A szent Gangeszt dicsőítő himnusz – Srí Gangástakam
Többek között Benáreszben is élt és tanult India egyik legnagyobb hatású filozófusa, Sankara (Kr.u. 788-820), aki nemcsak páratlan elméleti munkássága folytán, hanem költészetének köszönhetően is méltán elismert személy. Alábbi verse a Gangeszt dicsőíti.
- Siva[1] játékainak szép koszorúja, Istennő!
Akire vizednek akár egy csöppje is permetez,
Kali-kor[2] szennye-gyötrelmétől örökre mentesen
menny-város legyezős lánya ölén pihenhet.
- A mindenség burkát áttörő, Siva liánszerű kontyát ékesítő[3],
Mennyből lezúduló, s aranyhegy[4] barlangjából és ormáról aláhulló,
föld hátán hömpölygő, bűn-sokaság seregeit százszor megzabolázó,
óceánt betöltő[5], menny-város folyóját átmosó, tisztíts meg bennünket!
- A fürdőző elefánt homloknedve[6] mámorította méhrajtól nyüzsgő,
sziddha[7]-feleségek kebléről lemosódó sáfrányportól színeződő,
bölcsek hajnali-alkonyi virág- s kusafű[8]-áldozatával dús partú
gangeszvíz áldjon minket, minek árja elefánt s krokodil[9] akadályú.
lettél a kígyó-nyughelyű Magasztos[12] lábát lemosó hullám is,
majd Siva kontyán a díszes ékkő, s a bölcs Dzsahnu király leánya[13].
Bűnök lemosója Bhágírathí Istennő, ne várass hiába[14]!
- Hegyek királyán[15] fakadó, vizedben megmártózót felemelő,
mindkét parton[16] örvendező, létrettenet sokaságát elűző,
Sésaként[17] kígyózó, Siva lián-haján levélként tekeredő,
Kási[18] szélén játszadozó, légy győzedelmes, Gangesz, elbűvölő!
- Hol az öröm, szemem ha hullámod habjára nem vethetem?
Aki vizedet issza, Visnu városába[19] mehet vissza,
s ha egy testetöltött porhüvelye, Gangesz, öledbe zuhan,
óh, anyácska, száz-áldozatos[20] érdem lesz övé legottan.
- Vized étkemnek a mérték[21], Úrnőm, partodon élvén,
élvvágyó-szomjtól mentesen, Krsnának[22] hódolok én.
Hitványság tömegét oldó, mennybevezető lépcső,
Magasra csapó hullámú Úrnő, Gangesz, oltalmazz![23]
- Dzsáhnaví anyácska, Sivának társa[24], ki hódolva tart a fején,
Testemet lerázva Nárájan[25] lábára gyönyörrel emlékszem én
partodon, a lélegzet eltávozásának ünnepe idején,
hadd szálljon Hari s Hará[26] iránt odaadásom mindig fölfelé.
(9.) Gangeszhimnuszt, az áldásost, vezeklő[27] ha elolvassa
minden bűntől megszabadul, s eljut Visnu világába.
MAGYARÁZAT:
[1] A világ megsemmisítéséért felelős istenség, a jóga és a művészetek védőistene, aszkétamód viseli a haját, összetapadt fürtjeit a feje tetején kontyba köti.
[2] A hindu kronológia szerint a világkorszakok közül a leghitványabb, a viszály és nézeteltérések vaskora.
[3] Vámana, Visnu megtestesülése második lépésekor lábujja áttörte az univerzum burkolatát, így jutott az Okozati-óceán vize a mennyei bolygókra. Később Szagara király dédunokája, Bhagíratha invitálta a mennyből a Gangeszt a Földre. Az alázúduló vizet Siva a fején fogta fel, majd Bhagíratha őseinek hamvaihoz vezette a folyót, akik így megtisztultak. (Bhágavata-purána 9.8-9.)
[4] A mindenség közepét jelképező mitikus Meru-hegy
[5] Szagara király fiai apjuk ellopott áldozati lovát keresve ásták ki az óceán medrét, melyet feltöltött a mennyből alázúduló Gangesz.
[6] A költők szerint az üzekedő elefánt homlokdudorainak nedve mámort okoz
[7] Lelki gyakorlataiknak köszönhetően tökéletességre jutott félisteni lények.
[8] Rituális szertartásokon használt fűféleség.
[9] Más változatban nem krokodil szerepel, hanem felnőtt és kölyökormányosok
[10] Az univerzum teremtéséért felelős istenség, Brahmá.
[11] Mikor Brahmá Vámanát imádta, korsójában felfogta az Okozati-óceán vizét, s azzal mosta meg Vámana lábát.
[12] Visnu, a teremtés rendje fenntartásának Istene, aki a végtelenség kozmikus kígyóján pihen a teremtés ősvizén.
[13] Dzsáhnaví, azaz Dzsahnu leszármazottja, a Gangesz egyik neve. Ennek története a következő: mikor Bhagíratha a Földre vezette a Gangeszt, az elöntötte Dzsahnu király áldozati térségét. A nagyhatalmú misztikus király válaszul egy kortyintással felitta a Gangesz vizét. A félistenek és Bhagíratha végül kiengesztelték a királyt, aki a fülén engedte ki a vizet.
[14] Azaz oltalmazz, más szövegváltozatban: látszik.
[15] A Himalája, a Gangesz forrása itt húzódik.
[16] A mennyben és a földön is.
[17] A kozmikus végtelenség őskígyója.
[18] Más néven Benáresz, Sivának szentelt zarándokváros a Gangesz partján.
[19] A lelki, transzcendens világba, azaz eléri az üdvösséget.
[20] A száz lóáldozat bemutatása a mennyek királyának pozíciójához segíti az áldozót.
[21] Egyes aszkéták kizárólag Gangesz-vizet fogyasztanak, semmi egyebet.
[22] A bhakti szeretetmisztériumával imádott Isten, a ’mindenkit vonzó’.
[23] Más szövegváltozatban ez a vers az első
[24] Más szövegváltozatban: körülvett, övezett.
[25] Visnu neve, ’lények Ura’
[26] Hari Visnu egyik neve, Hara pedig Siváé.
[27] Önfegyelmet gyakorló ember, nem feltétlenül aszkéta!
61/2014
Sankara ácsárja
Fordította Andrássy Csongor
