Art Yoga

A művészet és jóga ötvözete

Beszélgetésünk Ubornyák Katalin festőművésszel készült londoni stúdiójában. A festőállvány és a vásznak nélkülözhetetlen kellékek, de találunk itt kényelmes kerevetet, egy festményt a falon Buddha bölcs szemeivel, vázlatokat, művészi albumokat és rengeteg távol-keleti tárgyat. Az oltár előtt égő füstölő kellemes atmoszférát varázsol.

– Mesélne a művészet és a Távol-Kelet ötvözetéről? Hogyan valósul ez meg az Ön életében?

– A keleti művészeti koncepcióban a filozófia, vagy a teljes élet szemlélete összefonódik az alkotással. Ezt én úgy nevezem, Art Yoga, a művészet és a jóga ötvözete. Ennek jelenléte az összes művészeti ágban tetten érhető. Számomra a képzőművészet az a csatlakozási pont, ahol be tudok lépni az alkotás és a misztika folyamatába, mert ezt tanultam, ehhez értek. Éveket töltöttem Indiában, ahol alkalmam nyílt arra, hogy ne csak kiállításokon találkozzam művészekkel, hanem természetes elemükben, a műtermeikben, alkotó közegükben is. Láttam, hogyan dolgoznak a tradicionális festők, és miként alkotnak a modern kor emberei. Indiában a két módszer között nagyon nagy a különbség, de mindkettő a vizuális művészet része.

– A Keletről úgy tudjuk, ott fontos, és talán még eleven a hagyománytisztelet, ugyanakkor nagyon dinamikus, rohamosan fejlődő kultúrákról van szó. Hogyan érvényesül ez a kétarcúság?

– Az Art Yogának minden művészeti ágban megvan a maga helye és szerepe, s az egyes művészeti ágak egymást segítve őrizték és szolgálták a tradíciót. A klasszikus táncművészet rengeteg elemét például a képzőművészet, a szobrászat és festészet őrizte meg. Amikor pedig egyik-másik mudra vagy póz feledésbe merült, a táncművészet egyszerűen visszanyúlt a szobrászathoz, és fölelevenítette a megörökített mozdulatokat. Talán a szobrászat a legeredetibb letéteményese a hajdani valóságnak, hiszen ezek az alkotások több ezer év emlékezetét őrzik változatlanul. Persze a festészet is fenntartott számos ikonográfiai elemet, de technikájuknál fogva, vagy a felhasznált alapanyagok tekintetében ez kevésbé maradandó, a festmények hamarabb tönkre mennek, megsemmisülnek. Az irodalom és a zene klasszikus vonala szintén hagyományőrző, de itt is sok apró módosítás történt az egyes szerzők vagy előadók személyiségének megfelelően.

Az Art Yoga lényege nem az apró részletek kidolgozásában, vagy kodifikálásában rejlik, hanem inkább az alkotói vagy előadói elmélethez, a művészet eme lényegi esszenciájához köthető. Szerintem azt az örök kérdést feszegeti, hogy mi is a célja a művészetnek? És itt érhető tetten az Art Yoga tényleges hatása, mert szellemi természeténél fogva az alkotási folyamatra hat, más minőségbe emelve az alkotó hozzáállását, érzelmi töltöttségét.

– Milyen forrásokra vezethető vissza az Art Yoga? Mi az ind művészetelmélet szellemi alapja?

– Indiában minden művészeti ágnak tradicionális alapja egy rendkívüli forrásmű, a bölcs Bharata Nátja-sásztra című értekezése. Nevezhetnénk ezt a művészetelmélet ókori bibliájának is. A natja szót többnyire drámaként fordítják, de a drámai előadásmód ismertetése mellett a műben általános érvényű művészeti elveket is találunk, mert a művészetnek, mint esztétikai tevékenységnek szinte minden mozzanatára kiterjed.

Roppant érdekes a szerző, akinek neve beszédes név, a művészet három alapfogalmából alkotott mozaikszó. Bha-ra-ta nem más, mint az érzelmek (bháva), a dallam motívum (rága) és a ritmusképlet (tála) ötvözete, ami nem csupán a színpadi művészetekben, hanem egyetemlegesen érvényes.

A Nátja-sásztra szerint a művészet azért jött létre, hogy akik nem a szent könyveket forgatják, azok is kaphassanak útmutatást az élet nagy kérdéseire vonatkozóan. A Nátja-sásztra elvei alapján alakult ki a Nátja-jóga, melyet a táncművészet jógájának is neveznek, gondoljon csak a Bharat natjam stílusra, ami a tradicionális táncművészet alapvető irányzata.

– Mit kell tudnunk a jógáról, különösképp a művészet szempontjából? Hiszen a jógát általában nem alkotó, hanem szellemi, meditációs útnak tekintik.

– A jóga jelentése egyesülés a Legfelsőbb tudattal, és egyben elkülönülés minden érzékitől, világitól. A jóga történelmileg az Indus-völgyi civilizációhoz köthető, körülbelül 5-10 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és a Rg-védában olvashatunk először róla. Egyik legismertebb összefoglalása a Bhagavad-gítában olvasható. A klasszikus jóga iskolák közül az első Patanydzsali nevéhez fűződik, aki a Jóga-szútrákban szisztematikusan összefoglalta az elméletet, és megteremtette a jóga nyolcfokú rendszerét.

A modern időket a 19. század végétől illetve a 20. század elejétől számíthatjuk, amikor az indiai jóga mesterek elindultak nyugatra. A kezdeti időben főleg a hatha jóga irányzatai váltak ismertté, ami a test önfegyelmezésén keresztül éri el célját. A cél a test, az elme és az érzelmek harmóniája, mely lehetővé teszi az összekapcsolódást a felsőbb tudattal. Ez az emelkedett cél sokféle módon közelíthető meg. Négy fő irányzatot különböztethetünk meg, a választott út természete alapján: a bhakti jóga az áhítat, a szeretet, teljes odaadás jógája, a karma jóga az önzetlen munka, a cselekvés jógája, a gjána jóga a tudás és a józan ítélőképesség jógája, míg a rádzsa jóga ötvözi a meditációt, az ászanákat és a tudás elemeit. Természetesen ezen a felosztáson belül számos iskola létezik, és az iskolákon belül a mesterek további külön ízt, hangsúlyt adnak a folyamatnak.

Az Art Yoga leginkább a bhakti részének tekinthető, hiszen a letisztult érzelmekkel foglalkozik az áhítat útján, de akár egy teljesen önálló fejezetnek is tekinthető. Én mégis maradnék amellett, hogy az Art Yoga a bhakti egyik megnyilvánulási lehetősége. Megmutatkozik a zenében vagy a táncban, bár számomra az út mégis a képzőművészeten keresztül vezet. Ebben az értelemben nekem a művészet nem más, mint a világ elfogadása, megértése – a látványon keresztül. Az Art Yoga annyiban különbözik a többi jóga irányzattól, hogy itt nemcsak saját magasabb összeköttetésünk lehetőségét találjuk meg, hanem a műélvezőnek is alkalmat adunk az unio mystica megtapasztalására, ha csak másodpercekre is.

– Nem feltételez ez a tapasztalás egy belső egyensúlyt és ugyanakkor valami külső munkát is? Melyik oldalnak van nagyobb szerepe, a személyes erőfeszítésnek, vagy az áldásos körülményeknek, vagy nevezzük akár a gondviselésnek?

– Egyszer egy klasszikus indiai tánc programon azt mondta a táncosnő, hogy a művészet lényege a harmónia. Ott, ahol tökéletes a harmónia, megjelenik Isten és az ő jelenléte mindenkit boldogsággal tölt el. Tulajdonképpen ez a lényege az Art Yogának is, hogy a szeretet és szépség harmóniáján keresztül megidézhessük a Legfelsőbbet, s ha csak egy pillanatra is, de belépjünk abba a világba, ahol ő létezik. Különböző érzelmi állapotokon keresztül vezethet az út, s a pillanatnyi hangoltságunktól, életünk történetétől, kulturális hátterünktől függően más és más hangulat hozhatja meg ezt a magasabb állapotot. A lényeg az, hogy egyszer, akár csak pillanatokra is, de megérezzük Isten jelenlétének boldogságát. Ebből meríthetünk majd erőt ahhoz, hogy megértsük a tisztulási folyamatok lényegét, hogy keressük a találkozás módját.

– A tisztasághoz, a tiszta tudatállapotig a tisztulás folyamata vezet, jól értem?

– Minden jóga irányzat valamely tisztuláson keresztül vezet minket, azt a meggyőződést követve, miszerint a lélek tiszta állapotában képes beteljesíteni feladatát, és így lehetősége nyílik újra visszatérnie az isteni harmóniába. A tisztulási folyamat nem egyszerű, és olyan hullámvölgyeken vezet keresztül, amik valóban megviselhetik az embert, ha vezető nélkül vagy hamis vezetővel halad. Néha szembe kell néznünk saját rémálmainkkal, állatias természetünkkel, gyengeségeinkkel, mindama negatívumokkal, amiket szeretnénk feledni.

Be kell lássuk, ezek a jelenségek nem azért léteznek, hogy szégyenbe hozzanak, megvetést vagy haragot érezzünk magunk iránt.

A bhakti jóga lényege az áhítat, ami a feltétel nélküli szeretet tudatállapotában valósítható meg, és ez a feltétel nélküli szeretet kell, hogy áradjon az út követőiben. Hogyan beszélhetnénk feltétel nélküli szeretet állapotról, ha saját gyengeségeinkkel sem tudunk szembenézni és nem tudjuk szeretettel elfogadni azokat? Aki megveti önmagát, az megvetést áraszt magából.

– Tehát a látszólag negatív tudati beállítódásoknak éppúgy megvan a maguk szerepe, mint a pozitív rezdüléseknek? Azt sugározzuk kifelé, ami belül van?

– Egy művésznél nagyon fontos szempont, hogy olyan érzelmekkel töltse fel magát, amilyen érzelmeket közvetíteni akar a külvilág felé. Ezeket az érzelmi állapotokat az indiai esztétika raszáknak nevezi, ami ízt, minőséget, hangulatot jelent.

– Megváltoztatható a negatív beállítódás? Hogyan javíthatunk saját életünk körülményein, reakcióinkon?

– Továbblépés csak akkor lehetséges, ha felismerjük helyzetünket, elfogadjuk azt az állapotot, és megértjük a lépés szükségességét. Aki szégyelli önmaga milyenségét, minden idejét azzal tölti, hogy valamilyen módon álcázza önmagát, s így nem marad energiája a változtatásra. Állapotunk elfogadása nem azt jelenti, hogy nem kívánunk továbblépni Sokkal több ember képes a továbblépésre az elfogadó szeretetben, mint a megszégyenültségben, vagy haragvó közegben. A bűnbánat természetesen ezen az úton is értelmezhető fogalom, egészen addig, míg nem torkollik bűntudatba, ami blokkol minden előrehaladást, és haragot szül az elmében.

E folyamatok számomra legegyszerűbben a látáson keresztül értelmezhetőek, mert nekem a látás a vizuális megértés útja, és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Rácsodálkozni az összefüggésekre, meglátni azonosságot és különbözőséget, megérteni a világot – ez a vizuális megértés.

A látás nagyon összetett folyamat, többnyire nem is sejtjük, mekkora tudásanyagot képes felhalmozni, közvetíteni a jól irányított látás-mód. Csináljunk egy kísérletet! Nézzünk körül a szobában, ahol helyet foglalunk, s próbáljuk összegezni azt a töméntelen információt, amit a látásunk közvetít felénk. Akár egy órán át is sorolhatjuk, mi mindent látunk. A kísérlet persze függ a résztvevők felkészültségétől, élettapasztalatától, a környezet milyenségétől s rengeteg más tényezőtől. De megfigyelte már, hogy idősebb korban az ember jobban olvas az apró jelekből, a mások által a környezetükre gyakorolt lenyomatokból? Szerintem ez is a bölcsesség egy formája.

Lényeg az, hogy a látvány és a látvány felfogása nagyon összetett feladat, és mint minden, ez a készség is fejleszthető. Aki látását oly módon akarja fejleszteni, finomítani, hogy képes legyen meglátni a mélyebb összefüggéseket, következtetni tudjon a jövőre, s a látványon belül képes legyen a Teremtő egységes vezérfonalát követni, választhatja az Art Yoga speciális útját – ez erre a finomításra szolgál.

Az Art Yoga a művészet gyakorlói, az alkotók, a művészek útja, míg a befogadók az alkotásokon keresztül léphetnek be a magasabb tudatállapot világába, amit nyitottságuk, meditációs tapasztalataik mértékében képesek befogadni.

– Beszéljünk egy kicsit a művészetről, a festészetről! Milyen az indiai festőművészet?

– A keleti festészet hagyományosan más alapokról indítja a műalkotást, mint az európai. Nem arról szól, ami egy nyugati alkotóban forr, nem a benső kivetítése, hanem az örökkévalóság felé tekint. Nem a személyes véleményt, vagy vívódást mutatja fel, hanem az örök szépség-szeretet harmóniáját igyekszik megragadni, ahol – amint mondják – megjelenik az Isten. Ez a jelenlét adja a mű vonzását, hiszen az isteni jelenlét olyan boldogsággal tölti fel a művet, hogy az gyakorlatilag mindenki számára vonzóvá válik.

Egy műalkotás létrejöttének különböző okai lehetnek, de nagy vonalakban két fő irányzatot különböztethetünk meg: amikor az alkotó belső kényszerből alkot, nem tud nem alkotni. Az ilyetén keletkezett művek többnyire a gyönyörködtetést szolgálják, szépség-élményt igyekeznek nyújtani. Napjainkra úgy érzem, ez kicsit módosult. Megvan az alkotói kényszer, de az örömszerzés helyett egy másodlagos vagy harmadlagos látvány-lenyomatot igyekszik rögzíteni, amire mint belső lényegre tekint. Az alkotó saját belső világát vetíti ki a vászonra, a világot, ahogy ő látja.

A másik motivációban is jelen van a belső kényszer, de azt a művész egy bizonyos rendszeren belül bontakoztatja ki. Nem a saját látásmódját közvetíti, hanem a rendszer által elfogadott valóságot jeleníti meg, amivel igyekszik azonosulni. Számára ez a valóság válik követendővé. Tehát nem saját elképzeléseit vetíti ki, hanem egy rendszer elképzeléseit, útmutatást adva önmagának és a műélvezőnek is egyaránt. A megértés nagyon sokszor a művész számára is az alkotási folyamat során tisztul le.

– Az Art Yoga melyik motivációt támogatja, ha van egyáltalán preferenciája?

– Azt hiszem, az Art Yoga egyik kategóriába sem tartozik, de ha valamelyikbe mégis be kell sorolni, akkor inkább a másodikba sorolnám.

Egy másik felosztási lehetőség az alkotói folyamat milyensége szerinti. Itt is két nagy csoport létezik. Az első az, mikor az alkotó érzelmi hevületében alkot. Nem arra gondolok, amikor alkotás közben lelkesedik az ember, ez természetes, hanem inkább arra, amikor szélsőséges érzelmi állapotban van, s ezt a feszültséget az alkotási folyamatban vezeti le, és ezáltal tulajdonképpen megtisztul a maga teremtette érzelmi hullámoktól.

A másik típus akkor alkot, mikor nincsenek érzelmi hullámai, hanem képes egy mély, csöndes meditációra. Ez az állapot természeténél fogva nem az alkotóról szól, hanem egy felsőbb valóságról, amivel nem minden pillanatban tudunk egyesülni.

Az Art Yoga ebben az esetben alapvetően a második típushoz tartozik, amikor a művész nem önmagáról beszél, hanem azt tűzi ki céljául, hogy műve kapcsolódási pont lehessen a mindennapokból kilépő ember számára, és utat mutasson a kapcsolódási folyamathoz. Ebből a szempontból egy kicsit túllép a kettes típus elképzelésein is.

A művészben mindig jelen van az alkotási kényszer, s éppen ez az a motiváció, ami képessé teszi a művészt arra, hogy alkotásain keresztül kapcsolatba léphessen a valóság valamely rétegével. Az évek múlásával az ember egyre mélyebben fekvő rétegeket képes megismerni, sőt, a tradicionális formák követése által ezeket be tudja építeni, lassan képessé válik a jógára. A választott rendszeren túl az egyesülés élménye, a feltétel nélküli szeretettel való támogatottság jelenléte az, ami az extázist adja. És ez az extázis a dolog lényege.

Az Art Yoga annyiban különbözik a többi jóga irányzattól, hogy itt nemcsak az alkotó juthat el ehhez az emelkedett állapothoz, hanem a befogadó is. Ez persze a nyitottság függvénye is, de ha a befogadó tényleges befogadó, akkor végbemegy a csoda.

65/2016
Lejegyezte: Csóka Emese