A Sarkcsillag nyomában

„Tedd az isteni jelenlétet úti céloddá!” (Al-Ghazali, 11. századi perzsa misztikus)

A hagyományos hindu esküvő többnapos rítus; ennek egyik mozzanataként a fiatal pár éjszaka kimegy a csillagos ég alá és megkeresi az északi égbolton a Sarkcsillagot, hogy az ég szilárd pontja emlékeztesse őket fogadalmaik szilárdságára egész életükben. Vajon érdemes-e nekünk is megkeresni a Sarkcsillagot? Mi a Sarkcsillag jelentősége modern életünkben?

Dhruva (Szilárd) herceg vezeklése

A mindent élőnek és szentnek tekintő védikus hagyományban a Sarkcsillag nemcsak egy égitest, hanem egy égi személy, akinek történetét a Bhágavata-purána, az egyik legfontosabb indiai szentírás is tartalmazza, s a tisztelete ma is elevenen él.

Hajdanában Uttánapáda királynak két felesége volt, akik egy-egy fiúval ajándékozták meg az uralkodót. Az alig öt éves Dhruva királyfi egy alkalommal azon versengett öccsével, hogy melyikük üljön a trónon ülő apjuk ölébe. Ekkor azonban mostohaanyja durva szavakkal illette őt: „Hogy merészelsz a trónra törni! Ez a hely nem téged illet, mert nem az én méhemből születtél! Ha megbecsülésre vágysz, annak egyetlen módja az, ha vezeklésbe fogsz!” Édesanyja próbálta megvigasztalni a kétségbeesetten zokogó kisfiút, s azt tanácsolta neki, hogy vegye mostohaanyja szavait komolyan, és az Úr Visnun meditálva vezekeljen! Dhruva tehát még aznap éjjel elbúcsúzott anyjától, és évekig magányosan vándorolt a rengetegben. Nem gazdagságra, nem hatalomra vágyott, csak arra, hogy megbecsüljék, hogy tiszteljék, hogy mindenki fölött álljon. Tántoríthatatlan eltökéltsége végül elvezette a nagy bölcshöz Náradához, aki először megpróbálta eltéríteni elhatározásától az ifjút, de a fiú elszántságát látva végül elárulta neki a mantrát, amivel célba juthat. Ettől fogva Dhruva megállás nélkül, éjjel- nappal meditált, nem evett, nem ivott, csak levegőn élt. Vezeklésébe már a három világ is beleremegett. Végül az Úr Visnu megjelent előtte, és beteljesült a vágya: Sarkcsillagként az összes teremtett lélek, s a Nap és a Hold fölött a mennyben kapott helyet. Azóta – a jelen világkorszak végéig – körülötte forog az égbolt.

A Sarkcsillag mutatja Északot

A Sarkcsillag a Kis Göncöl (Kis Medve) csillagkép legfényesebb csillaga, azért nevezzük Sarkcsillagnak, mert az északi égi pólus közelében helyezkedik el. Ahhoz, hogy megtaláljuk, először a hét csillagból álló Nagy Göncöl (Nagy Medve) csillagképet kell meglelnünk. A négy, négyzet alakba rendeződött és a három közel egyvonalban elhelyezkedő csillagot talán a legkönnyebb megtalálni az éjszakai égbolton. Ha a Nagy Göncöl hátsó két csillagát gondolatban összekötjük, és meghosszabbítjuk, majd távolságukat gondolatban ötször felmérjük a két csillagot összekötő képzeletbeli egyenesre, eljutunk a sokkal halványabb Kis Göncöl csillagkép legfényesebb tagjához, a Sarkcsillaghoz.

Az állandóság birodalma

A Sarkcsillag és a körülötte levő csillagképek (a Nagy és Kis Göncöl továbbá a jellegzetes W alakú Cassiopeia) különlegessége, hogy az északi féltekén mindig – nappal is – a látóhatár fölött vannak, soha nem kelnek fel és nem nyugszanak le, ezért cirkumpoláris (pólus körüli) csillagoknak nevezzük őket. Az Északi-sarkon álló ember azt tapasztalja, hogy a Sarkcsillag pontosan a feje fölött zeniten áll, s úgy tűnik számára, hogy minden csillag a Sarkcsillag körül kering. A Sarkcsillag tehát a szemlélő számára szilárd, állandó, mozdulatlan – az „égi színjáték”egyetlen változatlan szereplője. Ez adja a Sarkcsillag kitüntetett szerepét.

Világoszlop, égi átjáró

A Sarkcsillagnak a különböző népeknél betöltött szerepéről bőséges információ áll rendelkezésünkre. Mindazokon a helyeken, ahol a Sarkcsillag magasan a látóhatár felett tartózkodik, hasonló értelmezések születtek. A legtöbb északi nép az Oszlop, Világoszlop elnevezést használja erre a csillagra. Úgy vélték, hogy az égbolt erre a hatalmas tartóoszlopra van szerelve, és a csillagokat egyenként erre erősítették. A Világoszlop sajátossága, hogy alátámasztja, tartja az eget, Ég Atya a Sarkcsillaghoz köti ki az állatait – vélik Skandináviában és Szibériában. Egyes Észak-amerikai indiánoknál a főisten a Sarkcsillag istene vagy a főisten lakóhelye a Sarkcsillag.

A világok között a Sarkcsillagnál lévő nyílás ad lehetőséget az átjárásra. Hazánkban például többek között az Ég Köldöke névvel illették, a „felső világ kapujának” tekintették a Sarkcsillagot. A régi altáji népek hagyományában az eget úgy értelmezik, mint az ember sátrának mását, és ahogy a sámán sátrának is van kürtőnyílása, szerintük az ég sátrának is van. Ezeken a nyílásokon át jut a sámán az egyik égi szférából a másikba. Az első nyílás a Sarkcsillagnál, vagyis az ég közepében található.

Sarkcsillag és szvasztika

A Sarkcsillag magyar neve a Bába Matullája, Boldogasszony Matullája vagy a Göncöl Térítője arra utal, hogy a Göncöl a Sarkcsillag körül látszik forogni. A matulla a fonal felcsévéléséhez használt motolla tájnyelvi megnevezése, egykarú és négykarú változata is ismert. Egyes értelmezések szerint a Göncöl csillagai a Sarkcsillag körül szvasztikát – forgó keresztet – alkotnak éves mozgásukkal. A Sarkcsillag megingathatatlan szilárdsága a középpont felé irányítja a figyelmünket. Szimbolikus ereje óriási, annál is inkább, mivel egy derült nyári éjszakán köröttünk csillagmiriád ragyog.

Myoken mindent átható pillantása

Japánban az északi Sarkcsillag istene (Myoken) a Nagy Göncöllel együtt az első millennium óta nagy tiszteletnek örvend, kiváltképp az ezoterikus buddhizmus követői körében. A Myoken szó maga mennyei szemeket, mennyei látást, átható pillantást jelent; utal arra, aki mindent lát, de „jó látásként” is értelmezik. Myokent mint a központi csillagot, az összes égitest irányítóját tisztelik; azt tartották róla, hogy felügyeli az emberek életét és boldogulását, s nemcsak a császár és a birodalom áll a védelme alatt, de elűzte a betegséget, megelőzte a tűzvészeket és egyéb katasztrófákat, meghosszabbította az ember életét és meggyógyította a szembetegségeket, segítette az utazókat. Japánban még ma is imádják a buddhista és a sintoista szentélyekben egyaránt.

Amint fent, úgy alant

A Sarkcsillag Kínában is fontos szerepet játszik: a taoizmusban évezredek óta meditáció tárgya és a gyógyításban is használják. Elnevezései: a Király, a Császár, a Legfelsőbb Hely, de gyönyörű, bíborba játszó aurája miatt hívják Bíborszín Rózsának is. Úgy tekintenek rá mint Középpontra, az Univerzum forrására, a Menny kapujára. Felfogásuk szerint az emberi test az Univerzum mintájára épül fel. Ahhoz, hogy a test középpontjába eljussunk, meg kell nyitnunk a Tan Tien-t (energiamező). A mennyei világ középpontjába, az eredeti forráshoz, a tao-ba pedig a Sarkcsillagon keresztül vezet az út. A Sarkcsillagból és a Nagy Göncölből bolygónk minden élő sejtjére kiható energia árad szét, amit az elme és a test táplálására használnak a beavatottak. A Sarkcsillag a taoista meditációban is a mindenség mozdulatlan sarokköve, ami körül minden forog, s ami mindig ugyanott van, ha nem is látjuk közvetlenül.

Isten malmai

A Sarkcsillag rendíthetetlenségével kapcsolatban azonban az eddigieknek ellentmondó mítoszok is keringenek. Keleten és nyugaton is olykor forgó malomkőnek képzelték el az ég gömbjét, a Sarkcsillagot pedig a tengelycsapágynak, melyben a malomvas forog. (Példa erre a finn szampó, a Kalevalából ismerős csodamalom.) Úgy tűnik a hajtótengely számtalanszor kiugrott a helyéről, s megrongálódott a malom. Vajon hogyan és miért történhetett meg ez? Milyen tapasztalás állhat a háttérben? Miért mondja Vejnemöjnen a finn mondák központi hőse, hogy másik Malmot kell építeni? Vagy miért szerepel a szentírásokban, hogy Dhruvát egy adott világciklusra (kalpára) jelölték ki a Sarkcsillag szerepére?

A pörgettyűhatás, vagyis a precesszió

Ma a Föld forgástengelyének meghosszabbításában sarkcsillagként a Polaris nevű csillag áll. Ez az állandónak tűnő, szilárdnak hitt égi jel azonban korszakról korszakra változik. A Sarkcsillag tényleg kizökkent a helyéről! Időről időre más és más csillag tölti be a sarkcsillag szerepét, ugyanis a Föld kissé szabálytalan alakú, ráadásul mozgása a lényeget tekintve pörgettyűhöz hasonlít, olyan akár egy búgócsigáé. Tengelye megdőlt, s az óra járásával megegyező irányban retrográd kört ír le. Ez a nagyon lassú – kb. 26 000 ezer évig tartó – mozgás azonban mélyreható változásokat eredményez a földi életben. Úgy tartják, hogy a nagy világkorszakok emelkedésének és kataklizmákkal járó bukásának ez áll a hátterében.

Kizökken az idő

Az indiai civilizáció hajnalán i.e. 12 000 körül a Vega, a Lant csillagkép tagja töltötte be a sarkcsillag szerepét. I.e. 3942-től kezdődően – amikor a feltételezések szerint a Mahábhárata, a Rámájana és a Védák nagy része íródott – a Thuban, a Sárkány csillagkép tagja volt a sarkcsillag, amely i.e. 2787-ben közelítette meg legjobban az északi pólust. Később a Kappa Draconis vette át ezt a szerepet, de mivel halvány a fénye és szabad szemmel nem jól látható, a Kis Göncöl csillagkép béta – más néven Kochab (Őr) – nevű csillagát tekintették sarkcsillagnak. A későbbiekben érdekes helyzet állt elő ugyanis a Kochab és szomszédja Pherkad (a Kis Göncöl gamma csillaga) ikercsillagként ragyogtak az északi pólus közelében i.e. 1500-tól  i.sz. 500-ig. A jelenlegi sarkcsillag, a Polaris (a Kis Göncöl alfa csillaga) azóta szolgál sarkcsillagként. Jelenleg kevesebb, mint egy fokra van az északi pólustól, s 2100-ban lesz a legközelebb hozzá, csupán 27 ívpercnyire. A Vega, a „legjobb” sarkcsillag i. sz. 14 000-ben veszi át majd újra a sarkcsillag szerepét.

Dhruvamandala

A Föld északi pólusának vidéke, a Dhruvamandala tehát különleges övezet. Mondják, itt, északon ömlik a titokzatos égi Gangesz folyó az univerzumba. A menny legmagasabban fekvő területe pedig a Visnupáda, ahol Dhruva vezekel…

Az utazók számára a Sarkcsillag évezredeken keresztül jelentett biztos támpontot a hazatalálásra. Ilyenfajta segítségre ma már többnyire nincsen szükségünk. Annál inkább rászorulunk a szellemi vezetésre, a transzcendens átjáró meglelésére. Vándor, merre ragyog a te Sarkcsillagod?

2017/67
Szabó Edit