LAMAYURU

Mindent Egy-ben, Egyet mindenben, Mindenben Egy-et

KIEMELÉSEK:

Lamayuru nem egyszerű monostor. Az épület önmagánál többet testesít meg – a hegyvidéki élet szigorát, a buddhista gyakorlás fennköltségét, az évszázadokon átívelő lelkiség erejét. Itt minden a barlanggal kezdődött, majd a királyi adománnyal folytatódott. A monostor azon a szent helyen épült, ahol Naropa Mahaszidha meditált és később az általa ott hagyott magok szvasztika formában kizöldelltek. A hindu retorzió után ma újra renoválták a környék legrégebb óta álló épületét. Lamayuru Ladakh tartomány egyik legnagyobb és legrégibb épülete, a tibeti bon vallás ősi szent helye és a buddhizmus fellegvára.

„Nyolc év telt el azóta, hogy egyik tanítványom társaságában nekivágtam az útnak. … Először Kasmírba utaztunk, és ennek fővárosában, Srinagarban beszereztük azokat a ruhákat és felszereléseket, amelyeket a tibeti élethez szükségesnek ítéltünk, mivel erősen tartottunk az ott uralkodó, a sarkvidékihez sokban hasonlatos éghajlattól. Ezt követően keresztülhaladtunk a kies kasmíri völgyön, és az azt körülölelő hegyláncokon, majd a Indus folyó mentén eljutottunk Kargilba és onnan Leh városába. Utunk a híres Zojila-hágón át vezetett, amelyhez egy veszedelmesen csúszós és keskeny sziklapárkányon vezet a kanyargós út, amelyet számtalan éles kanyar tesz még félelmetesebbé. Egyes szakaszokon az út nagyon meredek és kifejezetten alattomos volt, mivel a lavinák esetenként magán az ösvényen zúdulnak lefelé, és irgalmatlanul elsodorják azokat, akik az útjukban vannak. … Lamayuru közelében az ösvény a világ legmélyebbnek mondott szakadékába ereszkedett alá. A szakadék olyan mély, hogy feneke a homályba vész.

Némi idő elteltével Lehbe értünk, és ott felkerestünk egy buddhista kolostort, ahol Maitreyának, a buddhisták messiásának hatalmas szobrát láthattuk, aki hitük szerint kétezer év múlva fog az emberek között megjelenni, hogy megmentse a világot a végső pusztulástól.” – (Paul Brunton: A Himalája titkai. Fordította Domokos Bálint. Szukits Könyvkiadó, Szeged, 1997.)

LAMAYURU

Lamayuru India Dzsammu-Kasmir államában található Kargil járásban, Nyugat-Ladakhban a Srinagar (Kargil) – Leh főút mentén, Lehtől körülbelül 130 kilométerre, 3510 m magasan, É 34° 16’ 58” K 76° 46’ 28”.

Június végén érkeztünk meg Lehbe, repülővel Delhiből. Delhiben a szokásos hőmérséklet 45° C körül van ebben az időszakban, fönt a hegyekben meg éppen, hogy elolvadt a hó és mindenki a veteményes kertekben szorgoskodott. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint nálunk, hogy van egy kijelölt területe a kis házi kertnek; a helybéliek minden talpalatnyi földet kihasználnak arra, hogy megtermeljék a szükségleteiket. Az út mentén mindenhol szorgoskodott valaki a veteményesben. A napközbeni 16° C fok itt a nyári meleg. A repülő körülbelül ötven perc alatt ért fel, és mikor kiszálltunk harminc fokkal kevesebb volt a hőmérséklet. A fűtés és a meleg víz a turisták által behozott fogalmak, amikkel a helyi lakosság nem mindig tud mit kezdeni, minden jó szándék ellenére sem.

Leh tulajdonképpen egy oázis a hatalmas kősivatag közepén, az Indus folyó mentén. A Ladakhi Királyság központja, a Himálaja vonulatától északra és Tibettől nyugatra található, ma India része, Dzsammu-Kasmir állam keleti fele. Tiszta, hűvös napsütés, gyönyörű kék ég és hatalmas, sokszínű kőhegy vonulatok jellemzik Ladakhot. Nem sok növénnyel lehet itt találkozni, a hegyek színe mégis igen változatos, van sötétzöld, bordó, sárga, szürkés, fehéres. Talán ez Földünk egyik olyan része, ahol megérezhetjük, milyen lehet a világ a mi túlhajtott technikai kultúránk nélkül. A terület alig valamivel kisebb, mint Magyarország (86 904 négyzetkilométer), lakossága a 2001-es adatok szerint 270 000. (Dzsammu-Kashmir 222 236 négyzetkilométer és lakossága 12 548 000.)

Leh városa körül több kolostor található, persze itt a távolságokat egy kicsit más léptékben mérik mint nálunk, nemcsak a tér nagysága miatt, de a ritkán lakottság miatt is. A szomszéd lehet, hogy ötven kilométernyire van.

Ladakh egyik legrégibb buddhista monostora Lamayuru falvában található, Lehtől 130 km-re, észak-nyugatra. A település tulajdonképpen a monostorhoz tartozik, hiszen többnyire csak szerzetesek élnek benne, leszámítva azt a pár embert, akik az ide érkező idegeneket kiszolgálják. Itt nincs komoly turista forgalom, mert nem könnyű ide eljutni. Lehben lehet autót bérelni, ha az ember nem akar várni a napi két busz egyikre. Leh és Lamayuru között magas hegyvonulatok húzódnak, a közút időnként 4000 m fölött kanyarog. Ezt a magasságot már megérzi az ember. A hegymászók alapbázisait telepítik ebben a magasságban.

Lamayuru monostorának neve  Yungdrung Tharpaling, ami annyit jelent „A szabadság helye”. Ez egyben Ladakh legnagyobb monostora is, a tibeti buddhizmus vörös süveges irányzatához tartozik. A régi időkben nemritkán négy-ötszáz szerzetes is élt itt, napjainkban ötvenen élnek a kolostor falain belül és százötvenen Lamayuru faluban.

A monostort Mahasiddha Naropa (1016-1100) alapította. Egyszer Zanszkárból jövet szigorú visszavonulásban itt időzött egy barlangban, így szentelve meg a vidéket. 1038-ban Rinchen Zangpo (958-1055) öt templomot építette Lamayuruban. Ezek is részét képezték annak a száznyolc templomnak és sztúpának, amiket a Spiti-völgyben és Ladakhban építtetett föl. Ebből az ötből az egyik még ma is igen jó állapotban található.

A XVI. században Denma Kunga Drakpa a király meghívására érkezett Ladakhba. A király, Tashi Namgyal, egy kis palotát ajánlott fel neki Lamayuruban, a körülötte levő földekkel együtt. Mikor Denma Kunga Drapaka először látogatta meg Lamayurut, felkereste Naropa barlangját, ahol azt látta, hogy a szerzetes által a víz felajánlásához használatos árpaszemek szvasztika alakban keltek ki. Ezt nagyon áldásos jelnek tekintette, ezért itt alapította meg a Yungdrung monostort. A király ennek örömére új szabályt hozott, miszerint a legkegyetlenebb bűnöző is megmenekülhet a büntetés elől, ha meglátogatja ezt a helyet vagy a kalapját elküldi ide a bírósági döntés előtt.

Ezért kapta a monostor a Tharpaling nevet, melynek jelentése: a felszabadulás földje, így Yungdrung Tharpaling alatt általában Lamayurut, vagyis az egész települést értik az emberek.

A környező királyok – Ladakh, Balti és Kasmír urai – elfogadták az új törvényt, és hamarosan sok szerzetes sereglett össze a monostorban. A hely rendkívüli tiszteletben állott, olyannyira, hogy amikor a kasmíri Tambi Malik háromszáz katonával megtámadta Ladakhot, parancsba adta, hogy Lamayuru adómentes, fegyvermentes és zajmentes terület maradjon.

Lamayuru szent hellyé vált nemcsak a ladakhi és baltisztáni buddhisták számára, hanem a kasmíri muzulmánok számára is. Bármikor keveredett is konfliktusba a balti és a ladakhi király, Lamayuruba vonultak tárgyalni, és a szerzetesek voltak a megbeszélések tanúi.

Lamajuru mindkét oldalról adómentességet is élvezett, így mindig kiváltságos helyzetben állt. A régi időkben több mint ötszáz tagja volt a monostornak. Tanulmányokat végeztek, szemlélődtek, általánosságban Buddha tanításain és gyakorlatain elmélkedtek, de a Mahásziddhák titkos vonalát, különösképp Tilopa és Naropa tanításait is megszívlelték. Különös becsben állottak a kiemelkedő tudósok magyarázatai, mint például Lord Jigten Sumong: Gonching című szent szövege, továbbá más indiai és tibeti szerzők szövegmagyarázatai.

1843-ban Zorawar Szingh támadta meg az országot, Gulab Szingh tábornoka, aki az akkori időben Dzsammu királya volt. Lamayuruban lemészárolták a szerzeteseket, alig néhány túlélője maradt a támadásnak. A monostort lerombolták, a főszentélyben a lovakat helyezték el, az ajtókat, ablakokat felégették tűzifaként, a szent szövegeket feldúlták. Minden érték elveszett, kivéve egy szobrot a XVIII. századból és egy pár apró cintányért, karatál-t. Ezt a rombolást bosszúnak szánták egy lehi hindu templom elpusztítása miatt. A vérengzést túlélte hat szerzetes, akik a közeli hegyekben húzták meg magukat. Ők próbálták visszaállítani a spirituális gyakorlatot, de magányos erőfeszítéseik hiábavalónak bizonyultak. Kyabje Bakula Nyima rinpocse, aki abban az időben a Rangjung-i monostor vezetője volt Nyugat-Ladakhban, bőkezű adományokkal látta el Lamayurut, és körbejárta egész Ladakhot, hogy pénzt gyűjtsön a helyreállításra és a tanítás folytatására. Két év alatt sikerült a helyreállítás, a szent szövegek és szobrok pótlása megtörtént. Azóta Dharma Mesterek felügyelnek a monostorra. 1904-ben a 31. Choje Togden Konchok Tenzin Damcho Gyurme építette azt az öt emeletes monostort, ami most is látható. A régebbi mesterek tanulmányaik során elzarándokoltak Tibetbe is spirituális gyakorlatra, de Tibet 1959-es kínai megszállása óta erre már nincs mód.

A szerzetesek nagyon szerény körülmények között élnek itt, lévén a helyi adottságok is igen egyszerűek. Ladakh időjárása kemény, szigorú, a hó júniusban olvad el és szeptember vége felé újra leesik. Az utak nagy része ilyenkor járhatatlan, eltekintve a katonai útvonalaktól. A kolostorban nincs fűtés. A buddhista szerzetesek gyapjú ruhája persze jelent némi védelmet, de nem mondhatjuk, hogy elkényelmesedésre adna okot. Az étkezés is igen szoros korlátok közé van szorítva, bár napjainkban Lehben már sok mindent lehet kapni. A helyi adottságok alakították ki a szokásokat, ami annyit jelent, hogy a növények június és szeptember között képesek megélni itt és az állat tartás sem túl könnyű feladat. Nem csoda, hogy a jaktejes tea és a marék rizs volt a hagyományos menü, amit napjainkra a kínai tészta tesz egy kicsit változatosabbá. Itt valóban a spirituális gyakorlatokra tudják összpontosítani elméjüket a szerzetesek; a tanításra és tanulásra. A gyerekek tanítása kiemelt feladat, és itt a világ végén is mindig van elég tanuló az iskolában…

61/2014
Ubornyák Katalin

Lásd: http://lamayuru.com/our-monastery/history/