Mindig veled… Az árnyék fenomenológiája
Az árnyék optikai jelenség – mondja a tudomány szabatos nyelvezete. Egy nem átlátszó test mögött keletkező fénymentes tér-szegmens, amit a fény egyenes vonalú terjedése okoz. Az árnyék alakja a test megvilágított keresztmetszetétől s az árnyékot felfogó ernyő helyzetétől függ. Az árnyékkúp tengelyére merőleges ernyőn az árnyék a megvilágított objektum keresztmetszetéhez geometriailag hasonló. A fényforráshoz és az objektumhoz képest ferde felületre vetődő árnyék torzul.
Optikai jelenség csupán?
De ha az árnyék csupán optikai-fénytani jelenség volna, akkor miért tartana az ember az árnyéktól? Miért keltene baljós képzetet, feszélyező érzést az árnyék? Miért kötődik a művészetben, a néprajzban, a szimbolikus terminológiában és a misztikában is a legtöbb esetben kétes jelentés az árnyékhoz? Ha az árnyék nem volna átvitt értelemben is valós, nem rettegne tőle az ember, márpedig az árnyék ősidők óta velünk van, s a tőle való rettegés is kíséri az embert, akár az árnyék…
Egy Hu nevezetű tanítvány folyton szorgoskodott, attól fogva, hogy föleszmélt, egészen addig, amíg pihenni nem tért, folyton hasznos dolgokkal foglalatoskodott. Így teste folyton feszült volt, izmai elsenyvedtek és gyakran betegeskedett.
Lie-ce hívatta Hut, és így szólt hozzá:
– Nézd meg az árnyékodat!
Hu hátratekintett az árnyékára.
– Mit csinál az árnyékod? – kérdezte Lie-ce.
– Azt csinálja, amit én is csinálok – ül, és veled beszélget.
– Mindenben követ téged az árnyékod? – kérdezte Lie-ce.
– Persze, természetesen! – válaszolt Hu.
– Akkor tehát te vagy a mester és az árnyékod a szolgád, igaz?
– Igen, így van – állapította meg Hu.
– Nos hát, – folytatta Lie-ce – mostantól fogva déltől kezdve egészen alkonyatig legyen az árnyékod a mestered, te pedig a szolgája. Kövesd mindenben az árnyékodat, azt csináld, amit ő csinál!
Mivel Hu árnyéka önmagától nem mozdult, Hu kénytelen volt egész délután nyugton maradni. Következésképpen teste ellazult, izmai megerősödtek és visszanyerte egészségét.
Tanulságos történet az árnyék hasznáról. Lie-ce – ha élt, Csuang-ce előtt élt, mert az utóbbi mint hajdani nagy bölcsre hivatkozik rá. A Lie-ce-nek tulajdonított könyvet azonban némileg Lao-ce után állították össze. Elképzelhető, hogy későbbi bölcselők Lie-ce szellemi utódainak tekintették magukat, s így cselekedeteiket és tanításaikat elődjüknek tulajdonították, így a gyűjtemény valószínűleg ténylegesen kompiláció. De ez semmit sem von le a tanulság értékéből. Mint ahogyan a gyorsan és kétes úton történő meggazdagodásról is azt mondják, a második generáció esetében már senki sem firtatja a vagyon forrását… úgy évszázadok, netán ezredévek távolából vajmi kevéssé fontos az amúgy is nagyon képlékeny történetiség vagy ok-adatolhatóság. Mert a tanulság máig érvényes: az ember olykor ura az árnyékának, de sokszor az árnyéka uralja az embert…
Utánzat, vetület, leképezés
Csak árnyéka önmagának! – súgnak össze a rossz nyelvek az éppen nehézségekkel küzdő ember háta mögött, aki meggörnyed, mintha teher nyomná a vállát, szeme karikás és beesett, fénye-ragyogása eltűnt, derék kiállása bizonytalanná vált, és egyáltalán olybá tűnik, mintha nem lenne birtokában önmagának, hanem a szétesés felé tartana.
Ha az ember lehet önmaga árnyéka, akkor nem szabad felednünk, hogy az ember eredetiben is árnyék, kép, vetület, mert úgy mondják, az ember az Isten képmása, árnyéka.
Ebben az értelemben az árnyék nem fenyegető, baljós jelenség, hanem másolat, kópia, vetület, többé-kevésbé sikeres utánzata az eredetinek. Mint az árnyjáték, ami az eleven emberi alakok mozgását felhasználva régi-új divathullámot gerjeszt.
Árnyékjáték
(dram.), keletről, szorosabban Khinából az oszmánokhoz átszármazott neme a szinpadi előadásnak. Az oszmánoknak úgyszólván drámájok és így szinpaduk sincs s ennek hiányát pótolja a Karagöz, az Á. Ez előadásoknak technikája igen egyszerű: egy átlátszó fehér vászonfal hátuljára szoríttatnak szintén átlátszó, finoman kifestett bőrbábok, melyek minden irányban mozgathatók és a háttérből rájok eső világítás által nagy és domború alakban tünnek a néző elé. Ezeket a karagözdsi, a török impreszário, ki egy személyben vállalkozó, igazgató, költő, szinész, nagyon ügyesen tudja mozgatni és beszéltetni. (Pallas)
A török árnyjáték klasszikus figurái a nőcsábász Karagöz és cinkosa, továbbá a bárgyú és gazdag paraszt, az albán haramia s a szélhámos dervis, valamint mellékalakok, mint szolgák, házalók, ópiumszívók és olykor nőalakok. Még keletebbre tekintve Indiában és Jáván találunk igen fejlett árnyjátékokat, amik nemcsak világi eseményeket, hanem a szent hagyomány isteni történeteit is a közönség elé viszik. Így a szereplők nemcsak a való élet árnyékfigurái, hanem az isteni rendnek a képviselői is.
Ha az árnyjáték a való élet árnyképe, akkor a való élet mi módon visszképe az isteni realitásnak? Ha az árnyjáték alakjaira gondolunk, azoknál egyszerre szerepelnek az ember nemesebb és nemtelenebb vonásait megtestesítő figurák. Az istenek árnyéka, az ember is ilyen módon volna mása az eredetinek? Vagy másképpen: ilyen emberszerű volna az istenek világa?
Nos, ontológiailag az embert tekinthetjük isteni hasonmásnak, de hibáit és hiányosságait mégsem vetíthetjük vissza az eredeti alakra. Mintha az ember-árnyképre egy másik árnyék is vetődne, az esendőség árnyéka. Az emberben lehetőségként jelen van a tökéletesség, de kíséri az esendőség árnyéka is. Lelkének fényességét beboríthatja a szellemi tévelygés, az anyag sötét felhője. Ennek az anyagi árnyéknak a legtöményebb összesűrűsödése az ördög, akiről azt mondják, nincs árnyéka, mert az maga árnyék, az Istennek „árnyéka”. Ez az árnyék s az ember, mint isten-árnyék ugyan nem azonosak, de sajnos olykor nem is esnek olyan messzi egymástól.
„Az árnyék a földön kúszik nesztelenül, az árnyék a földre vetődik, és a falakon táncol… nincs súlya és nincsen igazi léte, mert rémkép és a fény rabszolgája. Az árnyék sorsa a sötétség.” (Szepes Mária: Vörös oroszlán)
Az egyiptomi világkép szerint az ember többes összetételű. Talán a Ka a legismertebb fogalom, ez a szikra, a vitálesszencia. Mikor a Ka elhagyja a testet, az holt tetemmé válik. A további alkotók a Ba (személyiség), Akh (szellem), Ren (név) és Seuth (árnyék), vizsgálódásunk szempontjából ez a legfontosabb. Az árnyék mindig kíséri az embert, s ezért tartalmaz is valamit belőle, mint valamiféle lenyomat. Ennek okán az emberekről vagy istenségekről készült képmásokat és szobrokat is olykor árnyéknak nevezték. Az árnyék a halál megtestesítője, Anubisz szolgája is, akit apró fekete emberalakkal jelenítettek meg.
A középkori Európában érvényben volt az úgynevezett árnyékbüntetés, amikor bizonyos cselekményeket névleges módon, vagy egyenesen az adott ember árnyékán toroltak meg.
„…az ember árnyéka személyiségének oly kiegészítő része, melyet büntetéssel is lehet sujtani, megbélyegzéssel is lehet illetni. Ez a felfogás szülte az u. n. árnybüntetések (Scheinbusse) többrendbeli fajait, minők az álmodott bűntények, vagy vétségek szintén csak valami szinleges lakolással való megtorlásai általában; de különösen azok, melyekben az illető árnyéka a bünhödő. Ilyen példa a régi német jogszokásokban az, hogy a vándorkomédiás-, hegedős- és jongleurnépség megvetett és jóformán jogtalannak tekintett társadalmi osztálya csak a sértő fél árnyékán vehetett magának látszólagos elégtételt.” (Pallas)
Homérosz, s a görög-római klasszikus civilizáció nyomán szabadon az árny a megholt lelkének szelleme, amelyben pontosan fölismerhető az alak, noha a ködszerű figura csak bizonyos feltételek mellett látható, s általában hangzó hatás vagy tapinthatóság nem is kötődik hozzá. Mai fogalmainkkal akár holografikus lenyomatnak is nevezhetnénk az árnyat.
„Hwuy-king, Hwuy-tah és Tao-csing tovább indultak Buddha árnyékának helye felé Nagara-országba1, de Fa-hszien s a többiek Woo-csang-ban maradtak a nyári visszavonulás idejére2. Mikor ez befejeződött, dél felé indultak, és megérkeztek Soo-ho-to3 tartományba.
A várostól mintegy négy mérföldnyire délre húzódik egy barlang, egy dél-nyugatra néző terjedelmes hegyvonulaton; úgy mondják, Buddha itt hagyta az árnyékát. Távolabbról, legalább tíz lépésnyiről szemlélve jól kivehetőnek látszik Buddha aranyló megjelenésű alakja, ismertető jegyeivel4 egyetemben. De minél közelebb húzódsz, annál inkább elhalványul a kép, mintha csak a képzelet játéka volna. Mikor a környékbéli királyok elküldték kipróbált művészeiket, hogy másolatot készíttessenek, mindhiába próbálkoztak, egyikük sem járt sikerrel. Az ország népe úgy mondja, az ezer Buddha5 mind itt hagyta az árnyékát.”
(Fa-Hszien kínai utazó: A buddhista királyságok lajstroma)
1 Kínaiul Na-k’eeh, ősi birodalom és város a Kabul-folyó déli partján, Dzsellalebedtól mintegy harminc mérföldnyire.
2 Feltehetően a Kr. e. 403-as évről van szó.
3 Nem azonosított hely, feltehetően az Indus és a Szvat folyamok között feküdt, talán a mai Szvasztene.
4 A Buddha testén látható szépségek és jegyek, amikből Kala Dévala risi 328-at fedezett föl a kis Sakja herceg testén. Buddha még ki nem bújt fogainak szépségét a bölcs lelki szemeivel fedezte föl.
5 Valószínű: minden Buddha.
Árnyékvilág
Ha valaminek az árnyéka reánk vetül, azt általában baljós jelnek tekintjük. Az árnyékvilág kifejezés is inkább alvilági képzeteket kelt: sötét mágia, halottidézés, varázslat, a paranormális jelenségek különös világa…
Az árny mint viktoriánus kifejezés jelenés, kísértet értelemben szerepel, amik kultusza a huszadik század elején, talán az első világháborút követően tetőzött. A nagy anyagi nyomorúságot és testi pusztulást hozó világégés fölszította a szellemi-spiritiszta igényeket. Az árnyékvilág kultuszának másodvirágzását mintha éppen most élnénk, egyfelől a vérszopó vámpírok nemzetközi divatja, illetve a jósok, látók, táltosok, halottlátók, vajákosok és rontáslevevők tömeges jelentkezése formájában.
Az árnyékvilág a mulandó földi élet. Itt mindenkinek megvan a maga árnyéka. Avagy mégsem? Azt már tudjuk, hogy az ördögnek nincsen árnyéka, lévén maga is árnyékból való.
Kínából való az a történet, miszerint hajdanán egy vénember, már a kilencvenedik életévén is túl megházasodott, majd rövidesen meghalt. Ifjú felesége teherbe esett, ám az emberek kételkedtek, vajon volt férjétől való-e a gyerek? Az elöljáróság hírét vette a kétségnek, s úgy döntöttek, ha a születendő gyermeknek nem lesz árnyéka, úgy az öregembertől való.
Árnyéktalanok ugyanakkor a geográfiai valóságban is léteznek: amikor az ember feje fölött a zeniten delel a Nap, nem vet árnyékot.
Árnyéktalanok
(ascii) a forró földövön lakók. Ott évenkint kétszer, a térítőkörök alatt egyszer a nap délben éppen függőlegesen az emberek feje fölötti tetőponton áll s így az emberek teste nem vet árnyékot; ezek az év többi részében kétárnyuak (amphiscii), vagyis árnyékuk egyik félévben délre, másikban északra esik. Egyárnyékuak (heteroscii) a két mérsékelt öv lakói, kiknek árnyéka délben vagy mindig délre, vagy mindig északra esik. Körárnyuak (periscii) a hideg földövek lakói, kiknek árnyéka a látóhatáron köröskörül jár. (Pallas)
Az óind hagyomány szerint nem az ördögnek, hanem éppen a félisteneknek nincsen árnyékuk, éppen erről ismerhetőek föl. Amikor az ember vet különösen nagy árnyékot, az a Brocken-hegyi jelenség. Így nevezik azt a hatást, amikor egy ember a hegycsúcsot megmászva óriási árnyékot vet, és az a felhőkön vagy a ködben tükröződik vissza. A Németországi Harz-hegységben található Brocken-hegyről nevezték el, amely helyet hagyományosan a Walpurgis-éj boszorkánymulatozásával kapcsolnak össze.
A boszorkány személyes följegyzéseit, varázsigéit, szertartásokat és népi hagyományokat tartalmazó személyes könyvecskéjét árnyak könyvének nevezik. Ezt a boszorkánygyülekezetbe történő beavatása után állítja össze. Az árnyak könyvét szigorúan őrzik, s a hagyomány szerint a boszorkány halálakor megsemmisítik.
A boszorkányok pedig mindenféle varázslásra is képesek az ember árnyékával. Egy 1694-es erdélyi boszorkányper jegyzőkönyve színtiszta szerelmi varázslásról szól. Ballos Judit aranyosszéki boszorkány a kihallgatott tanút arra tanította, hogy „falon látszó maga árnyékáról vakarjon port, s pogácsába sütve adja annak a legénynek, akit kivánna, hogy őtet szeretné”. A rontás lehetséges közvetítő eszközei a megrontandó személy tartozékai – haja, körme, lábnyoma, vagy akár az árnyéka. Ezek megszerzése, őrzése, elásása, vagy bántalmazása a mágikus rítus szerint közvetlenül árt a megrontandó személynek.
Az árnyékot nemcsak összeszedni szokták, hanem befalazni is – ez az építőáldozat sajátos helyettesítése. Elterjedt hiedelem szerint úgy tartották, az új ház áldozatot követel, vagyis a ház fölépülésével a család valamely tagjának halnia kell. Ennek kiváltására olykor állatcsontokat építettek a falakba, vagy állatot öltek, máskor egy ember árnyékát mérték bele az épülőfélben lévő házba.
„A pincénél – építették a pincét –, az ember bemérte az árnyékát a feleséginek a pincébe. Az asszony, hogy állott, akkor megmérte az árnyékját, s akkor bemérte a pincébe, hogy a pince be ne omoljék. És a felesége meghalt” (Pokolpatak; Bosnyák S. 1980: 49, in: Magyar Néprajz)
Kínában gyakran építettek árnyékfalat vagy szellemfalat a lakóházak kapuzata mögött, hogy azon a szellemek és kísértetek fennakadjanak, ugyanis a hiedelem szerint ezek a lények csak egyenes vonalban képesek haladni, így nem tudják megkerülni a szellemfalat.
Ám az árnyék egyik legmagasabb megjelenése a bolygók mozgásával és a fénylő égitestekkel kapcsolatos. A nap és holdfogyatkozás is árnyék, kozmikus árnyék. S ahogy a Föld, a Hold és a Nap szerelmi hármasa egymásra reflektál, nyomukban ott jár az árnyék.
Ezért az árnyék általában a negatív princípium, szemben a Nap és a fény, a világosság pozitív princípiumaival. A teozófiában a fekete mágia csalóka ösvényeit követőket az árnyék fivéreinek nevezik…
Az ember elszalasztott lehetősége
Tegyük föl végre a kérdést: válhat-e árnyéktalanná az ember? Lehetséges-e magunk mögött hagyni, átugorni az árnyékunkat? Lássuk be, a legtöbb esetben ez nem lehetséges. Ha időlegesen sikerül is, az árnyékunk hamarost a nyomunkba szegődik ismét. De egy dolog bizonyosnak tűnik: árnyékunk csak akkor kísér minket, ha a fényben járunk. Ha teljes sötétségben tartózkodnánk, nem érvényesülne az árnyékunk.
Az ember ittasan tör a fény, a világosság felé, pedig a sötétségre éppúgy szükség van, mint a világosságra. „Ha a Napnak hátat fordítasz, csak az árnyékodat látod. Ha a Nap felé fordulsz, nem látsz semmit…” Az árnyék tudatosítása segítség a megvilágosodás útján. A teljes isteni pompa látványa éppúgy kápráztató lehet, mint ahogyan kápráztató az illúzió délibáb-világa. De ebből talán könnyebb kijózanodni, mint a teljesség látványára megnyitni a szemünket… Milyen üdvös néha nagyon is szigorúan szembesülnünk az árnyékunkkal! Ha nem látnánk az árnyékunkat, azt is hihetnénk, már sikerült valóságos félistenné vagy angyallá avanzsálnunk. Ha nem volna árnyékunk, azt hihetnénk, szabadok vagyunk…
Fény nélkül nincsen árnyék, de talán mondhatjuk, hogy árnyék nélkül sincsen fény.
„Ez a közmondás – «A fehér liliomnak is fekete az árnyéka.» – egészen eltakarja a belé öltözött igazságot; de csak úgy, mint fátyol a szobrot; kilátszik alóla, tudniillik, hogy az ártatlanságnak is megvan a maga gyarlósága. A fehér liliom ugyanis az ártatlanságnak, az árnyék a gyarlóságnak megszokott jele, symboluma.” (Siriska Andor: Magyar közmondások könyve, 1890, Pécs)
Amikor az árnyék nem a fény ellenpólusa, hanem kiegészítője, amikor árnyékká válni nem baljós jelenség, hanem emelkedés – talán tekinthetjük ezt az árnyékunk átlépésének? Lukács evangéliuma így fogalmaz Mária vizitációjáról: „Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” (Lk. 1.35)
Ebből az árnyékkal való beboríttatásból született az Istenfia. Az ilyen árnyék a misztérium leple, a szent titkok homálya. Manapság felfedni szeretnénk a titkokat és lerántani a lepleket, pedig a bölcsek bölcsen tudják, hogy az igazi misztérium intimitást igényel. Az angyal félve lép be oda, ahová a bolond beront.
Az ihlető, szent és termékenyítő árnyék egy másik példája az indiai titkos tanítások egyik tétele, amely a léleklényeg és a lélekzet összefüggéseiről tanít.
Akkor Kauszalja Ásvalájana kérdezte Pippaládát:
– Tiszteletre méltó uram, honnét van az életerő (prána)? …
– Az életerő a lélekből (átman-ból) születik. Mint emberből árnyéka, úgy nyúlik ki belőle.
(A kérdések titkos tanítása, Prasna-upanisad 3.1-3. szöveg)
Az életerő a prána, vagy lélekzet. A régebbi magyar szóhasználat is összekötötte a lélek létét és a légzés élettünetét. A fenti idézetben az életerő nem önmagában álló, független princípium, hanem a lélekből, az átmanból származó elsődleges tény. S az életerő úgy viszonyul a lélekhez, akár az árnyék a testhez, vetülete, árnyéka (cshájá) annak.
Amíg él az ember, lélekzik, s amikor meghal, kileheli lelkét. Ezt a távozó esszenciát vagy párát olykor lélekmadárként, fény- vagy hangjelenségként, de akár árnyékként is értelmezték.
Az árny vagy árnyék egyes archaikus törzseknél is az ember lelkét is szimbolizálja, ezért óvakodni kell, hová vetődik az ember árnyéka, s nem szabad átlépni más valakinek az árnyékát.
Az árnyékból jósolnak is, Indiában ismeretes az árnyolvasás mint jövendölés. Ennek során megvizsgálják az adott személy ujjait, tenyerét, és teljes árnyékát. A szemrevételezés eredményét pálmalevelekre róják, összevetik a szent szövegekkel, majd az eredményt közlik a jósoltatóval. Ez az árnyék-fogalom sem baljós.
De még az ember nyomába szegődő árnyék is lehet pozitív. Nemcsak lerázhatatlan kísértet az ember árnyéka, hanem a leghűségesebb kísérő megtestesítője is. A szeretetben történő önátadás, vagy a szakrális meghódolás olyanná tesz, mint az árnyék. Ennek ragyogó példáját látjuk a bengáli vaisnava hagyomány megújítójában, Csaitanja Maháprabhuban és a környezetében élő híveiben.
„Gadádhar Pandit önként Maháprabhunak szentelte mindenét. Mint az árnyék, mindenhová követte őt. Maháprabhu elrabolta a szívét, így teljes mértékben tőle függött, s mint az árnyék, mindig a nyomában járt. Szíve minden kincsét elrabolták tőle. Maháprabhu mind a külső ragyogását, mind a belső érzelemvilágát kisajátította, s ami árnyékként megmaradt, az Gadádhar, aki kisemmizettként áll Maháprabhu mellett, mint egy üres hasonmás, egy lélek nélküli árnyéktest.” (Szvámí B.R: Srídhar: Kövesd az angyalokat! MVHE 2002.)
Lehetséges ilyen szerető árnyékká válni? A rendkívüli érzelmi kifinomultságról tanúskodó bengáli vaisnava hagyomány, amely a bhakti-márg, az áhítat útja forradalmi újrafogalmazását nyújtotta az újkor hajnalán, igennel válaszol. Ez az árnyék-jelenség talán legizzóbb, legfényesebb példája, és nem képzavar a fény és az árnyék egymásra vetítése. S ha az efféle misztikus átlényegülés nem is mindennapos, azért érdemes a világosság nyomába szegődni. Mert ilyenkor a fény mindig előttünk halad, az árnyék pedig csak a nyomunkban kullog.
Az árnyék átlépésének, meghaladásának van egy másik, még bátrabb formája.
„Igen, a fény a maga általánosságában és a fénymisztérium elterjedtségének ismeretében a laikusok számára megfelelő irányadás, de … azt még kevesebben sejtik, hogy az igazi misztérium nem a világosságban megy végbe, hanem a teremtő árnyban, isteni szendergésben vagy az éj sötétjében. A Nap jegye és a Hold titokzatossága mindig is kergeti egymást. Vid napjegyűnek tartotta magát, számára az árnyék csak azért volt fontos, mert tudta, ez a napsütés biztos jele. Őt az érdekelte, miként változtathatná fénnyé az árnyékát.” (Élettengely, Napkelet Bölcseleti Iskola 2013)
Igazi spirituális metamorfózis, átlényegülés, szubsztancia-változás és kvantum-ugrás fénnyé változtatni az árnyékot! Ehhez nem elég fényessé válni, de még fényességgé válni sem elég. Transzparenssé, hibátlanul áttetszővé, tisztán áteresztővé kell válni, s magunkat az isteni világosságba állítani. S ha az elkülönült vagy torzult öntudat nem akadálya többé a lelki világosságnak, akkor talán fénnyé válik az érnyék is.
Végezetül
Végezetül térjünk vissza a legendás, vagy valóságos Lie-ce mesterhez, aki így szólt növendékeihez:
– Ha hangosan kiáltasz, szavaid visszhangja is hangos lesz, ha halkan beszélsz, szavaid visszhangja is gyöngécske lesz. Ha a termeted magas, az árnyékod hosszú lesz, ha a termeted alacsony, az árnyékod rövid.
A barátság és a viszály a tettek két visszhangja, a szeretet és gyűlölet pedig a tettek két árnyéka. Amennyiben kedvesen cselekszel, tetteid visszhangja a barátság lesz, ha kegyetlenkedsz, tetteid visszhangja viszály. Ha viselkedésed kegyes, tetteid árnyéka a szeretet, ha hitvány mód viselkedsz, tetteid árnyéka gyűlölet.
63/2015
Rácz Géza
Ajánlás:
WAYANG árnyjáték
