Száz kérdés – a Mahábhárata epizódja

Bizonyára mindannyiunkat meglepne, ha száz kérdést nekünk szegeznének. Még nehezebb volna a helyzet, ha a kérdések és válaszok tétje élet és halál. Márpedig a Mahábhárata egyik epizódja ilyen helyzetről szól. A Pándava testvérek száműzetésbe kényszerültek, s az erdei útjuk során megszomjaztak. A legifjabb testvér indult a víz keresésére, de nem tért vissza. Ikerbátyja indult a nyomában, de ő sem tért vissza. Így jár a másik két testvér is, mígnem az ötödik, a legidősebb fivér, Judhisthir indult öccsei s a víz keresésére. Amit talált, megdöbbentette. A közelben, egy tó partján lelt rá fivérei alélt tetemeire, holtan hevertek a víz partján. Ekkor szózatot hallott a tó szellemétől:

– Mohán és halon élő darumadár képében jaksa-démon vagyok én. Én hajtottam öcséidet a halál igájába. Ó király, ha nem válaszolod meg a kérdéseimet, te leszel az ötödik áldozat! Birtokba vettem ezt a tavat, fivéreid mégis erőszakkal akartak inni belőle, ezért öltem meg őket. Ne igyon e vízből az, akinek kedves az élete! De ha megválaszolod a kérdéseimet, bátran ihatsz, s vihetsz is magaddal a vízből.

– Megválaszolom a kérdéseidet, a legjobb tudásom szerint. Kérdezz engem!

Ezzel kezdetét vette az a párbeszéd, amelyben záporoztak a kérdések, és villámlottak a válaszok. Kérdező és válaszadó méltó párja volt egymásnak, s a tó démona furfangos kérdéseivel igyekezett zavarba hozni a királyt, aki azonban mindig kivágta magát. Mindeközben páratlan keresztmetszetét kapjuk egy ősi kultúrának, ahol a szent hagyomány, az istenek világa és az ősök útja s a mindennapi életet meghatározó erkölcsi normák számunkra talán szokatlan, mégis rendkívül tanulságos bőségben fonódnak egybe.

Képzelje a kedves olvasó a tó partján álló királyi sarj helyébe magát: testvérei holtan hevernek előtte, s ahelyett, hogy elégtételt vehetne ezért a szörnyűségért, kénytelen holmi kérdésekre válaszolni, máskülönben ő is a halál martaléka. S hogy a hajdani párbeszéd válaszai ne zavarják meg találékonyságunkat, ezért a válaszokat rejtve közöljük. Ki-ki próbáljon válaszolni a tó démonának kérdéseire!

– Mitől kel fel Áditja, a Nap? Ki marad mellette? Ki nyugtatja le? És mi az alapja?

– Brahmá teszi, hogy a Nap felkeljen. A félistenek maradnak mellette. Dharma, az erény istene nyugtatja le, és az alapja az igazság.

– Mi tesz valakit tanulttá? Mi által éri el azt, ami nagyon magasztos? Mi tesz valakit jó segítővé? Ó király, mi teszi bölccsé az embert?

– A Védák tanulmányozása tesz tanulttá. Aszkézissel lehet elérni azt, ami nagyon magasztos. Az értelem tesz jó segítővé, bölccsé pedig az öregek szolgálata tesz.

– Mi a bráhmanák isteni jellemzője? Mely erényes szokásuk hasonlít a jámborokéhoz? Mi az emberi tulajdonságuk? És melyik szokásuk hasonlít a vallástalanokéhoz?

– Isteni jellemzőjük a Védák tanulmányozása. Aszkézisük olyan, mint a jámborok erényes szokása. Emberi jellemzőjük a halál. És ha rágalmaznak, akkor úgy viselkednek, mint a vallástalanok.

– Mi a ksatriják isteni jellemzője? Melyik szokásuk hasonlít a jámborok viselkedéséhez? Mi az emberi jellemzőjük? És melyik szokásuk hasonlít a vallástalanokéhoz?

– Nyilaik és fegyvereik teszik őket isteniekké. Áldozataik olyanok, mint a jámborok erényes szokásai. Emberi jellemzőjük a félelem. És ha elhagyják a bajba jutottakat, akkor úgy cselekszenek, mint a vallástalanok.

– Mi az az egyetlen dolog, ami igazából az áldozati szóma-nedv? Mi az áldozati ige (jadzsusz), s mi az, ami nélkül nem lehet meg az áldozat?

– Az élet az áldozati szóma; az elme az áldozati ige (jadzsusz); a himnusz (rik) kíséri az áldozatot, az áldozat enélkül nem lehet meg.

– Mi a legjobb a földművesek számára? Mi a legértékesebb a jólétre törekvőknek? És mi a legértékesebb azoknak, akik szaporodnak?

– A földműveseknek a legjobb az eső, a vetőmag nagyon értékes a magvetőknek, a jólétre törekvők számára a tehén a legjobb, és azoknak, akik szaporodnak, a legjobb a fiú.

– Van olyan értelemmel megáldott személy, akit a világ imád, az összes teremtmény tisztel, lélegzik, élvezi az érzékek tárgyait, és mégsem él?

– Nem él az a személy, aki nem teszi elégedetté a félisteneket, a vendégeket, a szolgákat, az ősatyák szellemeit és saját magát.

– Mi súlyosabb a földnél? Mi magasabb az égnél? Mi gyorsabb a szélnél? És miből van több, mint fűből?

– Az anya súlyosabb a földnél, az apa magasabb az égnél, az elme gyorsabb a szélnél, és gondolat több van, mint fűszál.

– Mi az, ami nem hunyja le a szemét, amikor alszik? Mi az, ami megszületés után nem mozog, s minek nincs szíve? És mi az, ami a saját erejéből megduzzad?

– A halak nem hunyják le a szemüket, amikor alszanak. A tojások nem mozognak a megszületésük után. A kőnek nincs szíve, s a folyó a saját erejéből duzzad meg.

– Ki a száműzött barátja? Ki a családos ember barátja? Ki a beteg barátja, és ki a haldoklóé?

– A száműzött barátja a másik száműzött, a családos emberé a felesége, a betegé az orvosa és a haldoklóé az irgalom.

– Ki minden teremtmény vendége? Mi az örök vallás? Ó királyok királya, mi a halhatatlanság nektárja, az amrta? És mi ez az egész univerzum?

– Agni, a tűz ura minden teremtmény vendége, a tehenek teje az amrta, tűzáldozat amrtával az örök vallás, és levegő ez az egész univerzum.

– Mi az, ami egyedül jár? Mi az, ami ismét megszületik a születése után? Mi a hideg ellenszere? És mi a legtágasabb mező?

– A Nap jár egyedül. A hold születik újra (a születése után). Agni, a tűz a hideg ellenszere, és a föld a legtágasabb mező.

– Mi a vallást koronázó menedék? Mi a hírnévé? Mi a menny legmagasabb menedéke, és mi a boldogságé?

– A vallást koronázó menedék a nagylelkűség, a hírnévé az adakozás, a mennyé az igazság, és a boldogságé a jó magaviselet.

– Mi az ember lelke? Ki az a barát, akit a sors rendel neki? Mi a fő támasza, és mi a legjobb menedéke?

– Az ember lelke a fia. A feleség a sors által neki rendelt barát. Fő támasza a felhők, és az adományozás a legjobb menedéke.

– Mi a legjobb az összes dicséretes dolog közül? Mi a legjobb mindenféle gazdagság közül? Az összes nyereség közül mi a legfontosabb? És mi a legnagyobb boldogság?

– Az összes dicséretes dolog közül a legjobb az ügyesség. A Védák ismerete a legjobb gazdagság. Az összes nyereség közül az egészség a legfontosabb. És a legnagyobb boldogság a megelégedés.

– Mi a legnagyobb erény a világon? Melyik vallás hoz mindig gyümölcsöt? Mi az a fegyelem, amit az emberek sosem éreznek szenvedésnek? Kivel nem szakad meg soha a barátság?

– A kegyetlenség hiánya (ahimszá) a legnagyobb erény. A három Véda vallása mindig gyümölcsöt hoz. A fegyelmezett elme nem vezet szenvedéshez, és sohasem szakad meg a barátság az erényesekkel.

– Mi az a lemondás, ami kedvessé tesz? Mi az, amit elhagynak, és nem vezet szenvedéshez? Mi az a lemondás, ami gazdaggá és boldoggá tesz?

– A büszkeség érzetéről kell lemondani, az kedvessé tesz. A harag elhagyása sosem vezet szenvedéshez. Gazdaggá tesz, ha lemondanak a vágyról. Boldoggá a fösvénységről való lemondás tesz.

– Mi célból adományoznak a bráhmanáknak? Mi célból a táncosoknak? A szolgáknak miért? És a királyoknak mi célból?

– A bráhmanáknak vallásos célokból adományoznak. A táncosoknak a hírnév végett, a szolgáknak azért, hogy eltartsák őket. A királyoknak pedig azért, hogy megmeneküljenek a félelemtől.

– Mi az, amibe be van burkolva a világ? Miért nem tudja egy dolog maga magát feltárni? Miért hagyják el a barátokat? Mi az, amiért valaki nem juthat el a mennybe?

– A világ tudatlanságba van burkolva. Egy dolog a lelki sötétség miatt nem tárhatja fel magát. A barátokat fösvénységből hagyják el, s a világgal való kapcsolat miatt nem jutnak el a mennybe.

– Kit tekintenek halottnak? Miért hal meg egy királyság? És miért lesz halott egy áldozat?

– A szegény embert, bár élő, halottnak tekintik. Király nélkül meghal a királyság. A tudatlan pap által végzett halotti szertartás halottá válik. És az az áldozat is halottnak számít, amelyben nem adományoznak semmit.

– Mi az ösvény, amit követni kell? Miről beszélnek úgy, mint vízről, miről úgy, mint ételről, és miről úgy, mint méregről? Mondd meg, mi a halotti szertartás helyes időpontja?

– Az erényesek nyomdokait kell követni. Az égboltról beszélnek úgy, mint vízről, a tehénről, mint ételről és a kérésről, mint méregről. A halotti szertartás helyes időpontja a bráhmana pap (vagyis a sráddhának nincs adott időpontja, akkor lehet elvégezni, amikor akad egy alkalmas pap).

– Miről beszélnek úgy, mint az aszkézis jellemzőjéről? Mi az önfegyelem jellemzője? Mik a megbocsátás és a szégyen jellemző vonásai?

– Az aszkézis jellemzője megmaradni a saját vallásunkban, az önfegyelemé az uralom az elme felett, a megbocsátás jellemzője az ellenségeskedés elviselése, a szégyené pedig tartózkodás a gonosz tettektől.

– Ó király, miről beszélnek úgy, mint tudásról? Mit mondanak nyugodtságnak? Mit a legnagyobb jóságnak? És mi az egyszerűség?

– Az isteniség alapos megértése az igazi tudás. Az elme békéje a nyugodtság. És az elme egykedvűsége a valódi egyszerűség.

– Mi az emberek legyőzhetetlen ellensége? Mi az állandó betegségük? Miféle embert tekintenek becsületesnek? És miféle emberről mondják, hogy becstelen?

– A harag a leginkább legyőzhetetlen ellenség. A mohóság gyógyíthatatlan betegség. Becsületes az, aki minden teremtményhez barátságos. És aki kegyetlen, arról mondják, becstelen.

– Ó király, mi az, amit tudatlanságnak neveznek? Miről beszélnek úgy, mint büszkeségről? Mit értenek restség alatt? És mit hívnak szomorúságnak?

– A vallás ismeretének hiányát nevezik tudatlanságnak. Büszkeségnek azt nevezik, ha valakinek túl jó véleménye van magáról. A vallással kapcsolatos nemcselekvés a restség. És a tudatlanság annyi, mint szomorúság.

– Mit neveznek a látnok bölcsek állhatatosságnak? Mi a türelem? Mi a legjobb tisztálkodás? És miről beszélnek úgy, mint jótékonyságról?

– Állhatatosság annyi, mint szilárdan megmaradni a saját vallásunkban. A szenvedélyek feletti uralmat nevezik türelemnek. Az igazi tisztálkodás az elme megtisztítása. Az összes teremtmény megóvása az igazi jótékonyság.

– Kit tekintenek műveltnek? Kit mondanak ateistának? Ki tudatlan? Miről beszélnek úgy, mint vágyról és irigységről?

– A vallásban jártast tekintik műveltnek, a tudatlant ateistának mondják. Vágy annyi, mint világi dolgok után sóvárogni, és amiről mint irigységről beszélnek, nem más, mint a szív bánata.

– Mi a büszkeség? Mit neveznek képmutatásnak? Mi a félistenek kegye? És mi a gonoszság?

– A büszkeség nem más, mint makacs tudatlanság. Képmutatás a vallás zászlajának álságos felvonása. Az adományozás gyümölcse isteni ajándék. A gonoszság pedig mások rágalmazása.

– Az erény, haszon és vágy összeütközésben állnak egymással. Hogyan lehet összebékíteni ezeket az egymással örökre szembenálló dolgokat?

– Amikor az erény és a feleség harmóniában vannak egymással (vagyis amikor a feleség nem akadályozza a vallásos kötelességek elvégzését), akkor ez a három dolog – erény, haszon és vágy – együtt létezhetnek.

– Ó Bharaták legjobbja, ki jut örök kárhozatra? Gyorsan válaszold meg ezt a kérdésemet!

– Örök pokolra jut, aki magához hívat egy alamizsnát kérő szegény bráhmanát, de aztán azt mondja neki, hogy nincs semmije.

– Az is a pokolba kerül, aki hamisságot gyanít a Védákban, a vallásos könyvekben, a kétszer születettekben, a félistenekben és ősatyái vallásában.

– Úgyszintén az, aki gazdag, de fösvénységből se nem élvezi vagyonát, se másnak nem ad belőle, és állítja, hogy semmije sincs.

– Ó király, mondd meg: a származás, a nemes jellem, a Védák tanulmányozása, a műveltség vagy mi az, ami az embert bráhmanává teszi?

– Nem a származás, nem a műveltség tesz bráhmanává. Nem kétséges, hogy egyedül a nemes jellem az.

– Mindenkinek, de különösen a bráhmanának nagyon kell vigyáznia a jelleme nemességére. Sohasem gyengül meg az, akinek a jelleme mindig erős. De maga is elveszett az, aki jelleme nemességét elvesztette.

– A tanítókat, tanulókat, a szentírások tanulmányozóit mind tudatlanoknak lehet tekinteni, ha gonosz tettekre hajlamosak. Csak az művelt, aki érdemdús tetteket végez.

– Még azt sem lehet megkülönböztetni egy súdrától, aki ugyan tanulmányozta a négy Védát, de a magaviselete gonosz. Azt nevezik bráhmanának, aki szent tűzáldozatot végez, és uralkodik a szenvedélyein.

– Mit nyer a kellemes beszédű? Mit nyer az, aki megfontoltan cselekszik? Mit nyer az, akinek sok barátja van? Hát az, aki az erényt szolgálja?

– A kellemes beszédű mindenki számára kedves lesz. Sokat kap az, aki megfontoltan cselekszik. Akinek sok barátja van, az boldogan él. Kiváló helyre kerül az, aki az erényt szolgálja.

– Ki boldog? Mi csodálatos? Mi az ösvény? Mi az újság? Válaszold meg ezt a négy kérdésemet, és támadjon fel a négy halott testvéred!

– Ó vízi teremtmény, az igazán boldog, aki megfőzhet egy kevés zöldséget a saját házában a nap ötödik vagy hatodik szakaszában, nincsenek adósságai, és nem is száműzték a hazájából.

– Ebből a világból minden nap számtalan teremtmény indul Jama hajlékára, a halál birodalmába. De akik még itt maradtak, a halhatatlanságot kívánják. Mi lehetne ennél csodálatosabb?

– A viták nem vezetnek határozott következtetésekhez. Az írások véleménye megosztott, s nincs egyetlen bölcs sem, akinek a véleményét döntőként lehetne elfogadni. A vallásos dolgokkal kapcsolatos igazság barlangokban van elrejtve. Ezért az a helyes ösvény, amelyet a nagy emberek követtek.

– A világ üstje tele van nagy tudatlansággal, alatta a tűz a Nap, a tűzifa a nappalok és az éjszakák, a fakanál a hónapok és az évszakok; ebben az üstben főzi a teremtményeket az idő. Ez az újság.

– Most mondd meg nekem, kit lehet embernek nevezni, és mi az, ami mindenféle kinccsel gazdagítja?

– Az ember érdemdús tetteinek listája a mennyet és a földet éri. Amíg ez a lista folytatódik, addig nevezik őt embernek.

– Mindenféle kincs gazdagítja azt, akinek egyforma a kellemes és a kellemetlen, a boldogság és a szenvedés, a múlt és a jövő.

Végül a tó démona megadta magát:

– Ó ellenségek fenyítője, mindegyik kérdésemre helyesen válaszoltál. Mivel véleményed szerint a haszonnál és vágynál jobb a kegyetlenség kerülése, térjen hát vissza az életbe mind a négy testvéred!

A tanulságos beszélgetéssel még nem értek véget a fordulatok. Kiderült, valójában Judhisthir isteni atyja öltötte magára a tó démonának alakját, hogy fiát próbára tegye. És a fia kiállta a próbát, megválaszolt a kérdésekre. És ön, kedves olvasó?

(Krsna Dvaipájana risi: Mahábhárata eposz, Vana Parva, Aranéja CCCXII. fejezet, Szilágyi Márta Róhiní fordításának felhasználásával)

63/2015