Brahmacsarja – tartózkodás a nemi élettől

Negyedik erkölcsi fegyelem

„Aki a szüzesség gyakorlatában megszilárdult, hősies erőre tesz szert.” 2.38.

(Patanydzsali: A jóga vezérfonala. Dr. Fóris László fordítása)

A többi jamához hasonlóan a brahmacsarja is gazdag jelentésárnyalatokkal bír: a mások iránti helyes belső hozzáállás felismerése, érzelmi kulturáltság, részleges vagy teljes cölibátus, a brahman (a lélek) szerinti életmód, önmegtartóztatás, vágytalanság, tartózkodás az érzékiségtől, a nemi energia szublimálása, szexuális absztinencia és tisztaság, rendezett nemiség és kapcsolat.

A szexualitás fajfenntartó ösztönként a létfenntartáshoz hasonlóan igen erős biológiai determináció. A szexuális kapcsolatok, ábrándok, álmodozások igen sok energiát igényelnek. Ez az életerő, okosan kezelve spirituális erővé szublimálható. A jóga hagyománya ezért igen komolyan és behatóan foglalkozik a szexuális energiával és annak nemes átalakításával. Ez a téma általában kitüntetett figyelmet kapott, ennek megfelelően sok iskola foglalkozik vele, gyakorlása és magyarázata mégis sokszor félreértelmezett nemcsak Nyugaton, de K++0eleten is.

A jamák közül talán ez az önfegyelmező gyakorlat az, amelyet a legnehezebb megérteni, elfogadni. Sokan azok közül, akik komolyan tanulmányozzák a jóga filozófiáját, szemlesütve küzdenek a brahmacsarja fogalmával, mert attól tartanak, hogy le kell mondaniuk a szexuális gyönyörről. Sokan pedig azt kérdezik az önmegtartóztató jógiktól: miért is élnek valójában?

A brahmacsarja kétféle klasszikus értelmezése ismeretes. Egyrészt szexuális önmegtartóztatásként, cölibátusként értelmezik, míg tágabban értelmezve ennél sokkal többet takar: tanítványságot, a brahman, a lélek szerinti életet is jelenti.

Cölibátus

A nemi önmegtartóztatás kérdésében nagyon szigorú és kompromisszumot nem tűrő álláspontot képvisel a hagyomány. Némely magyarázó és jógi egyenesen szánalmasnak tart minden olyan kísérletet, amely bárminemű enyhítést engedélyez ezen a területen.

Ennek többféle oka is van. Úgy ítélik meg, hogy nem lehet a fent említett életerő pazarlását a komoly jóga-élettel összekapcsolni, hanem választani kell a kettő közül. Bár a kezdő gyakorlóknál engedélyezett a fokozatos lemondás, nem követelik meg azonnal a teljes nemi absztinenciát. Arra azonban figyelmeztetnek, hogy az elméleti tanulmányozáson, és a jóga bevezető gyakorlatain túli komoly előrehaladás csak a teljes cölibátus betartásával lehetséges.

Ezért a komoly önvizsgálat és őszinteség kiemelten fontos ezen a területen. A törekvőnek teljes bizonyossággal tudnia kell, hogy felfogta-e a különbséget a világi gyönyörök és boldogság, valamint a spirituális élmények között, illetve teljesen tisztában van-e a kettő egymáshoz fűződő viszonyával. Ebben a tekintetben semmilyen megalkuvást nem fogadnak el, sőt a komolyabb gyakorlás megköveteli, hogy a törekvő a szavak, az érzések és a gondolatok szintjén is engedje el a nemi élet iránti ragaszkodását.

Az ezzel kapcsolatos második, immár kiterjesztett értelmezés, ha lehet, még szigorúbb követelményeket támaszt. Itt a brahmacsarja már nemcsak a nemiségre korlátozódik, hanem mindenféle érzéki örömtől való tartózkodásra is.

Ezek az örömök általában a társadalmi lét olyan természetes velejárói, amelyek a hétköznapi ember számára föl sem tűnnek. Ide sorolhatóak – a teljesség igénye nélkül – az illatszerek használata, a finom ételek, a pazar ruhaneműk stb. Köznapi szinten ezek a normális élet velejárói, a jógi számára azonban ártalmasak lehetnek.

Fontos hangsúlyozni, az efféle tényezők nem azért kerülendőek, mert valamiféle bűnös tettekről lenne szó, hanem azért, mert felkavarják és izgalomban tartják az elmét, ezért potenciálisan magukban hordozzák a mentális és érzelmi zavarok lehetőségét.

Akik engednek az érzékek tárgyai vonzásának, azoknak több következménnyel kell számolniuk:

• nehezebben vonhatják ki magukat az anyagi világot jellemző problémák és nehézségek alól,
• akaraterejük gyöngül,
• ezért sokkal nehezebb szívből elköteleződniük a jóga eszményei mellett.

Az érzéki örömök feladásának célja

„A megtestesült lélek elállhat az érzéki örömöktől, ám az érzékek tárgyai utáni vágy megmarad. Ha azonban egy felsőbbrendű ízt tapasztalva hagy fel az érzéki élvezettel, tudata rendíthetetlenné válik.” (Bhagavad-gítá, 2.59.)

Amitől a jóginak igazából óvakodni kell, az nem az érzékelés észlelése, ami egészen természetes és önmagában ártalmatlan. A gondot a testhez kapcsolódó élvezetes, örömet okozó érzékelés, illetve ezek megismétlődésének elvárása, a ragaszkodás jelenti. Maga az érzékelés semleges. A jóga gyakorlása ki is élesíti az érzékeket: a tapasztalati és a tapasztaláson túli világ teljesebb megélését adja. A vágy az, amely megzavarja az elmét és a sorozatos újjászületés kerekéhez köti az élőlényt.

A jógi a világi emberhez hasonlóan érzéktárgyak között mozog. Míg azonban a világi ember általában a jó érzetekhez kötődik, a kellemetleneket pedig igyekszik kikerülni, addig a jógi az élvezetet okozó tárgyakhoz nem ragaszkodik, és nem taszítják a kellemetlen tárgyak és helyzetek. Ez lényeges különbség. A jógira nincs hatással az egyes tárgyak jelenléte vagy hiánya. Ezt a szellemi beállítottságot azonban csak kitartó és szigorú lemondással lehet elérni.

Az egység látása

„Az igazi aszkéta növendék nem az, aki nőtlen, hanem az, aki nem lát különbséget a testek között. Inkább lépjen vissza az ember egyet, de legyen őszinte.” (Arany szútrák)

A későbbiekben tárgyalt nyereségvágy nélküliséghez (aparigraha) hasonlóan a brahmacsarja eszménye is magában hordozza a mindenségben élő lények lényegi egységének észlelését. A törekvő megtapasztalhatja azt a benső teljességet, amely nem a testéhez, nem az „én-vagyok”-sághoz rokonítja, hanem tiszta énjét a legfelsőbb lélekhez fűzi. Ebből fakadóan megfakulnak benne az olyan ösztönzések, amelyek közötte és a többiek között a test szintjén tesznek különbséget.

Egyes jóga iskolák a szexuális impulzusokat a nem-teljesség érzéséből eredeztetik, amely testi és pszichológiai szinten a férfi és nő közötti különbségtételben mutatkozik meg. Spirituális szinten azonban nincsen különbség a lelkek között, a megkülönböztetés csupán a testi önazonosításból fakad.

Bevezetésképpen a hagyomány megköveteli az érzelmek fegyelmét és a másik nem iránti rendezett viszonyt. A jóga a tanulók, valamint a szerzetesek, jógik esetében (fejlődésük érdekében) elvárja a cölibátust.

A brahmacsarja mint életrend

A brahmacsarja azért is különleges a jamák között, mert az igazság iránti hűséghez (szatjam) hasonlóan nem tagadást fejez ki, hanem egy tényszerű állítást, követelményt, a nemi önfegyelmet vagy a tanítványságot. Egy pozitív elképzelés rejlik a szó mögött: behatolni a lélek valódi természetébe és meggyökerezni a legfőbb tudatosságban. A szexualitástól való tartózkodás valójában a negatív megfogalmazás.

A brahmacsarja egyike a négy életrendnek:

• brahmacsarja – tanuló életrend
• grihasztha – családos életrend
• vánaprasztha – visszavonult életrend
• szannyjászi – szerzetes életrend

A tanuló életrend tradicionálisan a férfi ifjúkorának azt az időszakát jelenti, amíg egy mester oltalma alatt, tanítványként elsajátítja a lelki élet alapjait. A szó jelentése ekkor: brahman szerint élni – a lélek szerint élni. Itt sajátítja el azt a tudást, azt a világlátást, amely szerint a későbbiekben élni fog, és amelyet átad leendő családjának, gyermekeinek is.

Tanítványnak lenni dicsőséges és nemes élethelyzet, amelynek számtalan aspektusa van, gazdag gyakorlatkincs kapcsolódik hozzá. Csak a legfelületesebben ragadhatunk ki a témához kapcsolódva néhány gondolatot, amely a jamákhoz köthető. A többi önfegyelmező gyakorlathoz hasonlóan, ebben az esetben is megfigyelhetjük, hogy a hangsúly a hamis én leépítésén van. Mind a cölibátus, illetve az érzéktárgyak iránti közömbösség gyakorlása, mind a tanítványság tudatállapotának megélése esetén az ego fokozatos transzformálásáról van szó. Mestere iránti meghódoltságában, odaadásában a tanítvány az alázatot gyakorolja, így az „én-vagyok”-ság megszüntetéséért tesz lépéseket.

Más oldalról nézve a tanítványként élő törekvő a mestere oltalma alatt áll, így nem fél semmilyen élethelyzettől. Bátran szembe tud nézni bármilyen kihívással, mert látja benne a lehetőséget, hogy túllépjen hamis önazonosításán.

Brahmacsarja Nyugaton

A jóga tradíció szerint a férfi és a nő együttlétének értelme nem a szerelem és nem is a gyönyör beteljesítése, hanem az életerő keringését biztosító nádik tisztítása, a kundaliní emelése, a spirituális célok elérése. A férfi és nő társas viszonya az érzelmi egyensúly megteremtésének az eszköze. Két ember együttélésekor, együttműködésekor érzelmi, idegrendszeri és fizikai egyensúlynak kell kialakulnia.

Az érzelmi fegyelemnek és a nemi megtartóztatásnak ezért van helye a mai modern társadalomban is. A cölibátus minden esetben bátran használható a gyakorlás komoly fázisaiban, intenzív szakaszokban a belső energiák összpontosításához.

Az ortodox rendszerek által megkövetelt brahmacsarja a legtöbb ember számára ebben a világkorszakban már nem megvalósítható. Ma a brahmacsarja leginkább az érzelmi viszonyok kiegyensúlyozottságát foglalja magában. Jelenthet igyekezetet arra is, hogy a jóga gyakorló ne csak a biológiai férfit vagy nőt lássa. Merészen úgy is fogalmazhatnánk, hogy ne az embert, hanem a lelket lássa.

A modern társadalom az egyént a szabadság, szabadosság felé hajszolja, míg az ortodox filozófiák a lemondást javasolják. A jóga a kettő találkozási pontjaként működik: mind a szexualitást, mind a brahmacsárját az egyén dharmájának, természetes élethivatásának ismeri el és a kettő egyensúlyát hirdeti.

Élményközpontú társadalmunk mesterségesen felépített szórakoztató iparával az idegrendszer túlingerlését szolgálja. A kontrollálatlan érzéki élvezetek idegi feszültséget, fizikai kimerültséget és frusztrációt okoznak, amelyet azonban a jóga gyakorlatai ki tudnak egyenlíteni.

Gyakorlás

Amennyiben a szexuális energia kontrolljáról beszélünk, a mentális energia fókuszálása nagyon fontos. Mi az összefüggés a kettő között? Fontos, hogy ne értsük félre a szexuális energiát, miszerint az a nemi szervekhez kötődik.

A szexuális impulzusokat nem a nemi szervek, hanem az agy magasabb működési mechanizmusai vezérlik. A törekvőnek ezért egyaránt szükséges ászanákat és meditációt gyakorolnia.

A jógahagyomány szerint a szexuális energia a prána sakti, az életerő egy alakja. A jó hatékonyságú prána erő és egy jól működő energiarendszer kiegyensúlyozott, fizikai, érzelmi és szellemi szinten is helyesen kezelt, tudatosan megélt és magas minőségű, emberhez méltó szexuális energiát eredményez.

Bár igazán pikáns kísérletekre indíthat minket ez a terület, mi mégis inkább a jóga királyi útjának eszköztárából emelünk ki egy gyakorlatot, hogy az elménket megfelelően fókuszált állapotba hozzuk.

1. Egyszerű vizualizáció segítségével koncentráljunk egy szimbólumra, és igyekezzünk ezt az egy pontot a csapongó elme középpontjában tartani. Felidézni egy szimbólum képét nem nehéz feladat, ám hosszabb ideig megtartani a forrongó elmében, már kihívás.

A figyelem fókuszpontja bármi lehet: virág, csillag, hold, nap, kereszt, Óm stb. Fontos azonban, hogy egy szimbólumot válasszunk, és változtatás nélkül maradjunk is meg ennél. Ez a szimbólum válik majd a tudatosság alapjává a számunkra.

Ha például a holdat választjuk, akkor csukott szemmel is lássuk a holdat. Ha sikerült felidéznünk a holdat, könnyen egy másik kép is beúszhat a tudatunkba, és a hold eltűnik. Ilyenkor csüggedés nélkül, belső látásunk segítségével, újra idézzük magunk elé a hold képét.

Végezzük ezt a gyakorlatot reggel és este 10-10 percig.

2. Egy másik feladat gyakorlásával igyekezzünk meglátni a másik emberben is azt a lelkiséget, azt a gyökeret, amely közös bennünk. Próbáljuk megtalálni embertársainkban, családunk tagjaiban, munkatársainkban a közös pontokat. Mi az, ami mindkettőnk számára fontos, mi az, amiről hasonlóképpen gondolkodunk? Keressük az összehangoló, összekötő hasonlóságokat. Figyeljük meg, történik-e változás emberi kapcsolatainkban?

Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy mindig önmagunkra figyelünk! Embertársaink megváltoztatása nem a mi jogosultságunk! Legyünk türelmesek választott útjukkal, életmódjukkal, viselkedésükkel szemben!

2017/67
Kenderesi Ilona