Magasztos eszmények
Tanítások az Igazról, a Jóról és a Szépről
A bolgár Peter Deunov (1864-1944) papi családban született, egyetemi tanulmányait az Amerikai Egyesült Államokban végezte. Hazatérve jó darabig egyszerű életet folytatott, majd egy szent ihletettségtől áthatva valóságos nemzeti tanítómesterként tevékenykedett. Hatvanezer tanítvány, kilencezer gyorsírással lejegyzett tanítás, mai napig virágzó, nemzetközileg elterjedt mozgalom jelzi tevékenységét. Alapelvei között az öt legfontosabb az Igazság, a Bölcsesség, az Erény, az Igazságosság és az isteni Szeretet. A hétköznapi életvitelre, az erkölcsi kiállásra, a szellemi értékekre és a lélek harmóniájára egyaránt érvényes tanácsokat fogalmazott meg. Zeneszerzőként a Panevritmia meditatív tánc- és mozgáskultúra muzsikáját alkotta meg, a csodaszép bolgár hegyek bejárásával a természet szeretetére és az istenközelség megtapasztalására oktatta követőit. Fönnmaradt tanításaiból válogattunk, az alábbi előadása az Egyetemes Titkos Iskola rendezvényén 1923, szeptember 11-én hangzott el Szófiában.
Magasztos eszmények
A természet azokat szereti, akik magasztos eszményeket követnek. Szeretett gyermekeinek hívja és név szerint ismeri őket. Akiknek nincsenek eszményeik, nem szerepelnek a természet könyvében. Maradék gyanánt félreteszi őket, a természet alagsorába kerülnek későbbi időkre.
Amikor pedig úgy érzed, hogy senki nem törődik veled, mintha Isten és a Természet is elhagyott volna, akkor tudnod kell, hogy ez bizony a te hibád: hiányzik belőled az emelkedett eszménykép. Ez a törvény. Mindenki helyrehozhatja az életét és önmaga is orvosolhatja a bajokat; mindenki kijuthat a Természet elfeledett pincéiből.
Még a Természet pincéinek a legalján sínylődő legelhagyatottabb ember is megindulhat felfelé, ha megalkot magának egy emelkedett eszményképet, és lassan, akár a csiga, mászik fölfelé, s rövid időn belül eléri a felszínt. És a Természet ezt mondja róla: „Itt van egy gyermekem, aki feltámadt a halottaiból.”
Mi a halál és mi a feltámadás? A halál a Természet alagsorában felejtett gyermekeket, az emelkedett eszményképek nélkül sínylődőket ért szerencsétlenség. A feltámadás pedig az a folyamat, melynek során az emelkedett eszményképekkel rendelkező gyermekek a napvilágra jönnek az anyagi világ alagsorának mélyéről, azaz a feltámadás a magasztos eszményekkel bíró gyermekekre vonatkozik. A felemelkedéshez, az alagsorból való szabaduláshoz akaratra, valamint példa nélküli és kivételes hitre van szükség.
Gyakran hallhatod másoktól: „Én bármit megeszek, nem vagyok válogatós; bármilyen ruhát felveszek, nem érdekel a színe vagy az anyag minősége.” Az ilyen ember alázatosnak akar tűnni, akinek bármilyen helyzet megfelel. Ez nem helyes. Aki válogatás nélkül bármit megeszik, annak vagy nincsenek magas eszményei vagy csak alantas eszményei vannak. Az ilyen ember egy mindenevő állathoz fogható, de hát az ember nem állat! Az embernek körültekintően kell megválasztania táplálékát. A Természet sokféle táplálékot kínál, de ezek közül a legtisztábbat, a legjobb minőségűt kell kiválasztanunk, ami a legjobb hatást gyakorolja a szervezetünkre. Ez jelenti az emelkedett eszménykép birtoklását!
Roskadozó gyümölcsfák
A Természet az eszményképeik alapján ismeri a gyermekeit. Minden nap megvizsgálja őket. Ahhoz, hogy megtudja, mi rejtőzik az emberi lélek redőiben, az emberi elme és szív mélyén, miféle vágyódások és ösztönző erők hajtják az embert, a Természet megengedi, hogy az emberek belépjenek a kertjébe, mely tele van gyümölcsfákkal, amik roskadoznak a sokféle gyümölcstől. A Természet megfigyeli, ki melyik gyümölcsöt választja. Ha valaki úgy dönt, hogy a legjobb gyümölcsből választ, akkor a Természet ezt jegyzi fel a könyvébe: „Lám csak, egy bölcs gyermekem, aki magasztos eszményekkel bír! Belőle igazi ember lesz!” Ám ha azt látja, hogy valaki lusta felmászni a fára és csak a legalsó ágakról szakít gyümölcsöt, akkor róla más véleménnyel lesz, s azt jegyzi fel a könyvébe: „Belőled nem lesz igazi ember! Nincs emelkedett eszményképed.”
– Mit tegyek? – kérdezhetnéd.
– Mássz fel a fára és szakíts egy gyümölcsöt!
– Nagyon magas, félek, hogy leesek.
Talán az életedbe kerül, hogy szakíts egy gyümölcsöt, mégis fel kell másznod.
Ekkor a Természet ezt fogja feljegyezni: „Ez a gyermek bátor, belőle igazi ember lesz!”
Arról pedig, aki előbb a fa csúcsát veszi szemügyre és a magasba nyújtja a kezét, de megijed, és inkább az alsó ágakra szegezi a tekintetét, vagy egy hullott gyümölcsöt keres a földön, nos róla a Természet ezt fogja feljegyezni: „Ő az alagsorban felejtett gyermekeim egyike, belőle aligha lesz igazi ember.”
A Természet csak rögzíti a tényeket
Ne feledd, a Természet csak az ember legbensőbb vágyódásaira kíváncsi. Mindent megvizsgál, megállapítja a tényeket és följegyzi, amit megfigyelt. Ha tehát a lehető legjobb dolgokat jegyezte föl rólad, azt csak saját magadnak köszönheted. És ha olyasmit jegyzett fel rólad, ami nem éppen dicséretes, annak szintén te vagy az oka. A Természet csak rögzíti a tényeket, nem tesz hozzájuk és nem vesz el belőlük semmit, s leszűri a következtetéseit. Az életedet befolyásoló tényezők pedig a saját döntéseid következményei.
Élt egyszer egy fiatal egyiptomi nő, Eltamar nevezetű, egy szegény földműves leánya. A szívében élő magasztos eszmények miatt igencsak másmilyen volt, mint barátnői: bölcs és intelligens, szemérmes és szerény.
Amikor aztán iskolába került, a tanára megkérdezte tőle:
– Eltamar, férjhez akarsz menni vagy hajadon maradsz?
– Egyetlen eszmény vezérel engem, s úgy akarok élni, hogy ennek eleget tegyek. Én a király fiához szeretnék feleségül menni! Jöhet bármilyen kérő, visszautasítom, ha nem a király fia. Ez az én választásom: vagy a király fiához megyek feleségül vagy hajadon maradok.”
Talán úgy véled, ez ostoba döntés. Eltamar azonban nem ostoba volt, hanem emelkedett eszményképének engedelmeskedett.
Eszményeid megihletik a szíved…
Mit jelent a magasztos eszmény alkalmazása az életben? Ha van hited, ha követsz egy tanítást, ha alkalmazol egy szabályt, ha van egy elképzelés az elmédben – ezek mind meg kell hogy feleljenek a magasztos eszményednek. Ha vannak magasztos eszményeid, azok megihletik a szíved, elméd, lelked és szellemed. A szellemed legyen erős, legyen az Igazság gyermeke!
De ki az Igazság fia? Ő a király fia; ő minden lélek eszményképe. Ezért amikor kora reggel kimégy a szabadba, hogy köszöntsd a napfelkeltét, légy ott időben, mielőtt a Nap a láthatár fölé emelkedne. Köszöntsd a kelő Nap első sugarát. Ez sugár a legfontosabb; ez a király fia, ez az Igazság fia. Benne rejlik a Nap összes hatalma és ereje. Ha elszalasztod az első sugarat, az egész napkeltét elszalasztottad. Köszöntsd az első sugarat, majd csöndben térj haza. A Nap első sugara magával hozza az összes többi sugár gazdagságát. Az első sugár a felkelő Nap első gyümölcse az Élet Fáján, a további sugarak csak kései gyümölcsök. Aki azt hiszi, hogy a nap bármely szakában egyformán köszöntheti a Napot, ahhoz a Természet így szól: „Belőled sem lesz igazi ember!”
Hegyek és források
Ha megmászod a hegyet és megszomjazol, ne igyál akármilyen vizet. Állj meg, nézz körül, és keresd meg a legtisztább forrást. Hajolj le hozzá, markoddal meríts belőle, és kortyolj a hegyek kristálytiszta vizéből! Ha így cselekszel, akkor magas eszményekkel rendelkező, megbízható ember vagy.
Ha azonban azt mondod, hogy neked bármilyen víz megfelel, akkor a Természet azt jegyzi föl rólad, hogy nincs erős jellemed, eszményeid gyöngék, és megbízhatatlan vagy.
A rejtett tanokban jártas tanítványokat az emelkedett eszményeik alapján lehet megismerni. Amikor megleled a hegyi forrást, az előtted tornyosuló nehézségek ellenére is sikerrel meríthetsz a közepéből, ahol a legtisztább víz buzog fel.
Ha felkapaszkodsz a magas hegyekre, ne siess onnan vissza, válaszd ki a leggyönyörűbb helyet, és ülj le ott megpihenni. Nézz körül, és vésd mélyen az emlékezetedbe a csodás látványt. Amikor pedig leérsz a völgybe, idézd föl azt az eleven képet, azt az eleven hegycsúcsot, amit megmásztál. A magas csúcsok és a kristálytiszta források teli vannak élettel, így örökké tartó és felejthetetlen nyomot hagynak emlékezetedben.
A következő pillanat a tiéd
Alkalmazd a magasztos eszményt az életed minden területén! Ha olvasni akarsz, akkor válaszd a leghíresebb író, a legékesszólóbb szónok könyvét. Ha galériába szeretnél menni, akkor válaszd a leginkább figyelemreméltó művész kiállítását. „Nem kellene megnéznünk néhány átlagos festményt is?” – kérdezhetnéd. Nem, ilyeneket minden nap láthatsz. Elég csak megnézni az embereket, hogyan esznek s miféle ételeket fogyasztanak, és máris előtted egy átlagos kép. Ám ha úgy döntesz, hogy a magasztos eszményeket követed, egyetlen kép is elegendő. A legnagyszerűbb művész alkotását válaszd, aki maga is az emelkedett eszményeket követi.
Ha barátot keresel, akkor is ezt az elvet kövesd: válaszd a legnemesebb, legértelmesebb, a legjobb természetű embert, akinek a legtisztább a szíve. Amikor a férfi vagy a nő a párját keresi, akkor is ez a magasztos eszmény vezérelje őket. Aki eltér a magas eszménytől, az bajt és nehézséget von magára.
Az élet eszményeiről, a legfontosabb alapelvekről beszélünk, amiket nap mint nap alkalmazni kellene. Ha úgy véled, hogy a jelenlegi eszményképed rossz, és nem vezet jóra téged, akkor változtass rajta! A következő pillanat a tiéd – válassz egy másik eszményképet! Így juthatsz el önnön lelked örökkévaló ideáljához, amely biztosan a helyes útra vezet téged – a szeretet útjára. Hogyha ma reggel elszalasztottad a Nap első sugarait, holnap talán nem késel el. Ha rákövetkező nap ismét elszalasztod, az a nap elveszett a számodra. Ám ha ma reggel köszöntöd a Nap első sugarait, akkor a következő napokon is ott leszel napkeltekor. Csak így fejlődik majd az egész életed.
A legragyogóbb gondolat, a legemelkedettebb érzés, a legnemesebb cselekedet mind tartalmazza a Nap első sugarát, amit lelkedbe fogadtál.
Miként javítható meg az ember élete?
Miként javítható meg az ember élete? Vedd a legnagyobb és a legkisebb hibádat, és mindaddig tartsd őket az emlékezetedben, amíg meg nem szabadulsz tőlük. Még ha évekig kell is foglalkoznod velük, akkor se engedd el őket. Végül majd azt mondják: „Ez az ember olyan erős jellem, hogy megérdemli az életet. Megadjuk magunkat, és a szolgái leszünk. Folytathatja az útját és mi követjük őt.”
Néhány tanítvány megbukik a vizsgákon, nem sikeres az Életben, és könnyen kétségbe esik. Eszményképeiket megtagadva elfutnak a csatatérről, s azt mondják: „Mégsem lesz igazi ember belőlünk.” Ők nélkülözik a magasabb eszményeket.
Mi végett jött az ember a Földre? Talán lakomára kaptak meghívást? Nem, azért érkeztek a földre, hogy egy kísérleti iskolát végezzenek el, ahol megvizsgálhatják saját jellemüket, megismerhetik elméjüket és szívüket, egyszóval önmagukat.
Amikor asztalhoz ülsz, a Természet tágra nyitott szemmel figyel téged: miként használod a villát, a kanalat, hogyan eszel, milyen asztalkendőt használsz? Mindezekből le tudja szűrni, mivé válhatsz. Ha a lakomán téged a második körben vendégelnek meg, s egy már használt tányért veszel magad elé, akkor gondolod, hogy magasztos eszményekkel rendelkezel? Mit csinál ilyenkor egy emelkedett eszményekkel bíró ember? Tiszta tányért, villát és kanalat vesz, s ha a használt teríték még az asztalon van, megkérdi, használhatja-e a saját terítékét? A titkos tanításokban járatos tanítvány így viselkedik.
A vendégség
Ha a magasztos eszményképnek megfelelően szeretnéd megvendégelni barátaidat, akkor így cselekedj: rendelj tíz vekni kenyeret a legjobb minőségű, friss és tiszta lisztből, a legjobb és legrendesebb pékmestertől. Friss fehér abrosszal terítsd meg az asztalt, s mindegyik vendégnek tégy egy tiszta tálba egy-egy még meleg cipót. Tégy egy fürt szőlőt, egy almát és egy körtét is a tányérokra. A szőlő legyen a legjobb szőlőskertből való, mely napos és tiszta helyen fekszik. Az almákat és körtéket a magasztos eszménykép szerint nevelt fákról szedd. Vendégeid csöndben foglalnak helyet az asztalnál, s örömmel fogyasztanak majd. Köszönetet mondanak az eledelért, s kisétálnak a közelbe, ahol friss forrásvizet ihatnak. Így láthatsz vendégül másokat egy új, emelkedett módon!
Találkozol majd gazdag emberekkel, akik ugyan nagyon igényesek az étkezésükre, de lelki és erkölcsi értelemben nincsenek magasztos eszményeik. A hazugságot vagy a lopást a mindennapi élet természetes részének tekintik. Jól indulnak a dolgaik, de rosszul végződnek. Világi eszmények vezérlik őket, lelki eszményképük nincs is. Róluk a Természet annyit jegyez föl: „Ezekből sem lesz igazi ember!”
Mindenkit szeretni
Aki azt állítja, hogy ő képes mindenkit szeretni, egyszerűen nem mond igazat. Eddig még nem találkoztam olyan emberrel, aki képes lett volna mindenkit szeretni. Szavakban minden lehetséges, de tettekben nem. A szeretetet próbára teszi az Élet. Amikor kiejted a szót: szeretet, érezned kell a szeretet benső tartalmát, jelentését. Ha ez megvalósul, akkor egy szempillantás alatt megváltoztathatod az életedet.
De kire irányuljon a szereteted? Isten felé. Először Istent szeresd, utána felebarátodat és végül magadat. Ez az élet nagy Igazsága. Aligha lesz igazi ember abból, aki nem Isten szeretetével kezdi az életét.
Ha meg szeretnél győződni szavaim igazságáról, akkor bátran tekintsd végig az emberiség történelmét, s keress csak egyetlen embert is a Földön, aki megtagadta isten szeretetét, és mégis sikert aratott! Minden nagyszerű ember, minden szent, az emberiség összes géniusza és mestere az istenszeretők közül kerül ki.
Most talán tiltakozol, mondván, „Ha Isten szeretetéről beszélünk, könnyen megfeledkezünk az emberekről és az irántuk fennálló kötelességünkről.” Nem, nem feledkezünk meg az emberekről, hanem bevezetünk az életükbe egy emelkedett eszményképet. Ha minden ember vágyakozna a Nap első sugarára, Isten nagyszerű szeretetére, akkor jelenlegi világunk sokkal jobb volna. A ma embere jó egészségnek örvendene, hatalom és bőség lenne az életében.
Sokan mondják, hogy hatalmas szívük van, ahol mindenkinek, az egész emberiségnek jut hely. Ezek csak szavak, amik nem felelnek meg az Igazságnak. Szeretni valakit azt jelenti, hogy ismerjük őt. Szeretni az emberiséget azt jelenti, hogy ismerjük az egész emberiséget. Pedig a szomszédodat is csak akkor ismered igazán, ha képes vagy kijavítani a hibáit. Ha tehát mindenkit szeretsz, akkor ez azt jelenti, hogy mindenki hibáit ki tudod javítani, igaz? Azt állítod, szereted az egész emberiséget, de ki nem állhatod a feleségedet, aki szintén tagja az emberiségnek. Van egy fiad és egy lányod, de nem vagy velük jóban. Az nem lehet, hogy ismersz valakit, szereted is az illetőt, de nem értitek meg egymást. Vagyis az állításod, miszerint te mindenkit szeretsz, hamis, nem felel meg az igazságnak. Hogyan ismerhetsz valakit igazán? Ha szereted Istent, akkor ez a szeretet elvezet téged felebarátod és önmagad megismeréséhez. Ez boldoggá tesz majd, s így már készen állsz arra, hogy Isten akarata szerint cselekedj.
Ha ma az embereknek a szeretetről beszélünk, azt összetévesztik saját érzéseikkel, hangulataikkal, így aztán bátran állítják: „A szívem szeretettől lángol; én tudom mi a szeretet!” Ami ég s aztán kialszik, az nem szeretet. Az a fekete fény sugara, ami halált és hanyatlást hoz; bepiszkítja és eltorzítja az emberi lelket.
Gondolod, hogy az univerzum hatalmas Teremtőjét megtéveszti az emberi szeretet?
Gondolod, hogy az eleven Természet ésszerű működését össze lehet téveszteni az emberi tettekkel? Isten tudja, hogy mi az övé; ő tudja mik az isteni dolgok. Az örökkévaló áldás Istene szereti azt, ami jó és igaz az emberben. A Szentírás is említi: „Az Igazságot szeretted az emberben.” Az Igazság a legmagasztosabb, a legtisztább, a legszebb az emberben.
A gazdag ember szolgája
Sokan szeretnék megtudni, vajon a lelki szférából figyelemmel kísérik-e hétköznapi életét vagy sem? Nos, az embereket ugyan érdeklik az élet hétköznapi dolgai, de a magasztos lényeket aligha.
Ha te egy gazdag ember szolgája vagy, s neked rendelkezésedre áll tíz ember, aki téged szolgál, vajon a mesterednek kellene gondoskodnia rólad is? Tisztában van azzal, hogy a többiek látják, mire van szükséged, és gondoskodnak rólad. Egyikük rendben tartja a ruhádat, a másik kitisztítja a cipődet, a harmadik a szobádat takarítja. A mester nem a cipőddel törődik, őt az az ember érdekli, aki kipucolta őket. Ha ez az ember az emelkedett eszményektől vezérelve tisztogatta meg alaposan a cipődet, latba vetve minden ezzel kapcsolatos tudását, akkor jó benyomást kelt mesterében, aki így szól: „Ennek az embernek vannak eszményei. Megbízható ember!”
Hogyan alkalmazd az emelkedett eszményeket az életedben? Ha egy asszony inget szeretne készíteni a férjének, és megveszi hozzá az első anyagot, amit talál, akkor nincsenek magas eszményei. Be kell járnia az egész piacot, hogy megtalálja azt a legjobb anyagot, amely megfelel a magasztos eszménykép követelményeinek. Ezután a varrás minden szabályának eleget téve, a lehető legjobb módon kell megvarrnia az inget. Ilyen egy emelkedett eszményképpel rendelkező nő!
A férfinek ugyanígy kell cselekednie. Ha ruhaanyagot szeretne venni a feleségének, ne elégedjen meg rögtön az elsővel, csak azért, hogy elégedetté tegye a nejét. Tegyen erőfeszítéseket, keresse meg a legjobb minőségű anyagot, és varrassa meg a legjobb ruhakészítővel.
Ha mind a feleség, mind a férj ekként cselekszik, eleget téve az emelkedett eszmények követelményeinek, akkor a Természet följegyzi róluk: „Lám, milyen remek jellemű emberek! Magas eszményekkel bírnak, és mindig helyesen döntenek!”
Ajándék és szeretet
Ha könyvet szeretnél ajándékozni a barátodnak, és végigjárod az összes könyvesboltot, hogy rátalálj a legértékesebb és legtanulságosabb könyvre, akkor barátod okul belőle ha elolvassa, fejlődik általa és élete végéig emlékezni fog rá. Ebben az esetben barátságotok a magasztos eszményeken alapszik.
Vagy ha barátod emlékkönyvébe szeretnél írni pár sort, mit tehetsz? Ha csak odamásolsz valahonnan néhány szót, akkor aligha rendelkezel magasztos eszményekkel. Mondjuk, úgy döntesz, Petko Slaveikovtól[1] idézel: „Pénz, pénz, te mindenható királynő!” – és elégedettnek érzed magad. De a pénz nem lehet az emberiség eszményképe és mozgató ereje! Olyan gondolatot vess papírra, amit kipróbáltál, amit magad is átéltél. Fakadjon ez a gondolat a lelked mélyéről. Amikor pedig barátod elolvassa, bámulni fogja gondolatodat, s hálás lesz neked érte. És a Természet följegyzi: „Ebből a gyermekből igaz ember lesz!”
Azt mondod, szeretsz valakit. Miért? Mert szép a szeme vagy a szemöldöke? Más a szája szépsége miatt szereti a barátját, vagy az orra miatt… de ez félreértett szeretet. Ne valamely külső vonás ébressze föl benned a szeretetet. Csak a külső megjelenése miatt szeretni valakit azt jelzi, hogy alantas eszményekkel rendelkezel. A barátod iránt támadt szeretet azt jelenti, fölfedeztél benne valami különlegeset, ami mindenki mástól megkülönbözteti őt. Ez a jellemvonás állandó, bizton támaszkodhatsz rá. Az emberi jellem kiválósága nem a gyönyörű szemekben vagy a szép metszésű szájban vagy orrban rejlik. Az erény a legmagasabb helyen, az emberi élet csúcsán található. Amikor barátodban felfedezted ezt az erényes jellemvonást, akkor azt fogod választani, s úgy őrzöd a szívedben, akár egy szent ajándékot. És a Természet följegyzi rólad: „Ebből a gyermekemből nagyszerű ember lesz!”
A kalap a fontos, nem a szalag rajta
Ha van egy tanárod, akit csodálsz, hiába mondod: „Az én tanárom nagyon tanult ember, jól ismeri a kémiát, a csillagászatot, a matematikát, a filozófiát, roppant nagy tudása van!” Mert nem a tudás határozza meg az embert, az nem tesz tanulttá senkit. Valami más jellemzi a tanárodat. A tömérdek feldolgozatlan tudás felesleges terhet jelent, amit kevesen bírnak el. A felületes tudás csak dísz a kalapodon: a kalap a fontos, nem a rajta lévő szalag.
A tanár azt mondja hölgy növendékének: „Vedd meg magadnak a legjobb kalapot, de ne legyen rajta díszítés.” Így aztán a diáklány a barátnőjével elmegy a kalaposhoz. Kiválasztja a legszebb kalapot, de a boltos azt mondja neki, szalag nélkül nem szép a kalap.
– A tanárom azt mondta, olyan kalapot vegyek, amin nincs semmilyen dísz! – mondja a lány.
– Ugyan, a tanárod nem ért a kalapokhoz! Ha teszünk rá egy szalagot, szebben mutat!
A diáklány barátnőjének egy másik szalag tetszik. Elfogadja az ő véleményét is, így végül két szalag kerül a kalapra, s arra gondol a lány: „Hát, azt hiszem a tanárom elégedett lesz!” De nem, a kalap elveszítette az értékét. Hogy miért? Mert mások eszményeinek felel meg.
Arany, gyémánt és az első sugár
Képzeld el, hogy író vagy, és egyik barátodtól egy gyönyörű, arany hegyű töltőtollat kapsz ajándékba. De ellátogat hozzád egy másik barátod, s miután meglátja az új tolladat, egy nagy drágakövet függeszt rá. Egy harmadik barátod is meglátogat, aki egy újabb drágakövet akaszt a tolladra.
Írni szeretnél, de nem megy, mivel a drágakövektől nehéz lett a tollad, s lassan a gondolataid is elnehezülnek, nem folynak olyan könnyedén, mint korábban.
Mik az élet díszei? Ezek a mai ember, a mai tanítványok és hívő emberek átmeneti és mulandó eszményképei. Nem ismerik fel az isteni erőt, ami áthatja az emberi lelket, s akár egy szikra, fellobbantja bennük az örök lángot.
A nők néha azt gondolják: „Bárcsak valaki a nyakamba akasztana egy gyémánt nyakéket, nem számít, összefér-e ez a magasztos eszményekkel!” De ez nem helyes. Csak akkor elfogadható, ha a gyémánt a legnagyobb, a legtisztább és a legszebb a világon. Ilyen eszményképeid legyenek! Ha valaki egy alig látható gyémántot akar a nyakadba akasztani, el se fogadd!
Amit belül és kívül hordasz, feleljen meg a magasztos eszményképnek, máskülönben ne is foglalkozz vele! Törekedj a lehető legjobb, legnagyobb és legtisztább dolgokra a világon! Ez az az Igazság, amit a szívedbe és lelkedbe, elmédbe kell véss!
Ha a magasztos eszményekről beszélünk az embereknek, akkor valójában az élet nagy folyójának sodrását követjük. Merre kanyarog ez a folyó? Ma este a magasztos eszményképről beszélek nektek, ami a legnagyszerűbb, legtisztább, legjobb, leggyönyörűbb dolgokban mutatkozik meg a világban.
Ez az isteni forrásból kiáradó első sugár. Ha ezt az első sugarat befogadjátok, igaz tanítvánnyá és igaz emberré váltok. Azok közé fogtok tartozni, akik az Igazságot lelkük magasztos eszményképének tekintik. Ha lemaradsz az első sugárról, akkor a Természet alagsorában feledett gyermekhez válsz hasonlóvá. Az alagsor az átlagos lényeknek való, nem pedig a kivételeseknek, az isteni gyermekeknek. A hatalmas világ egyenesen az ő számukra teremtetett!
A bölcs épít, a buta rombol
Mindenki arról beszél, ami benne lakozik. A magasztos eszményekkel bíró ember az eszményeiről, a szerető a Szeretetről, az igaz ember az Igazságról, a bölcs a Bölcsességről beszél. A kedves ember a szeretetről beszél, a gyáva ember pedig a félelemről! E kettő közül melyik győz a világban? Nyilván az, aki a szeretetről beszél. A bölcs ember bölcs dolgokról beszél, a buta ember pedig butaságokról. A bölcs épít, a buta rombol; a bölcs ír, a buta pedig másol; kettejük közül melyik győz? A bölcs ember győz, az ostoba pedig veszít.
A gazdag ember fia hozzászokott ahhoz, hogy aláírja az apja által küldött csekkeket. Sok ember élete csak ilyen aláírásokból áll. Csak a nevüket kanyarítják oda, amikor hozzájutnak valamihez. S amikor a Természet egy ilyen embert lát, aki mindig csak elvesz, de nem ad semmit, akkor azt mondja: „Ebből a gyermekből nem lesz igazi ember. Csak a nevét tudja odabiggyeszteni, egyebet sem tud írni.”
Korunk emberétől elváratik, hogy kövesse az emelkedett lények, a Fény Testvérei, az Egyetemes Testvériség által kijelölt utat. Ők mind magasztos eszményekkel rendelkeznek, ennek megfelelően gondolkodnak, éreznek és cselekednek.
Amikor közülük valaki úgy dönt, eljön a Földre, a többiek azt tanácsolják neki, a legkiválóbb embereket keresse föl, azokat, akik magasztos eszményekkel bírnak.
Kit keres föl a Mester? Azt a növendékét, aki lelkében mestere után vágyakozik, aki minden nap a mesterére gondol. A következő szavakkal keresi majd fel növendékét: „Íme, itt egy emelkedett eszmények szerint élő tanítványom!” Amikor pedig egy olyan növendék háza mellett halad el, akinek gondolatai csapongóak, s nem elkötelezett mestere iránt, arról azt mondja: „Itt él egy elfeledett tanítvány.” És tovább megy, anélkül, hogy bármit is adna neki.
Az első gondolat
A magasztos eszménykép néhány szóban kifejezve: a legjobb, a legnemesebb, a leggyönyörűbb, a legigazságosabb és legigazabb, mindenből a legjobb! Tedd a lelked részévé a magasztos eszményt, és figyeld meg, miként változik meg az életed! Az eszmények gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen! Ha azt mondod, üres a szíved, akkor tudnod kell, hogy hiányzik belőled a szeretet.
– Miképpen tehetnék szert a szeretetre? – kérded.
Kelj fel korán reggel, s köszöntsd a Nap első sugarait! Tedd ezt minden nap. Ha látod a Nap első sugarát, már meg is nyílt a szíved a szeretetnek. Az első sugár az első gondolat és az első érzés ami átvillan az elméden és a szíveden. Jegyezd föl ezeket, mikor reggel felébredsz. A Természet nagyon szigorú e téren. Abban a pillanatban, amikor egy gyermek felébred, a Természet megáll és lélegzetét visszafojtva figyeli, mi a gyermek első gondolata, szívének első érzése.
És ha te, ó, Élet gyermeke, reggel fölébredvén először Istenre gondolsz, az ő hatalmas szeretetére, ami eltölti lelkedet és hálát ébreszt benned minden tőle kapott áldásért, akkor a Természet azt jegyzi föl rólad: „Ebből a gyermekemből igazi ember lesz!”
2017/67
Peter Deunov tanításaiból
Fordította: Nyúl Anikó
