Ísa-upanisad

Az Upanisadok tanait bemutatandó a gyűjteményes kiadások kezdő-upanisadját, az Ísa-upanisadot választottuk. E mű a Jadzsur-Védához tartozik, a Vádzsaszénaja-szanhitá utolsó fejezeteként, így tehát nem különálló Véda-függelék, hanem a Sukla-Jadzsur-Véda szerves része. Invokációja ismétlődik a Brhadáranja-Upanisadban, s utal a Mindenség forrásának kimeríthetetlen természetére.
Az Ísa a legrövidebb Upanisad, mindössze tizennyolc vers (slóka). Egyedi vonása, hogy nem párbeszédes, esemény nem történik benne, hanem tételek, megállapítások és fohászok sorakoznak verseiben.

Invokáció
Az teljes – ez teljes. Abból a teljesből ered ez a teljes. Ezt teljest elvéve abból a teljesből, ami megmarad, még mindig teljes.
Békesség, békesség, békesség – óm!

1. mantra
A világegyetemen belül az Úr gyakorol hatalmat minden élő és élettelen felett. Ő a birtokosa mindennek. Ezért az embernek csak azon szükségszerű dolgokat szabad elfogadnia, melyek az ő számára vannak félretéve, s minden mást kerülnie kell, jól tudván, hogy azok kihez tartoznak.

Magyarázat
Az Abszolút természete szerint teljes és tökéletes, sőt transzcendentális módon kiapadhatatlan. Bár számtalan kiáradása létezik, Ő mégis megőrzi csorbíthatatlan teljességét. Ez igaz úgy a Legfelsőbb személyes megnyilvánulásaira (avatárok), mind pedig energiájának megnyilvánulására, az anyagi világra mert hiszen az is teljes egészként bontakozik ki, hiánytalanként működik.
A misztikus óm szótag három hangzója az A-U-M szimbólum: az A a mindenség eredete (Krsna), az U elsődleges energiája (Rádhá), az M pedig elkülönült energiája, az örökké fölszabadult individuális lelkek sokasága. Az óind hagyományban a háromszoros ismétlés a legnagyobb nyomaték jele, s itt a békesség (a lelki boldogság szinonimája!) háromszoros említése utal az Abszolút felismerésének három szintjére is: Brahman, Paramáthá és Bhagaván, egyre fokozódó lelki boldogsággal.
Az első mantra egyértelműen dualista. A világ eredetét illetően többféle felfogás él. A Sankara-féle májávád filozófia szerint az anyagi valótlan, merő illúzió (májá). A buddhizmus szerint a világnak nincs ok-okozati alkotója (aparaszpará-szambhutam), így teremtő Istenről sem szükséges beszélni. A Csarvaka-féle materializmus szerint csupán a nemi vágy és az egyesülés hozza létre (kámahétukam), a dzsainizmus szerint pedig a vágyak hozzák létre a világot (káma-krtam).
Ezzel szemben az első mantra kijelenti, hogy a világon létező minden élőlény és dolog az Úr tulajdona s az Ő irányítása alatt áll. A földi élet nem összeegyeztethetetlen az isteni célokkal, de ennek teljesedése végett az embernek lelkileg tudatos életet kell folytatnia.
A „szükségszerű dolgok elfogadása” tétel egyfajta indus „Occam borotvája”, vagy egyetemes érvényű hindu „tizedik parancsolat”. Hogy mit tekintünk az emberi lét szükségszerű dolgainak, az természetesen függ az életideáltól, ami ebben az esetben a tiszta istentudat elérése. Nem anyagi gyűjtögetés, hanem lelki gyarapodás a cél. Az ehhez szükséges dolgok – szent társaság, lelki gyakorlatok stb. – egyben elégségesek is, nincs többre szükség, ami a jógik megelégedettségének, lelki derűjének is alapja.
A vers második része az isteni gondoskodás teljességére utal. A természetben ez a létért folytatott küzdelem keretei közt is harmonikusan valósul meg. A természet nem él vissza lehetőségeivel, az ember viszont felboríthatja az egyensúlyt, ezért is kell kerülni a fölös dolgokat. A világ létének többszörös értelme van: egyrészt az egyén tisztulásának helye, másrészt az isteni kedvtelések sajátságos megnyilvánulásának térsége. Az emberi élet missziója Isten szolgálata minden rendelkezésre bocsátott eszközzel. Így érhető el a summum bonum, a legfőbb jó. Az első mantra tehát a valóság természetéről szól, s a kiegyensúlyozott és igazságosan elosztott világrendet az exponálja.

2. mantra

Az ember akár száz éves életkort is remélhet, ha állandóan ily módon cselekszik, mert ez a fajta munka nem köti a karma törvényéhez. Ezen az úton kívül nincs más alternatívája az embernek.

3. mantra
Testünk elhagyása után a lélek gyilkosainak a hitetlenek világaként ismert, tudatlanság és sötétség uralta bolygókra kell alászállniuk.

Magyarázat
A hosszú élet titka a cselekvés művészete. Az ember kétféleképpen gondolkodhat, rövid távon (préjasz) és hosszabb távon (sréjasz). A gyors örömök reményében áthágva a természet törvényeit az ember könnyen megbontja az egyetemes harmóniát. Ez azonban visszahatásokat eredményez, amiből kötöttség ered. A cselekvés művészete nem csupán a relatív nem-ragaszkodás, hanem a pozitív odaadás, mert ez az a tevékenység, ami nem eredményez karmát, ugyanakkor a testet s lelket egyaránt elégedetté teszi. A szabadság valódi útja nem a cselkevéstől való elállás, hanem a tudat, a szellem megváltoztatása, az önzés helyett az odaadás gyakorlása.
A következő mantrában fel kell oldani a „lélek gyilkosa” kifejezés nyílt ellentmondását. Hiszen a léleknek nem-anyagi természetet kell tulajdonítanunk, vagyis amíg az anyag mulandó, a lélek örökkévaló, mi több, elpusztíthatatlan. Mit jelent hát a lélek gyilkosa kifejezés? A lélek eredeti természetének tagadását. Ez az eredeti természet az örökkévaló, tudatos és boldog személyiség, a parányi isteni „hasonmás” (szat-csit-ánanda-vigraha). Aki ezt az alárendelt rész-szerepet eltagadja, eredeti természetétől próbálja megfosztani a lelket, így a lélek gyilkosának tekinthető. S bár a monizmus hirdetői deklaráltan a fény felé törekszenek, a lélek individuális létének tagadásával a sötétség birodalmába kell alászállniuk.

4. mantra

A Legfelsőbb Lény bár tartózkodási helyét sohasem hagyja el, mégis mindenkit legyőz a futásban, s még a gondolatnál is sebesebb. A nagyhatalmú félistenek képtelenek Őt megközelíteni. Habár Ő egyhelyben marad, az életlevegő mégis az Ő parancsára támogatja az élőlények tetteit.

5. mantra

Ez (a Legfelsőbb Úr) jár is meg nem is. Távol van, ugyanakkor nagyon közel. Ő jelen van mindenben, és mégis kívül van mindenen.

Magyarázat
Milyen a Legfelsőbb Abszolút? Kisebb a legkisebbnél, nagyobb a legnagyobbnál, jelen van minden élőlényben kívül és belül is, s egyidejűleg az anyagi és a lelki világban is; nagyon-nagyon messzi van, ugyanakkor nagyon közel is. A fizikális tövényszerűségek szerint ezek a vonások nem lehetnek egyszerre valóságosak, de az isteni misztika képes az ellentmondások magasabb szintézisére. Ezek az ellentmondások csak a világi ész számára feloldhatatlanok, a szerető ész képes csatlakozni ahhoz az Abszolúthoz, akire vonatkoznak.
A Legfelsőbb tartózkodási helye az abszolút szféra epicentruma, amit sohasem hagy el. Fölfoghatatlan hatalma révén mégis áthatja az egész mindenséget, s minden élőlény szívében, sőt minden atomban megtalálható. Érzéki tapasztalással, spekulációval, indukcióval nem lehet a nyomára akadni, de az isten iránti odaadás a nyomára vezet. A bhakti (istenszeretet) annyira lekötelezi az utolérhetetlen és kifürkészhetetlen Istent, hogy megadja azt az értelmet, amivel meg lehet Őt érteni, s föltárja magát híve előtt.

6. mantra

Aki mindent a Legfelsőbb Úrral kapcsolatban szemlél, aki minden élőlényt az Ő szerves részének tekint és aki a Legfelsőbb Urat látja mindenben az soha semmit és senkit nem gyűlöl.

7. mantra

Aki megkülönböztetés nélkül, mindig lelki szikraként, minőségileg az Úrral egyenlőnek látja  az élőlényeket, az a dolgok igaz ismerője lesz. Mi okozhat akkor egy ilyen személynek aggodalmat vagy illúziót?

8. mantra

Egy ilyen személy igazán ismeri a Legfelsőbbet, aki mindenütt jelen van, mindenható, test nélküli, sebezhetetlen, érrendszer nélküli, makulátlan és szennyezetlen, mindentudó, filozófus, mindenkinél kiválóbb és önmegnyilvánult, aki időtlen idők óta kiszabja a lények feladatait.

Magyarázat:
A szama-darsina annak a jóga-szemléletnek az eredménye, melynek révén a különböző testeket öltött élőlényekben fölismerhető az egy és örök lelki azonosság, a közös eredethez tartozás.

9. mantra

A tudatlan cselekedetek művelői a tudatlanság legsötétebb tájékára kerülnek, de az úgynevezett tudomány művelői még ennél is rosszabbul járnak. 

10. mantra
A bölcsek megmagyarázták, hogy a tudomány művelése más eredményhez juttatja az embert, mint a tudatlanság művelése.

11. mantra
Csak az tudja legyőzni az ismétlődő születést és halált, hogy azután a halhatatlanság teljes áldását élvezze, aki egyidejűleg képes megérteni a tudatlanság és a transzcendentális tudomány folyamatát is. 

12. mantra
A félistenek imádói a tudatlanság sötét régióiba kerülnek, ám a Megnyilvánulatlan imádói még ennél is mélyebb sötétségbe jutnak. 

13. mantra
Az okok legfőbb okának imádata más eredménnyel jár, mint az olyan imádat, ami nem a Legfelsőbbre irányul – hallottuk a bölcsek tanítását, akik ezt elmagyarázták.

14. mantra
Aki e kettőt együttesen, s transzcendentális szemszögből ismeri, fölülkerekedik a halálon és halhatatlanságot élvez.

15. mantra
Óh, Uram, minden élőlény fenntartója! Valódi arcodat kápráztató sugárzás fedi. Kérlek, távolítsd el e fényburkolatot, és tárd fel magad híved előtt!

16. mantra
Óh, Uram, világmindenség fönntartója, szabályozó ősok, híveid végcélja, ősatyák jótevője, kérlek, távolítsd el ragyogó fényburkodat, hogy transzcendens tested megláthassam! Te vagy az örökkévaló Istenség Legfelsőbb Személyisége, a naphoz hasonló, mint én magam.

17. mantra
Hadd égjen hamuvá ez a mulandó test és hadd olvadjon életlevegőm a lég összességébe! Kérlek, óh Uram, emlékezz most minden áldozatomra, s mivel Te élvezed mindennek a hasznát, kérlek, emlékezz mindarra, amit Érted tettem!

 18. mantra
Óh, Uram, hatalmas, mint a tűz, fogadd hódoló szavaim! Uram, kérlek, vezess a helyes úton, hogy elérhesselek, s mivel tudsz minden múltbéli tettemről, kérlek bocsásd meg vétkeimet, s hárítsd el utunk minden akadályát!

Mantra

Brahmá, az univerzum első teremtett lénye és legnagyobb intellektusa előbb meditált Isten megértése végett, majd hosszas, de eredménytelen meditációját megszakítva a hódolatát kezdte ajánlani, mert rádöbbent, hogy az eddigi, pusztán intellektuális módon nem képes felfogni Őt. Hasonlóképp, az eredendő transzcendens tudat visszaállítása nyomán a hívő a fényen túli látásért fohászkodik. Mikor Nárada megvilágosodott, a lelki ragyogás fénykörében a transzcendentális sugárzású Sjámaszundar alakját látta. A lelki megvalósítások első fázisa a fény, a lelki világosság fölismerése, de e versek dinamikusan tovább vezetnek: a fényburok helyett annak gazdájára kíváncsi a kérdező. Ez a személytelenség-személyesség rangsorolásában is támpont, ami egybevág a Bhágavata-purána már idézett tételével, az egységes Abszolútum sajátságos szempontú fölismerésével (Bhág. 1.2.11.). „Naphoz hasonló, mint én magam” – a lélek sajátsága a ragyogás (tédzsasz), s egyben utalás a parányi lélekszikra és a végtelen Lélekegész, Isten tűz-analógiájára.

Irodalom:
A.C. Bhaktivedenata Svami: Isopanisad BBT 1978.
A.C. Bhaktivedenata Svami: Srí Caitanya caritamrta Gauranga PTE Ltd. Singapore é.n.
Dr. S. Dasgupta: History of Indian Philosophy Vol. 1-5. Cambridge 1922-55.
Dr. S. Radhakrishnan: The principal Upanishads
Dr. S. Chandra Chakraborty: Philosophical Foundation of Bengal Vaisnavism
John Dowson: Classical dictionary of Hindu Mythology and religion, New Delhi 1992.
Max Müller: Sacred Books of the East vol.1.
Robert Ernest Hume: Thirteen Principal Upanisads 
Sankaracarya: Eight Upanisads, Calcutta 1958.
Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet Budapest, 1991.
Srivatsa Goswami: The Logic of Devotion (kézirat)
Tridandi Bhakti Prajnan Yati: Twelve Essential Upanisads Sree Gaudiya Math Madras 1982.
V.S. Apte The Practical Sanskrit-English Dictionary, Delhi 1971.
Vekerdi Jószef vál. Titkos tanítások, Bp. 1987.

21/1995.