A béka-himnusz

A védairodalom olykor mulatságos szatírákkal, állatokat is szerepeltető tanmesékkel szemléltet bizonyos jelenségeket, vagy éppen torzulásokat. A Rg-véda például a béka-himnusszal (7.103.) a papok rituális cselekedetei és a kétéltű jószágok élete között von párhuzamot. A két szálon futó szöveg természeti költeményként a békák tavaszi megifjodását írja le, kultikus énekként pedig az esőkért hálaimát mondó papokat idézi meg. Az Arisztophanész-analógiára is támaszkodva vita tárgya volt és marad még sokáig, vajon a bráhmanákat gúnyosan hasonlítják-e a békákhoz, bár az efféle parabola idegenek tűnik a Rg-véda komoly szellemétől. Sokan az emberek krémje, a brámhamák s az állatvilág igen szerény képviselői találkozási pontjának a hangot (nevesül a himnuszok zengését, illetve a kuruttyolást) tekintik, ám az óind szimbolika szerint a békák kuruttyolásukkal csak a számukra halált jelentő kígyókat invitálják, így a párhuzam erőltetettnek tűnik. Első olvasatában a szöveg sokkal inkább az egyszerű természeti jószágtól s a rítusba mélyedő bráhmanáktól egyaránt tisztes távolságban élő, a világi ügyekben is józan mértéket tartó, ámde az isteni áldásban mélyen hívő ember szövege lehet, bár a védák esetében nem feledhetjük a szimbolikus, sőt a misztikus kódolást sem. Ez utóbbi szerint a földi élet és jólét záloga az eső, amit a természet lényei köszöntenek, míg a túlvilági lét záloga az áldozat, s ennek a bráhmanák a letéteményesei.

A BÉKA-HIMNUSZ (RG-VÉDA 7.103.)

1. Az esztendeig pihenő fogadalomtartó bráhmanák
S a békák Esőisten ösztönözte szava fölcsendül.

2. Midőn a mennyei vizek áztatják a pocsolya alján kiszáradt bőrtömlőként heverőt,
a borjainkkal együtt bőgő tehenekhez hasonlóan felharsan a békák szerenádja.

3. Az esők beköszöntével kívánságuk és szomjuk szerint elárasztja őket a víz,
S ahogy a fiú üdvözli atyját, ők is szólnak egymáshoz, mondván: brekeke!

4. Egyik a másikát üdvözli, miközben a vízárban hancúroznak,
S ahogy az eső áztatta békák ugrándoznak, a Zöld hangja elvegyül a Foltoséval.

5. Midőn az egyik ismétli a másik szavát, akár a növendék a tanáráét,
Minden tagotok duzzadozik, ahogy ékesszólón beszélgettek a vizek fölött.

6. Tehénhangú az egyik, Kecskehangú a másik, Foltos az egyik, Zöld a másik.
Ugyanaz a nevük, alakjuk mégis más; gazdagon cifrázva hallatják hangjukat.

7. Miként az éjszakai áldozaton a szómával csordultig teli edény körül igét mondó bráhmanák,
Ti békák, ugyanúgy körbeállva ünneplitek az esztendő ama napját, amikor beköszönt az esős évszak.

8. Az évhosszig tartó szómaáldozatot végző bháhmanák felemelték hangjukat,
Az áldozó papok verejtékezve, felhevülten lépnek elő, senki sem marad rejtve.

9. Betartják a tizenkét hónap istenadta rendjét, az emberek sosem hanyagolják el az évszakot.
Amint az esős évszak esztendővel ismét beköszönt, újra oldódik a hőség.

10. Tehénhangú adott, Kecskehangú adott, Zöld és Foltos is adott kincseket.
A teheneket százával adományozó békák ezer szómaáldozatban meghosszabbították az életet.

MEGVILÁGÍTÁS

1.  Az esztendő (szamvatszara) – a naptári év, amely a rítus szerint két részre tagolódik; tíz hónapnyi szárazság, ami alatt a papok némaságban (értsd mantra-éneklés nélkül) várakoznak, s két hónapnyi eső, a monszun ideje, ami a sarjadás, az élet újbóli kibontakozása, vagyis a termékenység periódusa. Így az esztendő a terhesség tíz lunáris hónapja, értsd a száraz évszak vemhessége, amely végül megszüli gyermekét, az esőt. A szárazságot a himnuszok zengése, illetve a békák kuruttyolása zárja le. A bráhmanák (papok) fő feladata a védai áldozatok szervezése és lefolytatása, emellett a vallás gyakorlatok fenntartása, őrzése. Ennek része a fogadalmak vállalása is. A fogadalmukat tartó papok kifejezés több értelmű szójáték: vagy a némasági fogadalomra utal, amit a bráhmanák, és a történet másik vetületében a békák egész évben megtartottak, vagy arra a kötelességükre vonatkozik, hogy most énekelniük, illetve kuruttyolniuk kell. A békaszerenád éppúgy az esők közeledtét jelzi, mint a bráhmanák mantra-recitálása, sőt, az óind szómágia teremtő erőt tulajdonít a hangnak, ezért úgy vélik, valójában a himnusz, illetve a békák szava váltja ki az esőzést. Az esők és zivatarok istene Pardzsanja.

2. A mennyei vizek az esőt jelentik, a szárazság idején pedig a békák kiszáradt bőrtömlőként hevernek a mélyedésekben. Pardzsanja vízzel teli bőrtömlője adja az esőt, ami megélénkíti a békákat s a természetet általánosságban.

3. A perzselő hőségben nemcsak az állat- és növényvilág, hanem az emberek is szomjúhozzák az esőt. A rendkívül heves és rendszeres esőzések hamarosan áradásokat okoznak, ami az élet jele, a bő termés, a jólét záloga. A békák hangja, a brekeke, kutykurutty szanszkrt megfelelője az akhkhala, ami Sájana szerint örömkiáltást is jelent. A békák oly boldogan kuruttyolnak, mint ahogyan fiú köszönti atyját, akihez útmutatást várva közeledik, mivel az apa tanítja meg fiát a védák énekeire.

4. Az üdvözlés az egymás iránti örvendezés, a kedves, barátságos, lekötelező bánásmódot jelzi (a grah gyök eredeti jelentése: megragad, átvitt értelemben is). A békák bőrén megcsillannak az esőcseppek, mintha csak verejtékeznének az állatok, ami az áldozati tűz mellett verejtékező papokkal állítja őket párhuzamba. A békák nemcsak örvendezve ugrálnak, hanem boldogan kuruttyolnak is – ez szintén utalás az áldozótűz fölött igéket mondó papokra -, sőt hangjuk elvegyül egymással. Különösen figyelemre méltó az elvegyül, érintkezésbe kerül jelentésű prcs gyök, amely töve az eső jelentésű padzsanja szónak is, aminek etimológiája: másokat gyarapító (pardzs-anja). az első strófában Pardzsanja az Esőisten.

5. A rítus elengedhetetlen része a himnuszok zengése, amit a növendékek a gurutól tanulnak meg. A mester előre mondja a szöveget, a növendékek pedig kórusban ismétlik. A felelgető stílus a későbbi fohászokban, közös énekes istentiszteleteken, meditációkban is ismeretes: az előénekes után a kórus közösen ismétli a strófát, majd ismét az előénekes következik. Így az egyéni és a közösségi lelki gyakorlat egyszerre megvalósul a hangzó meditációban, aminek rendkívüli szerepet tulajdonítanak. A Cshándógja-upanisad például megemlíti, hogy a himnuszok zengésével a papok maguknak és az áldozó személyeknek is „kiéneklik” az áldást, vagyis a szent hangok gyarapítják, felvirágoztatják az embert gyakorlati és metafizikai értelemben is. A versben nyelvtani személy-váltás szerepel (az első sor harmadik személyben, a második sor második személyben van megszövegezve), ami a védairodalomban nem ritkaság. A testtagok eleven duzzadása is szimbolikus szójáték, ugyanis a parvan szó jelentése kettős, jelentheti egy szöveg vagy fejezet egy részét, melyeknek záró sorait egy-vagy több szólamban éneklik. A békákra vonatkoztatva azonban végtagot, testrészt jelent a szó. Sájana elmondása szerint a békák a forró száraz évszakban földdé lesznek (értsd kiszáradnak), majd az esők beköszöntével ismét eleven testben tűnnek fel.

6. A békák sokféle fajtája él Indiában – ökörbéka, kecskebéka, tarka, foltos, egyszínű stb. – megnevezésük mégis béka, hiába a sokszínűség. A jelenségvilág sokfélesége mögött meghúzódó egységet sejteti e vers, de nem homogén egységet, hanem egy mögöttes rendező elv, a változatos szemekből álló gyöngysort összefűző, láthatatlan fonal meglétét. A sokféle béka – de mégiscsak béka – szerenádban hallatja hangját, s a védai áldozatok sokféle papja (akik mégiscsak papok!) szintén különféle módon vesznek részt a himnuszok zengésében. A fajtaszerűségen belüli sokféleség tükre, az ékes, szép beszéd, hiszen a papok más más ritmusban, intonációban, dallamvilágban éneklik, mormolják, zsolozsmázzák saját véda-himnuszaikat.

7. Az éjszakai áldozat az atirátra, amely aprólékos szertartás s egész éjszakán át tart, szemben a több éjszakán át tartó ceremóniákkal. A bráhmana papok az örökkévalóság nektárját szimbolizáló szóma körül gyülekeznek. E szent növény kipréselt nedve az áldozatok legfontosabb kelléke, amit a tálban fogtak fel, s amely fölött a meghatározott időben, az év egy bizonyos napján elmondják fohászaikat. A világ rendjét mozdítja elő a bráhmanák igéje, s a békák kórusa ugyanúgy egy bizonyos időben hangzik fel: amikor beköszönt az esős évszak. Esztendeig, pontosabban tíz hónapig hallgatnak a jószágok, majd az esővel megjő a hangjuk.Ez a békák nászának is ideje, ami remek termékenységi szimbólum. A második strófában említett mennyei, égi vizek az esőre utalnak, de az indiai gondolkodás már korán összekötötte a felhőket az óceánnal – hamar fölismerték a vízkörforgás elemeit. Így az óceánból a Nap sugarai szívják fel a párát, abból lesz az eső-magzattal terhes felleg, s végül az esős évszak beköszönte megszüli az esőt. A fellegek termékenységének és a békák nászának további párhuzama az áldozat sikere, ami jólétet hoz az emberre, ugyanakkor a világ kozmikus rendjét is előmozdítja.

8. Az évhosszig tartó áldozat Sájana szerint olyan ceremónia, amelynek kezdete és vége az atirátra rítus, s amely egy esztendeig tart. A szómaáldozatot végző papok a tíz hónapos hallgatás  után fennhangon mondják fohászaikat. A védai rítusokon több pap is serénykedik. Az áldozó pap az adhvaju, aki a tulajdonképpeni szertartást végzi, a hótri a teljes véda ismerője, az istenség invitálója, az udgátrí a szómaáldozat énekmondó papja, míg a bráhmana-pap a szertartást felügyelő főpap. Külön tisztség az áldozati prológust zengő papé, valamint a védelmező karénekben résztvevő varázspapé. Az első strófa említette az esőtől gyöngyöző bőrű békákat, most pedig az áldozótűz mellett felhevült, verejtékező bráhmanákon a sor. A forróság ebben az értelemben a fölmelegített, egy üstnyi tejre vonatkozik, ami a szómaáldozatot előkészítő pravargja szertartás kelléke. A békákra vonatkoztatva a hőség jóval általánosabb jelentésű, főként a nyári hőségre gondoljunk.
Titokban nem marad senki, vagyis az áldozat a visszahúzódó remetéket is előcsalogatja, illetve más értelmezés szerint a papok egyébként rejtőző remeteként bukkannak fel. Az esős évszak beköszönte egyébként éppen a helyhez kötöttség kezdete is, hiszen ilyenkor az időjárási körülmények miatt a vándoraszkéták, zarándokok is megtelepednek néhány hónapra, hogy a zord időjárást átvészeljék.

9. Az esztendők istenadta rendben, a rituális időbeosztás szerint telnek, s az emberek akkor cselekednek helyesen, ha figyelembe veszik e kozmikus előírásokat, és a megfelelő szertartást a megfelelő évszakban végzik el; most az évkezdethez illő himnuszt éneklik. A szöveg rejtetten a viharzó istenségekre, a Marutokra is utal, akik nem hazudtolják meg az esős évszak szokásos eseményeit (az emberek nem hanyagolják az évszakot). A forróság valóságos rabságot jelent a természetnek, hiszen ilyenkorra a hőségtől tikkadnak a jószágok, a fák elhullajtják lombjukat, a föld kiszárad. A békák is kiszáradva várják az esőt, s annak megérkeztével hamarosan újra zöldell a természet, megindul a növények sarjadása. Ezért az esős évszak kezdetén az emberek is nyiratkoznak. Mitikus párhuzamot vonnak a föld növénytakarója és az ember szőrzete, haja között. A védák szava szerint Agni (a tűz, hőség istensége) leberetválja a Föld felszínét, ami az eső beköszöntével még bőségesebben terem. Ezért nyírják le hajukat a hőség végeztével s az esők előtt az emberek, hogy ezzel is a föld termékenységét segítsék. Az eső megszabadítja a természetet a forróságtól, s a szertartás befejeztével lassan kihűl a forró tejesedén

10. Az ökörbéka, a kecskebéka, a tarkabéka és a zöldbéka adománya az eső. Kuruttyolásukkal megidézték az esős évszakot, s a fellegekből megszületett az eső-gyermek, aki valóságos kincses áldásként termékenyíti meg a mindenséget. Az eső mitikus előidézői tehát a kuruttyoló békák, mint ahogyan az áldozatok áldásait mantra-zengésükkel a bráhmanák éneklik ki. A békákat itt nagylelkű pártfogóként, adományozóként nevezik meg, s az óind kultúrában a vagyon egyik elsődleges tárgya a szarvasmarha volt, így a tehénadomány a legnemesebb ajándéknak minősül. A békák tehát az esőn, a termékenységen s a dús legelőn keresztül jószágokkal halmozzák el az embereket, első sorban az áldozó bráhmanákat. Ekkor a szöveg (szava – víz, termékenység, illetve szómaáldozat) első értelme érvényesül. Gyarapszik ezzel az ő élethosszuk, de az emberek jóléte is. A papok szóma-préseléssel szolgálják ugyanezt a célt, s ha figyelembe vesszük, hogy a szómaáldozat évente ismétlődött, vagy arra utal a szöveg, hogy az élet meghosszabbítása ezernyi áldozattal érhető el, vagy oly hosszúra nyúlik, hogy ezer szómapréselés is lehetséges. Ekkor az ezer a sokaságot, bőséget jelentő általános kifejezés.

50/2008.
B.K. Tirtha
Szanszkrt nyelvi lektor: Andrássy Csongor