Apollo 14

1971-ben az Apollo 14 asztronautája, dr. Edgar Mitchell hatodikként lépett a Hold felszínére. Visszafelé a Földre transzcendentális élményben volt része, egyfajta megvilágosodásban, amely megváltoztatta életét. Hamarosan elhagyta a NASA kötelékét s megalapította a Noei Tudományok Intézetét, amelynek célja a tudat természetének vizsgálata a kozmológia és az oksági eredet viszonyrendszerében. Mitchell világnézetét nehéz beskatulyázni, bár kétségkívül szimpatizál a keleti gondolkodással. Könyveiben s előadások tucatjain igyekszik megosztani sajátos nézeteit, melyek a világűrben szerzett személyes tapasztalataiból születtek. Az asztronauta ma hatvanöt esztendős, vele készült az alábbi beszélgetés.

Milyen tapasztalatokat szerzett a világűrben?

Útban hazafelé a Földre, a háromszázezer kilométernyi feneketlen űrt bámultam, ami a Földtől elválasztott. A csillagokat néztem, s a bolygót, ahonnan érkeztem, s hirtelen átéreztem, hogy az univerzum csak értelmes lehet, szeretetteljes és harmonikus. Ez az, amit a hinduk kundalini energiának is neveznek, s valóban ráéreztem az univerzum ősenergiájára, erre a finom és eredeti tényezőre.

Ön az egyetlen asztronauta, kinek spirituális élményei voltak az űrben?

Nem. Sokunknak voltak ilyen fölismerései. Volt, aki keresztény fogalmakkal fejezte ki érzéseit, mások inkább a környezettel kapcsolatos fölismeréseikben élték meg tapasztalataikat. Engem intellektuális tudakozódásra vezetett ez az élmény. De nem akarok más űrhajósok helyett beszélni, bár úgy érzem, a többiek is ezt az ősenergiát ismerték föl. A különleges élményt követően sokunk igyekezett kifürkészni, mit is tapasztaltunk. Általában egy olyan magasrendű élmény volt, ami minden addigi tapasztalatot újjá varázsolt. Olyan ez, mint a hegytető-élmény, amikor körbetekintünk a hegyszirt tetejéről és mindent új színben, új perspektívából látunk.

Hogyan reagált minderre a NASA?

Nemigen beszéltünk velük erről. A NASA nem sokat törődött a filozófiával, sőt legtöbbünk ott is hagyta őket.

Mit jelentett az Ön számára ez a spirituális élmény.

Tudósnak neveltek, abban a szellemben, hogy azt higyjem, az univerzum alapszerveződése a véletlen műve. Ugyanakkor vallásos neveltetésem okán – ami egyébként keresztény fundamentalista volt – el kelett volna fogadnom a világ isteni eredetét, csakhogy ez a kétfajta gondolkodásmód összeegyeztethetetlen. Most másképp látom a világot, mégpedig olyannak, ami fejlődik, intelligens, közreműködő és folyton tanul. Amit Istennek nevezünk, az az univerzum agya, amit pedig fizikális valóságként észlelünk, az az univerzum teste, hogyha ennyire amtropomorf példát akarunk használni. Az emberben ugyanaz a termető erő tükröződik, mint ami az egész univerzumot is működteti. A valóság teljességéhez a tudat átman (individuális) és brahman (univerzális, isteni) aspektusa egyaránt hozzá tartozik.

Milyen érzés volt a Holdon járni?

Amikor az ember dolgozik, a munkájára figyel, éppen ezért nemigen volt alkalom önvizsgálatra vagy csodálkozásra, de egyébként ilyesmi lehet a felfedezők álma. A legcsodálatosabb élmény az volt, amikor hátrapillantva a kozmosz végtelen bársonyán lassan nyugodott le a Föld.

Írásaiban gyakran említi, hogy az ember visszanyúl a múlthoz. Mit ért ezen pontosabban?

A tudomány azt feltételezi, hogy előbb volt az anyag, s később a tudat, ami azonban alaposabb vizsgálódás mellett már nem állja meg a helyét. A tudatnak kellett fejlődnie. Az élet létezéséhez az anyagnak s az energiának is tudatosnak kellett lennie, legalább valamilyen ős-tudatossággal rendelkeznie kellett. Az élet, az anyag s az energia egyidejűleg létező fogalmak voltak. Az akarat csak úgy létezhet az univerzumban, hogy már eleve megvolt. A tiszta tudat az, ami mindig is ott volt.

Hogyan vélekedik a vallásokról?

Minden vallás képviselőjével, tanítójával volt már alkalmam beszélni, s azt tapasztaltam, hogy alapvetően mindannyian ugyanazt mondjuk, legfeljebb más nyelven, másféle módon fejezzük ki magunkat. Valójában mégis mindannyian ugyanabból a pontból indulunk ki. A kínai tao hagyománya mindig is ismerte a változások szövedékét, a holisztikus megközelítést, s a változást az élet szerves részének tekintették. A védikus tradíció ősidőktől fogva bepillatást enged a tudat működési folyamataiba. A buddhizmus bámulatos pszichológiát dolgozott ki az elme kondicionálására. A zsidó hagyomány az egy alapelv létére hívja fel a figyelmet, a görög bölcselet a párbeszédes érvelés módszerét adta, tehát minden vallásból meríthetünk valamit.

Mi az újraprogramozás?

A modern felfogás azt tanítja, hogy tudatalattink teremti számunkra a valóságot. Az ember az első éveiben programozza önmagát, élete hátralévő részét azzal tölti, hogy megteremti az ennek megfelelő valóságot. Aszerint alakítjuk ki a magunk világát és körülményrendszerét, amilyen programot kaptunk. S ha úgy találjuk, az élet másképp működik, megváltoztahatjuk a programunkat. E változást a misztikusok és jógik örök időktől fogva meditációval érik el, gyakran egy emberélet alatt. Korunk feladata, ahogyan érzékelem, hogy a változtatáshos szükséges időt lerövidítsük, hogy hamarabb, gyorsabban meg tudjuk változtatni önmagunkat és fizikális valóságunkat.

Hogyan definiálná a lelket és Istent?

Szerintem Isten a felsőbb tudat, a transzcendentális intelligencia. A lélek pedig örökkévaló énünk személyes aspektusa. Hiszem, hogy az univerzum célja az önszerveződés és a fizikális valóság megtapasztalása, aminek mindannyian a részeei vagyunk.
Nem mindenki válthat jegyet a Holdba. Hogyan szerezhet erről tapasztalatokat a közönséges földi halandó?

Az új látásmódért nem kell a Holdra menni. Azt javaslom, inkább hallgassunk másokra, az ősi elődökre, a nálunk tapasztaltabbakra, s akik képesek befelé fordulva önmagukra figyelni, mintsem saját magunkra.

Mi az oka a manapság tapasztalható tudati változásoknak?

A válság. Válságban van az intézményrendszer, s egyre többen ismerik föl a népesedés problémáit és a technológia visszaéléseit. Olyan szendergésben élt az ember, hogy most már az általa előidézett válság kényszeríti a változásra.

Milyen elveket és gyakorlati lépéseket javasol a fiataloknak?

Tanuljanak meg élni, fedezzék fel a bolygónkon s a kozmoszban uralkodó folyamatokat, s igyekezzenek harmóniában élni vele. Nem hiszek az abszolút tézisekben, mert az univerzum fejlődik, amit az anyagi tudomány abszolútnak vélt, ma már nem állja meg a helyét. Olyan szilárda alapokra kell építeni az életünket, mint a szeretet, együttérzés, összetartás, s a fejlődésre is képesnek kell lennünk.

–

1996/23.