„Egy és egynegyed győztes oroszlán” – Csillagvizsgálók Indiában

Vagy kétszázötven esztendeje élt Indiában egy kiváló uralkodó, II. Szavai Dzsai Szingh. Több kisebb tartományból kovácsolta össze a támadásoknak szilárdan ellenálló, nagyszerű és erős birodalmát. Uralkodói és hadvezéri erényei mellett szenvedélyes építészként és csillagászként is ismerték. A kiterjedt érdeklődésű briliáns uralkodó alapította Dzsaipurt, a rózsaszín várost is.

Városok és csillagok

Dzsai Szingh (1693-1743) titulusa a „szavai”, jelentése „egy és egynegyed”. A hírhedett mogul uralkodó, Aurangzeb adta ezt az tisztelgő megnevezést a rádzsának, kiváló intellektusának elismeréseképpen. Azóta Dzsaipur urai két zászlót használnak, egy teljes, és egy negyedes méretűt, emlékezvén a titulusra.

Tudnivaló, a szingh szó jelentése oroszlán, tehát a rádzsput birodalom élén egy „egy és egynegyed oroszlán” állt, aki két tevékenységéről vált híressé. Az egyik a városépítés, a másik a csillagászat és az obszervatóriumok létesítése. Korábbi székvárosa, Amber – amely ma is híres és látogatott település és a Borostyán-erőd otthona – kicsinek bizonyult, ezért 1727-ben Dzsai Szing belefogott egy új város megépítésébe, az ősi építészeti kézikönyvek, a Shilpa-sásztra szellemében.

A főépítész a bengáli származású Vidyadhar Bhattacharya, tehetséges ifjú tudós és mérnök volt. A várost négyszögletes formában, hálózatos alaprajz szerint tervezte meg. Főútvonalai 36 méter szélesek, ezeket derékszögben metszik a 20 méter széles másodrendű utak, majd a 10 és 5 méter széles utcák és mellékutcák. Az utakat egységes tervek alapján emelt csinos épületek szegélyezik, fák nyújtottak árnyékot. A város gerincén vízvezeték futott végig, ivókutak álltak az emberek rendelkezésére, melyek közül sok ma is működik. Az egyes foglalkozási ágak képviselői különböző körzetekben csoportosultak, így alakult ki a fazekasok, a takácsok, kelmefestők vagy a híres ékszerészek negyede. A város kilenc négyszögletes kerületre tagolódik, ami az univerzum kilenc régiójára emlékeztet. Ebben is tükröződik Dzsai Szingh kozmikus érdeklődése. A város a Dzsaipur nevet viseli, amiből azt gondolhatnánk, a mahárádzsa saját magáról nevezte el az új települést. De ne feltételezzünk ilyen fantáziátlanságot róla, hiszen „dzsai-pur” másik értelme a győzelem városa. Márpedig palotájának egyik kapuzata fölött ott díszlik a felirat: Ahol az erény, ott a győzelem!

Csillagvizsgálók Indiában

A lélegzetelállító dzsaipuri obszervatórium – Dzsantar mantar – egy bonyolult eszközökkel felszerelt csillagászati megfigyelő állomás. Az asztrológia és a csillagászat iránti elkötelezettsége folytán Dzsai Szingh külföldi tanulmányutakra küldte tudósait, hogy az európai és iszlám világ csillagászainak korszerű eszközeit tanulmányozhassák. Görög és arab nyelvű műveket is lefordíttatott magának. Így készült el Ptolemaiosz Almagest, továbbá Newton Alapelvek című művének tolmácsolása.

Nagyra becsülte a XV. századi török Ulugh Beg udvari csillagász munkáját, aki a kor legpontosabb adatait produkáló obszervatóriumot létesített Szamarkandban.

Az összegyűlt anyag tanulmányozás során pontatlanságokat tapasztalt az asztronómiai táblázatokban, ezért elhatározta, olyan pontos csillagtérképeket igyekszik szerkeszteni, mint még senki a világon. Ehhez hozzáértő csillagászokra és az akkori világ legpontosabb obszervatóriumaira volt szüksége. A sokszor több foknyi eltéréseket a táblázatok adatai és a bolygók tényleges helyzete között az eszközök fizikai korlátozottságának tulajdonította: a bronz eszközök kicsik voltak és mozgó alkatrészeik miatt pontatlannak bizonyultak. Éppen ezért hatalmas eszközök megépítésére szánta el magát, amiket kőből, téglából és márványból készítettek.

Hamarosan elegendő információt gyűjtött össze ahhoz, hogy saját obszervatóriumait megépíttesse – az elsőt Delhiben 1710-ben, mintegy kísérleti előtanulmány gyanánt. További négy obszervatóriumot létesített Dzsaipurban, Benáreszben, Uddzsainban és Mathurában – ez utóbbi megsemmisült.

Az 1728-ban létesített dzsaipuri obszervatórium a legnagyobb, és ez maradt fenn a legjobb állapotban. Ezt a csillagdát a maharadzsa személyesen avatta fel s vette használatba, tudósai társaságában órákat töltött az égitestek mozgásának vizsgálatával.

Az obszervatóriumnak hamarosan híre ment, így a Goa-béli portugál alkirály tudós követeket küldött a mahárádzsához. Őket hamarosan francia és német csillagászok és papok követték.

Futurisztikus létesítmény

Dzsai Szingh eszközei csöppet sem hasonlítanak korunk teleszkópjaira. Tanulmányai során arra a megállapításra jutott, hogy tovább kell fejleszteni a rendelkezésre álló, lencsékkel felszerelt bronz csillagászati eszközöket, ha szeretné kiküszöbölni a mérési pontatlanságokat. Ezért szakított az addigi viszonylag kisméretű réz és bronz eszközökkel és a kőből és márványból épített hatalmas csillagvizsgálók mellett döntött. Az eszközök méretét megnövelte, így nagyobb pontosságra számíthatott. Ennek eredményeként születtek a futurista alkotásnak tűnő obszervatóriumok, a hatalmas, épített csillagászati eszközök. A tizenöt új eszköz sorában a Ráma-jantra az égitestek azimut-szögének meghatározásában segít, a Misra-jantra pedig a négy másik obszervatóriumnak a távolságból fakadó időeltolódását mutatja. Az Unnatansha-jantra beosztásokkal ellátott fémgyűrűje öt és fél méter átmérőjű, a kor legpontosabb eszközének számított s az égitestek magasságmérésére szolgál, de mind közül kiemelkedik a Szamrat-jantra nevezetű gigantikus, másodperc pontos napóra, amely 28 méter magas és 45 méter széles. Középütt emelkedik az árnyékvető, aminek árnyéka másodpercenként két milimétert halad a kétoldalt ívesen elhelyezkedő, finoman megmunkált fehér márványskálán. Elsődlegesen a helyi idő pontos meghatározására, továbbá zenit-távolságok, meridián idők és csillag-deklinációk mérésére szolgált. Figyelemre méltó, hogy ilyen napóra mindegyik obszervatóriumban létesült, de mindenütt a helyi sajátságoknak megfelelően, így állítva párhuzamba a gnómon átfogójának dőlésszögét a Föld tengelyének dőlésszögével, a skálák negyedíveit pedig az egyenlítővel.

Ezek a csillagászati eszközök ma is használható állapotban vannak. A monszun várható beköszöntét minden évben az ősi szent szövegek alapján s a Szamrat-jantra segítségével igyekeznek meghatározni, a Guru-púrnima teliholdjakor mért adatok alapján.
Dzsai Szingh öröksége a varázsos rózsaszín város és a példa nélkül álló obszervatóriumok hálózata.

61/2014
Bogdán Emese