A második erkölcsi fegyelem – Szatja
tartózkodás a hazugságtól
„Nincs erény, mely különb lenne az igazmondásnál, nincs nagyobb bűn, mint a hazugság. Ezért az erkölcsös ember teljes szívéből az igazmondásban keres menedéket.
Igazmondás nélkül a szakrális mantrák ismételgetése haszontalan; igazmondás nélkül, a meddő talajba vetett maghoz hasonlóan, a vezeklés sem hoz gyümölcsöt.
Az igazmondás a legfelsőbb Abszolút (brahman) formája. Az igazmondás valójában a legnagyobb vezeklés. Minden tettnek az igazmondásban kell gyökereznie. Semmi sem kiválóbb az igazmondásnál.” (Mahánirvána-tantra)
A szatja, az igazmondás a második az öt fontos erkölcsi kötelesség közül. A szanszkrt szó jelentése: élő, létező, valódi, igazi, lényeges, erényes, hűséges; Abszolút Igazság, igazságosság, igazmondás, nem tettetés, közlési tapintat.
Az ahinszához hasonlóan nemcsak morális előírás, hanem egyetemes törvény is, amely túl van az általános tapasztalaton, vallásos érvényességen, mivel a Természet magasabb, átfogóbb törvényein nyugszik, a káprázat és a tudatlanság megkötöttségeiből emel ki.
Az igazság tüze tisztítja a tudatot, így a törekvő (szádhaka) igaz gondolatokat gondol, nyelve az igazságot önti szavakba.
A beszéd ellenőrzése az önuralom nagyon magas foka, amely kiirtja a rosszindulatot az elméből. A beszédünkben négy vétket ejthetünk:
- Trágár és durva beszéd
- Hazugságba bonyolódás
- Rágalmazás és mások befeketítése
- Mások által szentnek tartott dolgok kigúnyolása
Az igaz gondolatok és szavak igaz tettekben mutatkoznak meg, amely elvezet egy igazságon alapuló élethez. Így válik a gyakorló alkalmassá arra, hogy felismerje a Valóságot.
A jógahagyományban (de az egész ind bölcseletben) az igazság Isten egyik tulajdonsága. „Az Igazság Isten, és Isten az Igazság” – mondta Mahátmá Gandhi.
A korlátozott anyagi világban ez az örökkévaló, változatlan igazság (Brahman) két módon jut kifejeződésre: az igazság és a szeretet által.
A jóga etikai elveit gyakorló szádhaka mindkettőt kibontakoztathatja a saját személyiségében és felismerheti a környezetében. A szatja az igazság megélését jelenti, az ahinszá pedig a szeretet gyakorlását. E kettő alapvető törvényszerűsége mozgatja a világot.
Ha a szeretet törvénye ellen vétünk, a másoknak és magunknak okozott sok szenvedés lefelé húzó szanszkárákat (karmacsírákat) termel, amely megterheli a karmát, és visszazár a káprázattól befolyásolt relatív valóságba.
Ha az igazságosság alapvető törvényével kerülünk összeütközésbe, akkor mentális vagy érzelmi feszültség jön létre a tudattalanban, amely megakadályoz az elme harmonizálásában, megnyugtatásában és lecsendesítésében.
Ezek a helytelen magatartásmódok – szigorúan fogalmazva – mind a Valóságot, az Igazságot megtagadó negatív cselekedetek.
Miért fontos az igazság gyakorlása?
A mindennapi életet átszövik a hamisság változatos formái, amelyek végtelen variációkban számtalan komplikációt okoznak, így az elmében lévő zavarok állandó táptalajai. A hamis látszat fenntartása pedig egyrészt feszültséget okoz a tudatalatti elmében, másrészt emocionális zavarokhoz vezet.
A konvencionálisan képmutatást támogató, a finom csúsztatásokat megengedő társadalomban élő ember nem veszi észre ezeket a hamisságokat, nem tudatos ezekről. Csak akkor képes felismerni a jeleket, jelenségeket, ha az igazság gyakorlásába fog.
Az igazság gyakorlása kibontakoztatja az intuíciót vagy a buddhit (finomabb, magasabb szintű értelem). A törekvő nem a látható világ jelenségeire kalibrált szemmel, hanem egyedül a tiszta értelem segítségével képes átlátni az illúzión. Az intuíció ugyanis közvetlenül a szív mélyén lakozó Abszolút Igazsággal, a tiszta Önvalóval kapcsolja össze. Az innen eredő ismeretek kívül esnek az anyagvilág viszonyrendszerén.
A hamisság gyakorlása azonban gyengíti az intuíciós képességet; az értelem elhomályosulása pedig tudatlansághoz vezet.
A feladat nem könnyű: behunyni a szemet és kinyitni az értelmet. Azonban enélkül a jama nélkül gyakorolni a jógát olyan, mintha az éjszaka sötétjében akarnánk a dzsungelt kutatni.
Aki szilárdan az igazságban gyökerezik és teljes tisztaságában gyakorolja, az elnyeri a jóga egyik misztikus képességét: szavaiban tett és gyümölcs összekapcsolódnak, szava életre hívó szó lesz. Tehát minden szava megvalósul, szavai nem különböznek az Igazságtól – attól, ami van.
„Aki az igazsághoz való hűségben megszilárdul, annak szavai beteljesülnek.”
(Patanjali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása. GAIA, Budapest, 2002. 2.36.)
Gyakorlás
A jóga iránt komolyan érdeklődő törekvő, de mindenki számára igazi kihívás, ha az elkövetkező hetekben az igazmondás erényét igyekszik tudatosítani és gyakorolni a saját életében. Megfigyelni, mikor cselekszik, szól és gondolkodik hamisan, önmagát ösztönösen védve vagy pusztán hiúságból. Fontos tudatosítani, miért is próbálják ügyesen elkendőzni, elkenni a dolgokat.
- Pontosság – tetten érni, tudatosítani az elme természetes és ösztönös működését, amely az önfenntartásból fakad. Hajlamosak vagyunk a könnyebb utat választani, még akkor is, ha ehhez apró füllentésekre, hamisságokra, kiskapukra van szükség. Ezek igazából nem nagy hibák, nem jelentik az igazság egyértelmű és szándékos megtagadását. Aki azonban a jóga magas szellemi követelményeket támasztó útjára akar lépni, nem ismerhet megalkuvást.
A feladat elkerülni minden túlzást, kétértelmű beszédet, mellébeszélést, csűrés-csavarást, színlelést, nagyravágyást, hivalkodást, pózolást és hasonló viselkedést, amely arra szolgál, hogy a kialakult helyzetet, valóságot a saját elképzeléseinkhez, a saját valóságunkhoz próbáljuk hajlítani.
Ide tartozik például, hogy igyekezzünk elkerülni a mentegetőzést. Ha hibázunk, vállaljuk érte a felelősséget.
„A spiritualitás útján a hibák egyáltalán nem elítélendők, mert a hibák egyszerűen csak kisebb igazságok.” (Srí Chinmoy)
- Megbízhatóság – a szatja több mint igazmondás, megbízhatóság is. Igyekezzünk megtartani ígéreteinket, vagy ne vállaljunk erőnkön felül – ez komoly önfegyelmet és önismeretet feltételez. Ez igaz arra is, hogy tartsunk időbeli pontosságot. Érkezzünk pontosan a találkozóinkra. Ez egyébként az ahinszának egy finomabb árnyalata, hiszen tiszteletet mutatok a másik felé, mikor nem élek vissza az idejével.
- Mások kifejezésének tiszteletben tartása – ne vágjunk bele mások szavába.
- Az igazság kutatásának szellemében figyelni másokra – az utolsó két pont összefügg. Egy-egy szituációban próbáljunk magasabb szempontok alapján közelíteni egy-egy kérdéshez. Hagyjuk a másikat beszélni és figyeljük, mit tudunk meg rajta keresztül a valóságról. Ez nagyon tanulságos lehet abból a szempontból is, hogy meglátjuk, mennyi relatív, olykor egymásnak ellentmondó vélemény, látásmód létezik egyidejűleg. Hol van az igazság?
Ez az aktív figyelem hozzásegít az igazság felfedezéséhez, megértéséhez és az intuíciós képesség fejlesztéséhez. A feladat felkutatni és figyelni az intuíciós képesség változását. Csendesedjünk el, akár hallgassunk sokat egy-egy nehéz helyzetben, de úgy általában a beszélgetések során is, és figyeljük meg, kapunk-e belső inspirációt, hogyan szóljunk. Ha kéréssel fordulnak hozzánk, várjuk meg, mit mond a benső hang. Mond-e valamit egyáltalán?
Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk! Legyünk türelmesek választott útjukkal, életmódjukkal, viselkedésükkel szemben!
65/2016
Kenderesi Ilona
