A guru papucsa

Történt egyszer, hogy egy kapzsi fickó meg akart házasodni, de nem volt elég pénze. Fogta hát magát, felkereste a környék guruját, leborult előtte, kérve, hogy segítsen rajta.

– Nekem sincs pénzem – mondta a mester.
– De néha olyanok jönnek, akik tanítványok szeretnének lenni, s ezek daksínt (adományt) is adnak – válaszolta a pénzsóvár ember.
– Rendben – mondta a guru –, ha itt maradsz velem néhány napot, odaadom neked az összes pénzt, amit majd a leendő tanítványok ajándékoznak nekem.

Igen ám, de ez idő alatt senki sem jött. Az illető várt és várt, majd végül panaszkodni kezdett, sőt kérte, követelte, hogy a mester adjon valamit neki. Végül is a guru odaadta a papucsát, mondván, hogy ha azt eladja, valamennyi pénzre biztosan szert fog tenni. El is ment a férfi a papuccsal, de senkinek sem tudta eladni azt. Néhány nap múlva egy sivatagba jutott. Nagyon fáradt és éhes volt már, amikor a király főminiszterének karavánjával találkozott. A miniszter észrevette, hogy a vándor egy pár papucsot szorongat görcsösen, s megkérdezte tőle, mi ennek az oka. Amikor meghallotta a történetet azonnal így kiáltott:

– Szívesen megveszem a papucsot, az egész karavánt odaadom érte, a sok-sok arany és ezüst pénzzel megtömött zsákkal együtt! Mindössze egy tevét szeretnék megtartani, hogy a papucs tulajdonosához el tudjak menni.

A házasulandó nem akart hinni a fülének, de aztán gyorsan megkötötte az alkut, nehogy a miniszter meggondolja magát. A miniszter pedig most már szegényen, de annál boldogabban megérkezett a guruhoz. Rögtön leborult a lábainál, majd kérte, hadd lehessen a tanítványa.

– Hol szerezted ezt a pár papucsot, s mennyibe került? – kérdezte a mester.
– Egy vándortól vettem. Mindenről lemondtam érte: a főminiszteri állásról, és a vándornak adtam minden arany s ezüst kincsemet az egesz karavánommal együtt – felelte a főminiszter.

Mire a guru elmosolyodott és így szólt:

– Ilyen olcsón sikerült megvenned? Nagyon jó vásárt csináltál!

1996/22.