Párvatí

Siva hitvese, a Himájana-hegység leánya. A Himálaja az az űr vagy éter (ákása) szimbóluma, párja Méná, pedig az intelligencia jelképe. Kettejük leánya, Párvatí kozmikus szinten az univerzum tudatosságát, szubjektív szinten az isteni lényeg felismerését (brahmá-vidjá) képviseli. Valójában a feminin isteni erő megtestesülése, az energia (sakti), aki egyszersmind a női szépség ősforrása is. Számtalan alakban, aspektusban imádják szerte Indiában.
Egyik ilyen nevezetes aspektusa Szatí, aki Daksa ősatya leányaként született, és szintén Siva hitvese volt. Daksa azonban megsértette Sivát, mert nem hívta meg az általa szervezett áldozatra, s a hűséges Szatí a tűzbe vetette magát a férjén esett sérelem miatt. Bánatában Siva szétkergette az áldozati seregletet, s hitvese maradványait a tűzből kimentve hajléka, a szent Kailász-hegy felé tartott. Egyes testtagjai a földre hullottak, ahol ma ősrégi szentélyekben imádják a Magna Mater ősistennőt. Siva meditációba mélyedt, s időközben Szatí ismét megszületett Párvatíként.
Ez alkalommal veszély fenyegette a világot, a démonok eluralkodtak, s csak Siva fia menthette meg a földet. Ő azonban aszkézisben élt hitvese, Szatí halála után, ezért Párvatí és a Kámadéva, a szerelem istene együttesen gerjesztették fel Siva szerelmét, hogy fiat nemzhessen. Mikor siva kinyitotta szemét, s megpillantotta az arra sétáló Párvatít, a bűvös szépség rabul ejtette, s nászukból megszületett Kárttikéja, aki aztán megmentette a világot Taraka démon uralmától.
Más források szerint Párvatí aszkézisével nyerte el Siva kegyeit. a korábban fekete zafírként ragyogó istennő a vezeklése nyomán gerjedő hőségben tündöklően fehér bőrűvé vált – ebben a formájában a neve Gaurí, fehér – így hívta föl magára Siva figyelmét. Az azonban megsejtette az istennő vezeklésének célját, s próbára akarta tenni. Ezért törpe alakjában jelent meg előtte, s szidalmazni kezdte Sivát. Ezt azonban Párvatí nem tűrte, s megvédte imádott párját, mire a törpe ismét felvette eredeti alakját, s a kellő időben hitveséül fogadta Párvatít. Nászukból két fiúgyermek született, a harcias Kárttikéja, és a jóindulatú Ganésa. Így négyen, Siva hátasállatával, Nandi bikával együtt az eszményi család megtestesítői.
Siva és Párvatí nemcsak megtestesült antropomorf alakban találkoznak, hanem a kozmikus teremtő erő szimbólumaiként is. Sivát a phallikus lingam szimbolizálja, amit párja, a női vulva, a jóni ölel körül, mintegy talapzatul szolgálva. A férfi és a női erők egyesülését jelképezi a két egymásnak fordított háromszög alakú, hatágú csillagot formáló sat-kóna, vagy Srí-jantra.
Siva és Párvatí násza kozmikus méreteket is öltött, ölelésük olykor világkorszakokig tartott. Egyszer Siva szerelmes elefántbikává változott, Párvatí pedig tehénné, máskor Siva majommá lett, s Párvatí hasonlóképpen – így született Hanumán. Párvatí a száműzetésbe vonuló Ardzsuna védelmezője volt, Gangádévit pedig az asszonyok kötelességére oktatta.
Siva energiája kétféleképpen nyilvánul meg: mérsékelt, illetve szélsőséges módon. Párvatí a mérsékelt aspektus, aki egyfelől a mindenséget gondozó feminin energia, továbbá a tantrikus irodalom több forrásművében Siva vagy mások beszélgető társa, olykor oktatója. A szent hagyományokhoz tartozó panycsarátra-irodalom mellett ekként említi a Kéna-upanisad (3.12.) is, ahol Indrát oktatja Isten tudományára.
A félelmetes aspektus Durgá vagy Kálí, akit utóbbi formájában különös rítusokkal, olykor véres áldozatokkal imádják, engesztelik. Párvatí különleges megnyilvánulásai: i) a hét anyácska (szapta mátrika), akik a világban található gonosz ellen hatnak; ii) a lelki tudást és energiát képviselő tíz nagy tudomány (dasamávidjá), illetve iii) a szépséges Lalitá, akinek ezer nevét litánia-szerűen ismétlik.

51/2009.
Dévay Gergely