Herbalista

Az illatok misztikus következményei

Az illat című német regény témaválasztása meglehetősen különös. Főhőse Grenouille, egy kisfiú, aki teljesen „szagtalan”. A XVII. században játszódó történet szerint a Grenouille dadája elkeseredetten igyekszik megtalálni a kisfiú illatát, legyen az akár édes, akár orrfacsaró. Szájához hajolva igyekszik megérezni lehelletének illatát, feje búbján a gyöngyöző verejték alig érezhető nyomát, de mindhiába, nem érez semmit. Az asszony rémületében eltaszítja magától a gyermeket, abban a hiszemben, hogy nem is emberi lénnyel, hanem illattalan szörnyszülöttel van dolga.


Az illai című regény

A gyermekre nyomor és számkivetettség várt volna, ha illatmentessége mellett szaglása nem lett volna olyan páratlanul kifinomult. Ez menti meg az elkallódástól. Egyedülálló illatmester, úgynevezett „orr” lesz belőle, aki világhírű szakemberré válik, de magánélete továbbra is különösképp alakul, a társaság igazán sohasem fogadja be.

Szokatlan a témaválasztás: miként válik az illat, pontosabban annak hiánya egy regény témájává, s hogyan befolyásolja az ember sorsát? Az ötlet különösen olyan környezetben tűnik szokatlannak, mint az Egyesült Államok, ahol évente milliókat költenek a természetes szagok kiküszöbölésére. Sőt, valószínűleg észrevétlen maradna egy ember szagtalansága. A közízlés szerint frissnek és üdének tartott citrom- vagy fenyőillat észrevétlenül épült be hétköznapi életünkbe. E szagokon kívül egyéb illatot legföljebb akkor érzékelünk, ha valami különös aromát hoz a szél, például a friss kenyér csábító illatát.

Dr. Gary Schwartz pszichológia és pszichiátria professzor (Arizona Egyetem, Tucson) véleménye szerint evolúciós szempontból általában mellékesnek tartják az orrot, pedig épp az arc kellős közepén van. Ha pedig nem volna fontos tájékoztató szerepe a hétköznapi életben, miért kapott volna ilyen előkelő pozíciót?

Talán véletlen egybeesés, de Az illat című regény éppen akkoriban jelent meg az Egyesült Államokban, mikor már egyre több kutató „szimatolt” a Schwartz professzor kérdéseire adandó válaszok után. Vegyészek, pszichológusok, biológus kutatók és antropológusok vizsgálták egyre alaposabban az illatok és a szaglás témáját. Alig valószínű, hogy bárki is olyan érzékeny szaglásra vágyakozna, mint Grenouille, akit a regény szerint éppúgy kínoztak a szagok, mint egy közönséges embert a vakító fény. A kutatások viszont azt látszanak igazolni, hogy az illatok fiziológiásan és pszichésen is befolyásolják az embert. Erről a hatásmechanizmusról alig rendelkezünk tudományos ismeretekkel. Az illatok mezején az egyik legizgalmasabb, szinte provokatív jelenség az aromaterápia, az illatok terápiás gyógyfelhasználása. Az aromaterápia alapeszméje szerint az illatokat speciális célokra lehet használni, például az idegfeszültség csökkentésére, vagy akár betegségek orvoslására is, méghozzá meglepő eredményességgel!

A kozmetikai ipar

Az illatok céltudatos felhasználása igencsak elterjedt. A kozmetikai ipar Amerikában évi hatmilliárd dollárt költ illatanyagokra és termékeik reklámozására. Csakhogy az illatszeripar merőben másképp használja az illatokat, mint az aromaterápia. Itt a cél a mások iránti vonzerő fokozása, a figyelemfelkeltés. Ezzel szemben az aromaterápia gyógyászati célból használja az illatokat, az illat viselőjének, vagy érzékelőjének fizikális és érzelmi állapotát javítandó. Másik lényeges különbség az illatszerek mesterséges előállítása, szemben az aromaterápia szigorúan természetes eredetű növényi olajpárlataival.

A folyamatban lévő aromakutatások leginkább az illatoknak az életminőségben, vagy akár a túlélésben játszott szerepével foglalkoznak. Grenouille korában, a XVII. században a szaglás még szinte ugyanolyan fontos volt, mint a jó hallás, vagy látás. Hűtőtárolás híján mondhatni kötelező volt megszagolni az ételt fogyasztás előtt, nem romlott-e; s a szaglás révén a zöldségek frissessége is megállapítható volt. A szagláshoz kapcsolódó biztonsági kérdések ma is fontosak, a gázgyárak például szagosítják a földgázt, s a tejet is megszagoljuk, elég friss-e.

Az illatérzékelés persze más téren is befolyásolja az életminőséget, például a táplálkozásban. Hiába próbálnánk az édes, sós, keserű és savanyú ízeket összekotyvasztva egy új vegetárius hamburgerrel előállni, ugyanis az ételek élvezetéhez az illatérzékelés is elengedhetetlen. Az orr szerepe az ételek íncsiklandó illatának közvetlen érzékelésével kezdődik, s az elfogyasztott táplálék illatmolekuláinak a belső orrjáratokon keresztül történő észlelésével folytatódik.

Szimpátia-antipátia

Talán nem is gondolunk rá, de szaglásunk embertársaink megítélésében is meghatározó. Előfordult már olyan bírósági tárgyalás, ahol a vádlott azt állította, hogy elvesztette szaglását, s ezzel együtt nemi öröme is megszűnt. Állítását a szakértők is alátámasztották, hiszen a szag számos állatfaj, s az ember is rendelkezik illathormonokkal, ezek a pheromonok, amik egyértelműen összefüggenek a másokról alkotott véleményünkkel, szimpátiánkkal vagy ellenérzésünkkel. Ebbe a szexuális affinitás is beletartozik, de emellett sok más is. Kultúránkban egy felelős posztot betöltő embertől elvárjuk hogy naponta fürödjék is illatszerezze magát, így fedve el testének természetes szagát. Aki nem így cselekszik, kellemetlen visszahatásoknak teszi ki magát.

A kutatási eredmények érdekes tényekre világítanak rá. Az illatérzékelésben lelki trauma vagy betegség miatt korlátozott, vagy gátolt személyek általában hízni kezdenek. Az ízek, illatok hiányát több táplálékkal igyekszenek kiegyenlíteni. Még gyakoribb, hogy a szaglóképtelen ember depresszióba esik, fogyni kezd, mert számára az étel – s ezzel együtt az élet is – elveszti jelentőségét. A nők minden kultúrkörben jobb szaglásúak a férfiaknál, talán azért is, mert a főzés, a táplálékválasztás főként a nők dolga. Az öregedés nemcsak a látást és a hallást, de ugyanúgy a szaglást is korlátozza. Az illatérzékelés tehát függ az életkortól, a nemtől, a genetikai adottságoktól és az egyéni tapasztalatoktól is.

Az illatérzékelés terén eddig elért tudományos eredmények legföljebb a jéghegy csúcsát jelentik. A tudományos vizsgálatok egyik legnagyobb problémája a szaglás rendkívül bonyolult, összetett működése. Annyi már bizonyos, hogy az illatérzékelés egy vegyi folyamat, aminek eszközeként az orrtőben elhelyezkedő szaglószenzorok szolgálnak. Az illatok aromamolekulái e szenzorokra tapadnak rá, s közvetlenül az agyvelőbe jutnak. Az aromamolekulák tehát ama néhány anyag közé tartoznak, melyek képesek áthatolni a titokzatos vér-agy határvonalon. Az agyvelőbe kerülve az illatmolekulák közvetlenül stimulálják a limbikus rendszert. Ez az agy egyik legprimitívebb része, amely hatással van a memóriára, az érzelmekre s egyéb élettani folyamatokra, így az étvágyra és a szexuális működésre is.

A szaglás tehát primitív és nehezen fékezhető érzékszervnek tűnik, talán éppen ezért igyekszünk elkendőzni a szagokat. „A szagok erőteljesek és erotikusak – állítja David Howes, a montreali Concordia Egyetem antropológus profesz-szora. – Erkölcsi érzékünk ezért is fogadja fanyalogva a szagokat, mert hiszen az etika a visszafogott, fegyelmezett és racionális viselkedést ösztönzi.”

Aromakológia

A New-yorki Illatkutató Alapítvány 1982 óta vizsgálja az illatok pszichológiai hatásait. Az alapítvány saját kutatásait az aromakológia megnevezéssel jelöli, utalva ezzel korszerű kutatási módszereikre, szemben az aromaterápiával, ami főként a tradicionális tapasztalatokra támaszkodik. Az aromák és illóolajok laboratóriumi vizsgálatai persze alátámasztják az évezredes, „hagyományos” aromaterápia eredményeit. Az alapítvány célkitűzései sokban összecsengenek az aromaterápia céljaival, ugyanis szeretnék újra bevonni az embert a szaglás misztériumába, főként azoknak a kedvező lélektani hatásoknak a reményében, amit a kellemes illatok előidézhetnek. A kutatók eredményeire támaszkodva egy hozzáértő aroma-szakember, de még az illóolajak laikus használója is ajánlhat, választhat olajokat bizonyos célokra. Nemrég Japánban folytattak egy vizsgálatot adatrögzítő operátorok között. Mikor a szellőzőrendszeren keresztül citromillatot juttattak a légtérbe, a hibák száma 53%-kal csökkent. A hagyomány s a modern kutatások is alátámasztják, hogy a levendulaillat kellemesen ellazít, csökkenti az álmatlanságot, míg a jázminillat frissít, éberré tesz.

Egy New-yorki vizsgálat során a magnetikus rezonanciaszűrésre várakozó betegekkel szintetikus vanília-aromát, heliotropint szagoltattak. Így a betegek sokkal nyugodtabban várták a vizsgálatot, mint a kontrollcsoport. A tradicionális aromaterápia is kiváló nyugtató hatásúnak tartja a természetes vaníliaolajat. Diákok figyelemösszpontosító képességét is hosszabbá teszi a borsmenta és a liliomillat, amelyek emellett enyhítik a depressziót s fokozzák az önbizalmat.

Az ember személyes illatasszociációi gyakran meghatározók az adott szagokra való reagálásban, de a hangulat a beidegződésektől függetlenül is változhat a szagingerek nyomán. A további kutatások ezen a téren tovább erősíthetik az aromaterápia létjogosultságát. Nemrégiben állapították meg a természetes úton nyert szerecsendió-olaj, illetve -kivonat, a narancsvirágolaj és a valeriánolaj egyes hatóanyagainak feltétlen stresszoldó hatását, beidegződött ingerreflex nélkül is. A szerecsendióolaj szagolgatása érezhetően csökkenti a vérnyomást. Egy másik vizsgálat aktívabb alfa-működést mutatott ki levendulaaroma belélegzése nyomán. Ez nyugodtabb, ellazult állapotot jelent, bár egyes kutatók meglehetősen szkeptikusak az agyhullámok kutatását illetően.

Gary Schwartz pszichológus sajátságos szakterülete a tudatalatti szagérzékelés vizsgálata. A fenyvesekben tett kirándulás, séta kellemes hatását a fenyőillatban keveredő molekuláknak tulajdonítja. S ehhez az üde, jó érzéshez nincs szükség korábbi kellemes érzések beidegződésére. Az inkább városiasan élők számára a japán Shimizu cég olyan számítógép vezérelte illatinjektort fejlesztett ki, amely az irodák, lakóházak légkondicionáló berendezéseihez csatlakoztatható. Valóságos „muzsika” az orr számára!

Gyógyhatások

Az aromaterápia izgalmas, de egyben ellentmondásos területe a gyógyászati hatás. Az olaj-esszenciákat – amiket növényi kérgek, gyökerek, héj-, mag-, virág- és levélrészek lepárlásából nyernek – már évezredek óta használják rendszertelen haviciklus, köszvény, fejfájás és emésztési rendellenességek orvoslására. A keringési rendszer erősítésére modern eljárások is alkalmaznak például eukaliptuszolajat. Marcel Lavabre francia aromaterapeuta Aromaterápiás műhely című munkájában megjegyzi, az olajesszenciák molekulái elég kicsinyek ahhoz, hogy a bőr rétegein és a hártyákon keresztül mélyen bejussanak a szövetekbe s a keringési rendszerbe. Így külsődleges alkalmazásuk is hatásosan segíti a szervezet működését.

Mindezek ellenére alig néhányfajta olajat vizsgáltak eddig kísérleti módszerekkel, így a fentiekhez hasonló állítások modern tudományos igazolása még várat magára. A klinikai kísérletek rengeteg pénzt emésztenének fel, ezért ezekre még a távolabbi jövőben sincs különösebb esély. Addig pedig a hivatalos szervek sem ismerik el az illóolajok gyógyászati jelentőségét. A vegyelemzés tanúsága szerint a legtöbb illóolaj fertőtlenítő hatású, közülük számos gombaölő, illetve antibiotikus jellegű is. Hormonok és vitaminok mindegyik illóolajban találhatók. A zsálya-olaj, ami jelentős mértékben tartalmaz ösztrogént, régóta használatos meddőség, menopauza, vagy rendszertelen menstruáció elleni masszázshoz, borogatásokhoz. Az ausztrál teafa olaja sebkezeléshez, valamint gombaölő szerként használatos.

John Steele aromaszakértő s egyben régész egy californiai aromaterápiás cég társtulajdonosa. Fölöttébb furcsának tartja, hogy bizonyítékokat követelnek az aromaterápia hathatósságának igazolására, mikor maga az illóolajos kezelés évezredekkel régebbi hagyományokra tekint vissza, mint a nyugati orvoslás. Franciaországban például az egészségügyi szervek és biztosítók is elismerik az aromaterápia értékeit, s az ilyesfajta gyógykezelést is finanszírozzák. A hivatalos álláspont megváltoztatásához számos további kutatási eredmény kellene. Addig az illóolajok gyógyászati célú felhasználását támogató vállalkozások és természetgyógyászok könnyen a hivatalok céltáblájává válhatnak. Ezért inkább az illóolajok érzelmi és kozmetikai hatásait emelik ki.

A szaglás élettani és pszichológiai vizsgálatával párhuzamosan minden bizonnyal az aromaterápia is elnyeri illő helyét a gyógyászatban. Az illóolajos orvoslás előtt nagy lehetőségek állnak, s egyszer talán az aromaterápia is olyan természetes lesz, mint az ember ábrázatán az orra.

Melyik az igazi?

vegyész azt mondja, nem sokat számít. Az aromaterapeuta szerint: esszenciális! De mi az a kérdés, amire ilyen eltérő feleletet adnak? Nem más, minthogy mennyire fontos az aromaterápiában használt olajok természetes, illetve szintetikus eredete? Dr. David Howes antropológus – de nem aromaterapeuta! – szerit a természetes illatok, valamint a természetazonos, de szintetikus úton előállított aromák között nincs különösebb eltérés, mert mindkettő ugyanolyan vegyi úton érvényesíti hatását. John Steele aromaszakértő más véleményen van. A rózsaolaj körülbelül kétezer féle különböző illatmolekula-csoportot tartalmaz. A szintetikus rózsaolaj ezek közül csak ötvenet. Nyilvánvaló, hogy a kimaradt ezerkilencszázötven molekulakombináció hiánya csökkenti a szintetikus olaj hatásértékét. Éppen olyan ez, mintha egészséges, vitamindús táplálék helyett bekapnánk egy C-vitamin tablettát. Egy tucat-hegedű is megszólal, ám egy Stradivárinak sokszorta teltebb, fényesebb hangzása van.

Az illatszeripar könnyű előállíthatóságuk és alacsony áruk miatt használja a szintetikus illóolajokat. Egy vegyész képes az illatok sorozatgyártására, pontos ismétlésére, míg a természetes olajok aromája a származási helytől, a kezelés módjától és sok egyéb tényezőtől is függ. A szintetikus aromaanyagok átlagosan tizennyolc dollárba kerülnek kilogrammonként. A természetes olajok ennek a sokszorosáért férhetők hozzá. Egy kilogrammnyi bulgár rózsaolaj többezer dollárt ér. Így aztán össze sem lehet hasonlítani a természetes és szintetikus olajokat.

Az illóolajok esetében az ember jobban teszi, ha az orrára bízza magát. A legfinomabb, legjobb minőségű olajokat általában kis cégek, csomagküldő szolgálatok forgalmazzák. E cégeknél jól képzett aromaszakértők párolják az olajakat, pontosan ismerik nyersanyagaik termőhelyét. Az esszenciális olajok fölöttébb illékonyak, nincs olajos tapintásuk s a textilen sem hagynak pecsétet. Ne vásároljunk alkoholos illatú olajokat, vagy állati eredetű anyagokat – például mósuszt – tartalmazó kivonatokat, ha azt a címke feltünteti! Ha bioboltunkban egyforma áron kaphatók az olajok, valószínűleg nem minőségi, nem feltétlenül természetes anyagokról van szó.

Debra Blake Wiesenthal

Vegetarian Times USA

1996/19.