Az élet illata, a halál bűze

Minden teremtmény lelke az illata.” (Giuseppe Baldini mester)

„Un parfum étoffe dans lequel il fait bon s’enrouler: Selyemkendőhöz hasonlatos illatfelhő, amit szeretnél hanyagul a tested köré kanyarintani. Mágikus fluidum és reszkető narkotikum a napcsókolta bőrödön… Az illatos oud-fa és a török rózsák szirma, egy leheletnyi orientális vaníliával megszédítve – könnyed simogatás a válladon.”

Más nyelven mint éppen franciául, s másképpen, mint egy mámoros szenvedélytől aléltan fűtött költeménnyel nem is kezdődhetne értekezésünk az illatokról.

________________________________________________________________________________

Velünk az illat

Az illat olyan természetesen van velünk, hogy szinte észre sem vesszük, bár ha túl erős, ha kellemetlen, vagy ha egy kellemes képzettársítás nyomán felerősödik bennünk, akkor nyomban észrevesszük. Vannak tolakodó, primitív illatok, természetes vagy kellemetlen szagok, sőt bűzök, kipárolgások, kóros leheletek. Virágillat, tavasz-balzsam, a szerelem szaga, a szentség illata viszont megannyi égi pára, szinte megragadhatatlan illatfelhő. És az illatoknak megvan a maguk metafizikája, ennek nyomába is elszegődünk.

Oud selyemérzés

Színtiszta misztérium, lélegzetelállító és igéző. Tested már a reménytől is reszketni kezd, hogy részese lehet ennek a varázslatnak. A mesés kelet illatkompozíciója némi sáfránnyal, elemi-mézgával, a híres laoszi oud-fa, valamint a cédrus és patchouli lenyomatával.

Patrick Süskind, A parfüm című sikerregény írója azt állítja: „Az illatnak meggyőző ereje van, erősebb a szavaknál, pillantásoknál, érzelmeknél és akaratnál. Az illat meggyőző erejét nem is lehet elhárítani, mert az illat lélegzetünkkel együtt kerül a tüdőnkbe, betölt, elborít, és nincs ellenszere.”

Igen, az illatokkal sok mindent lehet üzenni. Mondhatjuk, az illat egy primer kommunikációs nyelv, olyan közlés, amely elárulja zsigeri működéseinket, fiziológiás önvédelmet biztosít, elsődleges hatású a fajfenntartásban és még az egészségi állapotunkról is tájékoztat. Ez a materiális, biokémiai megközelítés nélkülöz minden előkelő és kifinomult illat-filozófiát. Szó sincs itt a szerelmes levelek illatos romantikájáról, a női budoárok bódító aromájáról, vagy az erős férfi vonzó illatlenyomatáról. A legtöbb szagos anyag szénhidrogén. Ez a puszta megállapítás kizökkent bennünket az illatok romantikájából, marad a durva kémia. De amint az illatok vagy a szaglás fiziológiás működését, vagy az érzékszervi észlelés nyomán feltámadó képzeteket, memória-lenyomatokat tekintjük, a puszta kémián túl felsejlik egy misztikus al-chemia, az illatok, szagok metafizikája. Ha felismerjük a szagok egyetemes jelenlétét itt a Földön, akkor fölvetődik néhány további kérdés: milyen az élet illata és a halál szaga, s egyáltalán milyen szaga van az univerzumnak? Létezik-e illat a lelki szférákban?

Az illat érzékelése

Százötven éve még úgy gondolták, az illat a növények sajátja: „az illat a növényekben, különösen a virágokban keletkező, párolgó illatos olaj” – ami kétségkívül igaznak tűnik, de ezernyi más illatos anyag is létezik.

Encens Chembur

Emlékszel még a helyre… Késő reggel, a zöld fű még mindig friss a talpad alatt, utolsó menedék a gyorsan melegedő nappal szemben. Friss gyümölcsök, ropogós kenyér, finom rizs a régi tölgyfa tálalóban. Chembur megváltozott, hogy is ne változott volna? Aztán feltámad a szellő, magával hozza a tömjén füstjét a domb mögötti templomból. Ha lehunyod a szemed, még mindig látod magad előtt, mintha semmi sem változott volna.

A szaglás a legősibb érzékelés egyike. Az állatvilágban megfigyelhető, mennyire fontos szerepet játszik a veszély felismerésében, táplálékszerzésben a párválasztásban a szaporodásban, az utódgondozásban. A csecsemő szag alapján felismeri anyja emlőjét, s az anyuka akkor is megismeri gyermekét a szagáról, ha még nem találkozott vele. Bár az ember a gyenge szaglású élőlények közé tartozik, a szag-ingerek mégis jelentős hatást gyakorolnak a pszichikus állapotra, az érzelmekre és a viselkedésre.

A szag-ingerek feldolgozása nem mindig a tudatos szférában zajlik, s mivel átcsap az érzékelés biokémiája az érzések alkímiájába, ezért technikailag gyakorlatilag lehetetlen tetten érni, mi történik. Bergamot, citrom, elemi, gyömbér, templomi tömjén, szerecsendió, labdanum balzsamos szuhar, ámbra, mósusz – az összetevők listája vajmi keveset árul el az Encens Chembur illatához társított érzésekről. Nemcsak illatos objektumok szerepelnek ebben a finom képben – hanem tapintások, a föld, a hűs fű simogatása a talpon, a nap cirógatása. Mindemellett átszövi a levegőt s az érzést a ropogós kenyér – a hangutánzó szó hallatán valósággal megremegnek az orrcimpáink, vagy ha tudományosan fogalmazunk, az epitópok ingerkombinációja határozza meg, hogy mely érzőneuron kerül egyidejűleg ingerületbe, s ettől függ az adott szaganyag nyomán támadó szubjektív érzet.

A feltámadó szellő is illatos, márpedig a szaglás működéséhez a levegő áramlása is szükséges. Jelen esetben a szellő távoli tömjénfüstöt hoz magával. Az orrüreg nyálkahártyája az átáramló levegőből abszorbeálja az illat-molekulákat, s ez ebben az esetben óhatatlanul templomi, vallásos képzeteket kelt. Hogy kinek milyen élményei voltak egy templomban, attól függően kellemes, misztikus spirituális vagy éppen taszító érzések is megfogalmazódhatnak. Az illatfelhőben már nincs szükség a többi érzékszervre, ezért bátran lehunyhatja az ember a szemét: akkor is látod magad előtt… Vagyis egy különös transzmutáció áll elő, az illat-érzékelés nyomán vizuális képek idéződnek fel az ember tudatában, mintha az elme vásznára festené a gondolat a képeket, s mindebből az érzékszervi forgatagból egyre parancsolóbb erővel fogalmazódik meg egy spirituális élmény: mintha semmi sem változott volna. Nem más ez, mint az idő s a mulandóság legyőzése, pusztán az illatok, s azok érzékelése nyomán fellépő fantáziaképek révén.

Rose Noir

(grapefruit, frézia, damaszkuszi rózsa, bodor kövirózsa, moha, mósusz-pézsma)

A szirmok szélét már megmarta a fekete időrozsda, de az igazi damaszkuszi rózsa szépsége csöppet sem csorbul, illata még csábítóbb. Miről mesél ez az illat? Sem az ártatlanságról, sem a vad szerelemről. Nem, ennél titkosabb, kifinomultabb, mégis állati vadságú érzésekről, Baudelaire aurájáról. A legritkább virágok illata mosódik egybe. A kelet varázsa susogja: rend és fegyelem, áldás; pazar luxus és élvszomj.

Az ember szaglása egyénenként, nemenként változhat, de életszakaszonként is eltéréseket mutathat. A kutatók vizsgálták James Mitchell fiúgyermeket, aki vakon és süket-némán jött a világra, s így jobbára a szaglásán keresztül tartott kapcsolatot a környezetével. Azonnal felismerte, ha idegen lépett a szobájába, s a környezetében tartózkodókról egyértelműsíthetően a rájuk jellemző szaguk alapján formált véleményt. Az ilyen kifinomult szagérzékelésnél is érzékenyebbek az illatszeripar legértékesebb szakértői, az orr-ok, viszont ismeretes a csökevényes szag-érzékenység, a hipozmia, míg a szaglás teljes körű hiánya az anozmia.

A biológiai kutatások szerint a hölgyek szaglása kifinomultabb, mint a férfiaké, s peteéréskor még érzékenyebb. Talán nem véletlen, hogy ezért minden jobb áruház a földszintjén a parfümöket kínálja – hiszen a szag, az illat primer csábító erő, ráadásul a vásárlásra hajlamosabb női társadalmat veszi elsősorban célba. Mivel pedig az illatanyagok többsége a levegőnél nehezebb, ezért is ésszerű vagy éppen nagyon is körmönfont a földszinti illatszer osztály elhelyezése. Minek tekintsük ezt? Luxus életérzésnek, marketing fogásnak, a vásárló orránál fogva vezetésének, azaz becsapásnak, vagy biokémiának, esetleg egy metafizikai felismerés gyakorlati alkalmazásának?

Az érzékelés illata

Az illatokat légiesnek, éterinek tekintjük, mintha erre utalnának az illóolaj, illatszer, éteres olaj kifejezések is. Pedig a jóga bölcselet érdekes módon a föld-elemhez köti az illatot. Mindannyian éreztük már egy kiadós zápor után a levegőben terjengő kellemes esőillatot, pedig kutatók bizonyították, hogy ez az illat nem a csapadék sajátja, hanem a felázott talajból szabadul fel. Az őselemek listája és az érzékszervi tapasztalások érdekes skálát alkotnak:

A legsűrűbb elemhez társítható a légies illat, míg a legritkább elem sajátja a hangrezgés. Igazából e kettő – az illat és a hangrezgés – alkotja az anyagi természet érzékelhető skálájának végpontjait, ezért mindkettő rendkívül figyelemre méltó.

A tudomány is mondja, hogy a testszag mennyire fontos a non-verbális tájékozódásban, például a párválasztásban, vagy a szülő-gyermek kapcsolatban. Ez a szerelem, a szeretet szaga. Minden embernek van egy saját szag-felhője, egy csakis reá jellemző illat-aurája. Ezt érzékeli a szülő a gyermekén – gondoljunk csak arra, ahogyan az apák szívják be öntudatlan boldogsággal az ölükben ülő kisgyermekük feje búbjának illatát, ami nyilvánvalóan nem pusztán a gyermek tejszaga, hanem tán a koronacsakra misztikus illata. Az állatvilágban a tehén előbb megszagolgatja épp világra jött borját, s csak azután nyalja végig, hogy megtisztogassa. De ez az érzékelés fordított irányban is működik, a kisállatok a szag alapján kötődnek anyjukhoz vagy gazdáikhoz. Nagyanyám például őzgidát nevelt, s mindig ő etette. Amikor azonban nem volt otthon, a gida nem fogadott el ételt nagyapámtól. Mindaddig, amíg magára nem öltötte a nagymama házi köntösét, s akkor már meg tudta etetni a kis jószágot. Köztudomású, hogy a kisgyermeknek még nem alakult ki a személyes aura-felhője, ezért bújik szüleihez, hogy a puszta testi kontaktuson túl a finom, éteri, aura-védelmet is élvezze. S ahogy minden otthonnak megvan a maga szaga, minden anyának a maga illata és főztjének íze, úgy minden embernek is megvan a reá jellemző szag-kódja. Ez a szag-kód a nemi identitásról is árulkodik, amit a környezet jól képes azonosítani. Kísérletek során a résztvevők a kéz vagy a lélegzet illata alapján 80 százalékos pontossággal meg tudták különböztetni a férfiakat s nőket.

Green

Hát nem egyforma az összes apa? Meghatározó jelenlétük hívogató s elkerülhetetlen egyszersmind? Vagy harminc éve az ő vigyázó tekintete mellett bontakozott ki bennem a család első lenyomata s a felelősség tudata. Szúrós borostája, keményített ingének merevsége, a bőrén távoli nagyvárosok halovány illata… Talán zöld inget viselt. És biztosan zakót is, zöldet, meg a zöld köves gyűrűje, aztán dolgozószobájának fala is zöld. Mély smaragdszín árnyalat borítja azokat az éveket, akárcsak az emlékeket. S nem többet mond ez mint az összetétel: narancs petitgrain, zsálya, jázminvirág, rózsa, illatos lonc, viola, tonkabab, mósusz?

Ezek a kódok nagyon mélyen rögzülnek, sőt, neurológiai értelemben kitörölhetetlenek, olyannyira, hogy általános amnézia esetén is megmaradnak. Ezért kelt jó érzést bennünk gyermekkorunk egyik-másik illata. Ezen a vérségi mélykódon túl fajkódként is működik a szag. A népmesei fordulat – emberszagot érzek – éppen ezt a faj-idegenséget tükrözi, amikor a sárkány vagy az óriás számára az ember szaga figyelemfelhívó, áruló jelként működik.

Persze nem minden ember testszaga vonzó, sőt, sokak testi kipárolgása akár undort is kelthet. A testszag ezernyi tényezőtől függ, többek között a táplálkozástól, de tegyük hozzá, a fizikai és mentális egészségi állapottól, sőt a gondolkodás milyenségétől, a lelki felvilágosultság szintjétől is.

Az elemek listája szerint azonban az illat mégis föld-természetű, vagyis tellurikus, evilági, élet-szagú. A szag és az illat másik evilági vonatkozása a táplálkozás. A birka szagolgatva válogat a mező füvei közt, s a kutya szimata szinte csalhatatlan, talán csak az egypetéjű ikreket nem tudják megkülönböztetni a kutyák, akiknek ugyanis azonos a szag-kódja. Az ember táplálkozásában a szaglás szoros kapcsolatban van a gyomor-bél rendszer működésével. Az ízérzékelés az étel illatának érzékelésével válik teljessé, az ételek zamatát ízük és illatuk együttesen határozza meg. Az ételek illata a jóérzés fokozásában, a táplálkozás élményének teljeségében játszik szerepet, másrészt óvó-védő szerepe van, a romlott étel szagának felismerése segít annak elkerülésében.

Különös terület a betegségek szaga. Egyes emberek megérzik bizonyos betegségek illatkódját. Bélvérzés, egyes daganatok, idegrendszeri vagy pszichés betegségek jól beazonosíthatók. A ciánmérgezés egyértelmű szag-kóddal jár, s közmondásos az alkoholfüggők aceton-szaga, bár ez a szag cukorbetegségről is árulkodhat. A kanyarós beteg olyan szagú, mint a madártoll, a pestises almaszagú, a tífuszos pedig egérszagú. A különösen átható vagy édeskés testszag vírusfertőzést vagy skizofréniát jelezhet. A citromillat hatására viszont jelentősen egészségesebbnek érzi magát az ember. A levendula és eukaliptusz fokozza a légzés szaporaságát és az éberséget, míg a rózsaolaj egyes összetevői csökkentik a vérnyomást.

Cigányvíz

A legény azon töpreng, milyen is lehet szerelmének, ennek a fiatal cigánylánynak az éjszakája, holott a napvilágnál pillantja meg imádottját. A folyóban mossa a ruhát, élénk színű szoknyája és hímzett blúza mint a táncosok, úgy úsznak körötte… a víz lemossa kezéről az erdő porát s a tábortűz hamuját, ám e csodaéjszakák esszenciája mindig vele marad, bármilyen erős is a víz sodrása. Pillanatra megáll az idő, vagy csak belefeledkezik a legény a látványba… Több ez, sokkal több, mint a citrom, bors, borókabogyó, tömjén, fenyőtű, íriszgyökér, ámbra, vanília és szantálfa tébolyult elegye…

Az illatok, szagok kelthetnek undort vagy mámort az emberben, szinte beteggé tehetnek minket, de mosolyt is csalhatnak az ajkunkra. Máskor ijesztő hatással vannak ránk, felzaklatnak vagy izgatottá tesznek, vagy éppen megnyugtatnak, oldják a feszültséget, javítják a kedélyállapotot. Egyes illatok fokozzák az ember teljesítményét fizikai vagy szexuális téren, a gyönyör hullámain ringatnak. A kelet különös kínzó-kivégzési eszköze volt az erősen illatos szantálfából ácsolt ágyfő, ami valóságos afrodiziákumként hatott, s a férfi a teljes szexuális kimerültségbe akár bele is pusztulhatott.

A férfi is megérzi a nő illatát, a kedves testszaga vonzó, még akkor is, ha az intim kapcsolaton kívül állók számára esetleg kellemetlen. Vagyis a szag a szexualitásban, a párválasztásban, a fajfenntartásban is rendkívüli szerepet játszik. Friss kutatások szerint a feromonok indukálják azokat a hormonális változásokat a férfiakban, aminek következtében párjuk várandóssága során megnyilvánul az apák gondoskodó magatartása. Ehhez a párnak kellően intim közelségben kell lennie.

Fiziológia, pszeudo-fiziológia és meta-fiziológia

Térjünk vissza az illatérzékelés fiziológiájához. A szaglóreceptorok az orrüreg hátsó-felső részén az orrnyálkahártya speciális felépítésű területén, a sárgásan pigmentált szaglóhámban (regio olfactoriá-ban) helyezkednek el. Az ember szaglóhámja 3-5 cm², ezen belül mintegy 50 millió szaglósejt van, amik kéthavonta elhalnak és megújulnak. A szagok érzékelésére mintegy ezer különféle receptorunk van, ezek az orrüreg felső járataiban lévő csillókon helyezkednek el, amik összfelülete már 22 négyzetcentimétert tesz ki. Nota bene, egy német juhász kutya szaglóhámjának felülete mintegy 150-170 cm², több, mint 220 millió szaglósejttel, a vérebek esetében akár kétmilliárd szaglósejttel!

Ehhez képest az ember csökevényes szaglóérzékkel rendelkezik, mégis mintegy tízezer féle szagot képes megkülönböztetni. Az ember esetében ez a látszólag kevéssé fontos érzékszerv mégis tetemes helyet igényel az emberi genomban.

A szaglóreceptorok családja az egyik legnagyobb géncsalád, mintegy 3-5%-át (!) teszi ki az emberi genomnak. Az egyes receptorok által közvetített jelhez a szag-érzetet az agyunk rendeli hozzá. Az érző idegsejtekben képződött ingerület közvetlenül az agyba jut. Minimális az átkapcsolások, blokkolások lehetősége, vagyis a szagokra gyakorlatilag azonnal és ösztönösen reagálunk. Egyes vizsgálatok szerint az illatokra majd kétszer olyan gyorsan reagálunk, mint például a fájdalom érzésére. A központi idegrendszer itt van a legközvetlenebb kapcsolatba a külvilággal. A szag tehát a földi léthez köt, mondhatjuk a testszag az élet szaga.

Az élet e természetes szagát viszont sokszor elleplezni igyekszünk. A luxus-iparnak egy különös ága alakult ki ennek az igénynek a kielégítésére. Hogy hol kezdődik az igazi luxus? Bizonyos autómárkáknál? Vagy a gyémántokkal kirakott méregdrága telefonoknál? Az egymillió eurós karóránál, vagy a belső terében elefántbőrrel burkolt magánjachtnál? Netán a tízezer dolláros fejlesztéssel előállított koffernél, vagy a pókfonálból készült sálnál, amely az acélsodronynál is erősebb? Ezek a játékszerek még a jóléti társadalmakban is csak egy meglehetősen szűk réteg számára elérhetőek. Viszont az illatszeripar egy elérhető alternatívát, megvásárolható luxus-érzést kínál. Kis befektetéssel is a nagy játék részesének érezheti magát az ember. Az is tudnivaló, hogy a parfümök árának majd nyolc-kilenctizede a reklámköltség, amivel felkeltik azt az illúziót, hogy az illat birtokában a nagyvilági lét örömének is birtokába kerül a vásárló.

S ezzel végbemegy korunk egyik nagy áltatása: már nem is a terméket, hanem az érzést, a káprázatot adják el. Ezt nevezzük az illatszeripar pszeudo-fiziológiájának, amikor már nem a primer biológiai funkciók működnek, hanem egy kreált valóság törvényei érvényesülnek. Ez a valóság még nem teljesen virtuális, hiszen megvannak a kézzel fogható összetevők, az alapanyagok, a márkák, a termékek, valamint a gyártók, a forgalmazók s a felhasználók kasztjai, ennek a világnak az illata azonban mégsem teljesen valós.

Az ember által érzékelt illatokat többféle kategóriába sorolják: savas, ecetes, hagymás, ámbrás, aromás, füstös-égett, kámforos-gyantás, éteri-illó, virágos, kénbűzös, zamatos, gyümölcsös, bakszagú, mentás, gyomorforgató, mentás, csípős-fűszeres, rothadó, verejtékszagú és édes. Ennek a sokféle illatnak az elkendőzésére, felülírására vagy más illatjegyek markáns kiemelésére használják ugyanezeknek az illatoknak bizonyos keverékeit, mesterséges vagy természetes összetevőket, növényi, állati vagy ásványi eredetű komponenseket.

A parfümök karakterisztikáját, illatát néhány alapkategóriával írják le. Baldini mester mondja a Parfüm című filmben: „Most figyelj arra, amit mondok. Akárcsak a zenei, az illat-akkord is négy esszenciából, hangból áll, amelyeket harmónia alapján választunk ki. Minden parfümöt három akkord alkot: a fej-, a szív- és az alapakkord; összesen tizenkét hang. A fej akkordja az első benyomás, mely néhány percig tart, majd belép a szív akkordja, a fő illat a parfümben, amely órákra szól. Végül az alapakkord, a parfüm uszálya, mely napokig tart.”

Bal d’Afrique

A szálas termetű és egyenes derekú törzsfők és hercegek tekintélyes ábrázata köszönt bennünket, vendégeket. A döngölt vörös agyagpadlón nagyvadak egzotikus prémje, a föld meg-megreng a felékszerezett táncosok dobbanó léptei alatt.

Hatalmas agyagedények telistele virágszirmokkal, hűvös lélegzetükbe pörkölődő fűszerek aromája keveredik. Italok csordulnak, pazar lakoma fogásait hozzák elibénk sorban. A Napnak, a Szélnek, a folyó szellemének adóznak felajánlásokkal, valósággal császári az éjszaka… de a pompás éj elszakíthatatlanul összeforr a földdel, a természettel, s azzal a szűkebb környezettel, ami egy hatalmas és végtelenül vén kontinens darabkája… miből áll e káprázat? Bergamot, citrus, neroli, afrikai bársonyvirág, illatos ruta, viola, jázminszirom és egy csöppnyi ciklámen

A parfümök négy alapvető illatcsoportba sorolhatók: 1. Friss; 2. Virágos; 3. Fűszeres és 4. Fás. Ezen túlmenően meglehetősen önkényesen kategorizálják az illatokat, szinte vég nélküli csoportokba, alcsoportokba, karakter-kombinációkba sorolva azokat. Ilyen remekbeszabott kategóriák például az Aromás csoport a maga fűszeres, gyógynövényes illataival, vagy a Gourmand az ehető, gyümölcsös karakterekkel, míg a Bőrös kategóriában az orosz csizmabőr nehéz szaga is megtalálható.

Az illat-ipar másik reális komponense az alapanyag. Ezek közül csak egyet hadd emeljünk ki: a mósuszt. Ha az illatokat piramis-alakba rendezzük, a mósusz vagy pézsma az alapillatok közepén helyezkedik el, állatiasan forró, szinte buja jelleggel, sokan méltán tartják a legfinomabb illatnak. Ezt az illatanyagot az Ázsiában honos pézsmaszarvas segéd-ivarmirigy váladékából nyerik, s az egyik legáthatóbb anyag a világon. Kétmilliomod miligram mósusz már érzékelhető mennyiség!

Pézsmaszarvas

„A pézsmaszarvasok Kelet-Ázsiában laknak Kasmirtól Kúmáig és a Himalájától egész Szibériáig. Ott élnek a legelhagyatottabb vidékeken, ritkán a völgyekben, ahova tulajdonképen csak akkor ereszkednek le, ha a szigorú tél őket a magas vidékekről elűzi, és az élelemhiány arra kényszeríti, hogy kedvezőbb vidékeket keressenek fel.

A pézsmazacskó a has hátsórészén, a köldök és a nemiszervek között van. Ez zsákalakú, kissé kiálló gömbölyű zacskó, amely körülbelül 6 cm hosszú, 3 cm széles és 4–5 cm mély. Mindkét oldalán mereven hozzásímuló, egymás felé hajló szőrrel fedett, a középső részén kis kerek helyen azonban kopasz. Itt egymás mögött két kis nyílás van, melyek rövid csatornával vannak összekötve a zacskó belsejével. Az elülső, félholdalakú nyílást kívül durva, belül finom, hosszú és összekúszált szőr fedi; a hátsót, amely a nemzőszervekkel összefüggésben van, egy csomó hosszú serte veszi körül. Apró mirígyek választják ki a zacskó belsejében a pézsmát és az előbb említett csatornákon át ürül ki, ha a zacskó már tele van. Csak a kifejlett pézsmaszarvasnál éri el a zacskó a teljes nagyságát, és a teljes pézsmatartalmát. Átlagban a teli zacskóban 30 gr ilyen értékes anyag van, de egyes pézsmazacskóban kétszer annyit is találtak. A fiatal baknál körülbelül csak nyolcadrészét nyerik. Az állat életében a pézsma maga kenőcsszerű; megszárítva szemcsés vagy poralakú anyag lesz; ez kezdetben vörösesbarna, idővel azonban szénfeketévé válik.” (Brehm: Az állatok világa)

Ez a bódító illat az állatvilágból kölcsönzött nemi mirigyváladék s az emberben is túlfűtött, erotikusan töltött érzéseket kelt. Illatszerként vagy ötezer éve használják, de az ázsiai gyógyászat egyik kiváló orvosszere is, több száz koreai és kínai gyógyszer alapanyaga. Alkalmazzák az idegrendszer gyöngesége ellen, keringési panaszokra, valamint a nemzőképesség erősítésére.

Az illatos szerek nem csupán illatszerként voltak használatosak. Talán nem erőltetett szófejtés a per fumus, azaz füstön át, gőzön, párán keresztül. Egykor talán isteneknek szóló felajánlás szállt az ég felé a füstön keresztül, mára pedig mintha egy illatfelhő párájába burkolt káprázattá vált volna a parfüm. Hankiss Elemér azt írja: „Amikor valaki parfümjének illatfelhőjébe burkolódzik, ősi, mágikus és mitikus szertartást végez. Ahogy annak idején a mágus vont varázskört önmaga köré, hogy megvédje magát a gonosszal szemben, úgy veszi magát körül az ember ma az illatszer varázsszférájával, áttetsző varázsgömbjével, védelmet keresve a gonosszal: a félelemmel és a mulandósággal, a szeretet és a szabadság hiányával, s nem utolsósorban az élet értelmetlenségével szemben.”

Ne feledjük, az illatmolekulák kiváltotta ingerület gyakorlatilag közvetlenül az agyba hatol, s talán a hajdani tömjén- és mirrha-égetés is az égiek iránti elköteleződést erősítette az emberben. Az isteneknek tetsző fölajánlás az emberekre is közvetlen hatást gyakorolt. És ez már a meta-fiziológia, amikor már nem mósusz által oly érzékletesen megtestesülő pszeudo-fiziológiáról, vagyis a kéj, a szenvedély, az anyag és a test bálványozásáról van szó, hanem a metafizikai valóság olfaktoriális megközelítéséről, a szagolható lelkiségről, az illatos spiritualitásról!

Ahogyan minden embernek megvan a maga fiziológiás szag-kódja, úgy minden léleknek megvan a maga asztrális illata. Ez a metafizikai szag! Angyali tisztaságú lelkek közelében gyakran virágillat, vagy más finom illat érezhető. Elég Pio atyára gondolni, akit ellenségei és a benne kételkedők azzal vádoltak, hogy illatszerezi magát, holott úgy tartják, életszentsége miatt árasztott teste finom virágillatot.

A szantál-illat

A Ráma királyfi és avatár történetét elbeszélő Rámacsarita-mánasza érdekes hasonlattal szolgál: „Halld csak, testvérem, a szenteknek a Védákban s a Puránákban megénekelt számtalan tulajdonságát! A jámborok és a gonoszok viselkedése olyan, mint a szantálfa és a fejsze viszonya. A fejsze kivágja a szantálfát, míg a szantálfa finom illatával burkolja be a fejszét.” (Uttara-kanda 36.)

A szantálfa igen nemes fafajta, Dél-Indiában lajstromba szedik a telepített fákat, annyira értékes. Sokáig cseperedik a fa, míg jó néhány év múltán kezd illatossá válni. A szantál olajat az orientális illatok fás csoportjába sorolják, s a vizes lepárlással nyert szantálolaj valóságos kincs. Itt azonban az erkölcsös és istenes viselkedés szinonimája a szantálfa. Az alábbiakban dr. Anantanand Rambachan szavait idézzük: „A szantálfa kitűnik minden más illatanyag közül, hasonlóképpen a szent ember is kitűnik mindenki más közül. A szent embert fényes kisugárzás övezi, amely a vele kapcsolatba kerülők életét is megérinti és beragyogja. A szent ember jósága éppoly természetes, mint a szantálfának az, hogy illatozik. Egy szent képtelen nem jó lenni, mint ahogyan a szantálfa sem lehet szagtalan. Jó emberek közt könnyebb jónak lenni, s könnyebb azokat szeretni, akik bennünket is kedvelnek. Jámborságunk akkor próbázik, amikor az ellenkezés tüzér vettetik. Tudunk-e igazságosak lenni a velünk szemben igazságtalanokkal? Képesek vagyunk-e szeretni azokat, akik megvetnek minket? Tudunk-e kedvesen bánni azzal, aki könyörtelen velünk? Szavaink vajon igazak, kedvesek s hasznosak-e egy durva, igaztalan és ártó környezetben?

Ráma hasonlatában a szantál-fa sosem adja föl eredeti természetét, s az őt kivágó fejszét is beburkolja finom illatával. A fejsze kegyetlensége nyomán sem változik meg a szantál-fa természete. Hasonlóan egy szent ember sem viselkedik igazságtalanul, még ha másik igaztalanok is vele, s az őt gyalázókkal szemben sem gyűlöli. Jámbor viselkedését mások ártó jelenléte sem változtatja meg, mint ahogy a szantálfa is mindig csak illatozik.”

Erkölcsi úton jobbá válni, vagy megközelíteni a transzcendenciát – nem kis vállalkozás. Ez is a meta-fiziológia felé mutat, amikor végképp kibontakozik lelki természetünk és nem a világ kisszerűségei vezérelnek már. A szaglás, mint érzékszervi észlelés érdekesen változik az életkorral. Jóllehet a szagok már a csecsemőt is eligazítják bizonyos kötődési és táplálkozási kérdésekben, az illatok úgynevezett élvezeti értéke később, az első öt-tíz év során alakul ki, kezdetben az édes és gyümölcsös ízek és illatok dominálnak, később árnyaltabbá válik a paletta. Bizonyosnak tűnik, hogy lelki gyakorlatok folytatása, karma-mentes életmód, a vegetárius táplálkozás vagy egy általános spirituális tisztulás, finomodás inkább érzékennyé tesz az illatokra. Ezzel ellentett irányban hatnak például betegségek vagy függőségek, szenvedélyek, s a kutatások szerint hatvan fölött lassan kezd visszaszorulni a szagérzékelés. Lehet, hogy ekkortájt kellene kibontakoznia egy spirituális illat-érzékelésnek? Vagy ilyen életkorra már mindenkinek rendelkeznie kellene egy spirituális szimattal, ami segíti az eligazodást, a hamis és hiteles irányok és személyek felismerését? Mi az, ami az égbe emel?

Illanó illatok szállnak fel az égbe…

Az Arab-félsziget nyugati oldalán futott végig egy korabeli kereskedelmi útvonal, a Tömjén-út, amely a Krisztus előtti harmadik századtól kezdődően vagy ötszáz évig virágzó kereskedelmi útvonalnak számított. Ez az út kötötte össze Jement és Etiópiát a Földközi-tenger mellékével, s áttételesen a Római Birodalommal is. Elsősorban egy szent kelléket, a tömjént továbbította végig az Arab-félszigeten, a ma Jordániában fekvő nevezetes Petra városánál kétfelé ágazott, északi ága Gázáig, a Földközi-tengerig vitt, a keleti ága pedig Damaszkuszba. A Dhofartól Gázáig vivő mintegy 3.500 kilométeres utat jó három hónap alatt tették meg a karavánok. Volt idő, amikor az Indiából érkező áruforgalom is ide terelődött, sőt az első évezredben korábbi nyomvonalát felhagyva a kínai Selyemút karavánjai is errefelé haladtak.

A tömjén vagy olibanum a Boswellia-fák kinyert gyantája, amely fák az Ádeni-öböl mellékén 4-5 méteressé terebélyesednek. Közülük a Boswellia sacra Omanban őshonos, ebből nyerik a legnemesebb tömjént. Úgy tartják, a napkeleti bölcsek is ezt a fajta tömjént vitték ajándékba Jézus születésekor.

A szemcsés, hófehértől a vörösesig vagy zöldes árnyalatig terjedő színezetű, balzsamos illatú anyag, amely a felsebzett fakéregből szivárog, majd a levegőn megkeményedik, ősidőktől fogva áldozati kellék. Egyiptomban éppúgy használták, mint a zsidóknál vagy a görögöknél. Később a kereszténységben is elterjedt, gomolygó füstje a liturgia adott helyén a hívek égbe szálló fohászait szimbolizálta. Gyógyászati hatása is ismert volt az ókortól fogva, fertőtlenítő hatását ma is elismerik. Mindemellett ördögűző hatást is tulajdonítanak a tömjénfüstnek.

Az illatok másutt is megjelennek a keresztény liturgiában. A drága és életadó Szent Kereszt mélységes tisztelete a bizánci hagyományban című forrás így ír: „A liturgikus szokással összhangban, a templomban tiszteletre kiállított keresztnek fából kellett készülnie, mert az az életadó fa szimbóluma. A Díszítéseken a bazsalikom ágak vagy más illatos füvek a kereszt által nekünk biztosított lelki élet édes illatait jelképezik. Akkor, ha télizöld koszorút használunk, valami élő virágot is bele kell illeszteni, hogy édes illata legyen.”

A katolikus liturgia többek között így él az illatokkal – a közismert tömjénezést nem is említve. „ÉS ÉN, AZ EMBER, aki nem az oroszlánok erejével lángol és aki nem részesült a belőlük kiáradó tudásból, hanem esendő bordaként szelíd maradtam, titokzatos lehelet fuvallatától átjárva és abban várakozva, mindennél ragyogóbb tüzet láttam, amely megfoghatatlan, kiolthatatlan, egészen eleven, a teljes Élet volt. … a tűzben égő láng lobogva egy kis iszapos agyaggöröngy felé nyúlt, mely a levegőgömb alján feküdt. Átmelegítette, és az hússá, vérré változott; rálehelt, és az élő emberré formálódott.” – számol be misztikus látomásáról Hildegard von Bingen, a középkor talán legizgalmasabb prófétanője. Majd folytatja: „… a fénylő tűz [a benne] szelíd lobogással égő lángon át az embernek egy káprázatosan fehér virágot nyújtott, mely úgy csüngött a lángon, ahogy fűszálon a harmat. Bár az ember orrával érzékelte a virágillatot, de mégsem ízlelte meg szájával és nem érintette meg kezeivel. Elfordult tőle és áthatolhatatlan sötétségbe zuhant, amelyből nem tudott kiemelkedni. A sötétség azonban nőttön nőtt és elárasztotta az egész levegőgömböt.”

Ez a megfoghatatlan virágillat jól szimbolizálja a lélek finomságait, sőt akár az isteni, transzcendens lényeget, amelytől elfordulva sötétségbe hull az ember.

Az illat ezer helyen szerepel még a lelki tökéletesedés, a felemelkedés, az üdvösség és a teljesség kódjaként. A mámorító, érzékeket bódító, de egyszerre gyógyhatású és nyugtató, a szenvedés tüzét csillapító hatású illatokat, illatszereket, sőt az illatos növényeket s fákat gyakran emlegeti a misztikus irodalom. Az illatok balzsamos áradata sokszor a szent tudás, az ige, az isteni kinyilatkoztatás szinonimája, vagy e kinyilatkoztatás megismeréséből fakadó boldogság képe.

Az illat és a lélek, de a szél és a lélegzet (régiesen vagy a misztikus értelmezést hívebben tükrözendő: lélekzet] egy tőről fakad a görögben, az arámi vagy a szír nyelvben, de más indo-európai nyelvben is hasonló gyökre vezethetők vissza.

Az illatokról az alábbi apokrif idézetben maga a Bölcsesség szól:

„Fahéjas és akácos illatú az én lélegzetem:

Finom mirrha, galbanum-gyanta és tömjén,

Akár a tabernákulumban gomolygó illatos füstök.

Ágaim terebélyesen nyújtom, akár a terebintus-fa,

Bizony dicsőek és nagyszerűek az én ágaim.

Mint a bimbózó szép kúszólián, olyan vagyok,

Virágaim a bőség s dicsőség gyümölcseit hirdetik.”

(Jesus ben Sirach bölcsessége 24:15-17.)

A gnosztikus irodalomban is gyakori hasonlat az illat, vagy a szaglás. Az igazság evangéliuma című Nag Hammadi-i traktátusban az egyes kutatók által illat, aroma, mások által esszencia, lényeg gyanánt értelmezett kifejezés ismét a szent bölcsesség, a gnózis éteri muzsikájára utal. Az isteni szellem illatát maga a lélek érzékeli, s ezt az illat-nyomot követve a lélek eljuthat saját forrásáig, mint ahogyan egy illatfoszlányt követve eljuthatunk annak forrásáig.

„Mert édes az Atya, és jó az Ő akarata. Tudja ő jól, mi [igazán] a tiéd, s azt is, mi nyújt békességet néked. Önmagadban láthatod ennek gyümölcsét, mert az Atya gyermekei az Ő illata (lényege), mely illat az Ő jelenlétének áldása folytán terjeng. Ezért aztán az Atya kedveli a maga illatát, amivel aztán mindent beborít. S mivel ez illat elegyedik az anyaggal, Önnön illatát ráruházza a fényre [a lélekre], s a békességben [elmélkedésben] minden egyéb látványnál vagy hangzásnál varázsosabbá teszi azt.

De nem az egyszerű fül érzékeli azt az illatot. A lélekzetnek van meg ehhez a tehetsége, amit az Illat von a vonzkörébe, hogy aztán belemerüljön az Atya illatába, s ennek oltalmában végre eljusson saját forrásáig.” (Az igazság evangéliuma 33-34.)

Képzavarnak tűnik, de a szerző következetesen a hallással köti össze a szaglásérzékelést, vagyis az Atya illata valójában maga a gnózis, az illat érzékelése pedig az isteni Ige hallása.

A gnosztikus dualizmus következetes hasonlatsora egy ősforrásból eredezteti a szimbolikus tényeket: az illat a saját helyéről származik, az igazság a maga honából, így az isteni illat valójában a Teremtő Igének a metaforája.

„Világosság a Világossághoz,

Illat az Illathoz jut majd el.

Az eleven ember lelke-lényege

Az élő mindenségbe talál vissza.

A világosság megtér a helyére,

Bukik a sötétség s nem támad újra.”

(Tamás VIII. zsoltára, Manicheus zsoltáros könyv 34.)

A hazatalálás, az üdvösség elnyerése a Megváltó közreműködésével történik meg, ő ébreszti a méltókat és alkalmasakat az örök életre s a hívja haza a világosság birodalmába. Ez a Jótevő, az üdvözítő munkája, ajándéka, így fogalmazódhat meg a tétel: „Fülemmel hallottam az Élet Szavát, orrom az Élet illatát szívta be…” (Mandeus imakönyv, 104.)

A halál szaga

Az örök élet balzsamos illatával vagy a földi élet szenvedélyes szagkomponenseivel szemben a halálnak bűze van. Persze, hogy mit érzékelünk kellemes illatként vagy förtelmes bűzként, kultúránként és egyénenként is változó.

Sziámban a ghít, a minden romlandó összetevőtől lassú kisütéssel megtisztított vajat tartják bűzösnek, a fermentált állati fehérjét pedig – amihez elhullott jószágokat egy nagy katlanba beledobálnak, majd mikor már kellőképpen folyékonnyá oszlott a tetemek sokasága, ezt a nedvet megcsapolják és fogyasztják (!) – jóillatú eledelnek. Ilyen a kínai csibeláb is, aminek förtelmes bűzét kilométeres körben lehet érezni, de amiről az ínyencek azt mondják: van szaga, de remek!

Az illatok, szagok közvetítéséhez nyilvánvalóan hozzájárulnak fiziológiás vagy például légköri körülmények: a virágillat párás időben jobban érezhető, vagy az állatok illatnyoma a levegőnél fajsúlyosabb, ezért szimatolnak földre szegett fejjel a kutyák. Ráadásul ezek a szagnyomok maradandóak, s nehezen törölhetők a megjelölt felületekről. A halál szaga is érezhető – nemcsak az elhunyt holttestén, hanem az életben maradt rokonokon akár napokig is, hiába váltanak ruhát vagy mosakodnak. Ez a szag a fiziológiás esemény sejtetésén túl egy életidegen jelentést hordoz, az elmúlás üzenetét. Ezért tekinti a halálesetet jó néhány kultúra olyan markáns fordulatnak, amely rituális tisztátalanságot eredményez, amit a kellő idő elmúlása és a megfelelő rítusok semlegesítenek.

Valószínűleg legyőzik irtózásukat a rokonok az indonéz Dél-Sulawesi hegyvidéki régiójában Tana Toraja vidékén, amikor a náluk szokásos halotti szertartások során előveszik az elholt rokonok összeaszalódott holttesteit, felöltöztetik, és megsétáltatják őket. Engesztelő áldozatként tucatnyi vízibivalyt és akár több száz disznót ölnek le egy-egy tekintélyes ember halálakor, és feltétlenül tartanak vérre menő kakasviadalt is, amit azért tekintenek szentnek, mert vérrel locsolja a talajt.

Ennél talán kevésbé szokatlan az a szokás, miszerint az ókori görögök a füstölő áldozatok mellett szent ligeteikben illatos növényeket is ültettek felajánlás gyanánt. A kellemes illat az istenek örömére szolgált, az elhunytak sírján pedig a holtak üdvösségét idézte meg.

Az illatokra olyannyira jellemző illékonyság az alkímiában a legfőbb, és androgüni tulajdonságokkal rendelkező anyag, a Merkúr bolygót megszemélyesítő higany tulajdonsága. E megfoghatatlan, légies, égbe szálló képzetek mellett az illatoknak spirituális árnyoldala is ismeretes. Spirituális veszélyforrás is lehet az élet – a földi élet – illata, vagy a lelki fejlődés során tapasztalható eredmény-stádiumok. A nagyszerű bolgár tanító, Peter Deunov mondta a növendék próbatételéről: „A tanítvány legyen nagyon éber, amikor a világban jár-kel, mert ott virágágyások szegélyezik útját. Haladjon eltökélten, ne álljon meg, mert ha megáll, elkábul a virágillattól, álomba szenderül, s ott marad. Ezért tudata legyen mindig nagyon szilárd és éber, céltudatos, és mindig emlékezzék mesterére.”

Az orchidea nem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja, a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne. A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt. (Lao-ce)

Végezetül hadd idézzük ismét Patrick Süskindtől A parfüm című sikerregényéből: „… az illat a lélegzet testvére. Vele együtt lopakodik be az ember testébe, nélküle nincs élet, nem lehet kikerülni. És az illat közvetlenül a szívbe hatol, és ott határozottan dönt vonzalomról és megvetésről, undorról és kedvességről, szerelemről és gyűlöletről. Aki ura a szagoknak, az uralkodik az emberi szívek fölött is.”

64/2015

Rácz Géza

Irodalom:

Életadó forrás, A drága és életadó Szent Kereszt mélységes tisztelete a bizánci hagyományban; www.szentpeter.hu/eletado2_szentkereszt.pdf

Bingen, Hildegard von: A megváltás tüzes műve Balassi Kiadó Budapest 1995

Dérné, Faust Imola: A szaglás és ízérzés élettana – Dolgozat 2015 kézirat

Perry, Whitall N.: A Treasury of Traditoinal Wisdom, Indica 1998

Süskind, Patrick: A parfüm Partvonal, Budapest