A három aranyszobrocska
Élt hajdanán egy király, aki próbára akarta tenni a szomszédos birodalom királyának eszét és éleslátását, no meg alattvalóinak találékonyságát, ezért elküldött neki három aranyszobrocskát.
– Bár a három szobor alakra is, súlyra is egyforma, mégis mind a háromnak más az értéke – szólt az üzenet – s a király találja ki, melyik a legértékesebb.
A király és udvarnépe szemügyre vették a szobrokat, de a legcsekélyebb különbséget sem tudták felfedezni.
– A szobrok között nincs különbség, mind egyformák – állapították meg a birodalom bölcsei.
A király elkomorult:
– Micsoda szégyen, hogy birodalmamban nincs egy igazi bölcs sem! – sóhajtott.
Mikor már-már feladták a reményt, jelentkezett egy fiatal leány, s állította, hogy ő bizony megtalálja a különbséget. A király a palotájába rendelte az ifjú leányzót, és elébe hozatta az aranyszobrokat.
A leány töviről hegyire megvizsgálta mindegyiket, s végül megállapította, hogy mind a három szobor fülében van egy parányi lyuk. Próbaként bedugott a lyukakba egy vékony ezüstszálat. És lám: az első szobornak a száján jött ki az ezüstszál, a másodiknak a másik fülén, a harmadiknak pedig a köldökén. A leány töprengett egy keveset, majd a királyhoz fordult:
– Felség! – mondta. – Úgy hiszem, a rejtvény nyitott könyvként hever előttünk. Próbáljunk csak meg olvasni benne! Nézze csak meg, Felséged: ahogy minden ember más, mint a többi, ugyanúgy egyszeri és egyedülálló ez a három szobor is. Az első az olyan emberre emlékeztet, akinek ha mondunk valamit, alig hallgatja végig, siet máris tovább mesélni a hallottakat. A második szobor az olyan emberre hasonlít, akinek ha mondunk valamit, az egyik fülén be, a másikon ki. A harmadik viszont olyan valakire emlékeztet erősen, aki megtartja magának, ha hall valamit, és szívével mérlegeli is azt.
Ítéld meg tehát, uram, hogy eszerint melyik szobor mennyit ér! Kit akarnál bizalmasodnak? Kit tennél meg távollétedben helyettesednek? Azt, aki semmit sem képes magában tartani, azt talán, akinek szavad annyit számít, mint a tovaillanó szél, vagy pedig azt, aki bizalmadra méltó, és szavaidnak hűséges őre?
1996/23.
