Emberségről a piac társadalmában

Néhány napja régi ismerősömmel találkoztam. Tudtam róla, hogy egy éve váratlanul az egyik nagyvállalat vezetőjévé nevezték ki. Páratlan karrierként emlegetik. Magam is kíváncsi voltam, hogyan viseli új szerepét, hogyan bírja energikus személyisége az amerikai modell szerint működő és angol tulajdonos által vezetett cég bizonyára magas követelményeit.

Számítottam rá, hogy nem maradt nyom nélkül lelkében ez az egy év. Mégis, végighallgatva jéghideg logikai eszmefuttatását emberségről, barátságról, életről, borsózni kezdett a hátam.

– Tudod – kezdte –, nálunk az emberek hétről-hétre tervszerű agymosáson mennek át. Ameddig csak bírják kipréseljük belőlük a maximális teljesítményt.. A szakadék széléről azért visszarántjuk őket, de van, aki nem bírja sokáig. Teljesíteni pedig kell!

– És mi lesz a lemaradókkal? – kérdeztem.

– Nézd, ez egy profi és profitorientált vállalkozás. Itt kőkemények a feltételek. Nincs időnk lelkizni, itt vagy teljesítesz, vagy mehetsz világgá!

– És azután?

– Nincs azután. Aki középszinten marad, tehát nem tud a karrier létrán előrehaladni, vagy rabszolgává válik, vagy elmegy, és igyekszik elfelejteni azt is, hogy hallott a szakmáról.

– Dehát ez szörnyű!

– Megfizetjük őket, legalábbis amíg érdemes… és a Pénz, ugye, nagy úr!

– Mi van a régi munkatársaiddal?

– Nincs kivétel, egyértelműek a játékszabályok. Különben sem hiszek az érdek nélküli barátságban.

– Dehát nincsenek barátaid?

– Mi az, hogy barátság? Sokan kérnek tőlem ezt-azt, sokan próbálnak közeledni hozzám, de ha úgy adódna, mindegyik a torkomnak nyomná a pengét. Ez van!

– Tényleg ilyen lenne az élet?

– Az élet az a mókuskerék, amelyhez oda vagy láncolva. Vagy te hajtod, vagy téged hajtanak. A profitot meg kell termelni, addig megtűrnek, sőt, ha jó vagy, elismernek és vezetőt csinálnak belőled.

– Akkor te már révben vagy.

– Persze. De ha tudsz valami jó állást, szóljál. Sosem lehet tudni.

– Most viccelsz?

– Úgy hiszed? Hát ide figyelj! Nekem minden nap olyan döntéseket kell hoznom, amelyek milliókat hoznak a konyhára. Szeretem csinálni, nem bírom a totojázást, de egyszer én is tévedhetek.

– Mindenkinek van még egy dobása…

– De nem a főnököm rovására. Tévedni emberi dolog, de a profit nem tudja, mi az, hogy ember, csak azt tudja, hogy pozitív vagy negatív mérleg.

– Dehát nálatok is emberek dolgoznak!

– Lehet, de ez a vállalkozás szempontjából mindegy. Gépekkel hatékonyabban lehetne termelni, az emberi tényező szükséges rossz.

– Tudsz aludni éjszaka?

– Az élet egy színjáték. Csináld jól a szerepedet, és bent maradsz a darabban.

– És ha nem?

– Akkor kikerülsz a kelléktárba, és lassan belep a por.

– Nem lehet könnyű így élni…

– Meg lehet szokni, és most én vagyok a csúcson. Ez a lényeg, nem!?

Heller Tibor

1996/21.