A jóga mint fegyelmezés – Jama és nijama szabályok

„A jóga nem a feledés homályába tűnt ősi mítosz, hanem jelenünk legfontosabb öröksége. A jelenkor alapvető szükséglete és a holnap kultúrája.”    (Szvámí Szatjánanda Szaraszvatí)

A jógát három összetevő alkotja: az elmélet, a gyakorlat és az, amit megélünk. A Patanydzsali által rögzített Jóga-szútra az elméletet képviseli. A gyakorlatot a legkülönfélébb technikák rendszere adja, amelyek hozzásegítik a törekvőt, hogy a megfelelő módon érje el azokat a célokat, amelyeket az elméletben találunk. Az, amit pedig mindebből alkalmazni tudunk, amit ténylegesen gyakorolunk, az a mi úgynevezett szádhanánk, a személyre szabott eszközrendszerünk és módszerünk, amely a spirituális törekvésünk mindennapi részévé válik. Ahhoz azonban, hogy az elméletből és a gyakorlatból leszűrjük a számunkra hasznos és szükséges összetevőket, meg kell tudnunk határozni saját spirituális célunkat, ahová a jógatechnikákkal el szeretnénk jutni.

Csak akkor érthetjük meg a jóga mélységeit igazán, ha a gyakorlat útjára lépünk. A jóga az emberi lényhez méltó életmód tudománya, ezért szükséges mindennapi életünkbe beépíteni. Saját természetünkben alapvető változásokat idézhetünk elő, ahogy a test, a tudat és az érzelmek egyensúlyba kerülnek egymással és fokozatosan egy szattvikus, vagyis tiszta és nemes életszemlélet alakul ki bennünk. Ezzel a nemes hozzáállással válnak csak elérhetővé számunkra a jóga magasabb gyakorlatai: amelyek a meditáción keresztül egy megváltozott tudatállapothoz vezetnek.

A Jóga-szútrák nyolcfokú jógája

A Patanydzsali által lejegyezett rádzsa jógáról szóló értekezésnek négy része van. Az első rész (Szamádhi páda) a távlatokat, a jóga általános természetét és technikáit írja le. A második rész (Szádhana páda) tartalmazza a nyolcfokú jóga elemeinek a felsorolását és választ ad arra a kérdésre, miért is kell jógát gyakorolni. Azokat a technikákat írja le, amelyek segítenek felülemelkedni az élet különböző körülményeiből fakadó szenvedéseken. Itt fontos megjegyezni, hogy a jóga nem az élet nehézségeire kínál gyógyírt. Ennél sokkal többet tesz: megtanít, hogyan birkózzunk meg a felmerülő problémákkal. Az ebben a részben kifejtett első öt gyakorlatot a jóga külső elemeinek is nevezik, amelyek fizikailag, mentálisan, érzelmileg és erkölcsileg előkészítik a gyakorlót a szamádhira. A harmadik rész (Vibhúti páda) első fele a befejező három lépcsőfokot, a jóga magasabb, belső elemeit veszi sorra, majd a sziddhik, a misztikus képességek megszerzésének módjával foglalkozik. Végül a negyedik rész (Kaivalja páda) olyan lényeges filozófiai kérdéseket tárgyal, amelyek a jóga gyakorlása során óhatatlanul felmerülnek (pl. mi az elme, a vágy, a felszabadulás).

Pantanydzsali Jóga-szútrájának második része tehát a jóga gyakorlásáról vagy másként a tanulás útjáról szól. A 29. szútrában felsorolásként szerepel Patanydzsali jógarendszerének nyolc része. Ezért is nevezik astángának (asta – nyolc, anga – tag), vagyis nyolcfokú jógának:

erkölcsi fegyelem (jama), önfegyelem (nijama), testhelyzet (ászana), légzésszabályozás (pránájama), az érzékek visszavonása (pratjáhára), koncentráció (dháraná), meditáció (dhjána) és eksztázis (szamádhi).

A jóga lépcsőfokai az érzékekkel való teljes azonosulástól elvezetnek a tiszta tudattal, az önvalóval való azonosulásig.

A jóga ezen „nyolcrétű ösvénye” az önmegvalósítást célul kitűző szellemi iskolák, jógarendszerek alapja, tekinthetjük klasszikus jógának. Az anga szó testrészhez hasonló tagra, mintegy végtagra utal. Ebből az következhet, hogy a felsorolt részek lazán, mellérendelt szerepben, egyenrangúként kapcsolódnak egymáshoz, akár az egyes testtájak. Mégsem lehet egymástól elszigetelten, önmagukban értelmezni őket. A Jóga-szútrákban bizonyosfajta sorrendiségben, kölcsönösségi kapcsolatban, alá és fölé rendeltségben szerepelnek. A magasabb rendű szellemi megtapasztaláshoz a bevezető fokozatok megvalósításán át vezet az út. A kezdeti lépések figyelmen kívül hagyásával a további gyakorlatok sokat veszítenek hatékonyságukból. Az egyes angák az én realizálásának egymást követő, egymást megalapozó lépcsőfokai. Hiányos gyakorlásuk hiányos eredményre vezet.

Az útmutatások örök érvényűek és mindig alkalmazhatóak, hiszen évszázadokkal ezelőtt is ugyanazok az egoban gyökerező problémák kínozták az embereket, mint ma. Az erőszakosság, az énközpontúság, a türelmetlenség vagy az állhatatlanság minden időben megnehezíti az életünket. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a Jóga-szútra lejegyzésének korában más életmód volt a meghatározó, mint most. A civilizáció szempontjából vizsgálva talán egyszerűbbnek vagy primitívebbnek mondható. A jóga szempontjából azonban sokkal szattvikusabb, nemesebb életvitelt folytattak az akkori emberek.

Patanydzsali mester kortársai kevésbé voltak anyagi beállítottságúak, test tudatúak, mint a jelenkor emberei. Például az erőszakmentesség megvalósítása minden időben feladat. A hajdanvolt törekvők azonban finomabb szinteken kezdtek bele a folyamatba. Ma a legtöbb elv egyszerű, durva szintű megvalósítása is nehézségbe ütközik, így sokan a vegetárius táplálkozás követelményét sem képesek betartani.

A Jóga-szútrában leírt klasszikus rendszer kiindulópontja az emberi lét aktuális alaphelyzetének pontos meghatározása. Bátor szembenézés ez a lelki bölcsesség hiányával (avidjá), amely világossá teszi számunkra, mennyire eltávolodtunk az eredeti létállapotunktól, mennyire megrongálódott, hiányos és eltorzult a tudásunk. Életünk további céljait és tartalmát jelentősen meghatározza, mennyire tudjuk elfogadni ezt a felismerést.

A jóga rendszere azonban nemcsak az egyéni tudat hiányosságaira, a feltételekhez kötött létre hívja fel a figyelmet, hanem módszereket is biztosít a metafizikai szabadság elnyeréséhez.

Az első két tag – a jama és nijama – szerepe a jógában

Patanydzsali jógája az első két tag, a jama és nijama által szolgáltatott etikai alapra támaszkodik, hogy az emberben előmozdítsa a kozmikus harmóniát. Ezeknek az eszményeknek a követése azonban mindig is komoly feladatot állított a törekvők elé.

A Jóga-szútra korában a pszichológiát és a jógát nem a testen keresztül közelítették meg, hanem a jamán és a nijamán keresztül, vagyis a viselkedés és a gondolkodásmód finomhangolásával. Az idők során azonban a fizikai gyakorlatok (ászana, pránájáma) kerültek a figyelem középpontjába. Ez oda vezetett, hogy ma a jóga szóról szinte kizárólag az akrobatikus jellegű testtartások jutnak eszünkbe.

Ez a folyamat könnyen nyomon követhető a jóga történetében. A Kr. e. 6-5. században a jógára már erősen hatott Buddha tanítása. Előtérbe került a meditáció, az etika, míg a jóga előkészítő gyakorlatait elhanyagolták.

Kr. u. 150-200 körül született Patanydzsali Jóga-szútrája.

A következő lépcsőfokot a 11-12. században kialakuló náth-kultusz jelentette, amely Matszjéndranáth-ról, egy kiváló jógamesterről kapta a nevét. Tanításának alapját képezte, hogy a testet és a belső szerveket meg kell tisztítani, mielőtt a törekvő belekezdene a meditációs módszerek gyakorlásába. Ennek értelmében bizonyos fizikai testtartások és tisztító gyakorlatok egyre nagyobb szerepet kaptak. A hagyomány hozzá és tanítványához, a bengáli születésű Góraksához köti a hatha-jóga kialakulását. Tanításaikban fellelhetők az ún. hatha-jóga kriják vagyis a testi és mentális tisztító gyakorlatok (fogtisztítás, orrtisztítás, nyelőcső és gyomor tisztítás, hasizomforgatás, a bélrendszer teljes tisztítása, homloküreg tisztítás stb.) előzményei. Így jutunk el a 15. században a Szvátmáráma által írt Hatha-jóga-pradípika (A hatha-jóga lámpása) című alkotásig, amelyben a jama és nijama szabályok lényegesen kisebb hangsúlyt kaptak, mint korábban.

Ghéranda bölcs szintén ebben a században alkotta meg összefoglaló munkáját a jógáról. Az általa rögzített rendszer hét lépcsőfokú. Ebben az ászanák a második fokozatot képviselik, a harmadik fokozatot pedig a „lezárások”, mudrák jelentik. Az erkölcsi szabályokat (jama és nijama) nem tekintette független összetevőknek.

A kezdetektől megfigyelhető a hatha-jóga egyfajta terápiás irányultsága, ezt ma már hivatásszerűen is űzik jóga-terápia néven. Mind a keleti, mind a nyugati jóga iskolákban gyakran a testhelyzetek gyakorlatainak túlhangsúlyozása figyelhető meg.

Holott „a jógát nem a lótuszülésen keresztül érjük el és nem is az orrhegy nézésével. A jóga – mondja a jógában jártas –, a psziché azonosítása a [transzcendentális] Önvalóval.” (Kula-arnava-tantra 9.30.)

A leírtakat összegezve elmondhatjuk, hogy napjainkra a materialista tudat meghatározó erővé vált, azaz az emberek többsége a test szükségleteivel azonosítja magát, így a jóga harmadik és negyedik tagjának, az ászanának és a pránájámának a gyakorlása vált a legkönnyebben megvalósíthatóvá.

Mit jelent mindez? A jóga fizikai gyakorlatait bárki végezheti, akinek a célja az egészséges, „gyémántkeménységű” test kimunkálása vagy a kiegyensúlyozott psziché. A jógalétra első két fokával azonban egy kicsit más a helyzet. Noha a jama és a nijama magas elvei mindenki számára útmutatóul szolgálhatnak, eredetileg azonban elsősorban azoknak szánták őket, akik a spirituális fejlődés útját keresik.

Elmefegyelmező és éntisztító gyakorlatok – felkészülés a jógára

„Abban: erőszakmentesség (ahimszá), igazságosság (szatjam), nem-lopás (asztéja), önmegtartóztatás (brahmacsarjam) és ajándékok el nem fogadása (aparigraha) a korlátozás.

Ezek, lévén univerzálisak, mikor kaszt, hely, idő és körülmény nem befolyásolja őket, nagy fogadalomként ismeretesek.

A gyakorlandók a tisztaság (saucsa), elégedettség (szantósam), vezeklés (tapaha), tanulmányok (szvádhjája) és a teljes törekvés Ísvara felé (Ísvara-pranidhána).” (Patanydzsali: Jóga-szútra 2.30-32.)

Mikor a gyakorló elkezdi bejárni a jóga nyolc angáját, egyre inkább kezd elhatárolódni a hétköznapi élet addigi formáitól. A jama és a nijama követelményei először feltárják a vágyak ösztönös természetét, hihetetlen erejét és a tudat kondicionált működését. Ezt követően szembefordítják a tudatot az emberi életet meghatározó szenvedésekkel (az úgynevezett klésákkal, amelyekről a Jóga-szútra második részének első fele értekezik). Ez az a pillanat, amikor a törekvő komoly önvizsgálatra kényszerül, szembesülve jelenlegi helyzetével, a távlat és a kiindulási pont közötti távolsággal – amely jellemzően nem időbeli, hanem tudati.

Jelenlegi életstílusunkra az idegrendszer túlingerlése a jellemző. Egyes vélemények szerint mindez egészen a villanyvilágítás feltalálásáig vezethető vissza, amelynek hatására teljesen felborult a szervezet bioritmusa, hiszen lámpafény mellett éjszaka is dolgozhatunk. Az egész heti megfeszített munka után az emberek többsége bevásárlóközpontok, éjszakai mulatóhelyek vagy mozik látogatásával igyekszik kikapcsolódni, amelyek azonban minden érzékszervre sokkolóan hatnak ahelyett, hogy valóban pihentetnének.

Szervezetünk életfolyamatai a természet működéséhez igazodnak. Sötétség és csend kell a megfelelően regeneráló alváshoz. Azonban egy nagyobb városban éjszaka is olyan sok a zaj, hogy az idegrendszer alvás mellett sem tud pihenni. A hirtelen, feszült idegállapotban, rohanvást bekapott ételeket képtelenek vagyunk megemészteni. Betegségeinket nem pihenjük ki, fájdalomcsillapítókat szedünk és dolgozunk tovább. Kimerültségünket kávéval és energiaitalok fogyasztásával nyomjuk el, amelyek azonban tönkreteszik a szívünket.

A jóga létra előkészítő gyakorlatai képesek életstílusunkat a természetes életfolyamatok egészséges követelményeihez igazítani. A gyakorló kénytelen elhagyni a komfortzónáit és megváltoztatni addig életmintáit. Annak érdekében, hogy megértsünk valami transzcendentálisat egy nem transzcendentális elmével, komoly erőfeszítéseket kell tennünk az elme képességeinek áthangolása végett.

A jamák megélésével feltárulnak a belső erősségek és gyengeségek, a nijamák pedig segítenek abban, hogy ne azonosuljunk a gyengeségeinkkel, fejlesszük az élet pozitív és felemelő minőségeit. A két első lépcsőfok elvei szerinti élet elvezet a szthita pradzsnyá, a kiegyensúlyozott, nyugodt bölcsesség állapotához, amely alapvető tudati attitűd a jóga műveléséhez.

Első megközelítésben mind a jamának, mind a nijamának az a feladata, hogy a világban cselekvő elme és személyiség természetét a szattvikus minőség felé hangolja, szemben a tudatlanság (tamasz) befolyásával, ami zárkózottá tesz és idegenkedést kelt új értékek vagy elképzelések befogadása iránt, illetve a szenvedély (radzsasz) befolyásával, amit az önérvényesítés túlsúlya jellemez. Ez a hangolás alkalmasabbá tesz a jóga célja szerinti életre.

Az öt jama erkölcsi magatartásformái és a „kifelé” irányuló eredményei

• erőszakmentesség (ahimszá) – bizalom
• igazságosság (szatjam) – elfogadás
• nem-lopás (asztéja) – felértékelődés
• önmegtartóztatás vagy tanítványság (brahmacsarjam) – rettenthetetlenség
• ajándékok el nem fogadása vagy nyereségvágy nélküliség (aparigraha) – a világi születés motivációinak megismerése

Míg a jama elemei a társadalmi viszonyainkat, más élőlényekhez fűződő kapcsolatunkat szabályozzák és az olyan ösztönöket fékezik, mint a létfenntartás és a fajfenntartás, addig a nijama szabályai segítenek létrehozni a belső kapcsolatot a transzcendens valósággal.

Az erkölcsi fegyelem gyakorlásával energia szabadul fel, amelyet a nijama gyakorlatok terelnek helyes irányba.

Az öt nijama erényei és „befelé” ható eredményei

• tisztaság (saucsa) – szellemivé tisztulás, az átman megpillantása
• elégedettség (szantósam) – kiegyensúlyozottság
• vezeklés (tapaha) – a testi képességek tökéletessége, erő
• tanulmányok (szvádhjája) – az eszmények megvalósítása
• teljes törekvés Ísvara (Isten) felé (Ísvara-pranidhána) – lelki beteljesedés

A következő alkalmak során egyenként vizsgáljuk meg az öt jama mindegyik elemét, amelyekhez egyszerű, otthon vagy a munkahelyen is végezhető gyakorlatokat társítunk. Rovatunkban a jóga elméleti megalapozásával foglalkozunk, amelyet azonban a gyakorlat tesz élővé. Egy szakácskönyvet sem elegendő lapozgatni, ahhoz, hogy az ételeket megkóstolhassuk, el is kell készíteni a recepteket.

63/2015
Kenderesi Ilona és a Napkapu Jóga Műhely gyakorlói

Rovatcím: Nyolc fok

Iskola: Napkapu Jóga Műhely