért tartanak engem, mert tudják, elbánok veled. azt is tudják, hogy a tollaimat és a karmaimat átitatta a méreg, ezért használják őket mások  megmérgezésére, de nekem semmi közöm ehhez, mint ahogy a fegyvernek sincs köze hozzá, hogy gyilkosságra használják. Vagy a fegyvert kellene hibáztatni az öldöklésekért? Nem az embert? Én szándékosan nem ártok az embereknek, engem csak fegyverként használnak a gonoszság ellen. Te viszont lesben állsz a fűben, és a sors akarta, hogy ma az utamba kerülj. Semmiféle okoskodás nem ment meg.
És a sólyom felfalta a viperát. (Liu Zongyuan (773-819) összegyűjtött munkái)

 

Strucc (Struthio camelus)

A strucc nem tud repülni, és így az ikonográfiában különös szerepe van, hiszen nem rendelkezik a madarak legfőbb tulajdonságával, bár formailag azonos azokkal. Az oktalanság és a kegyetlenség megtestesítője a Bibliában, a csalók szimbóluma.
Pozitív értelemben az Istenben bízó hívő, hiszen tojásait az isteni kegyelemre bízza.

 

Szarka

Szerencsemadár. Két szarka a barátság jelképe.

 

Veréb (Passeridae)

Barna és szürke tollazatú, valamennyi földrészen elterjedt madár. Mint általában a kistermetü madarak, a veréb is lélek-szimbólum. A ragaszkodást, a melankolikus életérzést és a szürkeséget, átlagosságot fejezi ki. Az antikvitásban Aphroditénak, a szerelem istennőjének madara. A termékenység, valamint a civakodás, a falánkság és a kéjvágy megtestesítőjének is tekintették. Kínában a verebek természetfeletti hírnökök. Az indiánoknál a bőséget jelképezik. A keresztény művészetben a gyermek Jézus kezében a veréb a megváltott emberi lélekre utal.

 

55/2011.
Ubornyák Katalin