Garuda – Visnu szárnyas hordozója

Indiában minden istenségnek megvan a maga szimbolikus hátasállata. Brahmának egy hattyú, Sivának a bika, Ganésának az egér, míg Visnu hátasállata Garuda, a mitikus sasmadár. A Visnunak szentelt templomok előtt szinte mindenhol találunk egy Garuda-oszlopot, tetején a templomot védelmező sasmadárral.

Származása legendás: atyja Kasjapa ősbölcs, anyja Vinatá, akinek két gyermeke született. Furcsamód mindketten tojásból jöttek a világra. Vinatá türelmetlenségében idejekorán feltörte az egyik tojást, amiből a félig kifejlett Aruna jött a világra, aki a Nap kocsihajtója lett. A másik tojás kikeltét megvárta Vinatá, s ebből született a mérhetetlen erős Garuda.

Kasjapa másik felesége Kadru, a kígyónemzetség ősanyja, aki szolgaságra kényszerítette Vinatát. Garuda nem tűrhette anyja nehéz sorát, s megtudakolta, mi volna a váltság. Kadru nem kevesebbet, mint a halhatatlanság nektárját kérte a mennyekből.

A kozmikus ős-tejóceánt már Garuda születése előtt kiköpülték, ebből nyerték az amritát, a halhatatlanság nektárját, ami a félistenek birtokába került. Garudának innen kellett megszereznie a szent nedűt. Anyja áldásával vágott neki, s hatalmas szárnya csapkodásába beleremegett a világ. Korábban Kasjapa áldozatot mutatott be, hogy fia szülessen, s ekkor konfliktusba keveredett Indrával, a mennyek királyával. Ez volt a rejtett ok, amiért most Garuda, Kasjapa fia a dévák ellen indult.

A félistenek serege, s a Nap és a Hold is felsorakozott a halhatatlanság nektárának védelmére. A mechanikus védőrendszeren átjutott, majd ősellenségeivel, szemüket sosem hunyó mérgeskígyókkal találkozott. Őket a szárnyai csapkodásával keltett porfelhővel vakította el, majd a győzedelmes Garuda megszerezte az italt. Fennen szárnyalva vitte magával a csuprot, s hősiességével kivívta Visnu elégedettségét, aki hajlandó volt áldásában részesíteni. Garuda azt kérte, hadd legyen Visnu hátasállata, s hadd váljon örökéletűvé anélkül, hogy a halhatatlanság nektárjába belekóstolna. Mindkét áldást elnyerte.

Indra mennyköve azonban eltalálta a visszatérőben lévő Garudát, aki egy szárnytollát kihullatta, ezzel elégítve ki Indra harcias kívánságát. Indra szerette volna visszaszerezni a nektárt, de Garuda feltárta, miért volt szüksége az égi italra. Azt kérte Indrától, hadd váltsa ki anyját a szolgasorból, és hadd kapja meg eledelül a kígyókat. Indra és Garuda így szövetséget kötött. Garuda átadta a kígyóknak a nektárral teli korsót, de lelkükre kötötte, hogy azt a földön szétterített darbha-fűre helyezzék, és mielőtt belekóstolnának, vegyenek tisztító fürdőt. A kígyók távollétében Indra visszaszerezte a korsót, s mikor a kígyók visszatértek, csak a korsó nyomát nyalogathatták a darbha-füvön. Úgy tartják, az éles fűszálak felhasították a kígyók nyelvét, s azóta villás a nyelvük.

Garuda Ráma kedvteléseinek előkészítésében is szerepet játszott. Miközben a mennyekbe tartott, megpihent egy szent fügefán, amin megmaradt kapaszkodó karmainak a nyoma. Egy ágát – amin a Bálakhilja-szentek kapaszkodva vezekeltek – magával vitte, s ahol a tengerbe dobta, ott egy sziget keletkezett – Srí Lanka.

Garuda a Kinnara-fajba tartozik (kim-nara – akár ember, emberhez hasonlatos). E mitikus lények olyanok, mint a földi ember, csak szárnyakkal rendelkeznek. Garuda tehát félig ember, félig szárnyas alakú: felsőtestén erős szárnyak, alsó teste emberszerű. Arca is emberformájú, eltekintve erős csőrétől. Szárnyai mellett karjai is vannak, amikben jelvényeit – a királyi ernyőt és az amrita-korsót – tarja, vagy hódolatát fejezi ki. Amikor nyolc karral ábrázolják, korsót, buzogányt, kagylókürtöt, harci diszkoszt, kardot és egy kígyót tart, illetve hódolatra kulcsolja kezét. Megjelenése ijesztő és félelmetes, teste sokszor színpompás: alsó lábszára aranysárga, combja fehér, a törzse skarlátvörös, nyakától feje búbjáig pedig fekete, csőre kékes. Olykor kígyókkal a testén ábrázolják, koronát és virágfüzért visel. Mivel Garuda a kígyók ellensége, a kígyómarást gyógyító erőt tulajdonítanak neki. A Rámájanában szerepel az az epizód, amikor Ráma harcosait lesújtotta Rávana kígyó-fegyvere, mire Ráma megidézte meditációjában Garudát, aki meg is jelent, és semlegesítette a mérget. Drágaköve a smaragd, amit mérgek ellen talizmánként is viselnek. Úgy tartják, Garuda a testet megvédelmezi minden bajtól.

Garuda madár-alakjának előképeit a papagájban és a nyugat-ázsiai főnixben vélik fölfedezni. A Közel-Keleten a sumér Lagash királyának, Gudeának az i.e. 2600 tájáról származó áldozóedényén is szerepel egy Garudához hasonlatos szárnyas madáralak, és az óperzsa mitológiában is ismert, illetve Szimurg mitikus madárral is rokonítják.

Garuda szoláris jelkép – világra jöttekor ragyogóbb volt, mint Agni tűzisten –, Nap-madár, mi több a Nap és a Szél megtestesítője. Erő, bátorság, hősiesség, erkölcsi tartás és a bölcsesség ura. Szárnyának suhogása a Száma-véda himnuszai. A hindu hagyomány mellett a buddhista ikonográfiában is szerepel, természetfölötti lényként tisztelik.

Az egyik Purána címadó szereplője, amely a tizennyolc mahápurána közé tartozik. Ebben Mahávisnu tanítja Garudát. Terjedelme nyolcezer vers, s úgy tartják, ha valakinek ezt a könyvet ajándékozzák, egy arany hattyú szobrot is adni kell mellé.

A Gupta-birodalom pénzérméin előszeretettel alkalmazták képét, s a királyi jelképek között is szerepel, az uralkodó ülőhelyét Garuda-trónusnak nevezik. Zászlójelkép is – Garuda és Hanumán ismert heraldikai figura. Délkelet-Ázsiában is közismert: Thaiföld nemzeti szimbóluma, az isten-király és a birodalom jelképe, Indonézia címerállata. Thaiföldön a thai-box mérkőzések előtt a rituális harci táncok Garuda mozdulatait utánozzák.

KIEGÉSZÍTÉS:

Garudászana / Sas-póz

A jógában az egyik testtartás a Garuda-ászana, amely az állatokról elnevezett ászanák közé tartozik. A Garudászana fokozza az egyensúlyérzéket, az összpontosító képességet, koncentrációt. Fiziológiás hatását a vállövön, deréktájon, combokon és a bokán fejti ki. Erősíti a karokat, a lábat, az izületeket, tágítja a vállizületet, fokozza szinte minden izület keringését, emésztésjavító és kiválasztást segítő hatása is van. A hát lazítása miatt az asztmatikus tünetekre is enyhítő hatást gyakorol, fokozza a tüdőkapacitást.

Az ülő életmód miatt fájós derék egyik legjobb lazító gyakorlata. Ellenjavallata az alsó deréktáji kórkép, térd- és csípőproblémák.

A Garudászana többszörösen csavart testtartás. Helyezzük a testsúlyunkat a bal lábra, hajlítsuk a térdet, mintha leülni készülnénk, majd a jobb lábat vessük keresztbe a bal lábon, mintha csak keresztbe tett lábbal ülnénk a széken. A derék egyenes. Ezután nyújtsuk oldalra karjainkat, az alkarokat függőlegesen, majd testünk előtt keresztezzük karjainkat, a bal könyököt vigyük a jobb könyökön túlra, majd csavarjuk egymás felé az alkarokat úgy, hogy a tenyerek találkozzanak. Ehhez laza vállakra van szükség. A lapockák nyitnak, lassan emeljük a könyököket a váll magasságába. Deréktól lefelé érezzük, hogy süllyed a test, deréktól fölfelé pedig nyújtsunk. Tartsuk ki a Garudászanát néhány mély légzésen keresztül, majd oldjuk az ászanát, és végezzük el a másik irányban is. Eredményes gyakorlást!

63/2015
Dévay Gergely

Forrás:

https://www.yogajournal.com/poses/eagle-pose