Szatjakáma tanulságos története

A Cshándógja-upanisad negyedik fejezetében (4-9. szakasz) szerepel Dzsabálá fia, Szatjakáma esete. A bizonytalan származású fiút nyíltszívűsége és őszintesége miatt guruja, Gautama a bráhmanák közé tartozónak tekintette, elfogadta tanítványa gyanánt, s a tehenek legeltetését bízta reá. Eközben az ifjú természetfölötti kinyilatkoztatásokat kap egy bikától, a tűztől, egy hattyútól és egy vízimadártól, amik – Sankara helytálló értelmezése szerint – a bráhmana-korszak három fő istenségét, Váju szélistent, Agni tűzistent és Áditja napistent, illetve negyedikként a pránát, az életerőt reprezentálják, ahogyan azt a Cshándógja-upanisad 3.18.[1] is tanítja. E kinyilatkoztatások Brahman négy részére utaló elméleti fejtegetések, melyekben Brahman négy megnyilvánulását – vagyis az égtájakat, a világszférákat, a kozmikus világosságot és az életerőt kell látnunk. Brahman eme részei szintén négy-négy részre tagolódnak. A bika, a tűz, a hattyú s a vízimadár nem tárta föl a maga teljességében Brahman természetét, ez a tanítómesterre marad. Ám hogy mit is tanít Gautama Szatjakámának, nem derül ki egyértelműen. Aligha ismétli Brahman négy negyedének tanát, feltehetően magának Brahmannak az ismeretére oktatja az ifjút, a felismerés útjával egyetemben. E tudás birtokában jut tovább Szatjakáma, s majdan maga is tanítómesterré érik, de ez egy következő fejezetből derül ki.

A történet

Dzsabala fia, Szatjakáma elment Gautama rsihez, a nagy szenthez, azzal az óhajjal, hogy fogadja tanítványává. A mester így válaszolt:

– Rendben, fiam, elfogadlak, ha bráhmana családból származol. Én csak bráhmana ifjakat tanítok, néked ki volt az apád?

– Nem ismerem apámat, anyám nevel – válaszolta a fiú.

– Semmi baj, menj haza és tudakold meg anyádtól a származásodat!

A fiúcska haza is ment, s kérdezte anyját, vajon ki is lenne az ő apja? Az anyja kissé zavarba jött. Jóllehet magát tisztának és hűségesnek érezte, s ő maga bráhmana családból származott, s életét Istennek szentelte, mégis mások érzéki vágyainak lett áldozata. Őszintén így szólt a fiához:

– Kedvesem, az igaz vágy szülötte vagy, szegény anyád őszinte vágyának szülötte! Azt várom tőled, hogy beteljesítsd Isten iránti törekvéseimet![2]

Másnap a fiú mindent elmondott a mesternek, töredelmesen. Gautama őszintének és egyenesnek találta a fiút, ezért elfogadta növendékének. Szolgálatot is adott néki: négyszáz vézna és csenevész tehenet bízott reá, hogy legeltesse őket, mire a fiú így válaszolt:

– Nem térek, bíz, vissza, amíg ezret nem csinálok belőlük!

Sok évig távol volt, mígnem egyszer ezerre nőtt a jószágok száma. Ekkor a bika szólott hozzá:

– Szatjakáma! Ezerré lettünk, kedvesem, vigyél minket a mester házához vissza! S hadd tanítsalak Brahman egy negyedére!

– Mondd, nagytiszteletű uram!

Ekkor a bika így szólt hozzá:

– Kelet a tizenhatoda, nyugat a tizenhatoda, dél a tizenhatoda, észak a tizenhatoda. Ez, kedvesem Brahman négytizenhatodos negyedrésze, a Ragyogó nevezetű! Aki ennek tudatában Ragyogóként meditál Brahman eme négytizenhatodos negyedrészén, maga is ragyogó lesz e világon, majd elnyeri a ragyogó világokat.

– A tűz majd megtanít Brahman másik negyedrészére! – tette még hozzá végezetül.

Másnap az ifjú továbbhajtotta a teheneket. Mikor beesteledett, tüzet rakott, összeterelte a teheneket, vetett a tűzre, s leült annak nyugati oldalán, arccal kelet felé.

Ekkor a tűz szólott hozzá:

– Szatjakáma! Hadd tanítsalak, kedvesem, Brahman egy negyedére!

– Mondd, nagytiszteletű uram!

– Föld a tizenhatoda, levegőég a tizenhatoda, mennybolt a tizenhatoda, óceán a tizenhatoda. Ez, kedvesem Brahman négytizenhatodos negyedrésze, a Végtelen nevezetű! Aki ennek tudatában a Végtelenként meditál Brahman eme négytizenhatodos negyedrészén, maga is végtelenné lesz e világon, majd elnyeri a végtelen világokat.

– Egy hattyú majd megtanít Brahman másik negyedrészére! – tette hozzá végezetül.

Másnap az ifjú továbbhajtotta a teheneket. Mikor beesteledett, tüzet rakott, összeterelte a teheneket, vetett a tűzre, s leült annak nyugati oldalán, arccal kelet felé.

Egy hattyú szállt le a közelében, s így szólt hozzá:

– Szatjakáma! Hadd tanítsalak, kedvesem, Brahman egy negyedére!

– Mondd, nagytiszteletű uram!

Ekkor az így szólt hozzá:

– Tűz a tizenhatoda, Nap a tizenhatoda, Hold a tizenhatoda, villámlás a tizenhatoda. Ez, kedvesem Brahman négytizenhatodos negyedrésze, a Fényesség nevezetű! Aki ennek tudatában a Fényességként meditál Brahman eme négytizenhatodos negyedrészén, maga is fényességes lesz e világon, majd elnyeri a fényes világokat.

– Egy kormorán majd megtanít Brahman másik negyedrészére! – tette hozzá végezetül.

Másnap az ifjú továbbhajtotta a teheneket. Mikor beesteledett, tüzet rakott, összeterelte a teheneket, vetett a tűzre, s leült annak nyugati oldalán, arccal kelet felé.

Egy kormorán szállt le a közelében, s így szólt hozzá:

– Szatjakáma! Hadd tanítsalak, kedvesem, Brahman egy negyedére!

– Mondd, nagytiszteletű uram!

– Lélegzet a tizenhatoda, szem a tizenhatoda, fül a tizenhatoda, elme a tizenhatoda. Ez, kedvesem Brahman négytizenhatodos negyedrésze, az Otthonos nevezetű! Aki így, ennek tudatában Otthonosként meditál Brahman eme négytizenhatodos negyedrészén, maga is otthont talál e világon, majd elnyeri az otthonos világokat.

Valahára Szatjakáma visszaért tanítója házához. Mestere örömmel fogadta:

– Kedvesem, úgy ragyogsz, mint aki ismeri Brahmant! Nos, ki tanított téged?

– Nem emberek tanítottak – válaszolta –, de szeretném, uram, hogy te taníts engem! Hiszen hozzád hasonló emberektől hallottam, nagytiszteletű uram, hogy a mestertől tanult tudás segíti leginkább az embert céljai elérésében!

Ekkor mestere megtanította Brahman tudományára, amit már tanult, és semmi nem maradt ki, nem maradt ki semmi . És a mester fölöttébb elégedett volt a fiúval.

Megvilágítás

Szatjakáma esete nem egyszerű tantörténet. Nem csupán az igazmondás apoteózisa, s nem is a bráhmana erények felsőbbségét jelzi a puszta vérségi származással szemben. A történet ezoterikus jelentése a következő.

A mester beavatta növendékét a négyarcú mag-mantra gyakorlásába, amely megadja az embernek a sikert az erény (dharma), a gyarapodás (artha), az érzékek (káma) és az üdvösség (móksa) terén. Azonban a négy életeszmény csak olyan, akár a gyönge tehenek, ezért válaszol az ifjú a következőképpen:

– Tiszteletre méltó uram, mesterem, kegyed folytán megértettem, hogy az üdvösség híján nincs erény, haszon és öröm. Az üdvösség lényege pedig az, hogy az Isten felismerése mellett az ember önnön lelki voltát is fölismerje. Üdvösség híján az erény, a vagyon s az öröm semmi, zérus, ám a kettős lelki felismerés (önmegvalósítás Isten felismerésének fényében) előttük az egyes, amiből így ezer lesz! Nem térek addig vissza a „legeltetésből”, amíg rá nem ébredek önnön lelki mivoltomra, Isten felismerésének fényében, minek folytán belátom az erény, a vagyon s az öröm hiábavalóságát. Bizony nem térek vissza, amíg nem látom lelkem különbségét az élet -eszménytől, a lét-eszménytől, a gondolat-eszménytől s meg nem gyökereztetem azt az értelem-eszményben, az isteni öröm fényében! Nem térek addig vissza!

Ezzel az eltökéltséggel indult el az ifjú, s allegorikus oktatói megtanították a teljes istenismeretre. A négy tanító – bika, tűz, hattyú, kormorán – akár a négy evangélista szimbolikus jószágaival is párhuzamba állítható… A bika és Lukács szimbóluma, az ökör meglehetősen egyértelmű párhuzam, a tűz és Agni tűzisten a világszférákkal és a végtelenséggel kapcsolatos, akárcsak Márk oroszlánja, a nap szimbolikus jószága, amely uralja az állatvilágot. A napisten a tanító hattyúval és a világossággal feleltethető meg, ide a többi evangélista közül kiemelkedő Jánost és annak szimbolikus jószágát, a szintén nap-jószág sast állíthatjuk. Végül a kormorán az ember életerejét és az ezzel kapcsolatos otthonosságot jelzi, amivel az ember jegyű Máté állítható párhuzamba.

A jószágok részletező, elemző képet közölnek Szatjakámával, mintegy analitikus felfogását nyújtva Brahmannak. Ezen túlmenően igényli az ifjú mesterének a tanítását, ami teljes szintézisbe állítja az addigi analitikus Brahman-felfogást. Utalás ez a lelki tudakozódás során összegyűjtött ismerethalmazra, amit aztán egy megvilágosodott bölcs – a tanítómester – képes aktiválni, ezzel segítve a növendéket az elmélet realizálásában.

[1]                 „Ez a Brahman négy negyedű: egy negyede a beszéd, másik negyede a lélegzet, negyede a látás, negyede a hallás – ez a pszichikai értelemben. Kozmológiai értelemben negyede a tűz, negyede a szél, negyede a Nap, negyede az égtájak. Ez a két jó tanács, melyek a testre s az istenségekre vonatkoznak.” (Cshándógja-upanisad 3.18.2.)

[2]                 Szatjakáma többféleképpen értelmezhető: szatja (igaz, való, tényszerű) + káma (vágy, szerelem) = igaz szerelem szülötte, vagy hőn óhajtott; szatja (valóságos, tényszerű) + káma (vágy, kívánság) = az óhajok beteljesítője, valóra váltója.

2017/67

Napkelet munkaközösség