Talányos versek

A tréfás, talányos versek, rejtvények a szanszkrt költészetben is kedveltek. Meghökkentő eredménnyel járhat a szavak sokféle jelentése, s ez olykor zavarba ejtő fordításokat, értelmezéseket eredményezhet. Ennek klasszikus példája az alábbi vers:

keśavaṁ patitaṁ dṛṣṭvā droṇo harṣam-upāgataḥ |
rudanti kauravāḥ sarve hā keśava kathaṁ gataḥ ||

Késava Krsna neve, jelzőjeként a patita (leesett, elesett, elbukott) szót látni az első pillanatban is zavarba ejtő. Hát még a folytatás: Késavát, az elbukottat (patitam) látva Dróna örvendezni kezdett (dṛṣṭvā droṇo harṣam-upāgataḥ). Bömböltek a kauravák mind (rudanti kauravāḥ sarve), ó, Késava, miként lehetséges ez (hā keśava kathaṁ gataḥ)?!
Hogyan? Átírták volna a Mahábháratát? Hiszen Krsna nem bukott el, ám ha mégis, Dróna és a kauravák, azaz Durjódjan és testvérei nem így viselkedtek volna.
A megfejtés a szavak tagolásában keresendő: a szanszkrt nyelvben hagyományosan a szavak között nincs szóköz, ez tág teret enged az írott szöveg különféle értelmezéseinek. A keśavam név így is olvasható: ke śavam, ami annyit tesz: vízben (ke) holttestet (śavam). S az eltérő szövegösszefüggésben a szavaknak is más jelentést találhatunk: a droṇa szó, pándava és kaurava fiúk tanítójának neve hollót is jelent, a kau-rava pedig sakált („kau-üvöltésű”, azaz aki kau hangot hallat). A vers így olvasva már egész másként hangzik: „A vízbe esett holttestet látva a holló örvendeni kezdett, míg a sakálok bömböltek mind.”

A következő vers a szintén a szóhatárokkal játszva sugall további jelentésárnyalatokat:

pāṇḍavānāṁ sabhā-madhye duryodhana upāgataḥ |
tasmai gāṁ ca suvarṇaṁ ca sarvāṇy ābharaṇāni ca ||

A vers Durjódhanáról szól, aki ellátogatott Judhisthira koronázási szertartására. A fordítás így hangzik: A pándavák (pāṇḍavānām) gyülekezetében (sabhā-madhye – „gyülekezetének közepén”) megjelent (upāgataḥ) Durjódhana, ezért (tasmai) őnéki tehenet (gām), aranyat (suvarṇam), s mindenféle ékességeket (sarvāṇi ābharaṇāni) adtak.
A vers nyelvtanilag hiányosnak tűnhet, nincs benne állítmány, ám éppen ez a hiány hívja fel a figyelmünket a figyelmesebb olvasásra, s így bukkanhatunk a vers rejtett jelentésére. Durjódhana neve beszédes név, legyőzhetetlent jelent (a dur előtag nehéz, rossz, véghezvihetetlen értelmet ad a mögötte álló szónak: yodhana jelentése viadal, háborúskodás), ám e versben a madhyeduryodhanaḥ szókapcsolat így is olvasható: madhye’dur yo’dhana. A madhye jelentése változatlan („középen”), az a hangok elmaradását (avagraha) figyelembe véve a folytatás: adur yaḥ adhanaḥ – adtak aki vagyontalan. Így már érthető az adomány: a pándavák pompás palotájában Durjódhana egyszerű koldusnak tűnt csupán.

A szerzők olykor hasonló hajmeresztő szófordulattal szándékosan hívják fel a figyelmet mondandójuk lényeges pontjaira: Szvátmáráma a Hatha jóga lámpása (Haṭha-yoga-pradīpikā) című könyvében e kijelentéssel sokkolja olvasóját (3.47-49. versek)

go-māṁsaṁ bhakṣayennityaṁ pibedamara-vāruṇīm |
kulīnaṁ tamahaṁ manye cetare kula-ghātakāḥ ||

go-māṁsam – tehén-húst; bhakṣayet – egyen; nityam – mindig; pibet – igyék; amara-vāruṇīm – halhatatlanság pálmaborát; kulīnam – nemest; tam – azt; aham – én; manye – gondolom; ca – és; itare – mások; kula-ghātakāḥ – család rombadöntői

Egyen mindig tehénhúst, s igya a halhatlanság pálmaborát!
Nemesnek ezt vélem, mások csak a család szégyenei.

A kijelentés nyilvánvalóan képtelenség, kiált a mögöttes értelem felfedése után. Szvátmáráma természetesen nem hagyja kétségek közt az olvasót: a rákövetkező két versben adja meg a magyarázatot:

go-śabdenoditā jihvā tatpraveśo hi tāluni |
go-māṁsa-bhakṣaṇaṁ tattu mahā-pātaka-nāśanam ||

go-śabdena – a „tehén” szóval; uditā – említett (megkezdett); jihvā – nyelv; tat-praveśaḥ – annak belépése; hi – bizony; tāluni – nyelvcsapba (szájpadlásba); go-māṁsa-bhakṣaṇam – tehén-hús-evés; tad – az; tu – ám; mahā-pātaka-nāśanam – nagy bűnök eltörlője

A tehén szóval a nyelvre utalunk, annak nyelvcsaphoz illesztéséhez.
Ez az a „tehénhús” evés, ami a súlyos bűnöket is eltörli.

jihvā-praveśa-sambhūta-vahninotpāditaḥ khalu |
candrātsravati yaḥ sāraḥ sā syādamara-vāruṇī ||

jihvā-praveśa – a nyelv belépése; -sambhūta-vahnina – keletkezett tűz; utpāditaḥ – készített; khalu – bizony; candrāt – Holdból; sravati – csöpög; yaḥ – ami; sāraḥ – leglényege; sā – az; syāt – lesz; amara-vāruṇī – halhatatlanság pálmabora

A nyelv belépése során fellobbanó tűz okozta
esszencia, mely a Holdból csöppen alá, az a halhatatlanság pálmabora.

A go szó leggyakrabb jelentése a tehén, de számos más jelentéssel is bír: érzék, föld, égbolt, dalnok, szó, Szaraszvatí, a bölcsesség és ékesszólás istennőjének is ez az egyik neve. A go-māṁsa alatt az előző versben nem tehénhúst, hanem az érzékek, a szavak húsa, azaz a nyelv értendő. A khecarī („égenjáró”) mudrá gyakorlása során a jógí nyelvét egészen hátradugja az orrgaratig – erről szól a vers. Míg a tehén húsának megevése a súlyos bűn, az efféle „tehénhús evése” áldásos gyakorlat.

A következő vers a szóösszetételek eltérő értelmezésével játszik:

ahaṁ ca tvaṁ ca rājendra lokanāthāvubhāvapi |
bahuvrīhirahaṁ rājan ṣaṣṭhitatpuruṣo bhavān ||

Ó, király, a te neved, s az én nevem is Lókanáth (Világ-úr) –
ám te a világ ura vagy, felettem pedig a világ uralkodik.

Szó szerint fordítva: „Én is (aham ca), te is (tvam ca) mindketten (ubhau api) lókanáthok (lokanāthau – „világ-úr”, kettesszámban) vagyunk, óh, király (rājendra), / én (aham) bahuvríhi (bahuvrīhiḥ), te (bhavān) király (rājan) hatodik tatpurusa (ṣaṣṭhi tatpuruṣaḥ)”.
A szanszkrt nyelvben a szóösszetételek nem állandósultak, mint a magyarban, sok esetben a szövegösszefüggés mutatja meg, mit is jelentenek pontosan. A lokanātha összetett szó, a loka jelentése világ, emberiség, régió, a nātha pedig urat jelent. Kézenfekvő és szokásos értelmezésben: a világ ura, ami birtokos esetet jelentő (ez a hatodik eset a szanszkrt főnévragozásban) tatpurusa szóösszetétel. Ám – szól a költő – esetemen ez a szóösszetétel bahuvríhi szóösszetételként értelmezendő, így a szóösszetétel jelentése világ-uras, azaz akinek egy egész világ az ura, aki felett mindenki uralkodik.

Végezetül egy rejtvény, a Mahá-szubhásita-szangraha (Szellemes mondások nagy gyűjteménye) 8293. verse. Közreadom, hogy áldása rád is szálljon, kedves olvasó!

kaḥ khe bhāti hato niśācarapatiḥ kenāmbudhau majjati
kaḥ kīdṛk taruṇīvilāsagamanaṁ ko nāma rājñāṁ priyaḥ |
patraṁ kiṁ nṛpateḥ kimapsu lalitaṁ ko rāmarāmāharo
matpraśnottaramadhyamākṣarapadaṁ yat tat tavāśīrvacaḥ ||

kaḥ – ki; khe – égen; bhāti – ragyog; hataḥ – megölt; niśācara-patiḥ – démonok vezére; kena – ki által; ambudhau – óceánban; majjati – megmerítkezik; kaḥ – ki; kīdṛś – hogyan; taruṇī – ifjú leány; vilāsa-gamanam – évődés-menés; kaḥ – mi; nāma – név; rājñām – királyoké; priyaḥ – kedvenc; patram – hátas (jármű); kim – mi; nṛpateḥ – királyé; kim – mi; apsu – vízben; lalitam – szép; kaḥ – ki; rāma-rāmā-haraḥ – Ráma gyönyörének (feleségének) elrablója; mad praśna-uttara – az én kérdéseimre adott válasz; madhyama-akṣara-padam – középső szótagjai alkotta sor; yat – ami; tat – az; tava – tiéd; āśīs-vacaḥ – áldás, jókívánság, fohász

Ki ragyog az égen? Ki keze által halt meg a démonok vezére? Ki merül alá az óceánba?
Hogyan évődnek az ifjú leányok? Mi a királyok kegyeltjének neve?
Mi a királyok hátasa? Mi a szép a vízben? Ki rabolta el Ráma feleségét?
A kérdéseimre adott válaszok középső szótagjai alkotta sor áldása (szálljon rád)!

Lássuk sorban a válaszokat a kérdésekre, e emeljük ki középső szótagokat: Az égen a Nap, a bolygók ura (graheśa) ragyog. Ráma keze által (rāmeṇa) halt meg a démonvezér Rávana. A történet szerint, mikor Indra letörte a hegyek szárnyát a Maináka hegy (maināka) az óceánba menekült – így menekült meg Indrától. Az ifjú leányok vonakodva, azaz lassan (mantharam) évődnek. A királyok legfőbb kegyeltje a miniszter tanácsadó (saciva), hátasállatuk pedig a ló (turaṁga). A víztükör szépségét a rajta nyíló lótuszvirágok (rājīva, kék lótusz) emelik, s Ráma feleségét Rávana (rāvaṇa) rabolta el.
A válaszok középső szótagjai összefűzve pedig a következőképp áldják meg a rejtvényfejtőt: he me nātha ciraṁjīva – Ó, uram, légy hosszúéletű!