Hadd legyen nagyobb a gödör!

A vallás egyetemes elvei

Mi a vallás? A religio latin szó jelentése, visszacsatolni, újra összekapcsolni. A vallás valójában nem más, mint az embernek Istenhez, az istenihez fűződő kapcsolata. Mondhatjuk, ez a vallások fölötti vallás, vagyis nem az a formaság-vallás, amikkel az emberek oly buzgón azonosítják magukat, és ami valójában szétválasztja őket. „Én keresztény vagyok, te pedig nem, így ki vagy zárva a mennyországból. Mert a mi vallásunk mindennek a betetőzése.” Ha találkozol egy iszlám hívővel, az így válaszol erre: „Nem, te tévedsz! A miénk az utolsó kinyilatkoztatás, a mi prófétánk az igazi!” Mire egy zsidó megszólal: „Ezek a fickók nem értenek semmit – mi voltunk itt legkorábban.”

A Közel-Keleten évszázados, évezredes vita folyik. És mi a helyzet a Távol-Keleten? Mondhatjuk, a Távol-Kelet toleránsabb, ott látják a vallásos megközelítések sokféleségét, s elfogadják, hogy a különböző utak ugyanannak az isteni kegyelemnek a megnyilvánulásai. Különböző esélyek, utak, lehetőségek, amik mind a Legfelsőbbhöz vezetnek. Ott másként gondolkodnak, mint Nyugaton.

De ha egy keleti folyamatot követő nyugati ember azt mondja: „Én jógás vagyok, és a mi folyamatunk a legjobb. Mivel te nem a mi utunkat követed, tévedsz!” – akkor mi változott? Miért is kellene sáfrányszín öltözetben vagy száríban elismételni a Közel-keleti mentalitás szavait? Miért csak a külső formákat változtatjuk meg? Inkább törekedjünk lényegi változásra.

Különbséget kell, tegyünk a hit, a vallás és az egyház között. Érezhető a különbség. Egyház vagy felekezet sok van, vallás kevesebb, hit pedig csak egy. Aki csak egyházban, felekezetben gondolkodik, folyton összekülönbözik másokkal. Aki a vallások szintjén gondolkodik, könnyebben megérti magát másokkal, de aki a hit nyelvét beszéli, az fivérekkel és nővérekkel találkozik mindenütt. A vallásnak egyre magasabb és magasabb koncepcióját kell keresnünk. Religare – keresd a Legfelsőbbhöz fűződő kapcsolatodat! Ezért a jóga – aminek jelentése szintén összeköttetés – egy igazán magas szintű koncepció.

Mindemellett a vallás a történelem során számtalanszor, több kultúrában is a társadalmi integritás zálogának bizonyult. Nehéz történelmi időkben, elnyomatásban a papok, szerzetesek, a vallás képviselői igen fontos szerepet játszhatnak. Ilyenkor a vallás az ország védelmének is eszköze, és ez fontos. A társadalmi integritás biztosítása fontos, de létezik a vallásnak ennél lényegibb oldala is.

Más szerzők állítják, a vallás nem más, mint a kultúra fennmaradásának eszköze. Nem vitás, a vallásnak számtalan kulturális vonatkozása létezik: épületek, kolostorok, festmények, vagy a templomi karénekek, beleborzong az ember, mert olyan gyönyörű, őszinte fohászok.

Ha például Rómába látogat az ember, meglepődsz a felhalmozott kulturális értékek láttán. De a vallás mégsem csupán egy művészettörténeti kirándulás Rómába. Több ennél. És a vallás nem pusztán teológia. Milyen különös kifejezés: teológia. Teos – logos – Isten-tudomány, Istentan. Csakhogy az istentannal aligha lehet az Úr nyomára akadni. Időtlen időkig fogalmazhatja az ember az elméleteit, de így sosem találja meg Istent. Vége-hossza nincs a dogmáknak, szabályoknak, parancsolatoknak és ajánlásoknak, amik a teológia részei. A korai egyházatyák vitairatai – könyvtárnyi irodalom! De a vallás még ennél is több.

Van egy barátom, aki ötvenéves fejjel iratkozott be a teológiai akadémiára. Alig telt el néhány hét, s amikor ismét találkoztunk, azt mondta nekem: „Járok az előadásokra, de késik az istenélmény.” Miért? Az istenélmény valószínűleg nem a teológiai fakultáson érhető tetten. Mert a vallás más, több ennél. De akkor micsoda? A régi szektás felfogás volna: „mi vagyunk a legjobbak, mindenki más pedig a pokolra jut”? Azt hiszem, ezzel sem értünk egyet. A vallás valami más, nem csupán valamely csoporthoz vagy folyamathoz való tartozás.

Egyesek számára a vallás nem más, mint etikai kódex, morális elvek gyűjteménye, mit szabad és mit nem szabad tenni, parancsolatok, előírások és tiltások. A morális normarendszer azonban társadalmi kérdés, nem transzcendentális. Ami az egyik társadalomban morálisan elfogadható, az egy másik társadalomban roppant sértő lehet, így az efféle megfontolások nem egyetemes jellegűek, még kevésbé tekinthetők isteni természetűnek. Az igazi vallás tehát erkölcsi normák fölötti, meta-etikai rendszer, messze túl a manapság általánosan elfogadott emberi morális normákon.

Mondhatjuk, annak az új fajta vallásosságnak, amit valójában az egész világ keres, a tapasztaláson kell alapulnia. A transzcendens istenélmény a lelki kinyilatkoztatás misztikus útja, amiből saját egyéni megvilágosodásunk fokának megfelelően többet vagy kevesebbet tapasztalunk. Ha valamit is sikerült megtapasztalnunk az isteni igazságokból, akkor azokat abban az esetben is fölismerjük, ha másoknak kicsit másként mutatkoznak meg. A vallás korlátozott felfogásától, ami jobbára elválasztja az embereket egymástól, el kellene jutnunk egy felsőbbrendű vallásosságig, ami összeköt. A lelkiség összeköt. A misztikus tapasztalás összeköt. A vallás tehát nem formaság, hanem isteni, misztikus lelki tapasztalat.

A vallások évszázadok, de inkább évezredek óta táplálták és gyógyítgatták az emberiség lelkét. Ezt a szerepet manapság leginkább a pszichológia igyekszik átvenni, így a modern és posztmodern kor új vallása egyfajta pszichológiai egérút. Meglehet az ultrafanatikus fundamentalista eltorzult „vallásosság” nem segít az ember lelkén, hanem újabb szorongásokhoz vezet, de az ultraliberális pszicho-spirituális ezoterikus alternatíva éppoly hatástalannak mutatkozik. Az igazi vallás az isteni szférából kell, származzék, s gyakorlói túl kell, jussanak az emberi korlátokon.

Ezért a vallások fölötti megújult vallás a létezés, a tudat és a boldogság alapvető elveinek valósághű felismerésén alapuló koherens rendszer kell, legyen, amit az ember legmagasabb rendű intellektuális képességei alapoznak meg, a személyes felismerések és belső megélések támogatnak, s az élet gyakorlati szükségleteire történő eredményes alkalmazás bizonyító erővel visszaigazol, és egybevág a szent hagyomány normáival.

A növekedésnek két irány ismeretes: a horizontális és a vertikális. Hogyan lehet nagyobbá tenni egy gödröt? Lehet tágítani, és lehet mélyíteni. Saját látásmódunkat is tágíthatjuk és mélyíthetjük. Ahhoz, hogy vizet találjunk, mélyre kell ásni. S ahhoz, hogy a lelki nektárt megleljük, gyakorlataink mélyére kell hatolnunk. Legyen hát nagyobb a gödör! Mélyedjünk el saját lelki gyakorlatainkban, ugyanakkor tágítsuk a látókörünket. Igaz a felszólítás: „Légy hűséges saját meggyőződésedhez, és légy nyitott, hogy más folyamatok, más felismerések szépségét is meglásd!” Mély gyökerek nélkül a körbetekintés spirituális prostitúció, széles látókör nélkül a bezárkózás elvakult fanatizmus. Hadd legyen nagyobb a gödör!

64/2015.

Szvámí Tírtha