Az első erkölcsi fegyelem – Ahimszá

 erőszak nélküliség

„Ahimszán Patanydzsali az ölés vágyának megszüntetését értette. E világ berendezkedése nem megfelelő ahhoz, hogy szó szerint gyakorolhatnánk a nem-ártást. Megesik, hogy rákényszerülünk az ártalmas lények kiirtására. A haragra vagy ellenségességre azonban senki sem kényszeríthet bennünket. Minden életformának egyenlő jogai vannak a májá világára. Az a szent, aki megfejti a teremtés titkát, a természet megannyi zavaró megnyilvánulásával is összhangban él. Mindenki megérti ezt az igazságot, ha legyőzi magában a rombolás vágyát.” (Srí Juktésvar)

A Jóga-szútra második fejezete (szádhana-páda) foglalkozik a nyolcfokú jógával (asta-anga – astánga). Az egyik lépés a másikra épül ezen az úton, amely a zűrzavaros hétköznapi életünkből az egón túli Önvaló megvalósításához vezet.

A jamák, az öt erkölcsi kötelesség az ösztönéletünket szabályozza és ezért a gyakorlás nélkülözhetetlen előfeltétele. Az astánga jógának ez az első lépcsőfoka kapcsolódik legszorosabban a mindennapi életünkhöz. A jógi kreatívan szabályozza ezeket a kimenő energiákat, amelyek így felgyülemlenek és a személyiség spirituális átalakítására fordíthatóak.

Az öt fontos önmegtartóztatás:

• erőszak nélküliség (ahimszá)
• tartózkodás a hazugságtól – igazmondás (szatja)
• nem lopás (asztéja)
• tartózkodás a nemi élettől (brahmacsárja)
• tartózkodás a szerzéstől – nyereségvágy nélküliség (aparigraha)

A Hatha-jóga pradípiká még öt további erkölcsi tanítással egészíti ki a sort:

• részvét vagy cselekvő szeretet (dajá)
• becsületesség (árdzsana)
• türelem vagy szemtanú tudatosság (ksamá)
• rendíthetetlenség (dhriti)
• kímélő étrend (mitáhára)

A sorban elsőként szereplő ahimszá minden erkölcsi norma gyökere. A „ne ölj!” parancsolatán túl valójában erőszak nélküli gondolkodást és cselekvést feltételez. Gyakorlásával pozitív, életigenlő szemlélet alakítható ki. Az ájurvéda egyik legkiválóbb ismerője, a Kr. e. 800 k. élt Csaraka is megfigyelte, hogy az ahimszá elveit követve meghosszabbodik az élettartam, míg az ártó tettek megkurtítják az életet.

Ezen túl természetesen magasabb rendű törekvések is motiválják a jógít. Egyrészt igyekszik az önmagával állandóan harcban álló egót megbékíteni, másrészt megtapasztalni és elsajátítani az azonos, egyenlő látásmód (szama-darsana) állapotát. Olyan látásmód ez, amely áthatol az egyéni lélek és az Önvaló közötti különbségeken és minden létezőben egyként észreveszi a lelket.

Tehát a jóga gyakorlásakor fontos annak a megértése, hogy az ereinkben áramló élet ugyanaz, mint a többi élőlény ereiben áramló élet; hogy azt a levegőt, amit kilélegzünk, valaki belélegzi majd. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, s ha megsértek valakit, valójában magamat sebzem meg.

Az ahimszát gyakorló jógí számára a cél az élet egységes szövetének felismerése. Ha az önmagamban meglévő, de másik lényben is ugyanígy meglévő életnek fájdalmat okozok, akkor olyan viselkedésmódot helyeslek és erősítek meg, amely ellentétes az általam megtapasztalni kívánt felismeréssel. Patanydzsali ahimszá alatt leginkább az elme hozzáállását értette, amelyhez egy egyetemes jóindulat is társul. Végső soron nem tudunk megölni senkit sem, hiszen a lélek halhatatlan. Amit viszont valójában meg tudunk tenni, mikor egy másik élőlénynek tudatosan vagy puszta megszokásból ártalmat okozunk, az a halál tudatának a kifejlesztése, amely azután mind a testünket, mind a szellemünket tudatlansággal húzza le, lelkünket pedig az anyaghoz köti.

Az ahimszá fogalmát a modern nyugaton leginkább Mahátma Gandhi tette népszerűvé, bár jellemzően ennek a fogalomnak a mélyebb jelentősége rejtve maradt. Sokszor a nem ártást a gyengék végső menedékének tekintik, valójában azonban az erőszak nélküliség az erős ember „fegyvere”. A nem ártás tökéletes megvalósítása magasabb szinten emberfeletti képességet eredményez. Ilyenkor a jógít a békesség aurája veszi körül. Így a közelében például az állatfajok egymás közötti ösztönös ellenségessége is megszűnik. Az ellenségből barát lesz, így minden további ellenségeskedés vagy konfliktus megszűnik.

„Aki a nem-ártásban megszilárdul, annak a környezetében is megszűnik a gyűlölködés.”

(Patanydzsali: A jóga vezérfonala 2.35., Dr. Fóris László fordítása)

A Hatha-jóga pradípiká további öt kisebb erkölcsi tanítással egészíti ki Patanydzsali öt jama-szabályát. A nemártással talán leginkább a türelem (ksamá), béketűrés, megbocsátás eszménye társítható. Ez egyfelől szemtanú tudatosságot jelent („csak megfigyelő vagyok”), másfelől azt a megengedő beleegyezést, hogy a jelenségek a saját kedvük szerint táruljanak fel.

Gyakorlás

Arra szeretnénk bíztatni mindenkit, hogy legalább egy hónapig az erőszakmentesség erényét igyekezzen tudatosítani és gyakorolni a saját életében. Az erőszakmentesség minden jógikus gyakorlat alapja, ezért megvalósítása nélkülözhetetlen a komoly gyakorló számára.

1. Az első lépés a vegetárius táplálkozás lehet, amely új szintre emeli az érzékelésünket, gondolkodásunkat és – főleg az első időszakban – komoly tudatosságot visz életünkbe. Sok modern, nyugati jóga gyakorló nem érzi szükségesnek, hogy lemondjon a húsevés szokásáról. Aki azonban bármiféle előrehaladást szeretne elérni a jóga tudományában, nem kerülheti meg az élet tiszteletének ilyen megalapozó szintű kifejezését. A tapasztalat azt mutatja, hogy a rendszeres gyakorlás vagy a magasabb szintű jógagyakorlatok elsajátítása természetes módon rá is vezeti a gyakorlót a vegetárius táplálkozásra.
2. Az erőszakmentesség egy finomabb, de a gyakorlásban és a hétköznapi életben nagyon hasznos és támogató gyakorlata a türelem megtapasztalása. Ez önmagunkra és másokkal szemben is érvényes. Kitűzött feladatainkban ismerjük meg a korlátainkat és azokat ne akarjuk erőszakosan átlépni, tágítani. Alkalmazzuk a jóga testtartások felépítésénél alkalmazott szabályt: csak a határig menjük el, majd finoman, lépésről lépére toljuk magunk előtt korlátainkat. Így gyakorlatilag a végtelenbe tágulnak lehetőségeink.
3. A szemtanú tudatosság gyakorlásához nagyon praktikus eszköz egy füzet, amelybe minden nap végén feljegyezhetjük a gyakorlással kapcsolatos tapasztalatainkat: figyeljük meg, mikor cselekszünk, szólunk és gondolkodunk erőszakosan. Ilyen lehet például, ha valakinek a szavába vágunk, ha az igazunkról győzködünk valakit. Figyeljük meg milyen érzések támadnak bennünk, ha valaki nem úgy szól hozzánk, ahogy számítunk rá, ahogy elvárjuk. Figyeljük meg, hogyan épül fel bennünk a harag, a düh érzése. Itt is segíthet, ha sikerül lejegyeznünk a reakcióinkat, így később kiválaszthatjuk azokat a pontokat, ahol a folyamatot egészen más mederbe terelhetjük.
4. Igyekezzünk az egyes szituációk (jelenségek, személyek viselkedése) kritika nélküli megtapasztalására és elfogadására.

Ez az aktív figyelem hozzásegít a nem ártás elvének mélyebb megértéséhez. Azonnal megváltoztatja a környezetünk iránti viszonyunkat. Érdemes megfigyelni azt is, észreveszünk-e változást a hétköznapjainkban, a viselkedésünkben, esetleg mások hozzánk fűződő viszonyában. Célszerű ezeket is feljegyezni egy füzetbe, így nyomon követhetjük, milyen változásokat hoz a jóga gyakorlása a személyiségünkben.

Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk! Legyünk türelmesek választott útjukkal, életmódjukkal, viselkedésükkel szemben!

64/2015

Kenderesi Ilona jógaoktató