„Az Út kiválasztott minket”
Néhány gondolat a köztünk élő táltosokról
Idén 2017-ben harmadszorra kerül megrendezésre augusztus 24. és 27. között a Napszarvas Ünnep, amelyre a világ minden tájáról – Dél-Koreától kezdve Kazahsztánon át egészen Észak-Amerikáig – érkeznek táltosok, sámánok, tanítók, gyógyítók, zenészek és kutatók.
Tavaly magam is erős prekoncepciókkal utaztam el Tarjánba, az Ünnep színhelyére. Számtalan kérdés kavargott bennem arról, hogy ugyan mi a szerepe a sámánoknak, táltosoknak a mai magyar valóságban? Fel lehet-e hitelesen ébreszteni egy – ha nem is teljesen kihalt, de – szunnyadó tradíciót? Egyáltalán, miért fontos ez a mai magyar embernek? Mi ez a „mozgalom” valójában? Talán egy politikailag inspirált önmegvalósítási módszer?
Kérdéseim nagy része értelmét vesztette, mikor személyesen találkozhattam és beszélhettem nemcsak magyar, hanem egészen távoli helyekről érkező, külföldi tanítókkal. Rokonra találtam bennük a Tiszta Forrás utáni kutatásban, a tanítás és tanulás szentségének tiszteletében, a természet erői felé megnyilvánuló alázatban. Bár én ezeket az értékeket a misztikus, keleti tradíciókban véltem felfedezni, úgy tűnik, ők a mágikus északi hagyomány gyakorlataiban találták meg…
A Napszarvas Ünnepről és a Tengri Közösségről
„Keressék és kövessék a Tiszta Forrásokat, mely által boldog emberré és egy összetartó közösség tagjaivá válhatnak.” (A Tengri Közösség alapelveiből)
Az Ünnep fő szervezője Sólyomfi Nagy Zoltán, Karaul-táltos, tanító, szertartás vezető, aki 2010-ben megalapította a Tengri Közösséget. A Közösség célja megismerni, megőrizni, ápolni és átadni az eredendő magyar szellemiséget és világképet.
A Tengri Közösség a szemlélődés és összpontosítás eredményeképpen megszülető belső tapasztalást alapvetőnek és meghatározónak tartja.
A Napszarvas Ünnep ezt a szellemiséget jeleníti meg, ahol a sámán és táltos hagyományok mindenütt jelen lévő lényegét igyekeznek átélhető módon bemutatni. Törekvésük az, hogy jó kapcsolat tartsanak fent közelebbi és távolabbi (rokon) népek hasonló szellemű közösségeivel. Ezért találkozhat az érdeklődő látogató a Napszarvas Ünnepen számos nép, népcsoport képviselőjével, amelyeket a sámán hagyomány ápolása, a természettel való együttélés, a szeretet megosztása és a tudás átadása köt össze a magyar sámánokkal és táltosokkal.
Sámán vagy táltos?
Egyforma gyakorisággal használjuk mindkét szót egymás szinonimájaként. Sokan azzal érvelnek, hogy a sámán szó nemzetközileg jobban elterjedt, így egyszerűbb a magyar őshagyományok gyakorlóit is ezzel a szóval jelölni, hogy mindenki megérthesse. Az biztos azonban, hogy ma már egyre kevesebben tudnak különbséget tenni a sámánok és a táltosok között. Annál is inkább, mert őseinknek egyszerre voltak sámánjai és táltosai is. Kétségtelen, hogy az ősi magyarság mitológiai világképének kialakulásában meghatározó szerepet játszott a sámánizmus. A magyar néphit napjainkig őrzi ezeket a hagyományokat, amelyek nagyon hasonlóak a szibériai népeknél található motívumokhoz, ám mégsem azonosak azokkal.
Táltosai csak a szkítáknak, pártusoknak, hunoknak, avaroknak, magyaroknak voltak – és vannak ma is. A kereszténység felvétele után is tovább működtek az országban. A néphiedelem a táltosokhoz tartozónak ismerte el szent királyainkat, mivel a Turul nemzetsége táltos volt, így értelemszerűen az Árpád-házi királyok is annak számítottak.
Míg a sámán egy népcsoport vagy törzs gyógyító-varázsló embere volt, addig a táltos ennél sokkal több – akár király is lehetett. Ereje részben születés révén öröklött, részben tanulás útján elsajátított. Lelki-testi gyógyító, a művészetek és a természet ismerője, a magyar történelem őrzője és tanítója.
Spirituális út vagy ezoterikus divat
„Őseim nyomában járva fontosnak tartom a régi hagyományok, tradíciók mai korban való megélését, hagyományos világnézetünk és ünnepeink felélesztését. Hiszem, hogy ezek segíthetnek jelen korunk feladataiban, világunk jobbá tételében.” – Majercsik János Oguz
Bár a táltos hagyomány a kereszténység felvétele után még sokáig megmaradt, de az idők folyamán ez a tudás nagyrészt elveszett a mai magyar ember számára. Így a szkeptikus keresőben óhatatlanul is felmerülnek kételyek a mai gyakorlatok hitelességével kapcsolatban. Főleg akkor, ha arra gondolunk, hogy a hagyomány azt tartja, táltosnak születni kell. Tanítható, tanulható-e a „táltosság” a mai ember számára és egyáltalán mit jelenthet számunkra ma ez az ősi tradíció?
A témában eligazodni Majercsik János Oguz tanító, szertartás vezető segített, akivel a tavalyi Napszarvas Ünnepen sikerült beszélgetnünk két szertartás közötti szünetben. Meglátása szerint táltosnak lenni egyfajta világszemléletet, életfelfogást jelent. Szoros kapcsolatot azokkal a természeti erőkkel, amelyekkel leginkább érintkezésbe kerülünk: a tűzzel, a földdel, a levegővel és a vízzel. A teremtő energia számtalan megnyilvánulását látjuk magunk körül, ezeket összességében kell megtanulni kezelni és visszaállítani önmagunkban a szellemi erők harmóniáját.
A hitelesség kérdésének tekintetében fontos pont, hogy ma is létezik élő tanítói hagyomány, amely azonban az ősi keleti tradíciókkal összehasonlítva egy barátibb viszonyt épít fel a tanító és a tanítvány között. Ez talán egyrészt abból a tényből is fakad, hogy például a mai európai kultúrának nem szerves része a tanítók feltétel nélküli tisztelete, másrészt a tanítvány jellemzően felnőttként, sokszor családos emberként találkozik a táltos hagyománnyal, és ismerkedik meg a tanítójával.
Táltossá válni ma sem gyorstalpaló tanfolyam és nem lehet pusztán könyvekből vagy előadások útján elsajátítani. Lehetnek valakinek komoly adottságai, nagy képességei, ha nincs mögötte tapasztalat, akkor könnyen meddővé válhat a próbálkozása. A tapasztalatok megszerzésében pedig szükség van a képzett és hiteles tanító jelenlétére, illetve magasabb szinteken a beavatási rítusokra. A tanító figyeli, mikor kész egy tanítvány arra, hogy egy szertartás keretében elköteleződjön a táltos út mellett.
Bár közvetlen írásos emlékek nem maradtak őseink gyakorlatáról, mégis nagyon fontos az ősök tisztelete és a velük való kapcsolat. Egyes szertartások során a földdel kapcsolódhatnak össze a gyakorlók, így megnyílik a gyökerekhez vezető út, eljuthatunk oda, ahonnan jöttünk. Az őseink is ezt csinálták – nem pontosan ezt, de valószínűleg valami nagyon hasonlót. Sokat tanulhatunk rokon népektől, ahol jobban megőrződtek a népi tradíciók. A Napszarvas Ünnepre is érkeznek sámánok Észak-Amerikából, Ázsia északi területeiről, és maguk a magyar tanítók is sok inspirációt merítenek az amerikai indián hagyományokból. Itt a kapcsolódási pont nem elsősorban a fizikai rokonság, hanem az eszmei párhuzam: a közös szellemiség.
Aki hiteles táltos vagy sámán közösséget keres ma Magyarországon, mindenképpen néhány szempontot figyelembe kell vennie, ha találkozik egy tanítóval.
A vezetőnek emberileg hiteles személynek kell lennie. Ez megnyilvánul egyrészt abban, hogy az anyagiakhoz való hozzáállása kiegyensúlyozott, és tevékenységét nem a vagyonszerzés motiválja. Másrészt a magánéletében is példamutatóan kell viselkednie. Emberi kapcsolatai legyenek rendezettek. Végül, de nem utolsó sorban álljon mögötte a folyamatban megszerzett minél nagyobb tapasztalat. Becsülje és tisztelje az utat, amelyen jár, mert ha ezt nem teszi, az út, amely választotta, elhagyja őt.
Aki szeretne hiteles forrásból, gyakorlati módon ismereteket szerezni nemcsak a magyar, hanem más népek táltos és sámán hagyományról, annak mai művelőiről, az látogasson el augusztusban a Tarján megrendezésre kerülő Napszarvas Ünnepre. További információk: http://www.tatosunnep.hu/
A Tengri Közösségről a http://tengri.hu/ oldalon találhatnak érdekes tudnivalókat.
Köszönetnyilvánítás
Köszönet Solyomfi Nagy Zoltánnak és Majercsik János Oguz táltos tanítóknak, hogy bepillantást engedtek a mai táltosok izgalmas világába és Tenkei Imre Ísvarának, valamint Szűcs Zsoltnak, hogy lehetővé tették számunkra, hogy részt vehessünk a Napszarvas Ünnepen.
2017/67
Kenderesi Ilona
Kiemelésnek
A Tengri Közösség elvei
- Isten (Tengri, Tenger, Istengri, Istenger…) a Végtelen Lélek, ki mindenhol s mindenben jelen van, minden létforma lényege.
- Isten nem személy, de testet ölt minden emberben és minden lényben.
- A kézzelfogható világ Isten anyagban való, testi megnyilvánulása (Boldogasszony).
- Minden egy. Minden szent.
- A világ sokszínűsége mögött ott a kettősség, melyben az ellentétpárok nem ellenfelei, hanem kiegészítői egymásnak. Egymásra hatásukkal az isteni egység megtapasztalásának esélyét adják.
- Nincs eleve elrendelés. Előző életeinkből hozott tapasztalásainkkal áthatva, magunk választhatunk a sors (sor, rend) nyújtotta útak, lehetőségek közül.
- Csak önmagunkat válthatjuk meg. A világ törvényeit felismerve, abba beleilleszkedve önmagunk változtathatunk sorsunkon.
- Isten megértésének, átélésének útja a tapasztalás. Csak a tapasztalat hoz igazi, mély kapcsolatot önmagunkkal és a külvilággal (melyben szintén jelen vagyunk), tehát Istennel.
- Minden szellemi út Istenhez vezet, benne létezik, ha különböző mélységű is.
- Mindenki megtapasztalhatja Istent, aki elég nyitott szívű, lelkű és tudatú, elég erős, alázatos, türelmes és kitartó.
- Isten és ember közé ne álljon elválasztani senki. De legyen tanító, ki segít, támogat, irányt mutat.
- Nincs szent könyv (bár az írásban fennmaradt emlékeink nagyon fontos források), csak tapasztalás és személyes példamutatás.
- Tégy jót, senkinek ne árts, tisztítsd meg elmédet, így ismerd meg önmagad s benned a világot. Ez a belső ösvény.
- Minden mindennel összefügg. Ez alatt a Világ egységének hitét értjük. Bármi bárhol történik, az hatással van mindenre, még akkor is, ha ez a hatás nem minden esetben nyilvánvaló. Tetteink következményei láncolatban befolyásolják a világ dolgait és minket ugyanúgy végtelen láncolatok tömege befolyásol.
- Minden mindenben benne van. Ez alatt azt értjük, hogy a világ mai metaforával mondva „holografikus szerkezetű”, ami annyit jelent, hogy a legparányibb részben is benne van az egész. Másképp látja a világot, embertársait, az állatokat, a növényeket és a természetet az, aki ezt a hittételt belső tapasztalással magáévá teszi.
- Teljes Jelenlét. Az élet megértésének és a teljesség megtapasztalásának kulcsa részünkre a teljes jelenlét elérése és fenntartása, amit tiszta szívvel, odaadó összpontosítással lehet elérni. Minden várakozás, bizonytalanság, düh, harag, kapzsiság, önzés, hiúság, vágy, vagy másra utaltság megszünteti a teljes jelenlétet, ami az ember legnagyobb belső erőforrása, az összes áldás, erő és igaz tudás eredője.
forrás: http://www.tengri.hu
